Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-01 / 197. szám

eiöitzeiesi ara Havonta 3-Zlt vldéKen és a (Óvárosban :}•<>(». itülldldSn Ö-40 pengd. Egyes 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér Vasárnap, 1929 szepiemoer i üíllcsonkíínyvlAr és Icnylrodo : Aradi SS© ucco 8. Teleioo: 306. - Nyomda: Löw , . . Upól ucrn 19. Telefon : 16-34. «»«»«» V. 6VIOiy£IIIl Szám MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Url ucca 6. Telefon: 131. SZhni.» »«»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal: AndróJiy ucca 23. Telelői»: 49. szám. « » « » « » « » « *> Hálha mégis El lehet azt hinni, ami tegnap este Párisban történt? Hogy a francia nép a hágai konfe­renciáról hazatérő Briand-t egetverő éljen­zéssel fogadta. Olyannal, ami a civilizált vi­lágban csak meztelen táncosnőknek és box­bajnokoknak jár ki. El lehet hinni. Bár Briand már nem igen kereshetné meg kenye­rét se mint táncos, se mint ökölvívó, mégis egyik legnagyobb színésze korunknak és Pá­ris népe nagyon hálás és nagyon tud lelke­sedni. Még akkor is, ha a Rajnavidék kiürí­téséről van szó? Ami nem igen állilhaló be francia győzelemnek. Inkább azt jelenti, hogy a hódítás illúziója véget ér és a francia kard, amely eddig Németország z.,igereiben vájkált, visszatér hüvelyébe. A háború teljes likvidá­lása: ezt jelenti a hágai megegyezés és ezt éljen ezt ék meg a franciák. Még azt is el­tűrték, hogy a német nagykövet is belesegít­sen az éljenzésbe. Nem boche-ozta le senki a pályaudvaron, ahol ő is megjelent a békét hozó államférfi fogadásán. Udvariasan előre engedték, sőt még a lelkes éljenből is jut­tattak neki. Mint a boche-ok képviselőjének, aki Briand alakjában ünnepelte a francia al­Jamot. Nincs ezen semmi hihetetlen. Egészen jól meg lehet érteni, ha a béke tizedik esztende­jében a franciák is megunták már a porko­láb nem nagyon szimpatikus szerepét és ugyanolyan őszintén ünneplik a békecsinálót, mint amilyen őszintén éltették a háborút. Sőt azt az állítást is meg mernénk kockáztatni, hogy Páris népe tizenöt évvel ezelőtt is ép­pen igy megéljenezte volna sorsa iniézőit, ha azok nem a háborút, hanem a békét mu­tatták volna neki karjukra emelve, mint hosz­szu és kétségbeesett tárgyalások eredményét. A népek sohse akarnak háborút, a világ­háborút se akarta az a sajtó se, amit közvéle­ménynek hívnak. A közvéleményt lehet i; ányi­tani, idomítani s erőszak nélkül is vezetni. A mai közvélemény a békét éljenzi, mert a ma államférfiai azt akarják velük éltetni. Ez a tendencia nyilvánvaló volt a hágai kon­ferencia egész tartama alatt s aki figyelem­mel kisérte a tárgyalásokat, a legbizonytala­nabb helyzetben is biztosra vette, hogy meg fogják találni a békés kibontakozást. A hágai konferenciának éppen ez a nagy lanulsága: a legkétségbeesettebb helyzetekben is meg» lehet menteni a békét. Ha a világ­háború anteaktáit Európa nyilvánosságé előtt vették volna tárgyalás alá az államfők és a kormányok, nem lett volna világháború, mert senki se merte volna vállalni érte a felelős­séget. S ki tudja, a borzalmas tapasztalatok után nem fognak-e észretérni a népek ve­zetői s a hágai konferenciából nem vonják-e le azt a tanulságot, hogy igenis meg lehet a végzetet állítani, ha megakarják áliitani. Mert azt lehet, csak egyet nem lehet: az evolúció vonatát megállítani a sinesdi játék­kal. Krajcárt tenni a sínre: mikor iön a vonat: ez minden gyereknek kedves mulat­sága volt valamikor. Mikor még messze van a vonat, csak a füstje pillédzik a kanyarodó mögött, akkor felmászni az árokból a töltésre, rátenni a sínre a krajcárt s tátott szájjal és visszafojlolt lélekzettel lesni: mi lesz most? Megállitja-e a vonatot a krajcár, vagy éppen le is ugratja a sínekről az árokba? Sohase történt meg egyik se. A vonat se meg nem állt, se le nem fordult, hanem robogott tovább, a krajcárt pedig vagy lesöpörte a légnyomás, vagy fölismerhetetlenné lapították a kerekek. Ezt a játékot hívták sinesdi-nek s ez jött di­vatba a háború után a nagy gyerekek közt, akiket politikusoknak, államférfiaknak, diktá­toroknak hivnak. Szin, faj, felekezet, világ­nézet dolgában különbözhetnek egymástól, de abban megegyeznek, hogy mind azt hiszi, az ő krajcárkájával meg lehet állítani, vagy ki lehet siklatni a demokrácia kincses vonatát a madridi, római, moszkvai, budapesti bakter­ház mellett, — ki hol mulatja magát ez öreg gyermekek közül a politika csúnya játékával. Mind komolyan veszi magát és a krajcárká­jái és mind elhiszi, hogy neki sikerülni fog az, ami még soha senkinek nem sikerült. Még a világtörténelem olyan csudagyermeké­nek sem, mint Napoleon. S még a világtör­ténelem olyan enfant terrible-jének sem, mint Vilmos császár. A haladás, a szellemi felszabadulás, az evo­lúció vonata, amelyet megindi'.ott a francia forradalom, kétségtelen, hogy azóta vesztegelt j néhányszor, sőt vasúti szerencsétlenségek se ' éppen szokatlanok az azóta lefolyt másfélszáz év történetében. Nemcsak pajkos gyerekek éretlen tréfái álltak elébe, hanem komoly me­rényleteket is követtek el ellene, nemcsak a reakció, hanem a forradalom nevében is. Meg­próbálták felrobbantani, kifosztani, mélységbe taszítani, sőt a kazán túlfűtésével is okozlak már katasztrófát azok, akik százéves utvonalat száz óra alatt akartak vele beszáguldatni. Pe­dig ennek a vonatnak a sebességét a természet szabta meg s a vonat el fog jutni oda, ahová el kell jutnia, ha a siettetés lassítja s a las­sítás sietteti is az útját. Lehet hibás váltóval rossz sinre vezetni, lehet az ablakait beverni a kocsiutról felszedett kövekkel, még a síne­ket is fel lehet előle szaggatni, de egyet nem lehet: arra nem lehet rávenni, hogy visszafelé fusson, a rég elhagyott őrházak mentében. Az emberiség felett őrködő gondviselés, amely a vonatot elindította, gondoskodik arról, hogy mindig akadjanak józan, erőskezű és biztos tekintetű vezetők, akik oda viszik, ahová kell. Hágáig már sikerült elvinni. Talán sikerülni fog elérni az Európai Egyesült Államok nagy, pályaudvarát is. Öivenöi üaloíifa van eddig fitiiszbeoinlásnalc (Budapesti tudósítónk teiefonjelentése.) Algírból jelenlik: A tegnapi házbeomlás ka­tasztrófájának helyén a mentési munkálatok állandóan folynak. Szombaton 25 halo'tut Még 30 ember §Iányzilc emeltek ki igy a halottak száma 55-re emel­kedett. Még 30 ember hiányzik, úgyhogy való­színűleg 85 emberélet elpusztulásával kell szá­ma'ni. .íí ü „Gráf Zeppelin vasárnap hajnalban startol FriedricSishafenbe Két potyautasjelöltet fedeztek fel a motorgondolában (Budapesti tudósítónk teiefonjelentése.-) Lakehurstból jelenük: A Gráf Zeppelin fel­szállásához minden előkészület megtörtént. Az utasok este 10 órakor elfoglalták helyeiket a gondolában. A Gráf Zeppelin amerikai idő­számítás szerint 11 és 12 óra között, közép­európai időszámítás szerint 4—5 között startol Friedrichsbafenbe. A start előtt az egyik motorgondolában két potyautas jelöltet fedezlek fel. akiket átadlak a rendőrségnek. MacDonald P^rEstoaru (Budapesti tudósítónk teiefonjelentése.') Párisból jelentik: Ramsay MacDonald angol miniszterelnök szombaton délután leánya kí­séretében Párisbn érkezeit. Az állomáson a külügyminisztérii!m igazgatója fogadta Mac­Donald azután a Quai d:Orsay-ra ment, ahol meglátogatta Bricnd francia miniszterelnököt. „Hága nagy lépéssel vEtte előre Európa rekonstrukcióját" — mondotta Snowden az érfekezSeí záróülésén (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.; Hágából jelentik: Az értekezlet záróülése dr. Stresemann elnöklésével nyílt meg. Waspar belga miniszterelnök köszönetet mondott Slrese­mannak, Snowdennek, Adatéinak, üdvözölte Bnandl és Hendersont, akik már eltávoztak Há-' gából, végül az értekezlet táviratot küldött a ki­rálynőnek. Snowden válaszában hangsúlyozta, hogy Európa rekonstrukcióját az értekezlet munkája nagy lé­pésekkel vitte előre. Az' első delegátusok 12 óra 55 perckor távoztak

Next

/
Oldalképek
Tartalom