Délmagyarország, 1929. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-10 / 180. szám

'1929 augusztus 1(1 DÉIMAGYARORSZAG s-ss A D£LMA0YAROR$ZA6 REGÉNYE Gertrude AinertoDi A KOD ELOSZLIK Fordította: Juhász Andor 35" _ • i > — Ha megengedi, gyakran rogom vendég­szeretetét igénybe venni. Azért jöttem Atlan­tic Citybe, mert a tengeri levegő jót tesz a meghűlésemnek. Egy hónapra béreltem la­kást Chelseaben. Az itteni élet nem nagyon érdekel, de ha szabad ugy tekintenem magára, mint jóbarátaim legjobbikára, gyakran fo­gok átjönni ebbe a gyönyörű régi majorba. — Ajtóm mindig nyitva áll, a friss levegőről és a betörőkről ugyanis egészen másképen vélekedem, mint Topper. Amint Californiá­ban mondták a régi spanyol világban: »A ház a tiéd, gyújtsd föl, ha akarod.« És minkettén nevettek, amikor elváltak és meg voltak elégedve önmagukkal. . XV. . ' , Gita megrohanta Mr. Donaldot, hogy ad­jon neki pénzt bútorokra, kijelentette, hogy megváltoztatta a véleményét. — Azt hiszem, éppen ez a ház az, amely megváltoztatta azt — gondolta, de néni bo­csátkozott bővebb magyarázatokba. Kedvenc passziója volt kétségbeejteni az ügyvédet. Ugy érzem, bedőlnének a falak, ha túlsók szabad­ságot engednék meg magamnak szent tradíció­val szemben. A bútorzat leganakroniszíikusabb darabjai 'már régen száműzetésbe mentek (ripsz gar­nitúrák, horgolt diványteri'.ők, olasz diófa író­asztalok, kalaptartók, márványasztalok, sifo­nérok, komódok, oltománok Victoria-korabeli lószőrrel). A friss levegő elűzte a penészsza­got, amit Gita oly nyomasztónak érzett és nem volt többé bántó a tulipán és hikkori fa, orsólábak és mahagóni faragott tölgyfa és ónedény, Sheraton és Windsor, kézzel szőtt gobelin és bársony, brokát és damaszk ször­nyű harmóniája, amelyek azonban mégis épp­úgy hozzátartoztak e régi történelmi kúriához, akár a családi képek. Ezeket a bútorokat semmi sem tudta volna többé pótolni, még ha Gita rábizta volna is magát a newyorki vagy philadelphiai »régiségkereskedők« Ízlé­sére. Akárcsak a falak, három£vszázadon ke­resztül ezek is némá társai voltak a Cartere.­teknek és Gita, aki egy kopott széken ült a fogadószobában, néha azt képzelte, hogy nagyanyja arcképének ajka körül egy miú­dentludó mosoly játszadozik. Ezt a képet rö­viddel azután festették, hogy Carteretné mint menyasszony a majorba került. Gita akarat­lanul is visszamosolygott rá, amikor eszébe jutott utolsó beszélgetése a rettegett öreg hölgygyei. Gila lenézte az ősi hagyományo­kat, amik semmit sem jelentetlek neki, meg­győződéses demokrata voll erős szocialista hajlamokkal, egészen addig, amig csak ide nem került elhagyatottságából. Most, hogy te­kintélyes és független jövedelemmel rendel­kezett és örököse lelt Amerika egyik legtör­ténelmibb birtokának, ugy érezte, valami tit­kos közösségbe került a régi, porladó Car­teretekkel. Semmi kétség, az ódon ház győ­zelmet aratott fölötte. A földszinten mindenütt családi arcképek lógtak, de a festett, mozdulatlan arcokat Gi­ta époly ismerősnek érezte, akárcsak most élő, modern barátjaiét. Az alkonyatban ülve megpróbálta, hogy képzeletében élettel töltse el a halott Carteretek e hosszú sorát, akik­nek egyénisége mint valami bélyeg, ugy dí­szeleg még most is a házon, bár az árnyak már csak kisérteni sem jártak vissza. Gita nem félt a szellemektől, szerette volna látni, élni, mozogni ezeket az ősöket régi fészkük­ben, koruk festői viseleteiben. Az egyetlen szellem, amely megijesztette volna, az a nagy­anyja volt, mert ő rá még emlékezett, ám ha egyszerre csak apja állott volna elölte, j bizonyos, hosv fölordi'.oit volna a rémület­től. De Gita Dizton remélté, nogy atyjának lelke ott ég az örök sütőkemencében. Óh, a régi ház meghódította Őt! Bizonyos irányban újjáteremtette és erre a gondolatra néha föl is iázadt. Ugy tekintett eddig önma­gára. mint változhatatlan, kikristályosodott egyéniségre, kimondhatatlanul bántotta a tu. dat, hogy körülmények és szellemek át tud­ták formálni. De végeredményben arra a meg­győződésre jutóit, hogy senki sem lehet más -mint ősei kiteljesedése és hogy amivé fejlő­dött, az tulajdonképen létének igazi alapja. Ha a Cárteret-majörban nevelkedett volna, ahogy azt nagyanyja kívánta, igazi Carteret lett volna belőle tetőtöl-talpig. Ilyen és hasonló következtetésekre jutott -Gita és közben egészen megfeledkezett sze­gény Millicéntről, akinek végtére szintén volt valami szerepe és hatása Gita egyéniségere, mégpedig nemcsak a vérközösség, hanem bá­jos és alkalmazkodó szelleme révén. is. Nem is szólva jómodoráról, amely azért Gitán is meglátszott néha-néha. Egyetlen Carteret sem volt soha bájos vagy alkalmazkodó. Csino­sak, de kemények voltak arcvonásaik, a fér­fiakéi és nőkéi egyaránt, meglátszott rajtuk, hogy az élet szerette őket és sohasem lec­kéztette meg és hogy a házasságban és utó­daikban mindig csak az ő hatalmas és kite­nyésztett egyéniségük uralkodott. Gita teljesen elfelejtette Eustace "Bylantot, rögtön, amint eltávozott. Épp ily kevéssé gon­dolt rá minden következő látogatása után is. Ha néha-néha mégis keresztülvillant az emlékezetén, akkor is csak rokonszenves és megnyerő intellektusa állott előtte, akinek anyja iránti imádata őbenne is egy rezonáló - hurt pendített meg. Mint férfi, sohasem ju­tott az eszébe. Gita valahányszor alkalom kí­nálkozott rá, mindannyiszor könyörtelenül vé­giganalizálta magát, de szexuális dolgokra sem magánál, sem más nőknél még csak gondolni sem tudott. Eleget olvasott ahhoz, hogy tud­ta, hogy vannak nők, akik olyan frigiden mennek át az életen, mintha testetlen lények volnának és arra a konklúzióra jutott, ami­kor komolyan kezdett gondolkozni a dolog­ról, hogy ő ezeknek a fajtájához tartozik. Bárhogyan álljon is a dolog, ez a tudat öröm­mel töltötte el, mert szabadságának ujabb le­hetőségeit fedezte fel benne. Egy napon Pólly kukkantott be hozzá. Ép­pen akkor lepte meg, amikor Gita nagyanyja képe előtt állolt és különös arcokat vágott felé. Polly hangosan fölnevetett. — Miért nem öltöd ki rá a nyelvedet? — kérdezte. — Én gyakran szerettem volna kö­lyökkoromban. Gita bosszúsan fordult hátra. — Nem hallottalak jönni. — örülök, hogy nem hallottál. Megint al­kalmam volt rá, hogy egy pillantást ves­sek a bensődbe. Eustace Bvlant ezt bizonyo­san stílusosabban fejezte volna ki. Hallom, II r I' l'l — Meinl ufíermésu tea Indiai KeveréKelc 30* Queen's blend kb. V; angol fonl P 4 SO Three slars csomagban kb.Vw kg. P 3*80 Indiai speclál Vio kg P 2*00 MEINL GYILA R. T. ujabban gyakran találkoztok. Mi történt ve­led?" Azt hittem, gyűlölöd a férfiakat. — Egypár könyvet hozott. Egypár jó köny­vet. — De drágám, te talán nem tudod, hogy ő férfi! Kétlábú egyenesen járó férfi, legalább nyolcvannyolc százalékos férfiassággal. — No és? — kérdezte Gita közömbösen. — Mi köze ennek az egész dologhoz? Azt hiszem, neked is mondtam már, hogy szívesen beszél­getek intelligens férfiakkal, ha rendesen vi­selkednek. — Óh, ravasz öreg róka ő, de fogadni mer­nék, hogy ez az első alkalom,. amikor neki kell vesződnie az ostrommal. 'Az ostromot rendcsen a túloldalon szokták kezdeni nála. — Ugyan ne beszélj hülyeségeket! ő azt hiszi, hogy nekem még nevelésre van szük­ségem és ebben tökéletesen igaza is van. De attól, amennyire én nála érdekelve vagyok, akár negyvenpercenles férfi is .lehetne. Poliy erősen ránczetl, aztán elnevette magát — Szegény Eustace! Mindig jól bánt vele az élet, különösen a mi édes kis nemünk. Jő sokáig fog tartani, amiö majd sikerül őt el­riasztanod. (Folyt, köv.y Felelős szerkesztő: PASZTOK JÓZSEF. Nyomatolt a kiadótulajdonos Délmagyarország Hírlap- és Nyomdavállalat Rt. könyvnyomdájában. Külföldi képviseletek! AUSZTRIA: Btesi szerkesztőség: Wien, II., Taborstrasse 7. (Wr. Auslandskorrespondenz). Teleion: 40—3—22. Bé­csi kiadóhivatal, olvasóterem és hirdetési képviselet Ausztria részére: Wien, I., Wildpretmarkt 1. (Osterr. Anzeigen A.G.). Teleion: Serie 62-5-95. JUGOSZLÁ­VIA: Interreklam d. d. Zagreb, 1.-78, Marovska-ulica 28. Telefon: 21—65. NÉMETORSZÁG: Ala Anzeigen A.G., Berlin NW 6, Am Zirkus 9. Telefon: Norden 7607/12. SVÁJC: Orell-Füssli-Annoncen A.G., Zürich, Sonnen< Ciwt 10. Telelőn: Holt. 6700. Uzleiáíhelyezés ? Orincsák Mlklósné élő- éi művirág­au9- 1-töi KlauzáE fér 5. sz. alá Rntäa Barlos könyvkereskcc/és melló öeíyes/e dl. Telelőn 13-67. Ausländer Testvérek Ä" Szeged, Vár uc 7.. (Főposta melleit.) B.M.W.Motosacoche, Covenit, .agieÉsFuchmiílorSíereHpároh kerületi képviselete. Autó-, moto-- ft k'orétoár- _ »«. » «. . . alkatrészek. Kerékpárleraki 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom