Délmagyarország, 1929. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-08 / 178. szám

192D augusztus 8. DÉLMAGYARÓRSZAG 9 Üzletithelyezés! i i«,.. i (««íj Tisztelettel értesítem t. megrendelőimet és a n. é. közönségei, hogy vari szabóságomat Somogyi ucca 21. Szám alá helyeztem át. Legfinomabb angol és hazai szSvelekből készítek öltönyt, felöltőt, télikabátot stb. 557 Szíves támogatást kér Forró ErazmUS uri szabó. A DELMA6YARORSZÁG RfőíNYE Gertrode Albérlőn * MIKOR A KÖD ELOSZLIK Fordította: JMláSI AndOT X _ 31 Gita féltve őrzött zárkózottsága fölengedett Amint beszélt, egyre növekedett csodálkozása, mint hullnak le róla szavai nyomán huszonkét éves nehéz életének összes terhei. Elmondott mindent, elejétől végig, nem hagyott ki sem­mit, még a legkisebb részletet sem, sem kül­ső eseményt, sem szubjektív érzést. Ha né­ha-néha szünetet tartott, csak azért tette, mert ijedten eszmélt rá, hogy most szakitolt egész eddigi életévei és hogy leplezetlenül megmu­tatja magát egy férfinak. De ugv érezte, hogy hogy egy iró körülbelül olyasféle, mint egy gyóntatóatya, csak még jobban megérti a fino­mabb nüanszokat. Tudta, hogy a történet, amit elmesél..érdekes és tudta, hogy érdekesen me­séli el. Byiant érdeklődése valóban a tetőpontra hágott, a férfi érdeklődése volt ez és a- szen­vedélyes pszichológusé és jól látta, meny­nyire megváltozik vele szemben Gita visel­kedése. Minden pillanattal szerelmesebb lett a lányba és bár alig tudta megfékezni ma­gában a férfit, avval a biztos tudattal vigasz­talta magát, hogy ő az első bizalmasa. Ha Gita meg is bánja ezt később, akkor is felbont­hatatlan kötelék marad ez kettőjük között. Nagyon szép eredmény volt ez első lépés­re és Byiant ismerte a türelem erényét. Gitát azonban uj barátjának csak intellek­tusa érdekelte, ami ezen tul volt, az telje­sen hidegen hagyta. Vidámnak, szabadnak érezte magát, mintha sötét börtönből szaba­dult volna, szinte hálát érzett Byiant iránt. Ugy tekiníett rá, mint orvosára, aki meg­gyógyította a lelkét. Olyan jól esett beszélni sajátmagáról, a hosszú esztendők visszafoj­tott keserűségeiről, belátta, hogy most követ­te el életének legbölcsebb cselekedét. És könnyed hangon fejezte be előadását: — így, most pedig mindent tud. Nem va­lami szép történet, mi? Remélem, ezek után örül, hogy nem én vagyok az anyja. — Ha maga nem lelt volna az ő pszicho­lógiai és fiziológiai hasonmása, egészen más­kép festett volna ez a történet és maga nem is mondta volna el XIV. . \ Gita karkötő-órájára pillantott és fölugrott. — Egynegyed kettő! öreg Topperem bizo­nyára már a kezétt tördeli. Ötven évig min­dig pontosan tálaltatott. Magában úgyis a Car-­teretek szégyenének tart engem, mert gyűlö­löm a pontosságot és a holmimat szertedobá­lom a házban. Jöjjön hozzám ebédre, kitű­nő szakácsnőm van. Byiant lerázta a nadrágjára tapadt fenyő­tűket. — Nem akarok udvarias lenni, nem is esküdözöm, hogy kenyér és sajt a maga társaságában isteneknek való lakoma, beval­lom, hogy nagyon éhes vagyok és a jó kony­ha gyönge oldalara. Ez a mai nap úgyis már az igazságok jegyében indult. Kész örömmel fogadom a meghivását. Hangja vidám volt és természetes, de Gi­ta megértelte belőle, hogy formalitások többé nem léleznek közöttük. Váliatvont Megtette hát a lehetetlen, az elképzelhetetlen lépést. De hát miért is ne barátkozhatna egyszer egy férfival is a változatosság kedvéért? Egy iró. férfival pedig sokkal érdekesebb és izgatóbb a beszélgetés, mint akármelyik uőismerösé­vei. Ebédután egy ideig a könyvtárszobában ültek. Hallgattak és Byiant a szivarját él­vezte, miközben szemét elismerően jártatta körül a könyvekkel boritott falakon. Gyö­nyörű maradványa volt ez a múltnak, ez a régi könyvtár, amelyet olyan emberek gyűj­töttek, akikben volt intellektuális érzék, ha különben kissé nehézkesek voltak is. Nagy­szerű háttérül szolgált ennek az uj, lázadó neolerikus ivadéknak, aki örökölte a szép. ke­retet, de lerázta magáról az előítéleteket, Gita követte tekintetét. — Ezek a régi könyvek jó unalmasak — mondta sóhajtva. — De legalább megismer­tem belőlük azoknak az országoknak a tör­ténetét, amelyekben éltem, a Franciaországét, Belgiumét és Németországét, Olaszországét, de az Angliáét is, mert ott is éltünk egy pár hónapig. Éppen ideje volt már, hogy va­lamit tanuljak, mert ijesztően tudatlan va­gyok. A történelmet és a biográfiákat szere­tem a legjobban, bár nem röstellem bevalla­ni, hogy meglehetősen nagy elhatározás be­letemetkezni ezekbe a szúette könyvekbe, ame­lyeken olyan barna foltok vannak, mintha szeplősek lennének. Nem hiszem, hogy a Car­teretek 1830 után egy könyvet is vásároltak volna. De én minden este két órát töltök velük és esős napokon napközben is itt ásí­tozom közöttük. Hősiesen elhatároztam, hogy llat hónapig nem olvasok regényt. — Majd küldök önnek néhány modern tör­ténelmi munkát és biográfiát. Éppen any­nyira megbízhatóak, mint a regiek, ha nem megbízhatóbbak és emellett még megvan az az előnyük is, hogy iróik a mi generációnk­hoz tartoznak és az unalomtól jobban fél­nek, mint a bűntől. Mert az unalom nagy bűn, több agyat tett már tönkre, mint a leg­féktelenebb kicsapongások. Byiant azonban nem igen akart könyvekről beszélgetni Gilával. Más kapcsoknak kell majd összetarta-íok őket, különb okokat kell találniok, hogy gyakrabban együtt lehesse­nek. Gitán azonban még mindig a reggeli hangulat uralkodott, fényes szemében még mindig ott ragyogott a megittasultság tüze. Bylantnak nem is volt nagy ügyességre szük­sége, hogy Gitál; ismét megszólaltassa. Azt mondotta, előadásában nem tért ki elég rész­letességgel olyan dolgokra, amik mind na­gyon érdekelhetnek egy kíváncsibb pszicho­lógust. És Gita, miközben most már bővebben vázolta múltjának egyes eseményeit, ugy érez. te, hogy, érdekesebb tanulmány" még nem úszott ennek a tapasztalt regényírónak a há­lójába, Byiant is ujabb részleteket mesélt neki sa­ját életéből, különösen anyjának nyolc év előtti hirtelen haláláról. Amikor végre el­váltak, Gita ugy érezte, hogy sem ő nem is­meri jobban Bylantot, sem Byiant nem is­meri jobban őt, mint bármely más barátju­kat vagy, ismerősüket. Bosszankodva állapí­totta meg magában, hogv ez nem az ő hi­bája volt. — A mihamari viszontlátásra — mondta B3'lant, amikor kezetnvujtottak egymásnak a kertben, ahová kimentek, amikor a nap nyu. godni tért. Én holnap Newyorkba utazom és összeválogatok néhányat a könyveim közül, meg fogják nyerni a tetszését. Elhozhatom őket pénteken? — Jöjjön ebédre, ha akar. Nagyon kedves volna öntől 'és én mindig nagyon örülök, ha láthatom magát, akár könyveivel, akár azok nélkül. Ez az íróember elkergette a sötét fellegeket, amelyek állandóan nyugtalanították Gita ho­rizontját és ezért Őszinte hálát érzett iránta. Jobban szerette őt, mint Elsiet vagy Pollyt és még hozzá Byiant távol is állt tőle, hogy udvaroljon neki. Byiant szerelte volna kérni őt, hogy, az er­dőben találkozzanak, de ugy, érezte, hogy, ez taktikai hiba lenne. ' Folyt köv.y Mórion Ilona, Gizella íér 4. sz. Rajzokat, tervezéseket, hímzést olcsón váPal. 448 Kézimunkaffonalak vAtasztékban. A Szegedi Polgári Dalárda f. hó 11-én, kedvezőtlen idő esetén 18-án, a Mars téren nagy népünnepélyt rjndez, melyre a nagyérdemű közönséget ezúton is meghívja " 663 . a Rendezőség. Előkelő biztositó intézet szegedi képviselete vezetésére agilis, garanciával bíró keres. Jelige „Biztos jövő 23782« Bloekner Hir­detőirodába, Budapest, Andrássy ut 2. B.SO a tökéletes világhírű ^ ESembergselyem harisnya ív Legújabb reklámáraink: " Közép szálú ezüsl Jegyű arany jegyű p 3'80 p 4'50 Finom szálú I Erős szálú ezüst jegyű erany Jegyii I ezüsf jegyű arany fegyü p 4'30 p 5'2Ú jp 5'— p 6 — Minden pár harisnya, mely mosás előtt elszakad, ki lesz cseréive. Óvakodjunk aZ értéktelen Utánzatoktól I Kizárólagos gyári lerakat Szegeden: I*OULAK. TESTVÉ-REKnél Csekonics ucca és Széchenyi tér. OFB. gyártmányú férfi l*aris>3*yák és mindeníéfó kötöttáru különlegességek rendkívüli olcsó árakon. Emm

Next

/
Oldalképek
Tartalom