Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-12 / 155. szám

2 OfcLMAGYARORSZAG 1929 julius 12 A Young-tervezet ratifikálása nélkül életképtelen lenne minden kormány Franciaországban Poincaré beszámolója a francia kamara ülésén Párü, julius 11. A képviselőház ma délutáni áűlését valamivel 3 óra után kezdték meg. A padsorok zsúfolásig megteltek. Poincaré miniszterelnök nyomban az elnöki bejelentés után a szószékre lépett és általános figyelem közepette kezdte meg fejtegetéseit a pénzügyi egyezményekről. Kijelentette, hogy a kormánynak olyan kérdéseket kell rendeznie, amelyek döntő kihatással vannak a (nemzet egész jövőjére. Roméli, hogy ezeket a kérdéseket a parlamenttel egyetértve szabályozhatja. Nem az adósságok ratifikálásáról van szó, hanem az adósságok rendezéséről szóló egyezmények ratifikálásáról. Magukat az adósságokat az ország már régen elismerte s előre ratifikálta. Nem a kötelezettségeket kell jóváhagyni, amelyek tte tagadhatatlanul fennállanak, hanem az egyezményeket, amelyek haladékot biztosítottak az ország számára és emellett nagy mértékben csökkentették az adósságok után fizetendő kamatot. A Young-tervezet, ha nem is jogi, de tényleges kapcsolatot létesít a jóvátételek és a szövetségesek közti adósságok közt. Reméli, hogy a Youngtervezetet az érdekelt kormányok elfogadják s ahoz Amerika is hozzájárul. A miniszterelnök utalt ezután arra, hogy Amerika és Anglia részéről igen világos figyelmeztetések hangzottak el. A ratifikálás megtagadása csak arra vezetne, hogy az országra még súlyosabb kötelezettségek nehezednének. Aki azt hirdeti, hogy Franciaország folyamodjék nemzetközi igazságszolgáltatáshoz, elfelejti, hogy ezt az igazságszolgáltatást nemzetközi bíróságok gyakorolják. — Ha a fentartásokat arra akarják felhasználni, hogy megbuktassák a kormányt — mondta Poincaré —, keressenek erre más alkalmat, de óvakodjanak attól, hogy a kormány megdöntésével együtt a ratifikálást is a romok alá temessék. Ha a képviselőház elfogadja á pénzügyi bizottság által javasolt formulát, akkor bármilyen összetételű kormány következzék a mostani kormány esetleges megbuktatása után, valamennyinek lehetetlenné válik a helyzete. Az egyedüLi kivezető ut az, ha minden hozzátétel nélkül ratifikálják az egyezményt. Ne legyünk olyan gyávák — folytatta emelt hangon a miniszterelnök —, hogy a nyilvánvaló észszerüséget feláldozzuk a múló népszerűségnek. (Élénk tetszés a baloldalon és a középen.) Poincaré további fejtegetéseit sürün szakították félbe közbeszólások, Marin képviselő, a szélsőjobboldal vezére, elvbarátainak élénk helyeslése közepett kiáltotta közbe, hogy a leghatározottabban ellenzi a Bajna-vldé'í kiürítését. Az ülést ezután bezárták s Poincaré holnap folytatni fogja beszámolóját. Iszgalmas nyomozás Budapesten a lainszi assszonygyillcos után A pestvidéki törvényszék Fellner nevii foglyáról kiderült, Hogy nem azonos a gyilkossal Érdekes bejelentések Fellner András Henrik manipulációiról (Budapesti tudósítónk telefonjelé nfése.) Bégóta nem okozott hünflgy olyan izgalmat a budapesti főkapitányságon, mint a laiüzi gyilkosság ügyében történt fordulat. Ismeretes, hogy tegnap este Budapestre érkezett dr. Wahl udvari tanácsos, a bécsi bűnügyi osztály főnöke és közölte Horváth rendőrfőtanáesossal, hogy a lainzi gyilkosság tettese magyar ember és minden valószínűség szerint most is ÍBudapesten van. Ez a gyilkosság Lainzban tavaly julius 17-én történt a vadaskert mellett, ahol egy összeroncsolt fejű női holttestet talállak. Délután 3 órakor még rendkívüli izgalom uralkodott a főkapitányságon. Hirtelen autók állottak elő és a második emeletről lesiettek a bűnügyi osztály tisztviselői Horváth Antal főtanácsos vezetésével, aki mellett dr. Wahl udvari tanácsos, a bécsi bűnügyi rendőrfőnök haladt. Velük volt még Gyöngyössi kapitány, több rendőrtisztviselő és detektív. Valamennyien autóba szálltak és áirobogtak Biuiára a pestvidéki ügyészség fogházába. Délben ugyanis a sérülési osztályt is bekapcsolták a nyomozásba, úgyhogy ekkor már 80 detektívet vontak be a munkába. Minden detektív megkapta a gyilkossággal gyanúsított Fellner fényképét. Az egyik detektív, Gál Lajos, amint meglátta a fényképet, Horváth főtanácsoshoz sietett és a kővetkező szenzációs bejelentést tette: — Főtanácsos ur, én ezl az embert ismerem. Fellnernek hívják, néhány héttel ezelőtt egy ügyben foglalkoztam vei». Előállítottam a rendőrségre és tudomásom szerint, még most is a pestvidéki ügyészség fogházában ül előzetes letartóztatásban. Amint a detektív ezt a bejelentést meglette, Horváth főtanácsos telefonon felhívta a pestvidéki ügyészséget, ahol percek alatt megállapították, hogy a fogházban valóban van egy Fellner nevű fogoly, ezt azonban Józsefnek hívják és nem András Henriknek. Nyomban kiment a fogházba egy detektív egy fényképpel. Megmutatta a képet a fogházőröknek, akik a legnagyobb határozottsággal felismerték benne a foglyukat. A de'ektiv visszarobogott a főkapitányságra a hirrel. Háromnegyedhárom kor érkezett meg oda. Bögtöo jelentést tett és így történt aztán, hogy az egész bűnügyi osztály kirobogott Budára a pestvidéki ügyészségre. A rendőri bizottság a pest vidéki törvényszék fogházában az igazgatói szobába elővezettette Fellner Józsefet. A bizottság az első pilanatban megállapította, hogy Fellner József nem azonos a gyilkossal és igy elesett az a feltevés, hogy a gyilkos a pestvidéki törvényszék foglya. A délutáni órákban több érdekes uj adat futott be a rendőrségre. Jelentkezett egy Tomtindelné nevü varrónő, aki elmondotta, hogy Fellner az év elején egy feltűnően elegáns hölgy társaságábán megjelent lakásán és a hölgy részére ruhákat rendelt. Németül beszéltek. Mivel ő jól ismerte Fellnert, ismerte feleségét is, érdeklődött, hogy mi van vele. Fellner hirtelen magyarra fordította a "beszélgetést Ms figyelmeztette a varrónőt, hogy ne emlegesse volt feleségét, akitói már elvált, mert a vele levő hölgy a menyasszonya és film akarja, hogy tudjon első feleségéről. Délután egy férfi is jelentkezett a főkapitányságon és elmondotta, hogy három nappal ezelőtt jött el Abbáziából, ismeri mindkét szereplőt és határozottan tudja, hogy Fellner három nap előtt Abbáziában volt, az Irene nevü penzióban lakott. Jelentkezett még egy lanu, aki bejelentette, hogy egy héttel ezelőtt Abbáziából levelet kapott Fellnertől. A késő éjszakai órákbap ujabb érdekes jelentések érkeztek arról, hogy Fellner két héttel ezelőtt Budapesten járt, megfordult néhány pénzintézetben és ajánlatot tett úgynevezett hotelutalványok beszerzésére. Ennek az lett volna a célja, hogy a külföldre utazó magyarok ne vigyenek magukkal készpénzt, hanem azt abban a hotelben vehessék át, amelyben megszállnak. A budapesti pénzintézetek ezt az ajánlatot visszautasították. A nyomozás adatai alapján a főkapitányság táviratot küldött Abbáziába, hogy a nyomozást ott is indítsák meg és ha Fellnert megtalálnák, tartóztassák le. . A detektívek megállapították^ hogy az a nő, aki Fellnerrel együtt jelent meg az év elején * varrónőnél, Koeh Gertrúd hamburgi származású leány, aki hetekig lakott Fellnerrel a Garltonszállóban. A főkapitányság táviratilag kérte fel a hamburgi rendőrséget Koch Gertrúd fel kutatásán. A bécsi rendőrség délután táviratilag értesítette a budapesti főkapitányságot, hogy Feüser áldozatának igen értékes ékszer?! voltak, amelyeket állandóan egy zacskóba rejtve a nyakán viselt. Az ékszerek értéke körülbelül negyvenezer pengő. Volt ezenkívül a nőnek harmlncez?r pengő értékű készpénze és igen értékes ruhatári is. Ezeknek az értékednek nyomuk veszeti. A „rálátás" Szeged sportja Irta: báslyai Hottzer Tivadar. A szerdán lezajlott rendkívüli közgyűlésen elhangzott szónoklatok felett nekem, akinek Szeged város sportfejlődésében némi részem van és azt féltő gonddal kell megőriznem, nem szabad egyszerűen napirendre térnem. A Leszámolópalola »rálátási« ügyében több szónok pro és kontra elmondotta felfogását és én ugy éreztem, hogyha a közgyűlés nem is fogadná el dr. Pap Róbert egyedüli helyes felfogását, aki ezen utolsó közgyűléssel kappsolatban a politikai illendőséget hangoztatta, mert a közgyűlés tulajdonképen csak az uj közgyűlés előkészítésével foglalkozhatik, kevés szótöbbséggel nem fogadná el a tanács javas, latát, mert tény az, hogy Szeged városának sokkal sürgősebb kiadásai vannak, mint a 21 éves Leszámolópalota rálátását sürgősen elintézni, amikor az erre kijelölt fedezet tulajdonképen teljes egészében csak feltételes és amint dr. Pap Róbert nagyon helyesen és nyomatékosan rámutatott, ezen összeg sokkal előnyösebb célokra lenne felhasználható. Ezután dr. Széli Gyula szólalt fel és olyan hatást ért el Klebelsberg kultuszminiszter elismert kulturmísszióját illetőleg, hogy ezen beszéd folytán nem lehet és nem is szabad a miniszter kivánáságával szembeszálniok és a »rálátásba« azonnal bele kell nyugodniok. Azt hittem, hogy ezek után ezen nagy port felvert rálátási ügy el volna annak rendje és módja szerint intézve, hiszen mindannyian abban egyetértünk, hogy szülővárosunk kulturnivóját még nagy áldozatok árán is fejlesztenünk kell, de vétót kell emelnem olyan felfogás ellen, amelyei dr. Krausz törvényhatósági bizottsági tag hangoztatott, hogy az egyik kulhrra, a szellemi kultura a másik rovásán fejlődjék, hogy a szellemi kultura a testi kulturának érzékeny károkat okozzon. Szeged, hazánk második városa, nagyon szükkeblüen viveltetik a testi kultura köoetclnvényeivel szemben. A jelenleg napirenden lévő fedett versenyuszoda kérdése elől Szeged polgármestere teljesen elzárkózott, pedig Szeged város uszósportja a kontinens legjobb úszóit adja, akik már eddig Szeged városának sok dicsőséget szereztek. Ezen speciális szegedi sport fejlesztése parancsolólag irná elő, hogy azt elsősorban a város maga, amely jelenleg a kulturának mérhetetlen áldozatot hoz, a testi kulturát is hathatósan támogassa. Soha helyre nem hozható bünt követne el Szeged törvényhatósági bizottsága, ha elfogadná dr. Krausz indítványát, hogy a Szukováthy-tér és a Hunyadi-tér sporttelepeit megsemmisítse. Amit dr. Krausz kiván — a gyermekjátszóterek szaporítását és fejlesztését — higiénikus szempontból nagyon fontos — létesítsék máshol és ne a nagy költséggel kiépített korcsolya, vagy futballpályán, amely sportágak kultiválására alkalmas sporttelepekben úgysem nagyon bővelkedünk és ha az egyetem szeged városának kulturpozicióját jelenti, le kell szögeznem azt is, hogy Szeged magas nivóju sportja, városunk jelentős kultur fokmérője. Remélem, hogy felfogásomat Szeged város tőbbezer sportembere helyesnek tartja. Minden erőnkkel és befolyásunkkal oda kell hatnunk, hogy szülővárosunk testi kultúrintézményei! megsemmi-íteni — mert ezek mm eti értékek — nem lehet és nem is szabad.