Délmagyarország, 1929. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-02 / 173. szám

/ 4 Nyári levelek Kedves barátomt Nagyon megörültünk a levelednek, amelyben bejelented, hogy a nyár folyamán meglátogattok bennünket tanyai otthonunkban. Ez már beszédl Határozottan meg lettünk volna «értve, ha nem jöttök ki, hiszen itt tudja csak Méltányolni az ember, hogy mi a szabad levegő, IBgyáltalában mit jelent a szent nagy természet A divat megbukott nálunk. Az asszonyokon «egy szál karton, mi rajtunk holmi fürdő dressz. Ninc« társadalmi kötelezettségünk senkivel szem•ben, a jégverem mögött egész napon át melegSzik a viz a fürdőkádban, annyiszor márthatod '»neg magad, ahányszor kedved van hozzá. Áhítatos nagy csönd mindenfelé, csak a cséplőgép bug valamerre. De ez kiegészítője annak a hangulatnak, amely itt fogja el a lelket és — akármilyen paradoxonnak tessék, — hozzátartozik !g csendhez. Akárcsak a kutyaugatás, a tücsök cirpelése, a nyárfák suttogása, meg a sok többi titokzatos hang, a tarlókon hömpölyögve szálló harangszó, a sárgarigó tuliózása és minden, amit akarsz. Ha bánatod van, azt itt elfelejted. Az örömöd tisztábban kristályosodik ki. Emberi butaságokat amik a városban felbőszítettek, itt enyhébben bírálsz meg, mert rájössz, hogy olyan, de olyan szép az élet és nincs a világon semmi, ami érdemes volna rá, hogy megzavarja a szépségeit. Hát csak szedelőzzelek minél hamarabb és ugy gyertek gyerekestül, hogy néhány napig itt maradtok, külőmben strapa a kirándulás. A mi egyetlen boldogságunk az, ha vendégek érkeznek és melegebben dobbanhat a baráti szív. Az élelmezésünk kitelik a tanyából, pláne mióta a csirkék gyanúsan viselkednek. Azt mondják, hogy vész bántja őket, de én amellett kardoskodom. hogy ez csak a nagy melegtől van. Istenem, az ember is megszédül, hát miért ne fordulhatna fel a nálánál sokkal gyengébb konstrukciójú csirkéi De ha naponta négy-öt elpusztul, azt még nem lehet járványnak nevezni. Mi azt is megelőzzük, mert állandóan szárnyason élünk s igy nem adunk a baromfinak módot arra, hogy természetes halállal múljon ki. Ahogy leszálltak a vonatról, vágjatok egyenest neki a kisebbik düllőnek, az vezet hozzánk. Oszezevíssza háromnegyedórás az ut, de az itt meg s-e kottyan. Hányszor korzózik az ember a városban kilométereket, hozzá még aszfalton, ami sokkal keményebb a mi homokunknál. A legtöbb városi ember azonban egyáltalában nem végez testmozgást. Erre jó a tanya. Itt rá van kényszerítve. Kutyától ne féljetek, azok csak ugatnak, de nem harapnak. A legtöbbje láncon van s ezeket nem bántolták azok a miuap feltűnt veszett komondorok, amelyekről határozottan túlzott hírek terjedtek cl. összesen csak nyolc embert szállítottak fel a Pasleurbe, maholnap azok is egészségesen jönnek haza, az egyik komondort pedig sikerült agyonverni. A másik bujkál valamerre, állítólag felsőbb területekre ment de még akkor is és legvégső esetben, forduljunk a fejlődése magaslatán álló statisztikai tudományhoz. Én mindig ehez fordulok és igy kérdem: Éppenséggel titeket fog megtámadni az a veszett kutya? Ezer, meg ezer ember él a tanyán, aki születik és öreg korában hal meg, auélkül, hogy veszett kutyát látott volna. Az idei statisztika is nyolc megharapást említ, na, már most számítsd ki, milyen kis százaléknyi eshetőséggel álltok szemben? Nem, kérlek, csak lel a fejjel. Én vaktában is biztositlak, hogy nem kerültök össze a szökevény fenevaddal, épp azért ne is rémilsd a gyerekeket. Minden esetre jó, ha magaddal hozod a revolveredet. Én például lépési se teszek fegyver nélkül. A közbiztonságunk ellen ugyan nem lehet kifogást emelni, egyre ritkábbak lesznek a házásások is, a vándorlólegények intézménye pedig megszűnt, — azonban a városi rendőrség szeme elől néha ebbe a végtelen nagy, nehezebben ellenőrizhető, birodalomba menekülnek a csirkefogók. A legokosabb, ha az ember nem mutatkozik éjjel, hanem bevonul a vasrostélyos ablaka mögé, ami veszély, — vagy pláne sátoros cigányok szervezett támadása — esetén pompás védelemül szolgál. De egyébként is hircs birkózó voltál mindig s tudom Istenem, hogy megemlegeti az öklödet akárki, ha egyszer megismerkedik vele. Barátom, a városi embernek fogalma sincs róla, hogy mi a pihenés. Ha az idegeid meg vannak rongálva, csak gyere ki hozzánk, a természet lágy ölébe, ahogyan azt a régi költők olyan szépen mondták. Itt egyszerre reudbejössz, magadhoz térsz s valóban, kitárt ölével fogad a természet. Amikor minden olyan forró s elviselhetetlen az ÁgXn. PM szalqtazsákoj terilünk a harmatos tűre s PELMAGYARORSZAG azon alszunk. Nincs is ágyunk. Teca néni akitől kibéreltük ezt a pyomoruságos kis szobát, amelyben öten vagyunk kénytelenek szorougani, maga is a tarlón alszik. Ez a gyerekek legnagyobb öröme, természetesen az éretlen szilván kivül. De az már megint elfogult városi tudatlanok kitalálása, hogy a nálunk mostan járványos tüszős mandulagyulladásokat a gyümölcs idézi elő. Soha ennél ostobább dolgotl Megkapja az egyik a másiktól, aztán terjed tanyáról-tanyára, ez az igazság. A Tóth-Kovácsék például hirből sem ismerik a gyümölcsöt (A Délmagyarország munkatársától.) György Vilmos postafőígazgató, a Temesvár megszállása folytán Szegeden felállított postaigazgatóság első vezetője 40 évi szolgálatát betöltvén — mint már jelentettük — julius 31-ével nyugalomba vonult és a hivatal vezetésével a kereskedelemügyi miniszter dr. Zsögön Béla postafőigazgalót bízta meg, aki hivatalát augusztus 1-ével átvette. György Vilmos búcsúztatása és dr. Zsögön Béla beiktatása ünnepélyes keretek között történt. A két vezetőt ugy a szegedi postaszemélyzet, mint az igazgatóság alá tartozó Arad-, Bácsbodrog-, Békés, Csanád-, Csongrád-, Toroniáim egyék összes és a Pest-, valamint Jásznagykunszolnokmegyék idetartozó postahivatalainak személyzete nemcsak a hivatalban, hanem este az ujszegedi Vigadóban társasvacsora keretében is ünnepelte. A társasvacsorán a különböző országos postásegyesületek is képviseltették magukat. A banketten dr. Scheffer Ferenc igazgató, a pos'nigazgatóság vezetőhelyetlese, az igazgatóAz olvasó rovata A iemeíőfelügyelő levele a belvárosi temető munkálatairól Tisztelt Szerkesztő L'r! Folyó hó 30-án becses lapjának az >01vasó rovatáéban egy olvasójuk a közvéleményt a belvárosi római katolikus temetőben folyó munkálatok ellen akarja hangolni. Az olvasó levele nem a jogos kritika komoly hangján íródott, hanem tónusa az uj rend ellen mindenáron való hangulatkeltés. Kérem ezért tisztelt Szerkesztő Urat, hogy az olvasó ferde beállítását alábbiakban helyesbithessem: 1. Tulmagas gondozási díjról ir az olvasó és arról, hogy azok sírjait, akik nem járnak ki naponta, soha sem öntözik. Egy sir gondozása és öntözése naponta 4 fillér, szóval négy fillért fizetett ez a kegyeletében megsértett névtelen és ezért naponta reggel és este öntözik és gondozzák sírját, de ezt nemcsak itt papíron, hanem tényleg is, amiről szépen meggyőződhet nemcsak ü, de bárki is, aki reggel 5—9 óra között és délután 5—8 óra között ellátogat a temetőbe. A temetőbízotlság elejétől fogva gondoskodott is arról, hogy ez az öntözés ~ és gondozás ellenőrizve is legyen. Mindennap kínt van a temetőben egy temelöbizoltsági tag, aki vigyáz arra, hogy a felek kívánságai és kérelmei a lehetőség szerint azonnal elintéztessenek. 2. Arra, hogy az olvasó sirja elhanyagolt, csak azt írhatom, hogy valószínűleg megrendelte a sir gondozását, esetleg még a legelsők között sietett jelentkezni, dc az érié járó napi 4 fillérekről megfeledkezett. A rendelésnek mi azonnal eleget is teltünk, de mivel igen felszaporodott a feledékeny előfizetők száma, kénytelenek voltunk kirostálni az dőfizelők közül az ilyeucket, mert ez a fizető megrendelők rovására vette igénybe az alkalmazottak drága idejét, amit nem véletlenül irtam drágának. De ha véletlenül a névtelen levélíró mégis a fizetők közé tartoznék, akkor tessék jelentkezni a temetőben az ellenőrző bizottsági tag urnái, aki panaszát — amennyiben jogos —, azonnal el is intézteti. . 3. Ebben a pontban a levélíró meg fogja kapni a feleletet, amit senkitől sem tudott eddig még biztosan. Augusztus 1-én lejárt az az idő, amikor a III. számú parcellában lévő sírok megváltása végett a plébánián jelentkezni lehetett. Aki e parcellában nyugvó hatolj1* sírhelyét ugyanazon helyen akarta továbbra is hagyatni — a rendezés keretén belül —A &Z a ¿lébáula hivatalban ebbéli i.ma augusztus 2. hát akkor ugyan mitől halt meg a két legapróbb gyerekük? Hol itt a gyümölcs ártó volta, kérdezem én. Tóth-Kovácsék közvetlen szomszédaink, hát csak láttam és tudom. Mindenesetre hallgass rám, ne űlj fel pletykának, felületességnek, pakkolózzatok össze és gyertek a gyérekekkel minél előbb, felüdülni ebben a nagy csendben, isteni levegőben. A viszontlátásig is ölellek szeretettel stb. A másolat hiteléül: Uxa ság nevében, Hegedűs Ferenc főfelügyelő, a szegedi föposla főnöke, a kincstári hivatalok, Meztey János békési postamester, a postamesteri egyesület alelnöke, a postamesteri hivatalok és ügynökségek, vitéz Szarka János szegedi altiszt az altiszti személyzet nevében mondottak lelkeshangu felköszöntőt. A nyugalomba vonuló Györgg Vilmos főigazgató méghatott hangon köszönte meg a szerelet és ragaszkodás impozáns megnyilatkozását, majd dr. Zsögön Béla postafőigazgató lelkes válaszában biztosította a személyzetet arról, hogy nagynevű éá nagytudásu elődje nyomdokain haladva a poslásság érdekeit mindenkor képviselni fogja és azon lesz, hogy a közönség minden jogos és méltányos igénye lehetőleg kielégíttessék és a magyar posta ezután méginkább a világ első postája és az ország legtökéletesebb közintézménye legyen. A lársasvacsorát tánc követte és a csaknem 250 főnyi résztvevő a reggeli órákban távozott. óhaját bejelenthette és ott igen méltányos megértéssel a megváltás összegére és kifizetési módjára meg is egyezhetett. Ez pedig olyan humánus elintézése az ügynek, amilyet sem az országban, sem a külföldön a levélíró ur szorgos kulatás után sem talál. Mert, hogy ezt is megtudja t névtelen levélíró, tudomására adom, hogy még itt Szegeden is ugy volt azelőtt, hogy az újságokban közzétételeit egyszer, hogy a temetőben ez és ez a parcella fölujittatik. Aki hozzátartozóit megjelölt helyre óhajtja vinni, az az uj fogásban váltson részükre uj helyet, vagy pedig a esonlház fülkéjeiből váltson részükre egyet Tehát az, hogy a felújított parcellában a rendezésen belül a régi sirja megmaradhat bárkinek, ez a temetőbizottság olyan megértő intézkedése, amilyet sehol másutt, sőt azelőtt itt sem tapasztalhatott senki. Azt pedig, hogy valakinek 5 éve eltemetett hozzátartozójának sírját megsemmisítik, mivel a levélíró névtelen szemébe nem mondhatom, hogy senki illetékes nem mondta, mert nem is mondhatta a temetőben lévő alkalmazott, mert azok csak utasításokat kapnak a temetőbizottságtól a plébánián tévő gondnokság utján, ők csak azt mondhatják, hogy ez a sírhely az nj parcellabeosztás szerint hányadik parcella, hányadik sor és hányadik sírsz. sírról lehet szó, a többit a plébánia intézi. 4. Arra, hogy a temetőben semmit sem dolgoznak, csak azt Írhatom, hogy ennek, az ország első katolikus városának kegyeletes közönsége olyan elhanyagolt állapotban adta át a rokkanttelepi kertészelnek temetőjét, hogy november 15-ikc óta a rengeteg szemét és piszok állandó kifuvarozása miatt a vállalat egyik lova a megerőltetett munkában a minap múlott ki. Ha pedig ennyi, fuvarra való piszok volt, akkor az magától nem került ki. Csakhogy ilyen óriási temetőben, ahol 15.000 (tizenötezer) sírból, ha csak 500 (ötszáz) kegyeletes hozzátartozó gondoztatja sirját, az az őskori, irdatlan, gondozatlan között igazán megi sem látszik. Hat hónap alatt ilyen körülmények között egy őserdőből nem tudna ám még levélíró ur sem paradicsomot teremteni. Ha ezek a felvilágosító soraim a levélíró ural ki nem elégítik, akkor arra kérem, szálljon ki az ismeretlenség homályából és jöjjön ki a hely színére és ott mondja el kívánságait. Tisztelettel: Halápi .József, temetőfelügyelő. Ma harcsás halászlé turóscsuszával 2"20 P Ralfay étteremben. 548 Ünnepélyes keretek kózott búcsúztatták el György Vilmos posíafőigazgaíóí és beiktatták hivatalába dr. Zsögön Béla főigazgatót