Délmagyarország, 1929. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-11 / 181. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 1D29 augusztus 11. ICeck Lajos Széchenyi tér, & Szegeden érthető megdöbbenést keltett a leánygimnázium líceummá való átalakításának hire, hiszen ma a leányok pályaválasztása ném lukszus, nem szeszély, hanem keservesen szükséges kenyér- és létkérdés, a rendelet végcéljára való »rálátás« épDen ezt fejtegeti. , a - • r • Hogy ebben az ügyben megnyugtatást, tájékozódást és bizonyosságot szerezzünk, mivel a líceummal kapcsolatban zavaros hirek is keringtek meg a kollégiummá való átalakításról is, kérdést intéztünk a tankerületi főigazgatóságkor és lorbl. r Ernő Kijroly helyettes főigazgatóhoz. A tankerületi főigazyutóságnál a következő felvilágosítást kaptuk: — A leányliceum megalakítása befejezett tény. Akik ez évben a leánygimnázium ötödik osztályába iratkoznak be, még megmaradnak a leánygimnázium tanyanyaga mellett, míg azok a növendékek, akik ez évben jönnek az első, második és harmadik osztályba, már líceumi tanulók. — Mi a célja a rendeletnek? — kérdeztük. — Nem tudjuk, — volt a válasz. Megkérdeztük továbbá, mi igaz a kollégiumról elterjedt hírekből. A tankerületi főigazgatóságnál megnyugtattak, hogy kollégium a leányiskolából egyelőre nem lesz, mert az túlságos leépítést jelentene. A kollégium tudniillik egész tantervében a régi felsSbblcányiskulát hozná vissza, amely nem ad egyetemi jogosultságot-. Korbler igazgató a következőkben nyilatkozott: — Tény az, hogy a leánygimnáziumból liceum lesz, de ugy hisszük, hogy ez nem akadályozhatja meg a leányokat abban, hogy egyetemre menjenek, hiszen külön pótolhatják a latint. A liceum meg fog felelni a fiuk reálgimnáziumának. A rendelet csak meg akarja könnyíteni a leányok tananyagát, azok érdekében, — akii: nem akarnak tovább tanulni. A leánygimnázium megszüntetése azonban csak időleges. A leánygimnáziumot fel fogják állítani újra, de — a zárdai tanítással kapcsolatban. Ar apácáknál megmarad az elemi, megmarad a tanítóképző és hatáskörébe helyezik majd a leánygimnáziumot is! Ez kellemetlen lehet a többi felekezetnek, de e: a jövő -útja. • A szülök azonban — mint értesültünk — nem nézik ölbelett kezekkel a rendeletet, nem várnak, mig az irott betüból valóság lesz, hanem tiltakozó akcióra készülnek. Sok érdeket sért az ujitás és az elkeseredett szülők erélyes megmozdulással akarják megvédeni a leánygimnáziumot. POffiCOMNARWZ 716 Károlyi ucca 3. üzletét ugyanezen házba, Csillag-divatáruház mellé helyezte át. Igen tlsxíelt vevői és a n. é. közönség további szíves támogatásút kéri BRISTOLSZÁLLÓ BUDAPEST. Újonnan berendezett szép éttermek. Kisebb-nagyobb íermek. Modem berendezésű szállodai szobák. Hideg és melegvizvezelék. Teleion és rádió minden szobában Bár. 242 Cigányzene. AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (Az ebéd-tikett) Rákosi Viktor nem csupán az Írásaiban volt Sipulusz, hanem szerette a magánéleiben is a tréfát. Olyan boldog, jó idők jártak, hogy annak az életnek egynémely kincséből még ma is táplálkozunk. pedig ki tudná fölmérni, hogy mi mindent vesztettünk ell Sipulusz fantáziája azonban gát nélkül száguldozott, szinte gyerek tudott lenni, mint ahogy nem föltétlenül bádogarccal lehet szolgálni az irodalmat.' Valami ilyen irodalmi ünnepségre ment egyszer Szomaházy Istvánnal, Máramarosszigctre, természetes. hogy a gyorsvonat étkező kocsijában foglaltak helyet. A folyosón azonban Rákosi félrehívja a főpincér! és bizalmas beszédbe kezd vele. — Itt van husz korona és uézze meg jól ezt a tikettet. Ha megebédeltünk, én ilyennel fogok fizetni. maga pedig visszaad nekem, mintha ez a jegy husz korona értékű volna. Érti? — Értem. Meg is volt az ebéd vidám hangulatban, Rákosi Viktor pedig a fizetésnél előszedi a tikettet, a főpincér tevőn belőle négy korona ötvenet s viszszaad készpénzben tizenöt ötvenet, — Hát ez mi? — hajol oda szörnvü érdeklődéssel Szomaházy. — Nem ismered? — «kérdi Sipulusz pzzal a bizonyos novellabcli hanyagsággal. Mi, képviselők, kijártuk, hogy tiz koronájával kapunk ilyen jegyet. Nagy do'og ez. ötven per.-ent meg!ak*ritás. — Persze, mindent a képviselőknek! — epéskedik Szomaházy. — Nézd, Szomám, ne irigykedj. Nekünk sokat kell utazgatnunk, néha napokig a vonaton ülünk a haza érdekében, hát ott ¡s ebédelünk. Miért fizessünk rá? (Épp csak azt nem mesélte el, hogy ezeket a jegyeket külön arra a célra nyomatta, hogy valakjt megtréfáljon vele.) — Aztán hogy tudják meg, ki a képviselő? Kell hozzá igazolvány is? — Dehogy kell. Az fizet vele. akinek van ilyenje — Akkor nekem is eladhatsz néhányat. — Ha nem árulsz cl senkinek, tizenkét koronájával darabját szívesen. — Ide hárommal. Szomaházy lefizeti a harminchat koronát és szörnyen boldog. Csak ugy sziporkázott az irodalmi estélyen, másnap pedig, hogy utazuak haza, elfogja a nagylelkűség. — Az én vendégem vagy ebédre. / — Kérlek! — hajlong Sipulusz. Nagyon kellemesen elszórakoztak, butéliás bór került az asztalra, aztán elkiáltja magát Szomaházy. — Fizetek! Odadob az asztalára két tikettet és vár, • — Huszonkettő negyven! — mondja a főpincér. — Jól van, tudom. Tessék visszaadni— Miből, kérem? Nekem huszonkét korona negyven fillér jár. — Tökéletes igaza van, kedves megyefőnök, kacag Szomaházy szeme, ez pedig negyven korona érlek. — Könyörgöm, hökken mefe a főpincér, hogy taláu baja van a vendégnek, ez nem pénzériék! — Hehehe, kacag Szomaházy, maga nyilván uj ember. — Tízévé vagyok a Waggon Ljts szolgálatában. Szomaházy most már idegeskedni kezdett. — Akkor ismerhetné ezt az újítást. A képviselői kedvezményt. He? — Tréfálni méltóztatik, ilyen rendelet nincs. — Maga tréfál. Tudja? Én pedig ezt nem fogom tűrni. Itt a huszonkét korona negyven fillérje kérem a panaszkönyvet. Majd ellátom én a maga baját. Minek is hívják? Nézze meg az ember! Még ha nem láttam volna Máramarosszigctre-utaztam ban, el se hinném. De láttam! Sipulusz, aki a vihar alatt tulélénken figyelte a vidéket, most megszólalt. — Apropos, öregem, elfelejtettelek figyelmeztetni, hogy ezek a tikettek csak akkor érvényesek, ha >oda« utazik az ember. Visszafelé nem... (Költök) Éjfél után a kávéház terraszán édes likőrt szürcsölt » három költő: Alanyi, Állitmányi és Jelzőy Gyönyörű nyár volt főleg a szivekben, ahol virággá bontakoztak a hangulatok. — Ha megírhatnám, kezdte Alanyi, szenzációsabb volna minden szenzációnál. De nem irh*< tom meg. Véglére az ember gentleman is,, nemcsak költő. Elmondjam? A másjk kettő nem felelt rá semmit. Állitmányi rimet kereselt az azaleára, Jelzőy a főpincér lépteit kövelte tekintetével. — Szóval és röviden: szerelek efe;y asszonyt, aki katonának a felesége, ő is szeret engem, elégedjetek meg ennyivel. Ti most azt hiszitek, hogy e férj öreg és rokkant. Ilit azért is fiatal és szeretetreméltó. Előkelő. gazdag, a felesége mégis engem szerét. Mindig moudtam neki, legyen óvatos, de nem bir a szenvedélyével s a lakásukon ad randevút. Közbe legyen mondva: a férjjel nem vagyok ismeretségben, ma találkoztunk először, rémes körülmények közölt. Idő előtt tért haza, pedig nem szokta s engem ott talált az asszonya lábainál. Ismerhettek, nem vesztem el hamar a lélckjelenetemet. Nem ugrottam fel, ugy maradtam térdelve s a legnagyobb hidegvérrel elkezdtem szavalni a velszi bárdokat. Aztán, mikor befejeztem, szokott könnyedségemmel folytattam. — íme. szemelvény Arany János összegyűjtött költeményeiből, amit csekély havi részletre méltóztassék megrendelni. A főhadnagy, aki összefont karokkal nézte végig a jelenetet, akkor szelíden hátba rúgott. — Hallja az ur. én is jártam valamikor önképzőkörbe, engem nem állit falnak. Mert nem a velszi bárdokat szavalják térden állva, hanem a Toldit. Régen gyanítom, hogy itt valami disznóság folyik, most megvan a tettenérés. Szedett is elő két pisztolyt. \ — Egyikünk ma itt marad! — Helyes, feleltem, én haza megyek. j Élet-halálharc kezdődött most köztünk, nem is tudom részletezni, olyan szörnyű volt. ö rám lőtt. itt a kötés a lábamon, majd egyszer megmulatom, aztán szörnyű izgalmában elájult. Azonban én még most is reszketek... A két költő komolyan bólintott. — Hja, az asszony! — sóhajtozott Állitmányi. Kihörpintette italát és hoss;zasan nézett ő is a főpincér után. — Sosem érdekelt az asszony, kezdeti mesébe, az én mai délutánomat lány telte szentté. Régóta szeretjük egymást tisztán, rajongva, ártatlanul, amiként az kiderül a legutóbb megjelent verseskötetemből is. Asszony szerelme méreg, fertő, csak a lányé az éltető erő. Ott táncol a görlök közt, de az enyém mindeu lélekzetvétele. Örákat sétálunk együtt, mégiszunk valahol egy pohár tejet s mindig egyet gondolunk. Ma is ott volt nálam, délután kettőkor jött, nyolckor távozott, ő a dívány sarkába húzódott, én a karosszékbe és nem beszéltünk tiz szót, csak átéreztük a szerelmet. — Csók? — kérdezte Alanyi. — Ugyan, kérlek, hova gondolsz? Esküszöm, hogy a- kísujjammal se értem hozzá. — Kézcsók? — Az se. Máskor igen, de ma nem. Csak így volt szép. — Kettőtől nyolcig? — Pontosan. — Poézis, mondta Alanyi. Poézis, ami körülbelül azonos a hülyeséggel. Görl? — De uri nő és ragyogó tisztesség, Jelzőy nagyot nyújtózkodott. — Nekem nem volt semmi kalandom. Otthon voltam egész délután és végre rendeztem az íróasztalom fiókjait, összesen ölöt. Tele voltak zsúfolva kéziratokkal, levelekkel, kivágásokkal, árvevcrcsi hirdetésekkel, vegyes-léniákkal, préselt virágokkal, szivarszipkákkal, radirgumikkal, gyerekkori bicskanyelekkel, — Rendezted? — Rendeztem. A két költő nagyot hörpintett a vaníliából, öszszenézlek, elmosolyodtak. Alanyi szólalt meg atyai hangon. — Hát, fiam, hazudni éppen nem muszáj. 11a igazat nem tudsz mondani, inkább hallgass. (Bob) LICHTMAN CIPőK BULLY CiPö&C fSvákrórák, ékszerek"7é«letfizetésre is Tóth órásnál, 7 7c« Kagv óra- és ékszeriavitft miihelv. ]