Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-18 / 160. szám

1929 július 18. OÉLMAGYARORSZAfG 3 Teleki Páll, Back Bernátot, Kószó Istvánt, Menyhárt Gáspárt és Kiss Ferencet kiáltották ki az u) közgyűlés örökös tagjainak Meglepetések az egyhangú választásoknál — „Egységes párti érdemeket vettek figyelembe a jelöléseknél" Módosításokkal fogadták el a választási elnökök névsorát (A Délmagyarország munkatársától.) Az nj közgyűlés örökös tagjainak megválasztására gyűlt össze szerdán délután a régi közgyűlés, amelynek minden valószínűség szerint ez volt a legutolsó ülése. A búcsúzkodás legalább is a külsőségek tekintetében, egészen ünnepélyes volt. A városháza karcsú tornyára ugyan nem vonták fel a városi színeket — minden bizonnyal megbocsájtható feledékenység következtében —, de a kapuban várnagyi díszruhában, ragyogóra szidolozott rézbottal posztolt a házmester, a lépcsőket pedig biborszőnyeg borította. A lesötétített közgyűlési teremben felgyújtottak minden csillárt. Az érdeklődés azonban valószínűleg a juliusi hőség miatt, nagyon közepes volt. Nem állott sehogyansem arányban az ünnepélyes alkalomhoz. A régi városatyák közül a fele sem jelent rrieg azoknak, akik el nem maradnának még egy irodasegédtiszt, vagy egy adóvégrehajtó választásáról sem. Azok is, akik megjelentek, olyan nyári mulatságnak tekintették az egészet, mert legnagyobb részük könnyű, fehér vászonruhában foglalták el régi helyeiket, nem pedig ünneplő feketében. Már négy órakor megérkeztek az első vendégek és azonnal találgatni kezdték, hogy kiket jelölhetett az örökös városatyák tisztségére a kijelölő bizottság ? A legkülönbözőbb nevek kerültek forgalomba, de biztosat senki sem tudott. Hitetlenkedve hallgatta a többség azoknak a beavatottabbak. nak a jóslásait, akik félig-meddig esküdtek rá, hogy a jelöltlista általános meglepetést fog kelteni, mert több olyan név szerepel rajta, amelyre senki sem gondolt. — A kijelölő bizottság a politikai érdemeket vette elsősorban figyelembe — állította valaki a tanácsteremben alakult csoport közepén — és a döntő momentum az volt a jelöltek névsorának összeállításánál, hogy a kombinációba vett név egységespárti szempontból nem kifogásolható e. Azt viszont biztosra vette mindenki, hogy a kijelölő bizottság legalább tiz nevet jelölt az öt helyre, mert hiszen a választás alapfeltétele az, hogy legyen kik közül választant — Ezen a téren éri a közgyűlést majd a legnagyobb meglepetés —, jósolta egy illetékes helyhez igen közel álló városatya, de hallgatói hitetlenkedve csóválták fejüket. Amikor dr. Aigner Károly főispán negyedöt titán néhány perccel megnyitotta a rendkívüli közgyűlést, a szinte teljes számban fölvonult tisztviselővárosatyákkal együtt lehettek vagy hatvanan a közgyűlési teremben. Mindenki te szült érdeklődéssel várta a titokban tartott tanácsi javaslat előterjesztését. — A rendkívüli közgyűlés tárgysorozatának első pontja — jelentette a főispán — a törvényhatósági bizottság örökös tagjainak megválasztása. A kijelölő bizottság öt tagsági helyre jelölt, még pedig az elsőre gróf Teleki Pált . . . — Éljen! — kiáltozták a közgyűlési teremben néhányan, de annál hangosabban. A többség meglepetve hallgatott, mert arra nem igen gondolt senki sem, hogy Teleki Pál neve is ia jelöltek listáján szerepel, még pedig vezető helyen. Néhányan talán arra vártak, hogy a főispán bejelentse Teleki Pál ellenjelöltjét, ehelyett azonban az elnök meglendítette a csengőt és enunciálta. hogy a közgyűlés közfelkiáliássalt tehát egyhangúlag, - megválasztotta gróf Teleki Pált a törvényhatóság örökös tagjává. — A kijelölő bizottság jelölte még dr. Kőszö Istvánt — mondotta azután a főispán, mire ugyanazokról a helyekről, de már kissé élénkebben felharsant az éljenzés. — Kószó István egyhangú közfelkiáltással megválasztott örökös tagnak jelentem ki. — mondta a főispán. — A harmadik örökös tagságra jelölte a bizottság begavári Back Bernátot. Erre most már általános volt az éljenzés. Ez a jelölés szemmel láthatólag tetszett mindenkinek. Back Bernát megválasztása általános közfelkiáltással történi meg. — A negyedik helyre — folytatta a főispán — a kijelölő bizottság jelölte dr. Menyhárt Gáspárt . . . (több helyen erős éljenzés), akit egyhangúlag megválasztott örökös tagnak jelentek ki. — Az ötödik helyre a bizottság Kiss Ferencet... Most már a közgyűlési terem minden részében éljeneztek a városatyák és így az erdőültetőt is egyhangú közfelkiáltással választották meg az ui közgyűlés örökös tagjává. A közgyűlés tagjai kíváncsian várták a jelöltlista ismertetésének folytatását, a főispán azonban összehajtogatta a kezében tartott papírlapot és ezzel jelezte, hogy a közgyűlés letárgyalta a napirend első pontját. — Következik a törvényhatósági választókerületek elnökeinek és helyettes elnökeinek megválasztása —, jelentette be az elnök a napirend második pontját Dr. Tóth Béla főjegyző ismertette a tanács javaslatát, amelyet a Délmaggarország keddi számában teljes terjedelmében közöltünk. Már-már ugylátszott, hogy ezt a Javaslatot is egyhangúlag elfogadja a közgyűlés, amikor felállt dr. Faj ka Lajos és szólásra jelentkezett. Kijelentette, hogy a város tanácsa tulajdonképen törvénytelenül járt el, amikor ezt a javaslatot a közgyűlés elé terjesztette, mert az uj törvény megszüntette a tanácsot és így a nem létező tanácsnak nincs előterjesztési joga sem. Magát a javaslatot is kifogásolja. A közigazgatási törvény megállapítja az összeférhetetlenség elvét, de a lanács, amikor megejtette a jelöléseket a kerületek elnöki és helyettes elnöki tisztségeire, nem törődött ezzel az elvvel. Nagyon sok kerületben olyanokat jelölt, akik esetleg maguk is jelöltek lesznek majd a törvény halósági választásokon, vagr/ akiknek apjuk, testvérük, rokonuk, vagy sógoruk lesz a jelölt. Ez pedig nem egyezik a közéleti és a politikai erkölcs szabályaival. Konkrét elleninditványt tesz. Javasolja, hogy a tanácsi javaslattal ellentétben a közgyűlés a 22 választókerület helyettes elnökévé Bózsó Ferenc főszámvevőhelveltest, a 23. kerület elnökévé Csányi János javadalmi ügyvezetőt, a 24. kerület helyettes elnökévé pedig Dékány Sándor főszámvpvőhelyeitest válassza meg. Több szónok uem jelentkezett, Fajka felszó.1 lalására a főispán válaszolt. Kijelentette, hogy? á tanács nem járt el törvénytelenül, mert az uj közigazgatási törvény végrehajtási utasítása megszüntette ugyan a lanács hatáskörét^ de átmeneti időre felhatalmazta a tanácsot,, hogy a kisülés megalkotásáig előkészítse a közgyűlés tárgysorozatát. A javaslat előterjesztése tehát a tanácsnak törvényes kötelessége volt. Bejelentette ezután a főispán, hogy a tanács hozzájárul dr. Fajjka Lajos módosító' indítványához. A közgyűlés ezek után a módosított tanácsi javaslatot egyhangúlag elfogadta. — Amikör berekesztem a rendkívüli közgyü«; lést, amely minden valószínűség szerint utolsd ülése volt a régi közgyűlésnek — mondotta a főispán —, hálás szívvel mondok köszönetet a törvényhatósági bizottság minden tagjának azért az értékes, önzetlen munkáért, amellyel* ennek a városnak az érdekeit szolgálta. Azt kívánom, hogy a régi közgyűlés tagjai közül minél többen kerüljenek bele az uj közgyűlésbe. (Éljenzés.) Az ülést bezárom. Ezzel a régi közgyűlés utolsó ülése, amely, alig 20 percig tartott, véget ért. A bizottsági tagok kissé melankolikus hangulatban távozlak a városházáról, lenn, a diszkapus ajtók előtt megállottak és sokáig búcsúzkodtak az ismerős falaktól. Sokan még a Széchenyi-tér másik végéről is vissza-vísszanéztek az ellia-> gyott épületre. Egyetlen liberális örökös tagot sem felöltek Mi történt a kijelölő bizottság „kinevezései" körill? Sévsserinti szavasást alcartaK leérni, de igére/ek OangssoiiaR el a még üresen fagyott négy &elyre (A Détmagyarország munkatársától) — Az örökös tagok megválasztásának ez a A szerdai rendkivü'i közgyűlésen megejtett »közfelkiállásosí választások eredménye általános feltűnést keltett a városban. A választás módját és eredményét a legkülönbözőbb formában kommentálták, különösen azt tartották sokan érthetetlennek, hogy a kijelölő bizottság javaslatát senki sem kifogásolta, sőt a névszerinti szavazás elrendelését sem kérték. Beavatott helyről nyert értesülésünk szerint a kijelölő bizottság az öt helyre csak öl tagot jelölt, amit sokan kinevezésnek minősítenek. A közgyűlésen egyébként szó volt a névszerinti szavazás indítványozásáról. A bizottság egyik tagjánál készen is volt az az iv, amelyet megfcl?lő számban írtak alá a választás szokatlan formájával elégedeilenkedő városatyák, azonban az ivet nem nyújtották át a főispánnak, állítólag azért nem, mert még a közgyűlés megnyitása előtt bizonyos leszerelési akciók indullak és komolynak látszó Ígéretek hangzónak el a jövőre nézve. Az örökös tagok megválasztásának különös módjáról dr. Pap Róbert* az ügyvédi kamara alelnöke és a szegedi liberális tábor egyik vezetője, a következőket JB,OUdotta: 1 - » -» »• v r v-«'- v • módja is megfelel az uj közigazgatási törvény intencióinak, mert a törvényt igy fc lehet magyarázni. Más kérdés azonban, hogy helyes volt-» ez a választás) mód. — Véleményem szerint a kijelölő bizottság helyesebben járt volna el, ha az ftt tagsági helyre nemcsak öt jelöltet állit, hanem módot nyújt a közgyűlésnek ahoz, hogy több jelfiit bözöl váíaszszon. Tény az, hogy a megválasztott öl örökös tag között a liberális pártnak egyetlen bive sincs, mert a jelölő bizottság nem adott módot arra, hogy a közgyűlés a liberális párt valamelyik lagját is megválassza. Biztos és megalapozott reményünk és kilátásunk van azonban arra, hogy a még hátralevő négy örökös tagsági hely be öltése alkalmával a mi pártunk is megfelelő képviselethez jut. Bástyái Holtzer Tivadar, a közgyűlés egyik legrégibb tagja, kérdésünkre a következő választ adta: — Nem szívesen nyilatkozom erről a dologról, mert esetleg holnap nagyon megbánnám azt, amit ma mondanék. Mindenesetre furcsán töriénl ez az egész választás. Az egyik városatya készen JajlQtta z&e.bébea § üévszfüpti sjavaiás eirea-