Délmagyarország, 1929. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-30 / 195. szám

SZEGED: Szerkesztőség: Somogyi ucca 22.1. em. Telefon: 13-33.^Kladúhlvatal, ht)lcs(ink«nyvmr és tcgyiroda : Aradi ucca 8. Teleion: 306. ^ Nyomda : L9w llpöl ucca 19. Telefon : 16—34. «»«»«CM Péntek, 1929 augusztus 30 V. évfolyam 187. szám MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Uri ucca 6. Teleion: tál. szám.« »«»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 23, Telefon: 49. szóm. « » « » « » « » « » Előfizetési ara havonta 3-20 vidéken ét a iűvarotbaa 3-6D, ktlIIíildtSa 6-40 pengd. Egyes szóm 16. vasár- és Ünnepnap 24 fillér l Bontsuk le a kinai falakat! Minden esztendőben, ugy julius és augusztus táján, tele vannak a lapok siránkozásokkal, hogy hány magyar költi a pénzét idegenben és ez a külföldre irányuló idegenforgalom mekkora összeggel rontja az ország fizetési mérlegét. Ugyanakkor sorozatosan jelennek meg a javaslatok, hogy miként kellene Magyarországon is idegenforgalmat teremteni. Mert kétségtelen ugyan, hogy mostanában több idegen fordul meg minálunk, mint a háború előtti esztendőkben, de a hozzánk elkerülő idegenek legfeljebb csak bizonyos hányada számítható bele az értéket jelentő igazi idegenforgalom rubrikájába. Idegenforgalmat jelenlenek ugyanis a mindsürübben rendezett kongresszusok, olasz profeszszorok és polgármesterek láfogatásai, kiknek tiszteletére fel szokták lobogózni a déli vasút budai pályaudvarát, de a fizetési mérleg szempontjából az ilyen látogatásoknak alig van jelentőségük. A lovagias és vendégszerető magyar nemzet ugyanis olyan banketteket és fogadó ünnepségeket szokott rendezni, akár a német kisgazdák, akár a dán tyuktenyésztők, akár a rakkutató orvosok, akár pedig az eszperanlisták tiszteletére, hogy emberi számítás szerint ráfizetéssel zárja le az ilyen tömeges kirándulások formájában megszervezett idegenforgalom mérlegét. Száz százalékig bevétel ellenben az ország szempontjából, ha valaki a külföldön minden hatósági beavatkozás, hivatalos propaganda nélkül egyszerűen bemegy a menet jegyirodába és jegyet vált Magyarországra. Az ilyennél tökéletes közömbös, hogy mi volt az utjának indoka: egy képes levelezőlapon a Ha'iászbásl3ra és Mátyás-templom nyerte-e meg tetszését, a Horlobágyot akarta-e megismerni, üzletet akart-e kötni, vagy arról akart meggyőződni, hogy . találtak-e már melegvizet Lillafüreden? Szegedet fölösleges emliieni, mert itt a melegvizet már megtalálták. Az ilyen idegenforgalmat kell előmozdítani. Ennek az idegenforgalomnak pedig két előfeltétele van, az egyik a jó, tiszta, nyugati igényeknek megfelelő száliodák és az ország megközelítésének lehetősége. A kérdésnek utóbbi réáze az, melyről rtem árt egyet-mást elmondani. A békében, ha valaki utazni akart, egyszerűen vonatra ült és minden igazoló írás ncikül a Balkán és Oroszország kivételével bejárhatta egészEurópát. Útlevélre legfeljebb a bankokban a pénz felvételénél, vagy a postán személyazonossága igazolásánál volt szüksége. A háború után világszerte életbelépett az utlevélkénj'szer, a negatív útlevéllel, a vizummal súlyosbítva, amely elvileg a rendeltetési ország beutazási engedélyét foglalja magában. Az általános bizonytalanság esztendőiben, mikor az egyes országok tá-ol akarták maguktól tartani a nem kívánatos eiemeket, tar ián érteni lehetett a vízumkényszer rendszerét. Ma azonban a vízumból, amely eredetileg policiális rendszabály volt és az ellenőrzés céljait szolgálta, egyszerű bevételi forrás lett. A vizűm az államnak bevétel, tömérdek nehézség, baj és kellemetlenség okozója azonban az utasra nézve, aki át akarja lépni a határt. Ma már a vizűm anakronizmus. Nem lehet ugyanis azt mondani az egyik oldalon, hogy idegenforgalmat akarunk, a másik oldalon pedig arra kényszeríteni a külföldit, vagy az elkapcsolt területeken élő magyart, hogy keresse fel a legközelebbi magyar külképviseleti hatóságot és ott szerezze meg a határ átlépésére jogosító beutazási engedélyt. Tudatában van ennek a kormány is és nagy sokadalmak, árumintavásár, Szent István-napi ünnepélyek idején, megengedi a határnak vízum nélkül való átlépését. Ilyenkor elegendő, ha a stemplit Budapesten nyomják bele a külföldi útlevélbe. De ha már elmentünk idáig, miért nem lehet levonni a végső következtetést és eltörölni az egész rendszert, amely eleinte kitűzött célját már amugv sem szolgálja? Még a bevételekre vonatkozó érv sem állja már meg a helyét. A vizűm sokkal több embert tart vissza az utazástól és közvetve sokkal több veszteséget jelent, mint amekkora bevétellel szaporítja a külügyminisztérium alá tartozó hatóságok pénzügyi egyenlegét. Az államok egész sora már szakított a vízum rendszerével és hajlandó lemondani a vizumkiállitás jogáról minden állammal szemben. amely a viszonosság alapjára helyezkedik. Mi még nem jutottunk el • idáig, pedig nekünk a környező országokból Magyarország felé irányuló forgalomnak emelése akkora érdekünk, hogy a vízumkényszernek akár egyoldalii megszüntetésére is rá kellene szánnunk magunkat. Mert Pestig még csak elvetődik a nyugati idegen, de hogy számítsanak forgalmuk megélénkülésére az olyan határmenti városok, mint Szeged, melyeknek egész élete az elszakított területekről alimentálódott, ha magunk vagyunk azok, akik az idejövetelt megnehezítjük. Valamelyik furcsa nevü kínai generális, aki mostanában Mandzsúria és Mongolország határán uralkodik, elrendelte a kinai fal lebontását, illetve nagyon sok helyen való áttörését. A mult századoknak ez a tisztes emléke a hunok és egyéb északi lovasok betörése ellen már nem nyújt oltalmat, ellenben akadályozza a fal két oldalán lakó békés földművesek és kereskedők érintkezését. Kövessük az egyszer a kinai generális példáját. Bontsuk' le a Magyarország körül még meredező kinai falakat! Nyugalom Jeru^álemlien Az arabok most Transjordánia felöl készülnek betörni Palesztinába (Budapesti tudósítónk telefonjelentése Jeruzsálemből jelentik: Az angol hatóságok minden intézkedést megtettek, hogy. a Transjordánia felől fenyegető arab fegyveres betörésnek elejét vegyék. El Atras szultán, a transjordániai határ mentén élő félvad nomád arab törzseket harcra szólította fel Palesztina ellen. Gara irányában fegyveres bandák törnek előre. Jeruzsálemben egyébként most már teljes a nyugalom, az üzleteket kinyitották. Jaffá. bari, Tel A vívóban és Haifában is csend van. Tel Avivo és Haifa között az angolok kordont vontak, hogy megvédjék a városokat a pusztít tásoktól. „Hágában nem voltaic gyösöR sem Ieg>öjrö7/eíí" Megegyezéssel végződött a konferencia — A Rajnavidéket legkésőbb 1930 juniusáig teljesen kiürítik a megszálló hatalmak (Budapesti tudósítónk te 1 efo n j elentése.) Hágából jelentik: A hágai konferencia gordiusi csomóját csütörtökön végre sikerült megoldani azzal, hogy a pénzügyi problémák megoldása előtt a politikai kérdéseket rendzeték. A három megszálló hatalom és Németország közölt megegyezés jött léire, amely szerint a belga és angol csapatoké szeptembertől kezdőúőleg három hónapon belül a második rajnai zónából visszavonják és a második zónái a franciák is teljesen kiürítik. A harmadik rajnavidéki zóna kiürítését a Yoningféle tervezetnek Franciaország és Németország álla] töriént ratifikálásával egyidejűleg kezdik meg gs nyolc hónapig fog tartani. A teljes kiürítésnek legkésőbb 193« június 30-ig meg kell történni. Az ellenőrző bizottság kérdésében olyan megegyezés történt, hogy a jövőben a locarnói szerződésben megjelölt egyeztető bizottság hatáskörében átveszik a Rajnavidék ellenőrzését is, azonkívül a hatalmaknak jogukban áll a Népszövetség Tanácsához is fordulni, amennyiben érdekeit sértve érzik. A megegyezési Hcndcrsoa nagyjelentőségű beszéde segl'elte elő. Heudeison rámutatott •arra, hogy a hágai kon-.1 ferencia sikere, vagy kudarc? tínróDa békéjének | szempontjából döntő jelentőségű és a népek jó« viszonyának előfeltétele, hoöy a konferencia megegyezéssel végződjön. Felszólalt még Briand, Stresemanji, Grandi, Hymanns és Aciatci. Briand felszólalásában azt hangoztatta, hogy a Hágában összegyűlt államfér.*; fiak azzal a tudattal távozhatnak, hogy Hágában nem voltak győzök és sem legyőzőitek. __ — Valamennyi államférfi — mondotta Briand — hazájába visszatérve, polémiáknak és kritikáknak lesz kitéve, azonban tudatában lehet annak, hogy a béke érdekében hozol! áldozatokat. Pénteken délelőtt tartja a konferencia utolsó nyilvános ülését, amelyen Henderson már nem vesz részt, mert elutazott Genfbe. A konferencia befejezése után az albizottságok megkezdik a részletkérdések letárgyalását. Közvetlen tárgyalások a Saar-medence kiürítéséről Prága, augusztus 29. Hágai telefonjelentés szerint Stresemann német birodalmi külügyminiszter szerette volna a Saar-medence. kérdésé^ is el. intézni Hágában, de végül megegyezett abban, hogy az érlekezleí u!án Franciaország és Németország közölt kő íveden tárgyalások kezdődnek, amelynek során a németek határozott tervekkel állanak elő. a gazdasási és pénzügyi kérdésekben.