Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-19 / 161. szám

1929 julius 19. DfXMAGY^TROIÍSZACr Móra Ferenc 50-ik születésnapján Kosztolányi Dezső, Pásztor Árpád, Laczkó Géza és Karinthy Frigyes nyilatkozik a magyar mezők énekeséről (A Délmagyarország munkatársától.') Ma­napság. amikor az értéknélküliség, a felszines­ség foglal le magának minden tömjént, min­den babért, az igazi érték, a hamisítatlan te­hetség pedig megértetlenül, mellőzve bujkál a magyar ugaron, kétszeres elégtétel nekünk, .szegedieknek az a szeretet, amelyben Móra Ferencnek, a szegedi rauzeum igazgatójának, mint irónak és publicísztának van része min­denütt, ahol beszélnek és értenek magyarul: gránicon innen és gránicon tol. Ez a szeretet nem hivatalos, sőt, ha nem profán a megálla­pítás, ellenzéki, csakazértis szeretet csak­azértis elismerés, csakazértis megértés, mint ahogy a kiskunok nemes városa, Félegyháza, amelynek homokjában nem termett még hí­zelgő szó sem a polcon lévők, a hatalmasok számára, csakazértis Mórát választotta meg országraszóló lelkesedéssel díszpolgárává. Móra Ferenc most ismét jubileumhoz érke­zik el, julius 19-én tölti be életének ötvenedik esztendejét és ebből az ötven esztendőből több mint harmincat mondhat a magáénak az irás, az irodalom és tejtestvére, az újságírás. Ha a félegyházi kiskunok a születés jogán követelik maguknak Mórát, mi, szegediek, élete jogún formálunk jusst rá. Mert öreg, szegedi redakciókban kezdte meg pályáját, szegedi betüvetők voltak a mesterei és fiatal szegedi betüvetőknek vált a mesterévé. Az élet és a gond itt festette meg fekete haját fehérre és a Tisza szegedi partján szivódott tele a lelke azok­kal a szépségekkel & igazságokkal, meglátá­sokkal és meghallásokkal, amelyek színesen kivirágzanak minden írásának minden során, szóljon az a pisai toronyról, vagy a granadai bikaviadalról, a szeptemberi emlékekről, vagy jó Isten foltozó szűcséről. Minden írásában a szegedi buz\amezők énekelnek és minél hosz­szabban hangzik, annál szebben szól ez az ének. Szeged büszke lehet ötvenesztendős Mórá­jára, mert a Móra-irás, a Móra-szó többet használt ennek a városnak minden politikus barátságánál, minden idegen nagy jóindulatá­nál. Ha Szegedből igazi város lesz valamikor, az alapjában meg lehet majd találni Móra Írásait, mert nagyon sok helyén a világnak Mórán keresztül vettek tudomást erről a ha­tárvárossá degradálódott szegény, gazdiag vá­rosról. Mórát nem a divat dobta felszínre, hiszen már régen beérkezett, amikor az irodalmi front élére került, ötven életév és vagy har­mincesztendei irás, tudományos munkálkodás, önzetlen lelkesedés és fáradhatatlan tudás­gyűjtés volt az előjáték a nagyszerű célba­jutáshoz. * A fehérhajú, örökfiatal, ötvenéves Mórát most nagy, büszke és igaz szeretettel köszönti az egész magyar világ és a le^igazabban, leg­őszintébben és leglelkesebben a Délmayyaror. szág, amely magáénak mondhatja a búza­mezők énekesét, amelynek hasábjai mindig otthona volt a Móra-írások minden gyön­gyének. Az ötevenéves fordulón néhány magyar írót kerestünk fel, mondják el ők: mit jelent Móra Ferenc. Kosztolányi Dezső így beszélt: — Mórát nagyon szeretem. Móra, aki az Alföld költője, azokat a pipacsszineket hozza az irodalomba, amiket otthon láttam gyermek­koromban és azokat az embereket szólaltatja meg, akiket nagyon szerettem. Laczkó Géza • izeket mondotta: — A legelső, ami meglepi az embert Mórá­val kapcsolatosan: rokonszenves, kedves írói megjelenése. Vannak, akik Napóleonként je­lennek meg az irodalmi életben és vannak, akik ugy érkeznek, mintha repülőgépen jön­nének. Móra ugy jelent meg a magyar iro­dalom területen, mint ahogy egy külföldi ál­lam nagykövete diplomáciai fogadtatások al­kalmával derűsen, mosolyogva, rokonszenve­sen jelenik meg. — Hogy mit értünk rokonszenv és szim­pátia alatt, azt én Móra esetében ugy értem, hogy rokonszenves azért, mert közeledésében legjobban magyar énünket látjuk felénk kö­zeledni. Irásiaiban ráismerünk gyermekkori emlékeinkre, benyomásainkra, találkozásaink­ba, kis jelenségekre, amelyek talán jelentékte­lenek voltak az életünkben, de most, amikor csokorba kötve kapjuk őket, egyszerre felis­merjük jelentőségüket. írásaiból érzelmes ma­gyar képe tűnik elénk, aki elmerül ugyan a külföldi irodalom és magyar őstörténet ku­tatásában, de csak azért, hogy ezekből a szel­lemi kalandozásokból mint izgalmasan ak­tuális magyar jelenjék meg előttünk. Ez ro­konszenves megjelenésének belső alapja. — Külső köntöse: sajátságos magyar nyelve, amelyben megtaláljuk a falu friss, harmatos vadvirágait és történelmi herbáriumokból ki­került, régi, préselt virágokat és az egészet összefogja egy finom selyemszál, Móra egé­szen különös és egyéni mondatvezetése és ebbe belefűzve az ő bonhoiviijának csillámai. — Mindezek okozzák, hogy Móra irodalmi megjelenésével azonnal meghódítja az olva­sót. Ezt tartom benne a legértékesebbnek, a legérdekesebbnek és a legegvénibbnek. Pásztor Árpád a következőket mondotta: — Ha Móra Ferenc nevét hallom, ugy ér­zem, mintha illatos szénán feküdném és le­hunyt szempillámra melengető őszi nap sütne. Rózsaszínű fénybe borid minden. Meleg me­lankóliát rejt magában; szelíd, de az elmúlás reszket benne, a nyár leszürődése. Ejgy han­gulatba olvasztja magát a dolgokkal és min­dent elönt aranyos, csalóka fénye. Tájat, em­k leob-illiánsobb együttes: MYA MAY CONRAD VEIDT IVAN MOSJOUKINE csak felnőtteknek 1 hétfőn, kedden a Belvárosiban. berekel, történéseket »elmórásit«, egyéni, te-l hát művész. Derűje a benne élő polihisztort! is beragyogja. Talán az egyetlen magyar iróv aki harmóniát jelent. Amikor Karinthy Frigyest csengettük fel telefonon és közöltük vele, hogy* Móra Ferenc ötvenedik születésnapja alkalmsu ból kérünk tőle nyilatkozatot, a következőket mondotta: — Nagyon szeretem Móra Ferenoet, de hát mi a csodát mondjak róla ebből az alkalom­ból'? Valami olyasmit irjou kérem, hogy elem­zéssel és jellemzéssel nem is akarom pótolni! azt az egyszerű szót, amit az előbb mondot­tam. A személyes barátság révén is nagyon; szeretem Mórát ós boldogan emlékszem vissza, arra a néhány órára, amit az ő társaságában legutóbb a szegedi múzeumban könyvek és ásványok között töltöttem. — Hogy milyen kitűnő és nagyszerű em­bernek és irónak tartom Mórát, arra vonat­kozólag elmondom egv esetemet. A napokban zsúfolt villamoson utazva, belenéztem egy úti­társam újságjába. Szórakozottan olvastam az egyik cikk címéi, amely így szólt: »Megfilme­sítik Móra ásitásait'!:. Ma már tudom, hogv csak szórakozottságomban olvastam igy a cí­met, mert Móra ásatásairól volt szó. Akkor azonban csodálkoztam ezen a népszerűségen* de hamarosan megnyugtattam magam és tel­jesen indokoltnak tartottam a 'dolgot, mert: szerintem Móra ásjtásai mulatságosabb, mint­ha más szellemeskedik. Hát valami ilyeneket: irjon. Házába hivatta a kiszombori orvost és egy névtelen levél tartalma miatt leütötte Tisztázódott a kiszombori társadalmi botrány ügye (A Délmagyarország munkatársától.) A Délmagyarország már beszámolt arról a tár­sadalmi botrányról, amely napok óta izgalom­ban tartja a közeli Kiszombor nyilvánosságát. A botránynak bűnügyi fejleményei is támad­lak, amelynek során az ügy főszereplőjét, Dóczy János kfczombori kőművesmestert őri­őrizetbe vették, a szegedi ügyészség utasítására letartóztat Iák és beszállították a szegedi ügyészség fogházába. Dóczy János ellen su. lyos testi sértés cimén indult meg az eljá­rás. A vizsgálat során azonban kiderült, hogy Dóczynak rendes foglalkozása van, vagyonos és elkövetett cselekménye sem olyan súlyos, hogy további fogaatartása indokolt volna, amiért a vizsgálóbíró szerdán szabadlábra he­lyezte. Dóczy szabadlábra helyezésével kapcsolat­ban a kiszombori botrány helyes megvilágí­tásba került. A szegedi ügyészséghez beérkezett első csendőri jelentés szerint ugyanis Dóczy János bosszúból orvul megtámadta és leütötte dr. Grönczinger Antal kiszombori községi orvost, aki életveszélyes sérülésekel szenvedett. Dó­czy! az első csendőri jelentés alapján tartóz­tatta le az ügyészség. Később azonban az ujabb csendőri jelentések arról szóltak, hogy a községi orvos sérülései nem sulyösiak. Dóczyt* a vizsgálóbíró is kihallgatta és kihallgatása: utáfl azonnal szabadlábra helyezte. A kihall­gatás után teljesen tisztázódott a botránya ügye. Az eddigi megállapítások szerint Dóczy né­hány nappal ezelőtt névtelen levelet kapott. A névtelen levél az iparos feleségével kap­csolatban súlyosan meggyanúsította dr. Grön­czinger Antal községi orvost. Az iparos a név­telen levél tartalmát minden gondolkozás nél-j kül valónak fogadta el és elhatározta, hogy, bosszút áll az orvoson. Ezért elküldte hozzá tanoncát azzal, hogy a háznál beteg van• A. mit sem sejtő orvos készséggel tptl. eleget a kérésnek és azonnal az iparos házába sietett. Alig lépelt be azonban a kapun, hátulról ha-, fal ma s ütés érte. Az orvos összeesett az ütés súlya alatt, az iparos azonban tovább ütlegelte, majd amikor látta, hogy már alig mozog, kerékpárra kapott és elmenekült. Az orvost barátai azonnal autóra tették és beszállították a makói kórházba. A sérülések azonban nem bizonyultak súlyosnak, úgyhogy rövidesen elhagyhatja betegágyát. Dóczy el­len egyébként súlyos testi sértés cimén indult meg az eljárás. BELVÁROSI MOZI Julius 19., 20., 21-T Pén'ek szombat, vasárnap N AFTALIN. Heltai lenft bodzafának filmvált illa 8 felvonásban. Főszerep.* AlTlCjÓ Koméi. Aíonkivoi: Burleszkek. Előadások kezdete 5, 7, 9, vasár- és Ünnepnap 3, 5. 7, f) órakor. KORZÓ MOZI lulius 19, 20., 21-én Péntek, szombat, vasárnap Petrovich Szvefiszláv é, Marcella fllbani löszereplésével: ORFEUM HERCEGE. Maurice Dec-'bra nagysiker» regénve >ilmen 7 felvonásban. Aionkivüi Burleszkek. , Előadás it'kc -de!' 5. 7. U, vasár- cs Ünnepnap ;(, ü, 7, '.) órakor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom