Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-06 / 150. szám

1929 uilius fi. bekezdésének 1. pontja alapján megtagadta a kir. Ítélő­tábla, mert a tanukkal bizonyítani kivánt körülményt az ügy elbírálása szempontjából immár lényegtelennek találta. II. A kir. ítélőtábla a rövid uton betekintett B 6952/ 1926. sz. iratok tartalmából tényként állapítja meg, hogy ebben az ügyben főmagánvádló ellen zsarolás vétsége miatt azért emeltetett vád, mert a Kiss Gábor ellen fo­ganatosított árverés alkalmával az árverelni szándékozó­kat az árveréstől erőszakos fellépésével visszatartó'ta. Megállapította továbbá, hogy az ebben az ügyben tar­tott főtárgyaláson Bánszky Jenőné azt vallotta, hogy fő­magánvádló senkjt sem próbált megakadályozni az árve­résben, de megállapítja azt is, hogy Bánszky Jenőné nem a Szikszay Géza ellen tett panaszában, sem pedig a Szent­miklósy András bírósági végrehajtó ellen lefolytatott felügyeleti vizsgálat során tett vallomásában a főtárgya­lási vallomásával ellenkező vallomást nem tartott, s hogy a kérdéses zsarolási ügybeii főtárgyaláson kihallgatott töb. bi tanuk egyike sem vallott a főmagánvádlót terhelően. Tényként állapítja meg végül a kir. ítélőtábla, hogy en­tfek ellenére vádlott a közleményében azt állította, hogy Bánszky Jenőné állítása szerint Piroskáék mindenkit meg­fenyegettek. aki licitálni merészelt s hogy továbbá köz­leményében főmagánvádló személyét közelebbről mint s csongrádi bombaper volt vádlottját, felmenteit vád­'ottját jelöli meg, aki ellen tartott főtárgyalás alkalmával ? folyosón a kíváncsiskodók között egy detektív volt, aki minden elhangzott magánbeszélgetésre felfigyelt, de sem­mi érdemlegeset nem tudott felcsipni. E kiegészítéssel a kir. ítélőtábla az alsóbiróság által a bizonyítás anyagának egyébként megfelelően megálla­pított tényállást valónak fogadta el. E tényálláshoz képest az elsőbjróság helyesen állapította meg a vádlott bűnösségét annál is inkább, mert vád­lott a kjr. Ítélőtábla megítélése szerint sem közölte hív. S7ellemben és igazán a nyilvános főtárgyaláson Bánszky Jenőné vallomásával kapcsolatban történteket, hanem a valóságnak meg nem felelően a főmagánvádló hátrá­nyára. Félre nem ismerhető célzatossággal emiitette cikké­ben a főmagánvádlót mint a csongrádi hómba per volt vádlottját, felmenteit vádlottját. Fömagánvádlónak azt a vo't vádlotti minőségét a zsarolási üggyel össze nem tar­tozóan ok nélkül hánytorgalta fel; erre magáuérdeke semmiféle vonatkozásban nem késztethette," a közérdek rzempontjábó! pedig éppen az kívánatos, hogy a csongrádi bombaperben hozott birói ítéletek igazságosságában a köz­vélemény mindjobban megnyugodjék s a lecsillapult ke­délyek újból fel ne zaklattassanak. Vádlott ennek épp az ellenkezőjét célozza. Közleménye utolsó mondatában fog­lalt ama kitétellel pedig, hogy a folyosón levők között egy detektiv is volt, aki a magánbeszélgetésekre fel­figyelt ,de semmi érdemlegest nem tudott felcsipni, bur­koltan ama gyanújának ad kifejezést, hogy főmagánvádló a "songrádi bombaperben mégis bűnös, felmentése el­lenére a detektiv figyeli, hogy ellene terhelő adatot sze­rezzen s abban a tudatban jelöli meg főmagánvádlót a csongrádi bombaper volt vádlottiának, felmentett vád­lottjának. Törvény szerint minősítette továbbá az elsőbiróság a vádlott cselekményét is. Vádlott hasonló cselekmény miatt egy ízben elitélve, egy izben pedig büntetve volt ugyan és helyes a súlyosí­tóként felhozott az a körülmény is, hogy vádlott a rá­.almazó tényállításon felül becsületsértő kifejezést is használt. Ezen súlyosítókkal szemben azonban a kir. ítélőtábla vádlott elégtételadásra készségében a megbánás jeleit is észlelte s ezt, valamint azt a körülményt, hogy vádlott egyébként a főmagánvádlóra kedvező tárgyalási adatokat is közölle s hogy a főmagánvádló ellen valóban a tény­állításban kifejezésre juttatott vád emeltetett, további enyhítő körülmények gyanánt mérlegelte. íz utóbbiak nagyobb számára és nyomatékos vol­tára tekintettel a cselekményre főbüntetésül megállapí­tott fogházbüntetés legkisebb tartamát is a kir. Ítélőtábla aránytalanul súlyosnak és a Btkv. 92. §-ának alkalmazá­sát indokoltnak találta. Azért a kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletének a bün­">tés kiszabására vonatkozó részét a vádlott sérelmére letésült, a Bp. 385. §. 3. pontjában foglalt semmiségi okból a Bp. 423. 2. bekezdéséhez képest megsemmi­sítette, vádlottra pénzbüntetést szabott ki s ennek nagy­ságát vádlott alanyi és tárgyi bűnössége fokával és va­gyoni viszonyaival arányban állapította meg. Ezzel a megsemmisítéssel a kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét egyéb felebbezett részében a Bp. 423. §. 3. bekez­déséhez képest a fentiekkel kiegészített indokai alapján helybenhagyta. A nem vagyoni kár meg nem ítélése tárgyában ren­delkező nem felebbezett részét az elsőbiróság ítéletének a kir. Ítélőtábla a Bp. 387. §. 1. bekezdéséhez képest érin­tetlenül hagyta, mert hivatalból figyelembe vehető sem­miségi okot nem észlelt Vádlottnak a felebbviteli főtárgyalás költségeiben való .narasztalása a Bp. 479. és 480. §-án alapul. Szeged, 1927. évi december hó 29. napján. Dr. Kovács Rókus s. k. a tanács elnöke, dr. Juhász istván s. k. előadó. £ kiadvány hiteléül: Lang Antal írodafőtiszt A Magyar Királyi Kúria. b. I. 957/1928/21. szám. A MAGYAR ÁLLAM NEVÉBEN. A magyar kir. Kúria sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt Nagy Sándor ellen indított bünügyet, amely­ben a szegedi kir. Törvényszék 1927. évi augusztus hó 16. napján B. 2339/1927/15. sz. alatt a szegedi kir. íté­lőtábla pedig vádlottnak felebbezésére 1927. évi de­cember hó 29. napján B. 1919/1927/18. sz. alatt íté­letet hozott^ a vádlott és védője részéről használt, irá^­Ü^LMAGYARORSZAG ^ ^ han is indokolt semmisébi panasza folytán az 1928. évi október hó 23. napján megtörtént nyilvános tárgyaláson a koronaügyésznek meghallgatása ntán vizsgálat alá vet­te és meghozta a következő végzést: 1 ndokolás: A kir. ítélőtábla Ítélete ellen védő a vádlott csatlakozá­sával a Bp. 385. §. 1. a) pontjára való hivatkozás mel­lett semmiségi panaszt jelentett be, mert a megállapí­tott lényállás bűncselekményt nem foglal magában. Ez a semmiségi panasz az írásbeli indokolás szerint arra van alapítva, hogy vádlott javára tévesen mellőzték St 44. §-ának alkalmazását, mert vádlott a cikk tárgyát képező főtárgyalást teljes objektivitással közölte és a köz­lemény hiv és igaz jellegén nem változtat az, hogy Bánszky Jenőné tanúnak imputált kijelentés téves, hogy neb abban a formában hangzott el, ahogy közöltetett Hangoztatja az írásbeli indokolás, hogy a cikkben min­den célzatc-sság nélkül nevezte főmagánvádlót »bomba­per felmentett vádlottjának«. A semmiségi panaszt a kir. Kúria alaptalannak ismer­te fel. A cikk tárgyát képezős főtárgyalás jegyzőkönyvének és a többi bűnügyi iratnak adatai alapján a kir. ítélőtábla megállapította, hogy Bánszky Jenőné tanú a főtárgyalá­son egyáltalán nem vallotta azt, hogy »Piroskáék min­denkit megfenyegettek, aki licitálni merészelt«: de nem mondotta ezt a többi tanú sem. Vádlott tehát nem té­ves formában közölte a nevezett tanú vallomását hanem tudatosan megtoldotta azt egy olyan tényállással, amit, vagy amihez hasonlót a tann egyáltalán nem moudott és ami főmagánvádlóval szemben rágalmazás tényálladé­kát foglalja magában. Ilyen körülmények között a vád­lott nem hivatkozhat a St. 44. §-ábarf megadott men­tességre még akkor sem. ha a szóban forgó nyilvános tárgyalás lefolyását egyébként hiv szellemben és igazán közölte is. (A Délmagyarország munkatársától.') A szegedi tudományegyetemnek ismét gyásza van. Dr. Szabó József egyetemi tanár, az irieg­gyógyintézeti klinika tudós vezetője, pénteken délután egy órakor a Zerge-accában hazafelé haladva az uccán összeesett és meghalt. Dr. Szabó professzor pénteken reggel az .idegklinikán rendes időben jelent meg. Szo­kott munkakedvével végezte munkáját. Ke­délyesen beszélgetett el a betegekkel, je'enté. seket hallgatott meg, munkatervéről, közeli szabadságáról beszélt munkatársaival. Dél­ben azután derűs és vig hangulatban távo­zott el a klinikáról. A Széchenyi-térig gya­log ment, majd a Tisza-szálló előtt villnmosra ült. A villamoson ismerőseivel is találkozott, még valaki megdicsérte egészséges tartását — Nagyszerű lehet ilyenkor a Tiszán —, mondotta kedélyesen a professzor és fehér szalmakalapját levéve, megtörölte gyöngyöző homlokát Hirtelen halál az uccán A Bo! dogasszony-sugáruti megállónál le­szállt a villamosról és nyugodt lép'tekkel ha­ladt a Zerge-ucca felé. Szabó professzor az Alföldi-uccában lakott és mindennap ezen az útvonalon szokott hazafelé menni. A Zerge-uccában déli háromnegyedegykor alig járt valaki A professzor kalapját levéve haladt az uccán, amikor a Zerge-ucca 14. számú ház előtt hirtelen megtántorodott; a fejéhez kapott, majd a kővetkező pillanatban nagy zuhanással elvágó 'ott az ucca kövezel én. Tragédiája másodpercek gyorsaságival zaj­lott le. Rövid idő múlva néhány járókelő hozzáfutott, majd azonnal értesítették a men. tőket. Közben többen felismerték, értesítették a rendőrséget, a központi egyetemet, majd a professzor hozzátartozóit. Az azonnal meg­jelent mentők azonban már csak a beállott halált konstatálhatták. A professzor Tején mély seb látszott. A zuhanás következtében súlyosan megsebesült. A helyszínre futva ér­kező kétségbeesett feleségének kérésére holt­testét az Alföldi-ucca 8-szám alatti lakására szállították. A tragédia hire Dr. Szabó professzor tragikus halálhíre a kora délutáni órákban elterjedt a városban. Mindenütt a legnagyobb megdöbl)enéssel és részvéttel tárgyalták az »élő halottak« atyjá­nak tragikus halálát. Az ideggyógyintézet A n. é. közönség szives tudomására ho* zom, hogy füső szalonomat fehérnemű készSféisei kibővítve Tisza L. körút 77 és Petőfi S. sugárut sarok (városi zenede-énület) ufból megnyitottam. Előnyös berendezkedésem folytán olcsó áraimról, elismerten szép munkáimról szi< veskedien mepoyőződni. zio Tisztelettel: KERESZTESSY JÚLIA. De törvénysértés nélkül állapították meg az alsófokH bíróságok a vádlott bűnösségét amiatt is, mert ő cikk­ben főmagánvádlót. mint »bombaper vádlottját«, másutt •a bombaper felmentett vádlottját« említi. Az alsófok« bíróságok helyesen állapították meg, hogy vádlott sér­tési szándékkal használta ezt a tényre utaló, minden« esetre főmagánvádlóra nézve megszégyenítő kifejezést Ily szándék fennforgása esetén pedig a Bp. 13. §-nak 3. pontja értelmében még a kifejezés valósága sem zárja' kj a becsületsértés vétségének megállapítását. Ennél fogva a vádlott és védő semmiségi panaszát a Bpn. 36. §-ának 1. bekezdése értelmében el kellett utasítani Budapest, 1928 évi október hó 23. napján. Ráth Zsigmond s. k. Dr. Csengey Miklós s. k. a kir. Kúria másodelnöke. előadó. homlokzatára azonnal felvonták a gyászlobo­gót és az intézet belegei szomorúan figveltek fel, amikor az ápolók és az intézeti orvosok mély részvéttel tárgyalták a tragédiát. Élete A kiváló orvosprofesszor fiatalon, élete de­lén, 47 éves korában halt meg. A kolozs­vári egyetem neveltje volt, még Kolozsvá­rott kapta meg a magántanári címet. Az egye­temnek Szegedre költözésével, 1922-ben egye­temi nyilvános tanár lett és vezetője az egye- • tem ideggyógyászati klinikának. Életének leg-. főbb vágy iát már nem érhette meg. A klinika;! rövid időn belül uj, modern otthont kapott volna, az uj klinika tervei Szabó profes«­szor elképzelése szerint készültek el, de az> uj épületbe már nem költözhetett be. Az egyetem gyásza»: a temetés i Az egyetem rektori hivatala a következő közleményt adta ki: Dr- Szabó József egyetemi nyilvános rendes lanár, az elme- és idegklinika igazgatója, folyó hó 5-én, a kora délutáni órákban váratlanná elhunyt. Az egyetem tanácsa, majd pedig or-j vostudományi kara azonnal rendkívüli ülésre; gyűlt egybe. A tanács mély megdöbbenéssel1 vette dr. Szabó Józsefnek, az orvostudományi! kar prodékánjának és igv a tanács tagjának! váratlan elhunytát tudomásul, az elhunyt ér­demeit jegyzőkönyvben örökítette meg és ha­tározatílag kimondotta, hogy a megboldogultai az egyetem halottjának tekinti, eltemetésérőt a tanács gondoskodik és a halottat az egyetem központi épületének előcsarnokában fogja fel• ravataloztatni és onnan fogja 7-én, vasárnap; délután 5 órakor a belvárosi temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Az egyetem tanácsa az özvegy kívánságára a megboldogultat egész életén át jellemző egyszerűségnek megfelelően fogja eltemettetni és így a kegyeletnek koszorúié4 küldésével való kifejezését is mellőzni kí­vánja, koszorumegváltási összegekel pedig, diákszociális célokra kívánja fordítani A MEFHOSz A MEFHOSz a kővetkező közleményt adta ki: Dr. Szabó József professzor halálával kaijí Dr. Sszabó József profess&or iragiUus Halála "Pénteken délben az MegKlinikáról hazamenet a Zerge-uccában összeesett és azonnal meghalt

Next

/
Oldalképek
Tartalom