Délmagyarország, 1929. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-20 / 187. szám

M^^miEsmmsmi SZEGED; Szerkesztőség: Somogyi uccn 22. L em, Teleíen: 13—33. --Kiadóhivatal, It(Ue«OnkUnyvtár és Jegyiroda : Aradi Uccn S. Teletöm: 306. ^ Nyomda : Low IMpót uccn 1Q. Telefon LFT-34. K » « » « » un m Kedd, 1929 augus^áus 20 sas V. évfolyam 170. szálld MAKO: Szerkesztőség és kiadóhivatal: llrl ucca i>. Teleion: 151. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztősé® és kiadóhivatal: Andrássy ucca 25. Telelőn: 49. Szám. « » v » « » « » « » ElOiizetésí ara Havonta 3-21» vldéKen és a löv.lroítian J'6J. »UUaidün 6-40 peng), egyes szám la, vasár- és Ünnepnap 24 Ullér wiwww—•MIIIIII mi IÜ n i mmiuiimiH——Dwiiinnpiiimi • "" »'' IPHIH A szent forradalmár Árpád apánk, István szent király, igazságos Mátyás, Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, — mindössze ennyi, amit a magyar nép ismer valamennyire a föléje borujó történelmi i-raa­mentumon. Néhány szikrázó név, néhány íosz­ioreszkáló eseményfolt, több nincs. A ma­gyar népet csak Eötvös József kora óta ta­nítják hazája történetére s ez kis idő ahoz, hogy az ősök tudatos kultusza gyökeret eresz­szen. Arra mindazáltal elég nagy idő volt, hogy az aulikus történettanitás minden eről­ködése se tudja a Habsburgok hosszú száza­dainak egyetlen alakját se beleforrasztaui a nép szivébe. Egyetlen kivétel van: a Rudolf, akiről a népfanlázia megmintázta a magyar Barbarossát. Az is csak annak köszönheti le­gendáját, hogy nem lett belőle aktiv Habs­burg. Hogy nemzeti firmamentumunknak nagy­fényességű állócsillaga első szent királyunk lett, az kétségtelenül az egyház érdeme, amely oltárképpé tette a szentet, glóriával ékesí­tette koronás fejét és tiszteletére himnuszt sierzett, amelynek vontatott melódiáju sorai­ból ma már sok század naiv hite, forró sovárgása és szilaj fájdalma zokog bele a magyar nyárvég hervadásába. A háládatos egyház nélkül az első király alakja is bele­veszett volna a mult futóhomokjába, mint ahogy beleveszett a legnagyobb árpádházi ki­rályoké, akik közt sok volt a zseni és né­hány olyan európai méretű államférfi volt, aminőt utolsó négyszáz esztendőnk egyet se ismer. István királyt megmentette az elfeledés­f ől szent volta, de az államférfi, a törvényhozó, a diplomata, a politikus egyénisége beleveszett a szent aureolájának sugaraiba. Ünnepe min­dig a nemzeti érzés ünnepe volt, amelj'en a magyar nép annál szentebbnek érezte első királya jobbját, minél több királyt ismert meg, akinek csak balkeze volt. Az István királyt kereső ős-himnusz dallama mindig megindítóan szállt az égre, de a tudatos nem­zeti gondolat soha se tudott lépést tartani a nemzeti érzéssel. A nemzet visszasírta a magyarok tündöklő csillagát, aki volt valaha országunk islápja, de nem igen volt vele tisztában, mi telte István királyt magyarok csillagává és országunk istápjává. Vájjon tisztában van-e vele ma, amikor Keserűbben és epedőbben sir, zeng és harsog az ős-himnusz, mint valaha? Vájjon látja-e most, merre mutat a szent jobb, amelyhez a mai kegyetlen magyar problémák minderii­kétől vezet egy-egy szál fonál? Hiszen a ki­rályságnak, amelynek ezer esztendős óráján tiz évvel ezelőtt megállt a mutató, ő a meg­teremtője. A keresztény gondolatnak ő a gyö­kere és a nemzeti eszmének ő a szimbóluma. Ezer esztendős történetünknek nincs egyetlen állami'érfia, aki eszméivel annyira elevenen kapcsolódna bele a mai magyarság bibliku­sán komor sorsába, mint István szent király. Apostol volt, szent volt, alkotmánykészitő volt, törvényhozó volt, — ez ma már mind köz­hely, minden iskolakönyvben megtalálható. Van azonban mögöttük valami, amit hangoz­tatni kell és észrevétetni, hogy bele ne ful­ladjon a szentistvánnapi frázisok sivatagába. És ez az, hogy a nemzeti élet rendjének ezer évre aktiv alapvetője minden cselekedetében reformátor és igy a szó kgnemesebb értel­mében vett, de egyben a legnagyobb forradal­már is volt, akit a magyar történelem eddig felmutatott. Amit Edisonról a minap valamelyik angol lap állapított meg — hogy tudniillik az ame­rikai zseni korunk legnagyobb destruktivje, aki találmányaival jobban felforgatta életünk régi rendjét, mint a legszélsőségesebb politi­kusok — az áll a magyarság élete szompont­jából Szent Istvánra is. A nagy rendcsináló a legnagyobb felforgató volt. Minden törvé­nye halálos döfés a honfoglal ásfeori, az ős­hazából hozott magyar életbe. A szentelt víz­zel ellocsolta a pogány oltárok szent tüzét, a kereszténységgel felforgatta a régi hitéletet. Közigazgatási reformjával, a megyerendszer­rel felforgatta a régi törzsszerkezetet. (Igaz, hogy ezt most visszaállítja a kormány, — leg­alább a törzsfőnökrendszert...) Német lo­vagjaival felforgatta az ázsiai hadiszerkezetet. Rendeleteivel felforgatta a régi magyar tár­sadalmat. A királyi korona feltevésével fel­forgatta a régi magyar alkotmányt és hatá' lyon kívül helyezte a vérszerződésl. A mt szemünkben igy lett a nemzet megmentőjévé, Koppányék szemében, a pogány törzsfők sze­mében, az ősiségét védő konzervativizmus szemében igy lett a nemzet megrontójává. A történelem rég kimondotta felette Íté­letét, amit a magyar történelem legújabb nagy kézikönyve is jóváhagy ő volt az első ma­gyar államférfi, modern értelemben véve e szót. ő ismerte fel elsőnek a magyarok közt., hogy a kor eszméit magától távoltartó ország menthetetlenül elpusztul. S államférfiaink kö­zül ezer év óta csak az volt nagy, aki az c politikáját, követte. Ma is csak azok követik a szent jobb ujjmutatását, akik előre akar­ják vinni a magyarságot a nyugati demok­rácia sodrával; Akik meg akarják állítani, akik visszafelé akarják görgetni, akik el akar­ják zárni a kor mozgató eszméitől, azoknak idegen Szent István szelleme s azok a szent jobb ellen harcolnak. 99 A hágai konferencia 99 Nincs megegyezés & rafnal kiürítés Időpontjának kérdésében (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Hágából jelentik: A lapok hágai tudósítóinak jelentése szerint a konferencia péntekig biz­losilva van. Amennyiben péntekig sem Snoiv­den, sem a hitelező államok részéről nem történik ujabb javaslat, amit valamennyi ér­dekelt hatalom elfogadhat, ugy a konferencia bezárása vagy elnapolása elkerülhetetlen. T Snowden magatartását ;z egész angol sajtó kivétel nélkül nagy helyesléssel fogadja. A rajnai kiürítés időpontjának végleges meg­állapítása ügyében az érdekelt hatalmak kö­zött döntés nem történt, a tárgyalásokat szer­dán folytatják. Fölrobbant a Bukarest melletti katonai erődítmény (.Budapesti tudósilónk telefonjelentése.) Bukarestből jeelntik: Hétfőn este 10 óra táj­ban a román fővárost óriási detonáció ráz­kódtatta meg. Eleinte azt hitték, hogy föld­rengés volt, de hamarosan kiderült, hogy a Bukaresttől hal kilométernyire fekvő dom­nestii katonai erődítmény robbant fel. Az erődítményben- rossz lüzérmuníciót hal­moztak fel, amelyet földalatti folyosókban gyűjtöttek össze. Itt történt a robbanás, ami után a tüz az egész erődítményt lángra lob­bantotta. Egész Bukarest tűzoltósága kivo­nult az óriási tűzhöz, amelynek az oltására azonban még csak gondolni sem lehel, mert a tüz fészkét megközelíteni lehetetlenség. A „Gráf Zeppelin" ujabb rekorddal 103 óra alatt repült Tokióba ü lapén féwáros kitörő Selkesedéssel ünnepli a léghajót Tokió, augusztus 19. A Gráf Zeppelin közép­európai időszámítás szerint ma reggel négy perc­cel nyolc óra előtt, tokiói időszámítás szerint dél­után öt óra tájban megjelent Tokió város határá­ban.- Pár perccel később a Zeppelin a város fölé érkezett, nagy kört ¡rt le a levegőben. Amikor a léghajó a japán főváros fölé érkezett, Tokió lakossága leírhatatlan lelkesedéssel üdvözölte. Az emberek ezrével sorakoztak fel a főbb utvonalakon és kíváncsi szemmel kisérik útjában a léghajó miiiden mozdulatát, A főbb utvonalakat a japáu és német zászlók ezrei díszítik. Az egész város örömmámorban úszik. (Budapesti tudósítónk telefon jelen­té se.) Tokióból jelentik: A japán főváros la­kossága az elképzelhető legnagyobb lelkesedéssel fogadta a Gráf Zeppelin utasait. A repülőtéren mintegy nyolcvanezer főnyi közönség gyűlt össze. A léghajó kikötése a heves ellenszelek miatt teljes negyven percig tartott. Az utasok

Next

/
Oldalképek
Tartalom