Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-31 / 171. szám

1929 július 31. DÉLM AGYARORSZ AG TURUL Dacára a nagy olcsóságnak, a minőség kiváló jó! cipőraktárban, Szeged, Széchenyi-tér 16. Ujabb olcsó sorozatok kerülnek eladásra és pedig: Női bőrcipök divatszinekben 8 P-töl Női bőrcipők, ESTttt*. 8 P-tői Férfi bőrcipők már 10 P-3ŐS A DELP1AGYARORSZAG RCOÍNYC úertruúc Atherton i MIKOR A KÖD ELOSZLIK Fordította: Juhász AndOF 28 — Persze, hogy eljövök és meg fogom próbálni, hogy ne gyűlöljem őt, XI. . , Elsie sohasem volt abban a helyzetben, hogy -a régi házat újra bútorozza, csak azt engedte ínég magának, hogy vörös világítást szerzett áz ebédlőbe és hogy egy vázát tett az asztalra. amely mindig tele. volt piros rózsával és ügyesen terelte el a figyelmet a nyűtt abroszról és a csúnya szervizről. A néger szolgálók már régen megszabadították Mrs. Pelhamet a »finom kinaitól« és a jobb napok egykori cseh üvegedényeitől. A tányérok és íőzelékeslálak törhetetlen fémből készültek és -Pelhamné maga tisztitolia őket. Gitát, akinek asztala roskadásig volt megrakva tömör ezüsttel, amik tulajdonképen csak nagy lakomákhoz illettek, kinzó honvágy fogta el. Eszébe jutottak anyjának kétségbeesett ki. sérletei, hogy minél több szépséget varázsoljon az egyszerű környezetbe. Millicent csodálatos eredményeket tudott elérni egy csokor közönséges vadvirággal vagy egy elhordott, hímzett kimonóval, amelyet hanyagul vetett oda a pensió ócska díványára. Még egy másik vendég is volt jelen, Geofrey Pelham a Boardwalkon egy barátjával találkozott, akit elhozott magával. A férfiak nem voltak szmokingban, de Pelhamné, akinek szigorú arca olyan boldogan ragyogott, hogy (rita nem győzte csodálni, legjobb fekete szatin ruháját vette föl (természetesen nem a divatos lágy és tapadó anyagból készült), a nyakát és csuklóját ir csipke szegélyezte. Elsien kék ruha volt, amely elmélyítette szemének színét és szabadon hagyott nyaka lányos szépséget kölcsönzött fejének. Alig látszott húszévesnek, arca nagyon piros volt, szemei ragyogtak. Gita hirtelen tudatára ébredt saját meztelen nyakának és karjainak, amelyek olyanok voltak, mint rózsás szinü sima elelantcsont. Zavarbajötl, megpróbálta figyelmét a kitűnő ételekre koncentrálni és rövid egyszavas válaszokat adott a hozzáintézett kérdésekre. Több mint három év óta ez volt első nyilvános vacsorája. San Franciskában még makacsul ragaszkodott kis, rosszulálló, sötét ruháihoz, amelyeknek ujjai könyökéig értek,- kivágása pedig egészen a torkáig. A beszélgetésben csak Elsie Brewster és Eustace Bylant vettek reszt. Pelhamné egyre a fiát bámulta, aki kizárólag a vacsorának szentelte magát és csak a legritkább esetben volt hajlandó rá, hogy -egy-egy megjegyzést legyen. Gitának jó szeme volt és észrevette, hogy Geoffrey Pelham arcában anyja kemény vonásai tükröződnek, de amellett rajta vttri saját külön intellektusának kifejezése is. Feje magas volt, szőke borzas hajjal, .amelyet hátul rendesen uyirt, de hanyag nemtörődömséggel fésült. Szemei, épugy mint az lilsiéi, acélszürkék voltak, de sötétebbek és mélyebbek. Bennük volt egész ambíciója, harcrakészsége a szerencsével, szájának és orrlukainak határozott, komoly kifejezés.- a ¡tudiumáho:'. való törhetetlen ragaszkodást árulta el. Tartása olyan volt, mintha jobl a 1 mpgszokta volna az egyenruhát, olyan sajátság volt ez, amit még orvosok is hoztak haza a háborúból. Gita ugy találta, hogy a nők elég vonzónak tarthatják, ő persze nem tartotta sokra a természetnek ezt az adományát. Egy pillanatra a homlokát figyelte, amely magas és nyílt volt, mint húgáé, intelligens és előkelő, látszott raj la, hogy ép oly kevéssé hazudik, mint Elsie. Kifejezése olyan férfiura vallott, aki természettől fogva ideges, heves, érzékeny, de állandó és szigorú önuralomhoz szokott. Olyan férfiúé, akinek minden körülmények közölt csak egyetlen célja van. Gita most Mr. Bylant felé fordította tekintetét, aki még mindig Elsievel beszélgetett. Eustace Bylant regényíró volt, mégpedig népszerű regényíró, harmincnyolc éves volt és ő volt az a híd, amely már az ifjabb generációhoz vezetett át Ez a fiatal generáció valóban uj, bár kissé törtető jelleget kölcsönzött áz amerikai irodalomnak és szakított avval a társasággal, amely nyugodt és szilárd angliai hagyományokon alapult. A Bylant alapja olyan bizlos volt. mint amilyen biztos Angliának Gibraltár, de nagy érdeklődése, gondolkodásának aktivitása és az őszinte kíváncsiság, amelyet az elet és az ideák iránt tanúsított, olyan modernné tudták tenni, amilyen modernek csak a legfiatalabbak lehetnek. Sőt néha meg azok sem tudnak olyan fiatalok lenni, mert ezek a legfiatalabbak is rendesen már nyíltan és bevallottan is jó mélyen benne vannak a férfikorban. A művészet volt a vallása, a szavak engedelmes szerszámai. Tudott borzalmasan bán. tó képet festeni egyetlen bántó szó nélkül. Kérlelhetetlen realista volt, nem tudott szépséget látni ott, ahol nincs, de ha a történet azt kívánta, hogy olyan' milliót rajzoljon, amelyben az emberek irtóznak a mosakodástól, akkor olyan erővel tudta ecsetelni ezt a piszkot, hogy az olvasót valósággal elkábították a borzalmas képek, bűzök és rikácsoló kiáltá sok. Sőt még később sem tudott szabadulni tőlük, amikor már letette az élet csúnyaságai e nem nagyon hizelgő ábrázolójának könyvét, annak minden szegénységével, piszkával és büdösségével. Bylant sohasem igyekezett leplezni arcának idegességét, kevesebbnek látszott a koránál, hosszú orra mintha állandóan szaglászott volna, száját érzékinek lehetett volna tartant, ha nem ellensúlyozza ezt alsó ajkának majdnem merev szigorúsága, élénk szürke szemei ragyogóak, elnézőek és jókedvűek voltak. IIosszu bajuszt és rövidre nyirt szakált hordott. Csak ugy sugározta magából a jó egészséget, nagy erős kezét ép olyan gondosan ápolta, akár egy finyás asszony, bár ép oly férfias volt, szinte atlétaszerü, mint Geoffrey Pelham. Gita, akinek körmei a legrosszabb időkben is mindig ki voltak fényesítve, tilkon összehasonlította a két férfi kezét. Pelham dokloré hosszú, szenzitiv és hajlékony volt, bizonyosan elegendőnek vélte ha sterilen tartja és nem vesztegetett rá időt, hogy a manikűröző párnán pihentesse, Gita jóval a jelzett idő előtt érkezett, félórát még Elsie hálószobájában töltött, és nem nagy érdeklődéssel hallgatta a megtisztelő vendég élettörténelét, — Nem voltam vele túlságosan sokat együtt, pedig bátyámnak nagyon jó barátja — darálta Elsie. — Mindig beszól hozzánk, ha Atlantic Citybe jön, néha bebotlik hozzám az üzletbe is. Egypárszor társaságban találkoztam vele New Yorkban. Tudta, hogy én vagyok az az Elisabelh Pelham, akinek a neve a folyóiratokban szerepel és mindjárt első debüm után, amikor még csak E. B. voltam, bemutatott Suzan Forbesnak, aki megragadta a kezemet és elkalauzolt a Lucy Stone-Iíga révébe, ahol az apai vezetéknév fölcserélése a férjivel szigorúan tabu. Elcg jól nézek ki? Gita megnyugtatta, hogy nagyon szén és karonfogva mentek le a lépcsőn. Kíváncsi volt rá, vájjon Bylant ós Els?3 szerelmesek-e egymásba és megállapította, hogy nem. Csak bámult tágranyilt szemekkel, amint meghánylák-vetették az aktuális szellemi irányokat és a személyiség kérdéseit. A társalgóban Bylant néhányszor kíváncsian, szinte fürkészően tekintett Gitára és szemében mintha fény lobbant volna fel, amikor bemutatták őket egymásnak. Gita azonnal megmerevedett és kihúzta magát, de Bylant nem tisztelte meg további figyelmével. (Folyt, köv.) Felelős szerkesztő: PÁSZTOR JÓZSEF,. Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarország Hírlap- és Nyomdavállalat Rt. könyvnyomdájában. Ma van az utolsó nap IP*" a nyári vásár s ez alkalommal az összes raktáron levő nyári cikkeket a késői saison miatt 10 százalék engedménnyel árusítjuk. ni | Szabó L és Társa Szeged, Kárász u. 8.