Délmagyarország, 1929. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-27 / 192. szám

1929 augusztus 27. DÉLMAGYARORSZÁG 3 A polgártiiesíerhelyelíes jelentési kéri a leiíárbizíosi hivataltól a foglalanul szedett hagyatéki Illetékekről (A Délmagyarország munkatársától.) Élénk feltűnést keltett a Délmagyarországnak az a vasárnapi cikke, amely megállapította, hogy a fogyasztási illeték és a kövezetvám után törvénytelenül szedi a város a leltározási ille­téket is. Ezt a leltározási illetéket a felek a hagyatékok leltározása után rótták le városi bélyegben a leltárbiztosi hivatal felhivása alapján. Konkrét esetből kifolyólag derült ki a városnak ez az ujabb jogtalan illetékszedése, mert a városi szabályrendeletnek egyetlen paragrafusa sem engedélyezi ilyen illeték sze­dését. Ennek viszont az lesz a következménye, hogy a város ezt a jogtalanul szedett illeté­keket köleles lesz minden egyes esetben a feleknek visszafizetni. Igen sok esetben nagy összegeket tettek ki ezek az illetékek, amelyek többszörösen meghaladták az állami illetékek nagyságát és már valósággal városi örökö­södési adó jellegével birtak. A Délmagyarország közlése természetesen nagy feltűnést keltett a városházán is és ép­pen ezért kérdést intéztünk Fodor Jenő he­lyettes polgármesterhez, hogy a város a jövő­ben hajlandó-e beszüntetni a jogtalanul sze­dett örökösödési illetékeket. A polgármester helyettes kérdésünkre kije­lentette, hogy a leltárbiztosi hivatalt ebben az ügyben már jelentéstételre szólította fel, a jelentés beérkezése után az illető referens­tanácsnokhoz teszi át, hogy az illeték szedése ügyében tegyen majd megfelelő javaslatot a polgármesternek. Fodor Jenő polgármesterhelyettes válaszá­ból kiérezhető volt, hogy a hagyatéki illeték szedését nem tartja megengedettnek, azonban ő maga nem akarja dezavuálni azt a szóbeli utasítást, amit Halász leltárbiztos a leltári illeték szedésére kapott. - i ' \ « •] 11 I ———•—fc Még nem dőníöííek Lapu Marcii íogvaíariásáról Részleteik a lörök-uccai gyilkossúg uj fordulatairól (A Délmagyarország munkatársától.) A Délma- I gyarország már jelentette, hogy a négy évvel ez- i előtti Török-uccai gyilkosság uj gyanúsítottját be­szállították az ügyészség fogházába. A gyanúsí­tott leányt szombatoD délután, majd vasár­nap délelőtt hallgatta ki Zombory János vizsgálóbíró. Döntés azonban még nem tör­tént arra vonatkozóan, hogy a leány továbbra is fogva marad, vagy pedig elrendelik szabadlábra helyezését. Hétfőn délelőtt az volt a helyzet, hogy a vizsgálóbíró több olyan ténykörülményre uj vizsgálatot rendel el, amelyek eddig még tisztá­zatlanok voltak. A vizsgálat uj nyomozásáról különben még mindig nagyon sokat beszélnek mindazokon a he­lyeken, ahol az éjszaka leányai megszoktak for­dulni. A sorstársnők most már egészen pontosan tudják, hogy négy év után hogyan is indult meg az uj nyomozás. Négy évvel ezelőtt Feurer Károlyné Farkas Jú­liával együtt Pestre akart utazni. A két nő Lapu Margittal volt barátságban, aki most gyanúsítottja a szomorú ügynek. Az elbeszélések szerint Lapu Margit emiatt kétségbe volt esve és ezért kijelen­tette, hogy három nap alatt olyan különös dolgok fognak történni, amelyek megakadályozzák az el­utazást. Három nap múlva azután meggyilkolták Feurer­nét és aznap este Lapu Margit véres ruhában jelent I meg Farkas Júlia lakásán. Farkas Júlia megdöb­i ben ve figyelte sorstársnőjét és ijedten kérdezte tőle: — Véres a ruhád, talán te gyilkoltad meg a Gabit? Lapu Margit Farkas Júlia szerint be is ismerte a gyilkosságot, de megígértette vele, hogy a gyil­kosságról senkinek sem tesz többet említést. A Török-uccai gyilkosság frontján két évig csöndes­ség is volt. Két évvel ezelőtt történt azután, hogy Lapu Margitot lopás címén egyévi börtönre ítélték. I.apu Margit félévvel ezelőtt szabadult, de a régi viszony közte és Farkas Júlia között már nem elevenedett fel. A börtön meglazította a barátságot és amikor Lapu Margit elköltözött Budapestre, Farkas Júlia ugy érezte, hogy most már nem köti esküje és vallott. Még a szembesí­tés izgalmairól is tudnak a sorstársnők. A szembe­sítések alkalmával Lapu Margit mindent tagadott és egyszerre igy fakadt ki: — Ha százszor is szemembe mondod, hogy én követtem el a gyilkosságot, én százegyszer is nemet mondok! Lapu Margit bűnössége mellett igy egyedül Far­kas Júlia vallomása szól. Ez azonban magában nem elegendő és igy ha a pótvizsgálatot befeje­zik, a vizsgálóbíró minden valószínűség szerint szabadlábra helyezi a meghurcolt éjszakai leányt. Ep anp! és egy francia diák ielenléfében tartotta meg a iEFHOSz az afsótanyai ünnepségedet fl szegedi diákság érthetetlennek tartja a központ magatartását (A Délmagyarország munkatársától.) Még mindig sok beszédre ad alkalmat az elmaradt diákünnepség, amit a MLFHOSz szegedi osz­tálya készített elő a C1E (nemzetközi diák­szövetség) tiszteletére. Még a nemzetközi kong­resszus programjának megállapításánál felvet­ték a különböző szórakozások közé a szegedi kirándulás tervét is. A MEFHOSz örömmel vette tudomásul a szegedi kirándulást, meg­tette a városnál a megfelelő lépéseket, ke­resztülvitte, hogy a város ünnepélyesen fo­gadja a diákokat és sikerült az alsótanyai bankett költségeit is kieszközölni. A város Alsótanyán meg is rendelte a bankettet, a gazdakörök is méltó fogadtatást készítettek elő, amikor — mint jelentettük — kiderült, hogy a nemzetközi diákkongresszus tagjainak szegedi látogatása furcsa körülmények között elmaradt. Az utolsó pillanatban, amikor mái­minden elő volt készítve a fogadtatásra, jött meg a központ lemondó távirata, ami érthe­tően kellemetlenül érintette a MEFHOSz sze­gedi vezetőségét. A lemondás dacára az ün­nepélyes fogadtatás külsőségei mégsem ma­radtak el, mert azt hitték Szegeden, hogy hátha mégis jönnek diákok Budapestről. An­nak dacára, hogy senki sem jött le Budapest­ről, elhatározták a szegedi diákok, hogy az alsótanyai kirándulást mégis megtartják és nem hagyják kárbaveszni a finom bürgepap­rikást, meg a jó homoki vinkót, amiből két hordó már csapraverve várta a CIE tagjait. Igy azután vasárnap reggel, mintha mi sem történt volna, a szegedi diákok kivonultak Alsótanyára, ahol program szerint lebonyolí­tották az egész ünnepséget. Azért idegenek is résztvettek a kis tanyai kiruccanáson, mert egy angol és egy francia diák mégis csak kí­váncsi volt az alföldi gyönyörökre és nem hivatalosan, csupán mint magánemberek szin­tén kimentek Alsótanyára. Az angol és fraucía diák jelenléte alkalmat adott francia és an­gol nyelvű szónoklatok kivágására. Megtar­tották a néDmulatságot is és kivilágos kivir­Páris szüze — ? francia esprit, finom pikantéria, élénken pergő cselekmény a hél szenzációja ' péntek Belvárosi Mtoai. radtig állt a bál — a külföldi diákság tisz­teletére. Az elmaradt diáklátogatás nagy megütközést keltett a városházán is. Amint bennünket in­formáltak, a város nehezen szánta rá magát az alsólanyai bankettre, amelynek a fiaskója arra az elhatározásra készteti most a várost, hogy ilgenféle bankettek rendezésébe nem fog többet belemenni. Nagy az elkeseredés a diákok között is, akik joggal nehezményezik, hogy nem értesítették őket kellő időben és ilyen csúfos kudarcnak tették ki a szegedi diákságot. Már olyan han­gok is hallatszanak, hogy ezt az ügyet semmi szin alatt nem lehet elintézni a szubordiná­cióval, ami azt parancsolná, hogy a szegedi csoportnak legfeljebb az a joga lehet, hogy egyszerüer tudomásul veszi az ünnepségek elmaradását. A virilista mandátumok (A Délmagyarország munkatársától.) Isme­retes, hogy a kulisszák mögött és a kulisszák előtt nagyban folynak a tárgyalások a tőr­vényhatósági választások viriüsjelöltjeinek kérdésében. A ••>Nagy-Szeged párt« holnap kí­vánja véglegezni a jelöltek névsorát, mig na­pok óta — mint ismeretes — a virilisták egy másik rétege is tárgyalásokat folytat, hogy gazdasági alapon tömörítse a virilistákat. Eb­ben az ügyben Wimmer Fülöp a következő nyilatkozat közzétételére kérte fel a Délma­gyarországot: — »Előkészítő bizottság* aláírásra! címemre (mint kamarai elnök) küldték ma azt a fel­hívást, amelyet a virilisták egy csoportja a »Hétfői Rendkívüli Újságban« is közzé tett. Helyénvalónak látom — különös tekintettel arra, hogy az illető csoport nagyon, sőt egye­dül helyesen városunk gazdasági kérdéseinek megoldását állítja előtérbe, — szives figyel­mükbe ajánlani, hogy pártunk egyelőre még nem is végleges jelölése a szóbanforgó 24 virilis helyre 15 kereskedőt és iparost, két mérnök-épitészt és hét ügyvédet foglal magá­ban, ami kétségtelenül bizonyítja, hogy a gazdasági szempont ezen jelölésnél a legna­gyobb mérvben tekintetbe vétetett és ezen­kívül ugyancsak az »előkészítő bizottság« által újból nagyon helyesen hangsúlyozott,kívánsá­gához képest kizárólag oly egyének jelöltettek, akik tapasztalatuk, nagy intelligenciájuk, a vá­ros ügyei iránt már eddig éveken át tanúsí­tott nagy érdeklődésük, de főleg gerinces vol­tuknál fogva garanciát nyújtanak aziránt, hogy igenis minden tőlük telhetőt el fognak követni, hogy városunk a közgyűlés elé ter­jesztett gazdasági ügyeinek elintézése a le­hető legmegfelelőbb módon történjék. — Természetes, hogy amikor a törvény sze­rint 432 jogosultból csak 72 választható, akik­ből pártunk huszonnégyet jelöl, általam mát. eleve is és anélkül, hogy az illetők neveit ismerném, teljesen jogosnak elismert elége­detlenségek elkerülhetetlenek, ezen azonban segíteni sem pártunk, sem én nem tudunk, de ismétlem, helyénvalónak látom az »elő­készítő bizottság« szives figyelmébe ajánlani azt a talán nem tulszerénytelennek mondható kijelentést, hogy ott, ahol nekem csak némi befolyásom van, a gazdasági kérdések • tekin­tetbe vétele a legmesszebbmenő módon meg­történik, amint hogy ez a jelén esetben is megtörtént, az országos politikai kérdések tel­jes visszaszorításával. Különben pedig egye­nesen bűnnek kell jeleznem azt, ha a váro­sunk törvényhatósági bizottságába való vá­lasztásnál a felekezeti kérdés egyáltalában felvette Lik. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom