Délmagyarország, 1929. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-23 / 189. szám

"1920 augusztus 23. DFILMACVARORSZAG A nemzetközi hatos vízipóló mérkőzésről S^^ASJí&'S: IS Norifexpress fanlomla « Csszonysk bálványa | fl riffkabilok icarmaibap . Fregatt Iműmv hétfőn és kedden a Belvárosi Moziban. A Korzó Moziban. Csütörtökön délben átkísérték az ügyészségre Lapu Margitot Nincsen bizonyíték a Török-uccai gyilkosság ügyében? (A Délmagyarország munkatársától.) Jelentettük már, hogv a Török-uccai rablógyilkosság uj nyomozása nem produkálta azt az eredményt, amelyet a feljelentés alapján vártak. A gyanúsított Lapu Margit mindvégig megmaradt amellett, hogy ö sors társnői alaptalan vádaskodásának áldozata. A csütörtöki nap folyamán a nyomozás aktáit a rendőrség egyelőre lezárta. Szerdán este öt uj tanút hallgattak ki. Egymásután vonultak be a detektívek szobájába a Tisza Lajos-kőruti éjszakai étet alakjai. Amikor egy-egy leánnyal végeztek a detektívek, künn a folyosón, a városháza előtt már izgalommal várakoztak a sorstársnők és a kihallgatott leánynak száz és száz kérdésre kellett válaszolni. Este. az Oroszlán-uccai kávéházban ahol ezek a leányok megjelentek, már mindenki tudta a kihallgatások eredményét. Az elbeszélések szerint Lapu Margitnál egy t>adáSzkést találtak. Ez a kés valamikor Feurer Károlynéé volt. A tanuk közül néhányan felismerték a kést, mások pedig azt mondották, hogy az áldozatnak sohasem volt ilyen kése. Lapu .Margit ezzel a késsel vágta volna át áldozatának torkát. Ezt a kést Lapu Margit ezek szerint magához vette volna és őrizte a mai napig. Szerdán éjjel a kis kávéházban csak erről folyt a beszéd. Mindenki tudott volna uj momentumot. Pártokalakultak Lapu Margit mellett, de voltak olyan csoportok is, amelyek még mindig azt állították, hogy ő volt a gyilkos. Az éjszakai életben nem egy uj ősszeveszésről beszélnek és az egész uj nyomozás miatt valóságos »forradalom« tört ki a leányok között. A rendőrség csütörtök délre teljesen lezárta az űgy aktáit. Féltizenkettökor már híre járt a rendőrségi folyosón, hogy Lapu Margitot délben átkísérik az ügyészségre. Dr. Borbola Jenő rendőrtanácsos már utasítást is adott fl gyanúsított leány átszállítására és elkészült a ügyészséghez beadandó ügydarab is. Félkettőkor azután kinyílott a rendőrségi fogda vasajtaja és egy rendőr kíséretében Lapu Margit megindult a kijárat felé. Igénytelen alakjával gyors léptekkel haladt a rendőr mellett. Balkezében fekete kis batyuban elemózsiát vitt. Szürke szoknya volt rajta, színehagyott bluz. Ijedten nézdegélt jobbra-balra, ismerősöket keresett, majd amikor kiértek a korzóra, majdnem futni kezdett. A rendőr oda is szólt neki: — Ne szaladj olyan nagyon! Lapu Margit erre megállt, visszanézett, egészen közel húzódott a rendőrhöz és most már egykedvű léptekkel haladt a törvényszék ajtaja felé. A korzó népe megállt. Pillanatok múlva mindenki tudta, hogy a Török-uccsi gyilkosság gyanúsítottját szállítják át az ügyészség fogházába. Sokan fel is szaladtak a törvényszékre, de a rendőr hirtelen az oldalfolyosókon eltűnt a kíváncsiak szeme elöl. Értesülésünk szerint Lapu Margitot pénteken délelőtt hallgatja ki dr. Zombory vizsgálóbíró. A gyanúsított leány sorsa pénteken délben minden valószínűség szerint eldől. Határozott és megcáfolatlan tagadásával szemben csak egyetlen egy terhelő tanúvallomás van Ez a vallomás lehet, hogy bosszú szüleménye, mert vannak adatok arra is, hogy a feljelentő csak a feljelentés előtti napokban veszett össze Lapu Margittal és az sincsen megnyugtatóan tisztázva, hogy a feljelentő miért várt négy évig és milyen okok késztették arra., hogy hallgasson eddig a gyilkosságról. Hóra Ferenc nagy hun temetőt talált a Fehértó partián Eddig több mini száz ezeröíszázéves siri ásíak ki (A Délmagyarország munkatársától.) Mint a lapok híradásai mutatják, a régészeti kutatások az utóbbi időkben nagyon fellendültek Magyarországon s nagy büszkeségünk nekünk, hogy az ősidők emlékeinek feltárásában vitathatatlanul a szegedi muzeum vezet, a Móra Ferenc muzeuma. Nem volt még magyar régész — az Országos Régészeti Társulat elnöke, Gerevich Tibor egyetemi professzor állapította ezt meg —, aki tudományos rendszerességgel olyan nagyméretű sirmezőket tárt volna fel. mint a csókái, a kiszombori, a kundombi és a szőregi. Alig fejezte be az annyifelé igénybe vett Móra ez év tavaszán a világhírű szőregi ásatásokat, amelyek egészen uj fényt veinek a magyarországi bronzkultnra négyezer évvel ezelőtti kezdeteire, a mult hónapban ismét nagyarányú ásatásokat kezdett, amelyek esetleg évekig el fognak tartani. Ezek az ásatások hozzánk nemcsak időben, hanem érzésbe lileg is még közelebb állnak, mint a szőregi kutatások, amennyiben Móra a Fehértó pariján fedezel! fel egy nagyméretű hun lemelőí, • olyan sik területen, a tó közvetlen közelében, ahol laikus szem nem is sejtette volna, milyen muzeális kincsek rejlenek a föld alatt. Pár száz lépésre a kettőshatárí megállótól, a fehértótól csak egy keskeny dülőut által elválasztva fekszik Lippay Sándor földbirtokos tanyája és kerlgazdasága. Lippay a mult év őszén, amikor tanyája udvarán ártézi kutat fúratott, alig egy méter mélységben réfi embercsontokra akadt s erről jelentést tet L a múzeumnak. Móra akkor me& is tekintette a helyet s egy ezüstlemezke töredékéből megállapította, hogy a tanya körül népvándorláskori lemeiő üiuzódik, még pedig a hun-avar korszakból s ennek feltárása elsőrangú tudományos érdek. Mivel azonban már akkor télre hajlott az idő s a muzeumot a szőregi ásatások vették igénybe, a fehértói kutatások az idénre maradtak. Amint Móra a mult hónap elején a próbaásatást megtartotta és konstatálta, hogy ezeröisíáz éves hun temetőre bukkanlak. Lippay Sándor és felesége a legnagyobb készséggel megadták' az engedélyt a birtokukban levő szántóföld és legelőterület megásására. Erről ugyan mosf már a törvény is rendelkezik, de ehez nem kellett folyamodni, mert l.ippayék példás nieaértéssel kezére jártak a muzeumnak. A hetek óta taftó ásatások eredményeképen, a kánikula legforróbb napajiban kemény munkával. löbb mini száz sirl áslak kl eddig a nehéz munkáju, egy méter mélységig csak csákánynak engedő, azon alul pedig elvizesedő és elsárosodó szikes agyagból. A temető közel rokon kulturát mutat föl azéval a négyszáz sirból áííó temetővel, amit a mult években a rendezőpályaudvar mellett a Kundombból ásatott ki Móra. A sirok meglehetős rendezett sorokban feküdtek, nagyobbrészt asszonyok és avermekek. de több iaen gazdag férfisirra is akadtak. Koporsónak sehol sincs nyoma, ellenben minden sirban kivétel nélkül találni marha-, disznó- és csirkecsontokat, továbbá tojáshéjakat, mint annak az eleségnek a maradványait, amit utravalóul tettek a halott mellé. Több sirban durva müvü, de igen változatos alakú cserépedénye' ket is talállak, amelyekben italt helyeztek a halott mellé. A női sírokban ezüstfügyöket, cserép orsókarikákat és csontból faragott tütartókat találtak. A férfi sirok legértékesebb mellékletei a bőröv bronz- és ezüstgarniturái. Az egyik sirban 17, a másikban 28 áttört müvü bronz csüngőből áll a garnitúra, de van olyan is, amely 38 darabból áll, A hun temetőkben meglehetősen ritkák a kardok. Például a kundombi nagv temetőben csak egy darabot találtak. A fehértói temetőből pedig már eddig is három darab vaskard kerüli elő, méteres hosszúságú, egyélű keskeny keleli pengék, a fátok és bőrtok hozzározsdásodott foszlányaival. Nagyszámban kerültek elő tőrök és nyílhegyek is, nagyon fontos továbbá, hogy végre pontos megfigyeléssel sikerült megállapítani, mik lehetlek azok a különös görbülésü, faragott csontlécek, amik a népvándorláskori sírokban annyi fejtörést okoztak már a régészeknek. A fehértói sírokból az derült ki. hogy ezek a reflélyes csonllécek nyiltarló faiegez alsó, felső és középső részének diszilései voltak. Feltűnő sok a hun sírokban a legősibb formájú csiholó acél, amelyet még a gyereksirokban is megtaláltak a kovával együtt. Igen nagy becse van két gyönyörű mintájú ezüstözött bronz Qbulának, amelyet egy nagyon öreg asszony sírjában találtak. Móra Ferenc, aki most pénzfogytán kénytelen befejezni az ásatásokat, biztosra veszi, hogy legalább 400 sirból áll a fehértói hun temelő s valószínűnek tartja, hogy a tó partja köröskörül őskori temetőkkel és telephelyekkel van borítva. Arra a kérdésünkre, hogy miben látja a fehértói leletek legfőbb értékét, a következő választ adta: — 'A muzeumok legszemrevalóbb ékességeinek ebből a korból a bronz szijdiszeket tartják. Ezeket a fehértói leletek nagyban gyarapítják. Nézetem szerint azonban nem ebben nyilvánul meg a hunok igazi művészete. Ez nem is az ő faji művészetük, hanem elcsökevényesedett hellenisztikus—iráni iparművészet, amely kereskedelmi utón jutott hozzájuk. A hun népművészet a szalagfonafo* csontfaragásokban nyilvánul meg, amelyek motivumai az őshazáig visznek vissza. Ezekből néhány gvönvörü. eddig máshol nem lelt példányt adott a Lippay-tanya. Például találtam egy faragott késnyelet, ami eddig egészen ismeretlen tipus s ez olyan, hogy egy — mai m.igyar pásztor, is faraghatta volna. De nemcsak a tárgyi leletek fontosak, amik majd a közönség elé jut' nak az utódaim idejében, mert én már nem birok kiállítani semmit, ebben a városban pedig senki se beszél komolyan a kultúrpalota kibővítéséről, még magam se, mert én belefáradtam már a hiábavaló jajgatásba. A tárgyi leletekkel egyforma fontosak azok a megjiauelúsek is. amikel ezekben a nafiy temetők-