Délmagyarország, 1929. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-13 / 182. szám

1929 augusztus 13. DÉLMAfíTABORSZiC t • Tóth Aron és hatéves gyermekének tragédiája a szabad Tiszán Hétfő estig még nem találták meg a szerencsétfen cipészmesternek és kisfiának holtfesléí (A Délmagyarország munkatársától) "Vasárnap a kánikula tetőpontján eddig még soha nem látott tömegek özönlötték el a tiszai für­dőket, de rekordközönsége volt a Sárgának is, söt Tápé fölött a füzesekben is felütötték sátraikat a fürdőzök. Tóth Aron Mikszáth Kálmán-uccai cipészmester feleségével és hatesztendős kisfiával már vasárnap reggel lement a Tiszára. Tóth Áronék először a Sárgánál tartottak terepszemlét, majd elhatározták, hogy Tápé felett olyan helyet keresnek, ahol szedrezni is lehet a füzesekben. A kis család, batyukkal a vállán, egészen Algyő közelébe gyalogolt fel. A délelőttöt szedrezéssel "töltötték el, délben kinyitották a batyukat, meg­ebédeltek, majd megfürödtek. Délután 4 óra tájban Tóth Áron hatéves kisfiával beúszott a vízbe. A szerencsétlen kisgyermek nagyon félt a viztől, mire édesatyja felkapta és usznl kezdett vele A viz itt nem volt mély, Tóth Aron mélyebb vizet keresett. Alig tett azonban néhány lépést, amikor hirtelen lába alól elvesztette a talajt és a következő pillanatban a karján lévő hatéves kisgyerm.kkel együtt eltűnt a hullámokban. A parton Tóth Áronné kétségbeesetten nézte a történteket. Kétségbeesésében sikoltozni kezdett, majd segítségért kiáltozott. A parton azonban nem tartózkodott senki sem. Messze távolból egy csó­nak közeledett feléje, majd később egy kiránduló társaság is oda érkezett, de Tóth Áront és hatéves gyermekét már nem vetette fel a viz- A kiállott izgalmak következtében Tóth Áronné eszméletlenül esett össze, a mentők szállították el Mikszáth Kálmán-uccai lakására. A kettős vizbefullásról azonnal értesítették a rendőrséget és a vizimentöket is, de a szerencsét­len cipészmesternek és kisfiánakk holttestét hétfő estig nem találták meg. Mi íöríénik választások körül? a Gombos István nyilatkozata a liberális párt állásfoglalásáról (A Délmagyarország munkatársától.') Vasár­napi számunkban közöltük Wimmer Fülöp és a szociáldemokrata párt nyilatkozatát a tör­vényhatósági választások ügyéről, illetve a liberális párt állásfoglalásáról. A Délmagyar­országban megjelent nyilatkozatokat minde­nütt élénkéi} kommentálják. Hétfőn este eb­ben az ügyben Gombos Istvántól, az iparos­párt elnökétől, aki tagja a liberális párt veze­tőségének, a következő nyilatkozatot kaptuk: — Meglepetéssel értesültem arról, hogy az egységes pártba beolvadt volt liberális vezé­rek engem hirtelen szociáldemokratának is­mertek fel. Azért csodálkozom ezen, mert az 1926-ban lefolyt választásokon ugyanezen ve­zérkar akaratából az országggülési képviselő­jelöltek lajstromán, a Rassay-listán mint kép­viselőjelölt szerepeltem, most pedig, amikor a választások előkészítésénél a liberális párt vezetőinek állásfoglalásáról volt szó, liberális felfogásom alapján a vezérlő bizottságba is meghívtak, amelynek különben is tagja vol­tam. A vezérlő bizottság tárgyalásain senki sem vonta kétségbe, hogv meggyőződéses libe­rális vagyok, csak mikor nem tartottam össze­egyeztethetőnek az igazi liberális elvekkel, hogy a reakciót képviselő egységes párttal kössünk paktumot a választásokra, akkor von­ták kétségbe liberális voltomat. De abban az esetben, ha hajlandó volnék arra, hogy a libe­rális meggyőződésű tömeget egy mandátumért cserbenhagyjam, akkor liberális voltomat senki se vonná kétségbe! — Meggyőződéssel vallom, hogy mi képvi­seljük a liberális eszméket, igazolja ezt azok nak a liberális polgároknak uton-utfélen hall­ható megnyilatkozása, akik a legerélyesebb mértékben helyleienilik és elitélik volt veze­tőiknek eljárását, amikor azok cserbenhagyták őket. — A mi meggyőződésünk az, hogy amikor a választásokra szövetséget akarunk kötni a szo­ciáldemokrata párltal, elveinkből egy jottá­nyit se adunk fel, ellenkezőleg a maga tisz­taságában óvjuk meg a liberálizmus zászlaját és azzal nemcsak bitvallásunkat követjük, ha­nem a liberális tömegek akarata szerint is cselekszünk. Hétfőn hajnalban nagy tüz pusztított az alsóvárosi szérűskertben Huszonhat kazai szalma égetS el. - A tüzet vaiószsnüieg gyújtogatás okozta (A Délmagyarország munkatársától.) Hét- | lőre virradóra a tűzoltólaktanyába tüzet jel- < zett a városháza toronyőrsége. A. jelenlés ugy szólt, hogy a tüz az alsóvárosi szérűskert körül van, mire a tűzoltóság percek alatt a veszedelem színhelye felé robogott. A szérűs­kertnél azonban kiderült, hogy ínég onnan nagyon messze, tul a város határain pusztít­hat a tüz, valahol Nagyszéksós körül piroslott az égalja. A tűzoltóautók visszafordultak a garázsba, de alig érlek a laktanyába, újból megszólalt a tűzjelző csengő és újból a szérűskertben jel­zett tüzet. Ez alkalommal a jelentés már helyesnek bi­zonyult és mire a tűzoltóság kiért az alsó­városi szérűskertbe, annak jobboldali parcel­lájában elhelyezeti szalmakazlak, számszerint huszonhat, hatalmas lánggal lobogva égett. A szérűskertben a nagyszabású tűzijáték félel­metes lálványt nyújtott. Enyhe északi szél adott tápot a tűznek, amely két óra felé egyre veszedelmesebb arányokat kezdett ölteni. Horváth István tűzoltóparancsnok nehéz Harcot kezdett a lángok ellen. Alig fogtak hozzá az oltási munkálatokhoz, elfogyott a viz! A szérűskert másik oldalán levő egy mé­ter mélységű kis kútból 280 méter hosszúságú csővezetéken kellett a vizet az égő kazlakhoz szivattyúzni, de szinte pillanatok alatt kime­rült n kut és a lajtokban a tűzhöz kihozott vizet is egy-keltőrc felhasználták a tűzoltók. A tűzoltóság félóráig viz nélkül tehetetlenül állolt az égő kazlak mellett. Körülbelül ennyi időbe került, amig a köztisztasági telep lo­csolóaulói kiérkeztek a tűzhöz. Az autók vörös zászlókkal rohantak a szérűskertbe. Horváth parancsnok közben féínyittatta a vágóhíd víz­vezetékeit, a kiürült lajtokat pedig a Szenthá­romság ucca utolsó csapjához küldte vízért. Ugy ahogy most már leküzdve a vízhiányt, komolyan hozzá lehetett fogni az oltáshoz és az óriási hőségben derekasan dolgozó tűzol­tóknak kétórai kemény munkájába került, míg a lángoka! elfojthatták. Reggel öt óra volt, mire a szérüskerti tüzveszedelem el­múlt. A félelmetesen pompás színjátéknak nagy­számú nézőközönsége akadt. A városból autó­kon és kocsikon sietlek ki a kíváncsiskodók 'H A legizgalmasabb, a legtökéletesebb dzsungel film! Elefin'csordik, oroszl'n >k, tierisek, párducok, leopárdok, krokodilok, cápát a dzsungel és a tenger ragadozói tSmege.en vonulnak tel e tilmen. két rész, 20 felvonásban. Nem repríz! és nem egy érdeklődőn észre lehetett venni, hogy borközi állapotban van. A záróra felé hajló idő valamennyi vendéglőj kávéház és lo­kál törzskundsafjtját kihajszolta a tűzhöz, amely szokatlan és furcsa asszisztencia mel­lett pusztilgatta a kazlakat. A kazlak eloltása még elég szerencsés kö­rülmények közölt történt, mert, okulva a régi eseteken, a kazlak elég távol álltak egymás­tól és így a tüz a szokásos gyorsasággal nem terjedhetett. A rendőrségnek és a tűzoltóságnak az a véleménye, hogy a tüzet gyújtogatás okozta. Ezt a véleményüket arra a feltevésre alapí­tották, hogy a szérűskert őrének kijelentése szerint egyszerre négy kazal borult lángba. Más verziók szerint a közeli Kecskés-tele­pen vasárnap bucsu volt és a jókedvű társaság a kazlak tövében fejezte be a vigasságot, A gazdákat nagy károsodás nem érte, mert az elégett huszonhat kazal csupa szalma és pelyva volt. A vizsgálat megindult, hogy az esetleges gyújtogatás körülményeit tisztázza. Hétfőn reggelre azután az is kiderült, hogy, az első tüz tul a város határán, a jugoszláv határon, közel a naggszéksósi kisvasulállo­máshoz, pusztított és minden valószínűség sze­rint nagyobb mennyiségű gabona égett el. Az olvasó rovaía A strandfürdő motorcsónakja Mélyen tisztelt Szerkesztő ur! Kénytelenek vfi­gyünk panaszunkkal a nyilvánosság elé fordulni és nagybecsű lapjának hasábjain felhívni a figyel­mét az illetékeseknek azokra a súlyos anomáliákra, amelyek az egyetlen magánvállalkozásban lévő slrandfürdőn mutatkoznak és amelyek nap-nap után elriasztgatják a közönséget attól, hogy az ott lévő fürdőn keressen üdülést a tűrhetetlen kánikulában. A kellemetlenségek már ott kezdőd­nek, amikor a hidfői szállitó motorcsónak vagy az emberek orra előtt, integetések, kiáltások dacára elsiklik. vagy, mert csak egy utas van, a fél­órás járatot is nyugodtan elblicceli és egyórás szünetet tart. Igen kíváncsiak vagyunk arra, ki­nek az intézkedése ennyire közönségellenes. Utó­végre a strandfürdő-vállálat s a közönség támo­gatásától függ, prosperitása a látogatottság ará­nyával emelkedik, vagy csökken. Milyen rövid­látó, üzletieden szellem sugallhatja azt, hogy a legforgalmasabb néhány hét alatt is benzinkölt­ségekből eredő fillérek spórolása játszón szerepet, ahelyett, hogy a legnagyobb előzékenységgel, a közönségnek minden raffinált eszközzel való oda­édesgetésével igyekezzen konkurrálni a többi für­dővel. A motorcsónaknak legyen meg a rendes, puntos menetideje, amelyet minden körülmény közölt be­tart, hogy a közönség tudja mihez tartani magát és ettől ne térjen el, ha egy utas, vagy egy se jelentkezik is az egyik parton, mert a másikon is várhatnak az átkelésre. A motorcsónak pedig ne indítson, ha távolról lát loholókat, hiszen érdeke, hogy mindenkit ki­elégítsen. Több előzékenységet kérünk, ez a leg­jobb és legbiztosabb üzleti fogás, mert hiába spóroltak meg filléreket, ha pengőket vesztenek a közönség elfordulásával. Tartson a részvénytár­saság kizárólag olyan alkalmazottakat, akik ennek az üzleti szellemnek minden jelentőségével tisztá­ban vannak és akkor a partfürdő ellen se szárazon, se vizén nem lesznek panaszok. Tisztelettel: Több előfizető. Agilis, jó megjelenésű urak és hölgyek jövedelmező keresethez juthatnak. Jelontkezni 8—12 óráig, Kossuth Lajos sugárut 10. írógép-üzlet. 75«

Next

/
Oldalképek
Tartalom