Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-14 / 208. szám

1929 szeptember 14. DÉLMA fi Y ARÖBSZ AG 9 olajok, lakkok, zománcok, parkett beeresztő és fényesítő, seprő és kefeáruk, kékkő, raffia, gyanta sfbH mindenféle vegyi és háztartási cikkek és» feMékkereskedéstlkben, Dngonles lér II. Telefon W7, $ legolcsóbban beszerezhetők d&dtill Kálvin íér 2, Etel. palota. Telefon 9-88. 93.T A DEIMAGYAROBSZAG BEGENYE GertrsEde Aiüerfon: L9SZLI Fordiíoiia: JH№á$2 AOdOr •v . ... 55 — Olyan keserves kinok kőzött vágtam át magam a regényemen, mint egy öreg konflis lá. De hála Istennek, az ügy be van fejezve. Egy-két hetet szánok még a csiszolásra és aztán mái- az egészből nincs több kellemetlen­ség, mint a korrektura olvasása. — Szeretnek ebben segíteni magának. — Nagyon örülnek, ha segitene. Akkor már "úgyis kint leszünk a majorban és megint egy­szer lesz magából valamim. Van valami prog­rammunk ma estére? — Zeneest van Pleydenéknél. Remélem nem túlságosan fáradt hozzá, hogy eljöjjön. A va­csorameghívást nem mertem elfogadni, de Pleydennének megígértem, hogy vacsora után elhozom magát, ha emberileg lehetséges lesz. Bylant megkönnyebbülten akart sóhajtani, de ez a sóhaj alig volt hallható. Udvarolni szeretett volna Gitának, vissza akarta hódí­tani, de nagyon fáradt volt és gondolatai vissza-visszatértek alkotásához. — Semmi sem esnék most olyan jól, mint egy zeneest, kivéve persze, hogy egyedül vacsorázhatom magával és megint egyszer ió vacsorában lehet részem. Amig a tálak a harmadik emeletre értek, az ételek langyosak és Ízetlenek lettek. Bemehe­tünk? A hosszú keskeny ebédlő a ház homlok­zatán volt, meglehetősen sötét tapéták borí­tották és Jakabkorabeli bútorok díszítették, de nagy piros kandelláberck világították meg, amelyek hosszúak és karcsúak voltak, mint a nádszál. Toppert kint hagyták a majorban, hogy el ne lopják a birtokot, itt egy csinos kis szobalány szolgálta ki őket. Gita az asztal­főn ült kábitó sárga ruhájában, keblén egy brilliáns napraforgóval (Bylant nászajándé­kával), kellemes és üdítő látvány Eustacenak ! hossza raboskodása után. Ugyanazt érezte volna bármely más szép asszony iránt is. Bár bizalmas dolgokról beszélgettek, a pul­zusa nem vert gyorsabban tőle. Gita ugy dorombolt, mint egy megelégedett cica, akit újra visszaengedtek a tűzhely melegére, szemei szeretettel pihenlek ezen a szemközt ülő szelid és éhes gentlemanen. — Fogalma sincs róla, mennyire hiányzott nekem, — kiáltott fel, amint tekintetük mo­solyogva találkozott. — Maga persze bizonyára azt is elfelejtette, hogy a világon vagyok. — Kíméletlenül őszinte vagyok, bevallom, hogy ugy volt. De biztos vagyok benne, hogy maga megért. — Természetesen. Soha nem is nehezteltem erte, pedig annyira vágyódtam maga után, mint még soha semmi után egész életemben. — Már mondtam egyszer, hogy magából mintafeleség lesz. Emlékszem, hogy maga azt válaszolta akkor, hogy gyűlöli a feleség kifeje­zést és hogy használjuk helyette inkább a társ szót, — óh már egészen jól megszoktam, hogy a maga feleségének nevezzenek és nem is bá­nom. A szavak tulajdonképen csak annyit jelentenek, amennyit az ember ért rajtuk. Az idegeneknek például összes szavaink nem jelen­tenek semmit. — Tökéletesen igaza van. Mit csinált ez alatt az idő alatt? — Vagy Pollyval ebédeltem a Park Avenue valamelyik éttermében, vagy Elsievel a Sign oí the Chiefben, vagy mind a kettőjükkel itt­hon. Jártam operába, ma linókra, koncertekre, estélyekre, vacsorákra, séLállam, bevásároltam, megvettem a teljes nyári holmimat, minden pillanatomat kihasználtam. í — Nem fáradt bele egy kicsit ebbe a vidám életbe? — Nem. De azért örülök, hogy vissza­megyünk a majorba. — Ha nem csalódom, Mzimulatságokat akar majd ott rendezni. — Azt elhiszem! Rengetegen ígérték meg, hogy lejönnek. — Nem volna jobb egy kis "pihenés? Gita a fejét rázta. — Nem, már a maga érdekében sem. Hiszen sehol sincs annyira elemében, mint egy estélyen. — Mégis remek változatosság lenne, ha egy darab időt, mondjuk egy hónapot, kizárólag nekem szentelne. — Félek, hogy teljesen kibeszélnénk magun­kat és aztán már csak terhére volnánk egymás­nak. De boldogan leszek magával egyedül egy hétig minderi parti között. Nem akarok magá­nak alkalmat adni rá, hogy megunjon. — El­ragadóan mosolygott Bylantre. A férfi hideg udvariassággal válaszolt. — Hány órakor nézünk föl Pleydenékhez? — Féltizenegykor. Még van ideje elszívni egy szivart a szobám sarkában. Már nagyon vágyódtam rá, hogy újra ott lássam ülni a maga karosszékében. Több, mint két hete nem volt már nálam. III. Pleyderiék egy nagy dupla lakásban laktak a Park Avenuen és a nagy hall legalább egy­szer hetenkint hangos volt a jazztől. A tél folyamán Pleydenék mindig két zeneestet adott, kéthetenkint egyszer egy nagy vacsorát bridge-vel egybekötve és több ebédet. Egyálta­lában nem volt szándékában, hogy vissza­vonuljon a világtól. Egypár barátját Polly is meghívta a hangversenyekre. Ma este is, bár a szezon már végefelé járt, nagy társaság gyűlt össze. A legtöbb nő tiarát viselt a fején (jóval könnyebbeket, mint at Gita öröksége), állukat magas gyémánt nyak« ékek támasztották alá és a régídivatu frizu* rákhoz ragaszkodtak. Mások viszont, közöttük! Pleydenné is, bár mélyen benn járt a negy­venesben és már két lánya volt férjnél, el­takarták a fülüket és vizhullámokat ondo­láltattak a hajukba, vagy egyéni síilusukhoá mérten fésülködtek. Pleydenné egy ékszerekkel díszített szala­got viselt a homlokán és tukaliptusz-zöld sza­tén estélyi ruhája, mely ezüsttel volt hímezve és/ nyolc hüvelyknyire végződött a bokája fölött, éppen olyan divatos volt, mini a Pollvé. Nyakát rövid gyöngysor övezte, Jorgnonját egy hosszú brilliáns- és plalinaláncon hordta. Szemei tiszták és nagyok voltak, dc már kezd­ték elvesziteni éleslátásukat és bár manapság már nem hordanak lorgnont megsemmisítő pillantásokra, alkalomadtán mégis igen jó hasznát vette. Hangversenyei mindig eseményszámba men­tek, mert meg volt benne a müveit new­yorki finom zenei ízlése és ismeretségben volt az opera és a hangverseny pódiumok starjai­val. A zenészek a hosszúkás terem végében játszottak egy emelvényen, a vendégek pedig a lehető legnagyobb kényelemben, ültek so­rokba rendezett aranyozott karosszékeken. A dekoráció sárga krizantémokból állt. amelyek lágy aranyos fénye egyházi és világi Tárgyak­hoz egyformán illett Pleydeu ur sohasem volt jelen. Egy vasúttársaság tehetséges és szorgalmas elnöke volt ő és estéit könyvtár­szobájában szerette tölteni delektivregények olvasásával. Pleydenné azonban nem volt olyan nyugodt, mint máskor. Az ajtónál állott, hogy a későn­jövőket fogadja, mialatt a teremben egy kolo­ratura csengett és szemei közben Pollyra té­vedtek, aki egy sarokban ült a kandalló mel­lett Pelham doktorral. A lány csak füstkari­kákat fujt anyja arcába, mikor az megfeled­kezve minden diplomáciáról, s emrehánvá­sokat tett neki. Egyszerűen kikért magának minden vitatkozást e tárgyat illetőleg. Pley­denné nem volt annyira anyagias, mint saját ifjúságának anyái, de nem szívesen látta ezt a névtelen sebészt, akinek a szüle il nem ismerte. (Folyt, köv.) Őszi-, télikabát és bundavásár! Legújabb női és leány átmeneti és íélikadáíok, bőr­kabátok , szőrmebundák, intézeti kabátok slb. msr Modell kajátokban Is nagy választék.'aöi Mérték szerinti rendelések saját és hozott kelméből is elsőrangú kivitelben készíttetnek. Olcsó árak! Női kabátok ..... már 20 pengőtől Nőt bundák már ®5> pengőtől * I I Reményiné Feldmaitn Sári iiívatársi&iáza * Szeged, Széchenyi tér 2. szám alatt. w | 1929 u? typusu leszállított árban, csekély részletíizeíésre Pfaf? varrógépek U&űlék és alkatrészek H E it Y s é p á r u h á z, Kis ucea, Ksiefi-palota. í9 Építtetők fSpyelméJbe ! i Építkezési célra legalkalmasabb MHV SÍSl©!&et előnyös vétel tolytón r@ínC£kfiV£íii j ¡©ÍCS® szállítunk Envéb épi'kez^si vasanyagban nagy raktárt tartunk, j ífev. OeoÉsefa. Sámueiné vas- és fémkereskedése ! iSztjjed, Cserzy Mihály ucce 1. szém, Cíülagbörlön reögOlt. sí4 Telefon 11—75. j

Next

/
Oldalképek
Tartalom