Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-21 / 163. szám

2 D£LMAGTAR9R§2i6 1S39 TuTTus 5l. ges passzióját. Másrészt Kína hadereje SPITI elegendő egy európai értelemben vett hábaru megvívásához. Kinának ezenkívül tartózkodnia kell a háborútól már Japán közelsége miatt is. Megerősíti ezt H vélekedést az orosz szállításügyi népbiztosnak Bma kijelentése, hogy a keletklnai vasut mindössze • húszmillió apínyrubel értéért Jelen», amivel szem- i ben még egy győzelmes háború is sokkal többe kerülne. A berlini kinai követség nyilatkozata szintén arra mutat, hogy Kina nem lelkesedik a háborúért. A követség nyilatkozati hangsúlyozza, hogy a kínai kormány kezdettől fogva hozzájárult a konfliktusnak veöves bízol Iság által való eldöntéséhez. Életfogytiglani fegyházra Ítélték a szepsi cigányok vezetőit Az egyik cigány a tárgyalóteremben rátámadt Fiikére Kassa, julius 20. Ma délelőtt hirdették ki az ítéletet a szepsi cigányok bunpőrében. A tárgyalóterembe csak belépőjeggyel lehetett bejutni, de a jegyeket már hetekkel ezelőtt elkapkodták. A bíróság a kél föoádMM, Fi/ke Sándort és Rihár Pált élctjo^tigtartó fegyházra Ítélte, Hudák Józsefei 15, Csiszár Gyulát 12 évi fegyházbüntetéssel sújtotta. A következő vádlottakat 8—8 évi fegyházra Ítélték: Zsiga Imrét, Zsiga Józsefet, Ribár Bélát, Ribár Józsefet. Ribár Jenőt, Ribár Sániclort és Janó Gyulát Gruyo Barna négyévi fegyházat kapott Gaemer Andrást. Pécsi Dezsőt, Kónya Józsefet és Rihár Dezsőt felmentették. Az orgazdák közül Csemer Johannát. és Cserner Esztert két-kélévi fegyházra itélték. Az Ítéletbe valamennyi vádlottnál beszarni tottak kétévi és nifolchónnpi vizsgálati foqsá(Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelentik: Ma délután dr. Wahl visszaérkezett Bécsbe Berlinből, ahol a nyomozást vezette Schaeftner Kitty ügyében. Az újságírók előtt részletes nyilatkozatot tett a nyomozás eredményéről. Bauer Gusztáv beismerte, hogy a gyilkosság idején spirituszkockák voltak birtokában, amelyeket Amsterdamban vásárolt, Arról azonban, hogy mi történt ezekkel, hova lettek, nem akart nyilatkozói. Beismerte azt is, hogy julius elején, vagy közepén a Hermes-vHIában uzsonnázott kél hölgy J gvel. akiket azonban nem hajlandó megnevezni. I got. Csemer Eszternél és Csemer Johannánál a büntetést kitöltöttnek vették. Az ítélet indokolása szerint a törvényszék bebizonyítottnak vette, hogy az összes vádlottak tudatában voltak annak, amit cselekedtek, amit az is bizonyít, hogy többen voltak már közülök büntetve Enyhítő Vöriibnénynek tudták be a vádlottak alacsony értelmi nívóját, 17-en kőzülök analfabéták. Fii ke háromnapi gondolkodási időt kért, Ribár, Rudák és Csiszár bejelentették, hogy felebbeznek. Hasonlókép Ribár Jenő és Janó Gyula is. A többiek belenyugodtak az Ítéletbe. Amikor az esküdtek elhagyták a termet, Csiszár Gyula nekiugrott Fiikének, ütlegelni kezdte és azt mondotta, hogy hamisan vádolta. A tőrvénvszéki elnök 24 órai sötét zárkával büntette Bevallotta azt is, hogy egy alkalommal hosszabb selat lett a lainzi vadaskertben. A rendőrségen egyébként ma jelentkezett egy tíixisoffőr, aki elmondotta, hogy a gyilkosság napján délután 3 órakor az Opera mögött egy elegáns ur beszállott kocsijába egy elegáns hölggyel és Lainzba. a Hermes-villába viteti« magái. A soffeír azt hiszi, hogy az elegáns ur Bauer Gusztáv lehetett. Dr. Wahl további nyomozása során Bauer beismerte azt is, hogy 1928. júliusában egy nöi nerz| bunda volt a birtokában, de hogy mi történt később ezzel és honnét szerezte, arról tiem akart A№AFCIIW»A—CTW «VWWAG • !•' JM BE TMTA^TMM^MVURASAM OPERII ZONGORATEREM ftudapest, VI., tíatós ucca 1U. Világmárkás zongorák, pianinók ezer pengőtől, negyven pengős havi részletre is. B.6 Nagy tisztviselői kedvezmények. felvilágosítást adni. Súlyossá teszi Bauer hely. zetét az a körülmény, hogy Schaeftner Kittynek egy 30.000 líra értékű ilyen bundája volt, amit magával vitt Bécsbe, de azóta senki sem tudja, hogy hova lett. Egy lajnzi kiskocsma tulajdonosa is jelentkezett a rendőrségen és elmondta, hogy Bauer Gusztáv fényképében ráismert arra az emberre, aki gyakran fordult meg a környéken. A vendéglős szerint Fellnert is látía a vadaskertben, sőt a gyilkosság után két nappal egy fiatal hölggyel be is tért hozzá és a vendéglőssel a gyilkosságról beszélgetett. ' Az államügyészség ma jelentést tett a külügyminisztériumnak és azt kérte, hogy diplomáciai utón Intézkedjenek Bauer Gusztáv kiadatása Iráni. Egy fiatal szobrász izgalmas öngyilkossága a Lánchídon Fel akarta robbantani azokat, akik megmentésére siettek Budapest, július 20. Ma este 10 órakor a Lánchid budai hídfőjénél a pillérre ugrott egy Laialembw es a hid felső részére Igyekezett. A járókelők közül többen utána másztak, de a fiatalember megfenyegette őket, hogy a nála lévő robbanóanyaggal a másvilágra küiilt a beavatkozókat. Közben megérkeztek a mentők, a tűzoltók és készenlétben állott a mentőmotoros is. Amikor a tűzoltók létráikat a hid pillérjéhez támasztották, a fiatalember n Dunába veleúe magát mintegy 35 méter magasságbál. A mentőmotoros azonnal klmeatette. Kiderült, hogy az öngyilkosjelölt Miczki Mihály 22 éves szobrász. A hid párkányán hagyott bádogdobozt tüzérségi szakértő fogja felbontani. A csehek csak szerdán válaszolnak a magyar jegyzékre Prága, julius 20 A Narodni Listi esti lapja jelenti, hogy a cseh köztársaság mára várt válaszát a magyar kormány legutóbb átnyújtott jeg\zékére csak szerdán, vagy csütörtökön adják át. Ma tanácskozás volt a külügyminisztériumban, amelyen az érdekelt tárcák miniszterei, igy a vasutügyi miniszter is résztvettek. A tanácskozás tárgya a magyar kormánynak átnyújtandó jegyzék szövege volt. j Már most. mit tudott ez a régi vadember? »Be: szélleni semmit, hanem mormolt valamit.« Se öroI met, se félelmet nem mutatott és »nem avatta magát semmibe.« Dugonics sejti is, miért. »Uj álladaimával egészen ösmeretes nem vala és igy bnsonkozva kévánkozik vala ama régire.« De akkor se mutatott több életkedvet, mikor megszokta uj álladalmát; ha erdőt látott, »érthetetlen hangzatot ejtett«, amely »osztán siránkozó nyifogásokra változott.« A szó köziünk maradjon, nekem is sokszor nyifoghatnékom van, mikor az erdei mezei életből vissza kell jönnöm észlénynek. Az is szimpatikus vonás volt a brassói vademberben, hogy »nálla a pénzzel való élés ösmeretlen volt: elvette ugyan azt, de csak játékul.« Arra nem érzem magam illetékesnek, hogy a vadember zenei műveltségére megjegyzést tegyek, csak konstatálom, hogy »gyönyörködve hallotta a klaver hangját, de félrevonta el vala magát, midőn a vastagabb drótokai arra "kényszeritették. hogy nagyobb hangot verjenek.« A dob-szótól is mindég megrettent és ilyenkor »más valahová ügyekózőtt.« A katonáskodást nem kedvelte-e, vagy a végrehajtást, nem lehet tudni. De nem lehetetlen, hogy ilyenkor a mennydörgésre em.éKeztet amely erdei hazájában ijesztgette. Akármilyen érzékellen volt is egyébként, »ha valaki gombostűvel elevennyébe szúrt, futásnak adta magát«, miut biográfusa csodálkozva feljegyzi. Csakugyan csodálatos is egy vademberben, hogy nem szereti, ha gombostűt szúrnak bele. (Lenne csak mostanában képviselő, miniszter, vagy más ilyen országiár, majd megszokná akkor!) Az is feltűnő volt benne, hogy »ha éhségét, vagy szomjúságát annak idejében ki nem elégíthette, akutra mindent megmarni akart, A brassói majomember Irta: Móra Ferenc. Igazság szerint a Iroppaui majomember áll az események előterében a képes újságban, illetve nem is áll, hanem ül, de látszik rajta, hogy leginkább az elszaladáshoz volna kedve, amit nem is csodálok, mert éppen borotválni akarják. Hát én is ebben a napban vagyok s én is szeretnék elszaladni, de most már nem lehet, mer! be vagyok száppanozva s kár lenne a szappanért. Megadom magam a sorsnak és a borotvának s közben végére járok az újságban, mit tud ez a troppaui majomember, aki most olyan nagy gondot ád az apjának. Nem tudja a jó ember, hogy tovább is láncra verve tartsa-e egyszülött fiát a padláson, vagy elfogadja az amerikai impresszárió ajánlatát, aki világkörüli 11 ra akar vele indulni. AZ önzetlen szülői szerelet arra. ösztönzi, hogy tovább is a családi körhöz láncolja, viszont a világkörüli ut pénzt jelent, nem is beszélve a dicsőségről. A troppaui majomember eszembe juttatja hogy Találkoztam én már a históriájával egyszer nagyon régen, meg egyszer nem nagyon régen. Hol is lehetett az? A nagyon régenro előbb rájövök. Vagy harminc évvel ezelőtt Tóth Béla valamelyik könyvében találkoztam ezzel az embertársunkkal, valószínűleg H Magyar Ritkás a go k-ban. Nemrégiben pedig a mi öreg Dugonicsunk öreg könyvében, a Magy a r Példabeszé de k-ben. Nézzük csak, ehol meg is van már, még pedig egy jegyzetben Persze nem a troppaui vadember, ha¡pem az őse. a brassói majomember, amelyei nem Dugonics András látott, hanem Fronius Mihály, az erdélyi szász pap. A szegedi piarista csak az ő följegyzéseit fordította le s igen jól tette, mert ebből lehet látni, hogy nemcsak a politika nem változott százötven esztendő óta, hanem a vademberség se. Legföljebb hogy tán a szelíd ember lett vadabb A brassói vadembert 1781-ben az odavaló erdőkben, fa tetején fogta egy paraszt. Huszonegyhuszonkét esztendős lehetett, nem a paraszt, hauem a vadember. A paraszt már idősebb volt és ésszei élő ember, akí mingyárl látta, hogy ezt az emberforma majmot, vagy majomforma embert érdemes megfogni. Meg is fogta, be hajtotta Brassóba, ahol pénzért mutogatta addig, még volt, aki pénzt adott érte. azután pedig háziállat helyett tartotta. Ugyan nagyon haszontalan háziállat volt, mert egyébre nem lehetett megtanítani, csak vizet meríteni. Láncra azonban nem verte a brassói paraszt az erdei leletet, mert hiszen neki nem édes gyereke volt és majomnak gondolta. Ha gyanította volna, hogy ember, akkor bizonyosan ő is megláncolta volna, pláne, ha rokonságban lett volna vele. A brassói vadember személyleirása tökéletesen megfelel a troppauínnk. Termete közepes, szemei mélyen beesettek, homloka behorpadt, keskeny és hamuszürke szilinél benőtt, orra pisze és nagyon belapult. Ahogy Dugonics írja »a szömöidökét sörtének mondhatni, ábrázat.tya előrenyúló, orcapofája inkább bé-ésett. miut ¡¿oinbölyeges és mocskossárga színnel futtatóit.« Körmei fölöttébb hoszszuak, bőre töpörödve ráncos, markában, könyökén, térdén »fouíos talphoz hasonlóan vastag.« Ausztria Bauer Gusztávot Kikéri löbb tanú felentReaelt a bécsi rendőrségen, okik felismerni véliR liauerf