Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-07 / 151. szám

1929 július 7. RÉLMA GYABORSJTAÖ B. 67 Szombaton megkezdődött a magyar fogorvosok szegedi kongresszusa Érdekes tudományos előadások a tárgysorozaton (A Délmagyarország munkatársától.') Az ügyvédek sikerekben gazdag kongresszusa ulán szombaton a magyar fogorvosok jöttek össze Szegeden. Az ország minden részéből több mint 100 fogorvos érkezett meg a sziíioruan tudományos jellegű nagygyűlésre. Szombat reggel 9 órakor az uj sebészeti kliflika tantermében nyitót La meg a kongresszust dr. Sturm József egészségügyi főtanácsos, a | Magyar Fogorvosok Egyesületének elnöke. Megilletődött szavakkal emlékezett dr. Szabó József tanár tragikus haláláról, a kongresszus tagjai felállással adóztak áz elhunyt profeszszor emlékének. Ezután dr. Somogyi Szilveszter polgármester üdvözölte a kongresszust. — Azért hajtja meg ez a város tiszteletének most legelőször kezdesz, azt csinálod egész nap. Azzal ugy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el, éz öreg halász pedig csudálkozva csóválta meg a fejét. — No ez a garabonciás diák lehetett, — gondolta magában, azzal kihajtotta a tehénkét az istállóból. Ment is a tehénke ugrándozva, szaladt egyenesen a vályúhoz, az öreg ember mftg visszafordult, hogy beigazítsa a fakíüncset. De majd sóbálvánnyá merevedett, mert ahogy megfordul, látja ám, hogy a tehénke megint olt áll a jászol mellett: — No ni. Bimbó, hát te hogy kerültél vissza? — kérdi tőle csodálkozva s ahogy kitereli az udvarra, akkorr látja, hogy ez másik tehénke, mert a Bimbó ott szürcsöli a friss vizet a vályuból. Szalad vissza esze nélkül az istállóba, hát ott vau a harmadik tehén, azt is kihajtja, ott a negyedik is. De egyebet se csinált aztán egész álló nap, csak a tehénkéket terelgette ki az istállóból, lett is naplementre akkora csordája, hogy az udvarra se fért, az utcára se fért egész a porgányi malomig ért az eleje. — Sebaj, legalább helyébe mén a molnárnak a tehén — gondolta magában a halász s át is ment a molnárhoz, hogy válasszon ki egyet a csordából az adósság fejében. De nem telt bele egy kakaskukoritásnyi idő, már akkor ott volt a molnár s vallatóra vette a halászt, hogy jutott ehhez a csordához. — így és igy, — mesélte boldogan az öreg ember s elmondta löviről-hcgyire, hogy fogta meg a vándorló áldása. No, a molnárnak se kellett cgyébb, egy nyomba ba kettőt is lépett, ugy szaladt vissza a malomba s kiült á kis kapuba garabonciást lesni. Olyan szerencséje volt, hogy kisvártatva el is csipte. be is tessékelte a legszebb szobájába, a tiszteletére borjut vágott, belefektette a selyempaplanos ágyba s még a malmot is elállította, hogy ne zavarja a kattogásával a vendég álmát. De alig is várta, hogy felébredjen, mindiárt az volt hozzá az első szava: — No deák, áldj meg engetn is! — Mivel áldjalak meg, jó ember? — Amivel a halászt megáldottad! — No hát te is azt csináld ma egész nap. amit legelőször csinálsz, — mosolygott a vándor'0. — csak aztán meg ne bánd az áldást. Azt se várta a molnár, hogy a vendég elköszönjön tőle, szaladt be a malomba hozta ki a talléros Ládáját és kiült vele a Porgány partjára. — Én bizony pénzt olvasok, egcsz nap — gondolta magában, — még pedig idekint a szabadban, hogy jobban férjen. Azzal lehajolt a ládához, kivette belőle az első tallért, de ahogy fölemelkedett, akkorát trüszszentett, hogy a tallér kiesett a kezéből s hapsi, hapsi beleugrott a vizbe. Utána a másik, a harmadik, a századik, az ezredik. Szegény porgányí molnár napestig egyebet se csinált, csak prüszkölt és eregette bele a szép fényes tallérokat a vizbe. S ahogy a hold kisütött, még egy nagyot trüsszentett s ő maga is belegurult a vizbe. így állt bosszút a Porgány tündére a fáiért, — mert a monda ma is azt tartja, hogy ő volt az a vándorló deák. aki aztán végképpen el is tünt erről a tájról. A Porgány vize pedig eg>re összébb zsugorodott, egyszer csak szárazon maradt a gazdátlan patakmalom, össze is omlott lassankint s ma in:ir csak a helyét mutogatják. S csendes éjszakákon, ha meg-megcsobban a patak vize, azt szokás mondám: — csitt csak, prüszköl a porgányi molnár! 3 zászlaját a magyar fogorvosok előtt — mondotta —, mert tudományuk fejlesztése hoztaide őket a mi falaink közé. Szivünk mélyé-, hol kívánjuk, áldja meg az Isién az önök lelkét, szivét és elméjét termékenységgel, hogyj tudományukat előbbre vihessék a föld kerekségének minden teremtménye javára. — Mi magyarok, ma egy mjg>z'gyenitetf. leigázott ország vagyunk s ez a város mérfi Magyarországnak is legjobban sújtott városa^ De önök példát mutatnak, hogy nem szabad kétségbe esni. Bárhova állit bennünket a magyar sors — é« Szegedet ideállította a hármas határhoz magyar őrszemnek —, munkál-, kodnunk, küzdenünk kell, hogy a haza és> ezáltal magunk sorsán is enyhíthessünk. Könynyü dolog egy nagy, hafalmas, gazdag, egy. boldog nemzet tagjának lenni, mely hata'.mis állam egyetlen polgára jogának megsértése miatt is mozgásba hozza más ország ellen akác1 egész hajóhadát, vagy fegyveres erejét: — dg: tagjának lenni egy szegény, letiport, megalázott, kirabolt nemzetnek és pedig hűséges tagjának. sokkal nehezebb, de sokkal dicsőbb. Ezt a porba sújtott nemzetet emelik önök tudományuk leszi ésével és ehez az önök nehéz produktív __ magyar munkájához kívánja városom közönsége a jó Islen áldását. Dr. Hainiss Elemér, az orvosi fakultás dékánja az egyelem, dr. Leitner Vilmos magántanár az Országos Orvos Szövetség nevében köszöntötték ezután a nagygyűlést. A tudományos előadások sorát dr. Hainiss Elemér tanár előadása nyitolla meg. A professzor1, nagy értékű előadásban adta elő érdekes és fontos megfigyeléseit a csecsemők fogzásáróL Dr. Temesváry Miklós szülész főorvos előadásában rámutatott menynyire fontos a terhes és szoptatós anyák ío-, gazatának vizsgálata, gondozása és kezelése. Ismerteti, mily sok, sőt végzetes bajt okozhatnak a szülő anyáknak az elhanyagolt rossz fogak. Dr- Dauer Andor slouiatológus főorvos megállapításokat alátámasztotta megfigyeléseivel. Dr- Szabó József és dr. Morelli Gusztáv,' a budapesti stomatológiai tanszék tanárai szóllak még hozzá a kérdéshez. Dr. Göllner Lajos lanársegéd szövettani vizsgálatainak eredményeit ismertette. Előadtak még dr. Fischmann Mihály, dr- Fischer Árpád, dr. Földi Elek és dr. Schnurr Gyula. Az előadások szünetében a kongresszus tagjai dr- Vidákovics Kamill egyetemi tanár kalauzolásával a sebészeti klinika most berendezés alatt álló termeit tekintetlék meg, majd az előadások uián átmentek a gyermekklinikára, ahol dr. Hainiss Elemér kalauzolása mellett az újonnan berendezett intézetet vizsgálták meg és elismeréssel szemlélték a tudomány pompás uj hajlékait. Délután a kongresszus tagjai a muzeumot tekintették meg Móna Ferenc kalauzolásával. Este az ujszegedi Vigadóban bankett volt, amelyen több l'eiköszöntő hangzott el. A vacsorán fényes menüt szolgáltak fel általános megelégedésre. Az első felköszöntőt dr. Fried Ármin mondotta a szegedi fiókegylct nevében, aki üdvözölte Somogyi polgármestert és a megjelent vendégeket. Felköszöntőt mondottak ezután dr. Szabó József, dr. Sturm Alfréd, dr Morelli Gusztáv, majd dr. Erdélyi Jenő az orvosszövclség nevében üdvözölte a megjelenteket. A kitűnően sikerült bankett végén általános kívánságra >f<:ra Ferencnek kellett felállni, aki viharos ünneplés közben beszélt a maga megszokott egyéni kedvességével és utolérhetetlen készségével. A megjelentek a késői órákban térLek vissza Újszegedről. A vasárnap délelőtti gvfilé9 első előadója dr. Csilléry András, Utána több érdekes előadás szerepel még az ülés napirendjén. Délben a Tiszában ebéd lesz. A kongresszus vendégei az cali g\ ofstaL utaznak el Szegedről. *' s -