Délmagyarország, 1929. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-30 / 195. szám

4 Nyílt levél Jr. Vass József népjóléti miniszter úrhoz Kaptuk a kővetkező sorokat: Néhánv egyszerű mondatot leszek bátor Excellenciádhoz intézni, még pedig azzal a mély reverenriával, amivel Kegyelmességed ritka talentuma és felbecsülhetetlen közéleti működése iránt viseltetem. Az egykéről van szó, állítólag törvényjavaslat is ícészül róla, — vagy ellene. Épp ugy merül fel Időnkint az agglegényadó ötlete is. Itt eszembe ¡jut Excellenciádnak sok szép beszéde közül az egyik, amelyikben szinte kötelességévé tette a magyar anyáknak, hogy még negyven éves korukban is szüljenek. A magyar anyák akkor nagyon meg voltak Iiatva, hiszen szebb bókot nem kaphattak volna. Igaz ugyan, hogy a magyar anyák ebben a korban vagy roncsok már, vagy a másik végletbe esnek: most kezdenek a legbolondabbul élni, elkövetik mindazt az Ízléstelenséget, amit valamikor csak a társadalmilag félig-meddig kiközösítettek engedtek meg maguknak, elütik a gavallérokat a lányuk kezéről, gyűlölik az otthonukat s megjátszák a bébét. Borzongással néz rájuk minden egészséges érzékű ember, de ők mégis büszkék. Gavallérjuk van. Hogy mibe kerül, az mellékes. Ezek a negyvenéves anyák fiatalkorukban sem igen szerettek szülni, annál kevésbé teszik meg most, amikor esetleg csak rövid hónapjaik vannak hátra abból, amit ők életnek neveznek. Amúgy?... Hát igen,., sőt... feltétlenül, nagyon is, de szülni, azt már nem. Megértem azt az anyát, aki ezer szenvedés és nélkülözés közben neveli fel a gyerekeit. Megértem a fiatalembereket, akik nehezen jutnak álláshoz s olyan kezdőfizetéseken tengődnek, amilyenekből nem lehet asszonyt eltartani. Mire házasodjanak? A halálos unalomig eldarált frázis, hogy szerelemből nem lehel megélni, oda vagyoni megalapozottság kell s csak a mesében elég a jég hátj, vagy a szalmaviskó zsúpfödéllel, a valóságban kényelmes lakás kell és divatos ruha. Enélkül.meg a többi sok minden nélkül, meghal a szerelem. Aztán miért is nősülnének, mikor az egyén felszabadulása olyan szélsőséges liberalizmust teremtett, — nem is a legalsóbb néprétegekben, — hogy a családi élet minden elképzelhető szépsége, vonzóereje megszűnt. A modern nő, kezdve a minimumra redukált ruházkodástól, testileg és lelkileg kiszolgáltatja magát, itt nincs már elképzelhetetlen szépség, nincs folytatás, minden a végén kezdődik, aminthogy a legtöbb nő a regényt is ugy olvassa, hogy előbb megnézi, mivel fejeződik be. Szédületes nagy káosz minden téren, méltóztassék azért elhinni, hogy a beláthatatlan sok láncszem lényege a gazdasági kérdés. Mihelyt az emberek meg tudnak élni, nagyobb lesz a házassági statisztika és több a gyerek. Amig azonban a sokgyermekes anyákat azzal jutalmazzák, hogy évenkint kapnak ötven vagy száz pengőt, ezzel az ősszeggel senkire se hatnak buzditólag. Tessék megpróbálni, kezdeményezze Excellenciád, — hiszen az egész világ ujjongó elismerése jár ki érte, — hozzanak olyan törvényt, hogy teszem azt, négygyerekes család kap tiz hold vitézi telket. Minden további gyerekért további négy vagy öt hold jár. Épp igy be lehetne hozni progresszív módon az adó csökkentését. Aki volt olyan vakmerő anya, hogy tizszer-tizenkétszer állta ki a szent időt, ne robotoljon tovább, hanem éljen emberhez méltó életet és tegyen meg a módja ahoz is, hogy a gyerekeiről gondoskodni tudjon. Amig azonban a sokgyerckcs anyák ötven pengője mellett 24.000 pengővel jutalmazzák a Szent István-dij nyertes lovát, addig bolond mindenki, ha anyaságra szánja magát és nem megy el futó kancának. Ennél erkölcstelenebb jutalmazási arányt el se tudok képzelni. Tudja-e, Excellenciád, mekkora az az összeg? Tudja-e, hogy abból leg•MUIIIIWM——• SMMMUBI DÉLMAGYAROKSZ 4G alább 5—6 szegény lányt gyönyörűen ki lehet staffirozni, módot adva rá, hogy egészséges (orvosilag szörnyen megvizsgált") szerény ember felesége legyen. Hát szép, szép a lótenyésztés dicsősége, de miért helyezzük a fősúlyt éppen az állatra, mikor az embertől várjuk a nagyobbfoku kötelességteljesitést? — Király-dij? Nincs Király-dij, amig szegények vagyunk. A háromévesekre kidobott pénz azoké az egészséges húszéveseké, akikből az anyák eljövendő szent generációját akarjuk megépíteni. Hogy nem sokan segítünk, az nem beszéd. Kettohárom-tiz még mindig több, mint a semmi. Épp csak arra kellene vigyázni, hogy ne protekciós kisasszonyok kapják, akik már most szervezik a házibarátok gárdáját s az egykét is elborzasztó helyzetnek tekintik, Anatol Francé modern szűrének imája szerint gondolkozva. Kegyetlen, példát (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A szakszervezeti válaszlmány csütörtökön este ülést tartott, amelyen Peyer Károly főtitkár ismertette a Társadalombiztosító ügyelt és az egyesülési és gyülekezési szabadság kérdését. Mindkét ügyben a választmány egyhangú ht'.áro/.ail javaslatot fogadott el. A határozati javaslat szerint a választmány iil.akozik az ellen, hogy a Társadalombiztosító a munkáltatóknak elengedte a járuléktartozásokat, továbbá, hogy nem ejtik meg a választásokat. Végül tiltakozott a választmány az orvosszövelséggel kölö'-t szerződés ellen. Az egyesülési és gyülekezési szabadságra vonatkozólag a határozati javaslat megállapította, hogy a szakszervezetekben tömörülni szándékozók egyesülési és gyülekezési joga korlátozol?. Kisszámú munkások nyilvános helyen való összejöveteleit a rendőrség liltoít gyűlésnek minősíti és a résztA soproni orvosgyülés Sopron, augusztus 29. A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének második napja változatlan érdeklődés mellett, programszint folyt le. Dr. Imre József egyetemi tanár tartotta az első előadást »A belső elválasztás és. a szembajok kapcsolatáról« címmel. Az előadásért Dollinger Gyula egyetemi tanár mondott köszönetet. Scipiades Elemér pécsi egyetemi tanár tartotta meg utána felolvasását az orvosi hivatásról és az orvosi pályáról, különös tekintettel a magyar viszonyokra. Előadásában rámutatott arra, hogy Magyarországon 1263 lakosra esik egy orvos, tehát az arány nálunk sokkal jobb egészségi szempontból, mint például Németországban. Az előadás befejezése után megalakították az egves szakosztályokat. Szombaton 98 katonazene a Prófétában adó retorzió annak, aki visszaéí ezzel a nemzeti nagy üggyel. . _ i Egészen egyszerű asszony vagyok, aki bámulásra tátott szájjal megy el a mai modernség sok megnyilvánulása mellett, de reszketve gondolok rá,< mi lesz a gyerekeim jövője. Higyje el, Kegyelmes uram, talán szimplán hangzanak a szavaim, de nem olyan ostobák, amilyen ostobaságot a fórum politikusai szoktak elkövetni, önben annyi erő és véna van, amennyi nem volt meg másik tiz államférfiuban, meg tudja csinálni amit akar, ha nem is a reszortja a lótenyésztés, amelynek a tételeiből kell lenyesni. Ezért fordultam éppen a Vass miniszterhez. — Fiaim, lányaim! — mondja majd az a tőrvény — ilt a megélhetési alap. De aztán gyerek legye« ám, különben kiröpültök a jólétből! Egy sokgyerekes anya. vevőkel megbünteti, a munkások vezetői ellen azoknak önérzetét sértő »módon járnak el. Mig a kormány politikai irányzatával egyező politikai egyesületek alapszabályait hetek alatt jóváhagyják, addig a munkásszervezetek alapszabályainak még a módosítása is évekig tart, ujabb egyesületek alapszabályainak láttarnozását, indokolását megtagadják. Utasította a választmány a szakszervezeti tanácsot, hogy járjon el a kormánynál és ha kell, a nemzetközi törvényhozás fórumainál és hasson oda, hogy a munkások szervezkedésének szabadságát biztosítsák. Követeli a választmány uj egyesületeknek záros határidőn belül való láttarnozását, a szaklap engedély iránti kérelmek soronkivüli elintézését és hogy gazdasági természetű gyűléseket rendőri bejelentésektől mentesen lehessen megtartani. Az olvasó rovata Egy hadirokkant levele Igen tisztelt Szerkesztő ur! Augusztus 11-én az »Olvasó rovalá«-ban megjelent »Zenekart akarnak a hadirokkantak« cimü levél talán csak egy zeneszerető hadirokkant akarata, aki talán egy kicsit könnyebben veszi rokkantságát. Nézetem szerint a hadirokkantak szomorú sorsán nem társadalmi támogatásokkal és koldusboltal kellene segíteni, hanem tömörülni kellene és az illetékes hatóságok figyelmét felhivni, hogy rendezzék már a háború lezajlása után 10 évvel emberségesen a rokkantságunk után megérdemelt járulékunkat, mert elvégre az ország érdekéért lettünk rokkantak. Kiváló tisztelettel: Egy hadirokkant előfizetői A Délmagyarország állandóan gyarapodó kölcsönkönyvtárában havi dij előfizetőknek I pengő, tisztviselő-előfizetőknek 80 fillér, heti előfizetőknek 16 fillér. i II szakszervezeti választmány tiltakozott az egyesülési és gyülekezési szabadság korlátozása ellen Raktárálszervezé^ miatt az ü^let MA ZÁRVA. Figyelje meg holnap hirdetésemet és kirakataimat! WINTERNITZ IZIDOR női divatáruháza Szeged, Széchenyi tér. UKfiBafiBBi