Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-12 / 206. szám

l&rH szeptember 12. 9 A DELP1A6Y&R©RSZAÖ REGÉNYE Gertrntic ^Uerton ? Fordította: IlillÖSI AltdOr »a Elsíe nevetett. — Bizony te eléggé biztonságban vagy. fis talán igazad is van. Nem biszem, hogy akad közöttük egy is, aki ne akarna elvenni Eustacetól. De hát félnek mind a kettőtöktől. Bizonyos, hogy tünemény vagy a szemükben, meglehetősen nagyvilági nővé lettél aránylag rövid idő alatt és jó sok gátlást és előítéletet ráztál le magadról. Hozzászoktál a dolgokhoz. Még Marian Starr Darsettet is elvitted a múltkor egy kis séta-autózásra, pedig a mi szofiszlikusaink különösen büszkék arra, hogy nem volt még nő a világon, akinek az ő korában több szeretője lett volna. Te megszeretted őt és éppoly kevéssé vagy részrehajló, mint mi többiek, fütyülsz mindenre, azt teszed, ami neked tetszik és nem kevered össze a nyársDolgári morált az asztalnál való viselkedéssel. — Ez mind igaz. Ugy tekintem az életet, mint egy pogány, hálás vagyok a sok változatosságért, amit nyújt és nem akarom megreformálni. Miss Darsett egy szépség, egy zseni és egy bájos teremtés. Ami a magánéletét illeti, — csupa személyes ügy, mindenki tudja mi — az ő dolga, nem az enyém. — De nem látod, milyen hatalmas lépéssel jntottál előre? A nemiségre való minden célzás, még ha a szent házasság égisze aiatt törifent is, a legnagyobb undorral töltött el. Ha Polly vagy én csak annyira lettünk volna fogékonyak ebben a kérdésben, mint a legtöbb lányok, miss Darsettről nem is szólva, seprűvel vertél volna ki bennünket a házadból. — Egy neurózis volt az oka; te, Polly, Eustace, nagyanyám és az élet, amelyet ő számomra biztosított, már elvégezték a söprést. Most módomban áll, hogy ugy intézzem a dolgaimat, ahogy nekem tetszik és ugy vegyem az életet, ahogy van. — Jó, ez épp elég. Csak azt szeretném tudni, vájjon tovább is mész-e és beleszeretsz-e Eustaceba. Gita rámeredt. — Eustaceba? Micsoda gondolati Csak nem hiszed, hogy józan ésszel képes volnék elrontani a legideálisabb és legbarátibb viszonyt, amely férfi és nő között valaha fönnállt? — Ez nézet dolga. — Ebben a házban nincs több nézet, csak •így— Akkor nem is változtál, vagy pardon, fejlődtél annyira, mint gondoltam. , — Nagyon furcsa volna, ha ebben a tekinietben is megváltoznék. — Vannak nők, akik ebben a tekintetben is megváltoznak, még pedig olyanok, akikben egy vagy más okból gátlások voltak... De hát utóvégre valaki másba is beleszerethetsz. Az utóbbi hónapokban elég sok érdekes emberrel találkoztál. — Senki sincs közöttük, aki fél olyan érdeses volna, mint Eustace. ő mindig megnyugtat és egyúttal mindig ingereL A modora pedig kifogástalan. Ez több, mint 'amit bárkiről is mondani lehet. — És te már most igy akarod leélni az életedet? — Természetesen. Miért ne? Ha visszatekintek életem hosszú huszonkét évére, arra az időszakra, amig a Caríeret-majorba kerültem, alig tudom felfogni a szerencsémet. — ó, ezt értem. Te duplán szerencsés volnál, mert megvolt hozzá az eszed, hogy minél többet profitálj belőle. De azt azt hiszem magad is jól tudod, hogy valami hiányzik a boldogságodból. — Nem hiányzik. — Gita dacosan szorította össze ajkait. — Ne beszélj össze ennyi ócska zagyvaságot. — Nevezd ahogy akarod, de ez az a dolog, ami elől egyetlen ftui uií^menekjüJiá. Még Polly. sem. 0 is elég szerelmes a bátyámba — Ugyan! — Gita kimeresztette a szemeit — Erről soha egy szót sem szólt nekem. — Ez rossz jel, hiszen majdnem mindennap találkozol vele. Geoff többször vacsorázott náluk és tudom, hogy együtt szoktak sétálgatni a parkban. Azt hiszem Polly az, aki udvarol, de ha egy nő a fejébe veszi, hogy hozzámegy egy férfihez, akkor rendszerint hozzá is megy. — Mulatságos volna, ha ez lenne a terve. De nagyon nehezen tudom őt elképzelni egy küzködő sebész feleségének szerepében. — Én sem. De hát közismert dolog, hogy a szerelem csodálatos dolgokat müvei az emberekkel. És Pollyban az ördög szívóssága van. — Mindig mondtam, hogy tnlontul jó a bandájához. Nem egyszer láttam már rajta, hogy megcsömörlött tőle. De, itt van a de...! — Igenis, a de! Egy időre talán elkábul és elkábítja a fiút is, de hát végeredtpónvben egyáltalában nem illenek össze. — Rábeszélted Geoffot? — Azt hiszed hülye vagyok? — Bátyádat nem láttam karácsony óta. Akkor ugy festett, mint egy beau cavaüer és határozottan foglalkozott Pollyval. — Majdnem elpirult, mert eszébe jutott Pelham kirobbanó vallomása a fogadószobában. — Én már-.már azl hittem, hogy te gyakoroltál rá mélyebb benyomást, — mondta Elsie. — És ez se lett volna jó. Ugy hiszem, egyáltalában nem neki való a nősülés. Az a fajta ember ő, aki jobban boldogul egyedül. Bár, lehet, nogv mindenben tévedek. Magamat ámítanám, ha azt hinném, hogy ismerem a saját fivéremet. Szeretném, ha meghívnád őket vaés emésztési zavaroké Egyik közismert budapesti orvos a következőket mondja tudományos munkájában: „Az emésztést megkönnyíti és az általános közérzetre igen jó hatással van a, babkávé, még pedig tisztán, minden pótlék nélkül. 95 csorára és aztán elmondanád a véleményedet a dologról. I — Én már gyakran hivtam Geoífot, de valami kifogással mindig lemondott. Azonban úgyis meg kell majd ünnepelni, ha Eustace készen lesz a könyvével. Majd r.zólók Pollynak, hogy hozza magával a fivéredet. — Tudod, ha más ember volnék és ha te is más ember volnál, azt mondanám, próbáld meghiusitani a dolgot. De igy... — Nem tenném meg! — Gita fölugrott. — Gyerünk sciálni! (Folyt kőv.y Felelős szerkesztő: PÁSZTOR JÓZSEF. Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarország Rirlap- és Nyomdavállalat Rt. könyvnyomdájában.