Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)
1929-07-09 / 152. szám
f iöílzeic.i ara susvonta 3-20 vidCKen és a fővárosban 3-í»'j, ütllfítldün e»-4t> pengő. Egyes SKitn 16, vatar- é« Ünnepnap £4 fillér SZEGED: Szerke»ztO»ég: Somogyi ucca 22. L em. Teleion: 13-33.^KladóhlvataI, üölcs'mkönyvlár és Jegyiroda : Aradi ucca S. Teleion: 30«. * Nyomda : töw Lipót ucca 19. Telefon : 16—34. «»«»«» Kedd, 1929 fulius 9 <33» V. évfolyam 144. szám MAKÓ: Szerkesztőség és k|adrthlvolali l'rl ucca O. Teleion: 131. szóm.« »«»«>* HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkeszieséfl és kladóhlvaÍBl: Andráasy ucca 25. Telefon: 49. szám. « » « » « » « » « » Al fresco Irta : Móra Ferenc Al fresco: annyit jelent, mint azon frisséhen festeni föl a falképet a még nyirkos vakolatra. A falfestmény másik, al secca technikájával a száraz vakolatra fest a művész, amivel a festék nem egyesül vegyileg, csaíí vékony hártya gyanánt takarja, azért elég hamar le is pereg róla, ahogy néhány pesti templom ujabb freskója bizonyítja. De hát nem a freskófestészetről akarok én értekezést írni, mert ahoz nem értek. Az al fresco jelen esetben csak azért került ide címnek, mert frissében vetek papírra néhány sort arról a látogatásról, amit tegnap tett nálam egy magyar freskófestő, az évtizedek óta vidéki városban, Baján élő Éber Sándor tanár ur. A tanár ur olvasta az újságokban, hogy a szegedi templom freskóira széleskörű pályázatot irnak ki s azért törekedett be Szegedre, hogy itt illetékes helyeken tájékozást szerez„ zen a pályázat részletes feltételeiről. Mire azonban ideért, akkorra az illetékes helyek meggondolták a dolgot s ugy határoztak, hogy csak szükebbkörü pályázatot irnak ki néhány kiválogatott pesti művész számára, úgyhogy még a szegedi festők is kimaradnak belőle. Most már abban a hiszemben, hogy én is illetékes hely vagyok, a tanár ur engem is felkeresett az igazával és a panaszával. Az igaza az volt, hogy a művészek versenyéből neki is jussa van részt követelni. Ő kétségtelenül mű. vész, nem is éppen gyerekember már, hosszú és érdemes müvészmult áll mögötte, festményei többször nyertek kitüntetést, vásárolt belőlük az ország legtekintélyesebb képzőművészeti intézménye is, a Szépművészeti Muzeum. S hogy specialitása éppen a freskófestészet s hogy abban igen megállhatja a helyét, mint Székely Bertalan tanítványa, amellett számtalan magánépületen kivül hét lemplom ianuskodík, kőztük utolsónak a nagykanizsai, amelynek freskói az ő kezéből kerültek ki. Épp azért nagy reményekkel nézett a szegedi pályázat elé, mint mondta, készen arra is. hogy kezében a vakolókanállal állja a versenyt s mirigy árt a gyakorlatban is megmutassa, mit tud. Mondom, ez az igaza a tanár urnák, amit jelesebb alkotásainak albumba gyűjtött fotográfiáivá! is «megerősített. A panasza pedig az, hogy lehetne ő akkora freskófestő, mint néhai mestere, vagy Lotz Károly, vagy akár Lionardo da Vinci, ő a bizottsági határozat értelmében ki van rekesztve a pályázatból. Nincs módjában Pestre "költözni csak azért, hogy ő se legyen elütve a pályázat lehetőségétől s különben se lenne bizonyos még akkor se, hogy bejutna a kiválasztottak közé, mert hiszen a kiválogatás szempontjai ismeretlenek. így pedig, vidéki stigmával a homlokán, minden minősítésével az igazi művésznek, mehet oda, ahol a part szakad. És viheti magával mind a hét gyermekét is, akik mind a heten művészek és miivésznövendékek. De ki tudja, ialán csak vidéki művészek maradnak teljes életükre s akkor soha nem hívják őket semminek se, ha Szeged mostani példája iskolát csinál. Megvallom, ez a fájdalmas feljajdulás volt az, amiért rászántam magam ennek a cikknek a megírására, holott cn a szegedi közdolgoktól, ahol csak lehet, távol fartőm magamat. Kaptam én már két másik müvészlől is panaszos levelet ebben a dologban, de azokat nem hoz/iattam a nyilvánosság elé, mert íróikhoz régi barátság füz s ez a dolog elvi jelentőségének személyi látszatot adhatott volna. Az a művész, aki tegnap feljajdult előttem, személy szerint nekem egészen idegen. Hogy sikerrel pályázna-e, vagy nem, ar rám nézve közömbös s maga a művész is tisztában van vele, hogy a versenyben megcsalhatja a remény. Rám, a vidéki iróra csak az tartozik a dologból, hogy vidéki művészektől éppen azon a cimen veszik el a leghalványabb reményt is, hogy ő csak vidéki s nem a központi céhekből való. Van persze még egy másik szempont is, a szegedi emberé s ez az, hogy aki a mi templomunkat megnézi, az ne csak az egyedülvaló Isten, hanem az egyedülvaló művészet előtt is vegye le a kalapját De ennek a szempontnak nem lehet ártalmára a tehetségek szabad versenye. Sőt mintha eddig nem lett volna javára, hogy az illetékes körök olyan szigorúan perhorreszkálták a művészek nyilvános versenyét, bizonyára a legjobb szándékkal, de nem mindig szerencsésen. A freskóügyben sem tudom, mi veszedelem lehetne a széleskörű pályázatban, amely lehetségessé tenné a tehetségek közül a legkülönb kiválasztását. Hanem azt érzem, hogy az a megoldás, amit most választottak, amellett, hogy elkeserítő a művészekre, valami kimagyarázhalatlan ellentétbe állítja Szegedet önmagával. A mi városunk az élén áll annak a mozgalomnak, amely a vidéki városok érdekében decentralizálni szeretné a magyar bulturát. Az utóbbi időkben többször, hallottuk s nem is egyszer helyeseltük azt a jelszót, hogy 2ne mindent Budapestnek!« De mi őszintén ugy éreztük, hogy ebben töhh az igazság, mint a jelszavakban lenni szokott. És mikor Szeged nagy harcokat indít ebben a jelben, akkor éppen Szeged stigmatizálja' meg a vidék művészeit, köztük a saját fiait is azzal, hogy még pályázni se engedi őket a budapesti művészekkel egy sorban? Lehet, hogy ez a cikk már tárgytalan, mert; a pályázat ügye már le van zárva a bizottság] határozatával. De ugy tudom, a bizottsági megállapodások nem jelentenek végső dör>tést. Személyes tapasztalatom is van róla, éppen a fogadalmi templommal kapcsolatban. Évekkel ezelőtt engem is kiküldtek valami adhoc bizottságba, amelynek véleményt kellett mondani valami müvészmunkáról, amelynek megrendelése szintén pályázat mellőzésével, sőt a tanács megkérdezése nélkül történt. Ugy emlékszem, öten voltunk a bizottságban az akkori kulturszenátor úrral s mindi az ötünknek az volt a minden vita nélkül megállapított véleménye, hogy a művészi mun. ka nem művészi s azt a város át nem veheti. De utólag, ugv látszik, rájöttek, hogy a bizottság nem jól volt összeállítva "és nem érteit" a dolgához, mert igent mondtak a mi egyhangú nem-ünkre és átvették a munkát. Hát ha akkor meg lehetett korrigálni a bizottsági határozatot egyetlen művész érdekében, talánmost is meg lehet a művészet érdekében. Nagyszabású katonai puccsot lepleztek le Bukarestben Katonai diktatúrát akartak kikiáltani Caroi érdekében Huszonnyolc letartóztatás (Budapesti tndősitónk teleíonjelentése.) Hétfőn délben olyan hírek terjedtek el Budapesten, hogy Bukarestben nagyszabású katonai puccsot lepleztek le. A hírek valóknak bizonyultak, dacára annak, hogy a bukaresti kormány még délután is erélyesen cáfolta a híreket Este azonban bukaresti jelentés alapján a puccskísérlet részletel is nyilvánosságra kerültek. Komoly puccskísérlet történt a kormányzás és a hatalom átvételére, a kormány azonban Idejében értesült a tervekről és az összeesküvést elfojtotta. A puccsot vasárnap éjszaka akarták végrehajtani, még pedig ugy, elfogják a régenstanács tagjait, a miniszterelnököt, a belügyminiszter! és megszállják a középületeket. A puccs keresztülvitelére Sfnrzsa vott ezredesi x nyerték meg, de résztvettek az összeesküvésben állítólag Angheiescu, Rosteone és Nepsale tábornok is. Közülük azonban senkit sem tartóztattak le, mert nem volt tárgyi bizonyíték. A puccs főfészke a* arzenálban volt. a készülődésekről azonban a belügyminiszter értesült és megtette a szükséges ellenintézkedéseket, még pedig éjszaka katonai csapa'o'« szállták meg a miniszterelnöki palotát, a postát és a nemzeti bankot. Huszonnyolc letartóztatás történt, de beavatottak szerint sokkal többen voltak tagjai az összeesküvésnek. Közöttük voltak azok a katonák is, akik az arzenálban teljesítenek szolgálatot. A belügyminiszter ma a következő hivatalos jelentést adta ki: »Néhány polgári agitátor, akik a hatóságok előtt már régóta ismeretesek voltak mint komolytalan és jelentéktelen egyének, Stoitía Ágoston nyugalmazott ezredes vezetésével államellenes összeesküvés megszervezését kiserelte meg, anélkül azonban, hogy az állam belső rendjét a legcsekélyebb mértékben meg tudta volna bontani. Akciójuk összes eredménye arra szorítkozott, hpgy megnyerték ügyüknek két alacsonyabb rangú tiszt, Zambr i kapitány és Georgescu "alhadnagy, valamint több üzemi munkás támogatását. A felbujtókat és társaikat letartóztatták. A vizsgálat folyamatban van. Azok a híresztelések, melyek; szerint zavargások voltak, minden alapot nélkülöző koholmányok. Az ország egész területén teljes a rend és a nyugalom.« Az allami rend elleni összeesküvés letartóztatott szervezői még az elmúlt héten összehívták