Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-18 / 160. szám

DEMAGYA SZEGED: szeikeiztöstg: Somogyi ucca 22. L em. Teleion: 13-33.^Kiadóhivatal, XdlcMnkOnyvl&r és Jegyiroda : Aradi ucca S. Teleion: 306. ^ Nyomda : Lflw < Ipói ucca 19. Teleion : 16-34. «»«»«» Csütörtök, 1929 Julius ÍS <S><5® / [': 0 V. évfolyam 132. szám MAKÓ: Szerkesztőség és kladóhlvalal: Url ucca ©. Teleion: 151. szAm.« »«»«>» HÖDMEZÖVÁSÁRHELV : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andróssy ucca 25. Teleion: 49. szém, « » « » « »> « » « » ClOtlzetésl ara havonta 3-20 vldénea és a lOvórosban 3-60, kllltclldíin ©-40 pengő. Egyes sz&rn 16, vas&r- és Ünnepnap UUér Panasz a szülők ellen Az ifjúsággal valami baj van; mintha csak Összebeszéltek volna, egyformán panaszkodnak az értesítőkben az igazgatók. Az állami reálgimnázium azt hangoztatja, hogy a háború óta a társadalom káros és a tanulókra károsan ható jelenségeit az iskola alig tudja ellensúlyozni, a szülő túlsókat enged a serdülő gyermekének, akinek családi fegyelmezése igen enyhe. Hasonlót mond a leánygimnázium értesítője is, amely mellékesen megemlíti, hogy sok az olyan tanulója, aki alkalmatlan leánygimnáziumi tanulmányokra. Se tehetsége, se komoly szándéka nincs hozzá. A következő szavak azonban nagy elkeseredést takarnak és érdemesek arra, hogy szélesebb kórok foglalkozzanak velük: — »A külvilág káros befolyása ellen, mondja az értesítő, állandóan küzdünk. De a dolog természete hozza magával, hogy nem mindig egész sikerrel. Ez a befolyás egy nagy városban olyan szövevényes és kifürkészhetetlen, hogy csak a szülök legteljesebb közreműködésével érhetünk el eredményt. Ez a szülői együttműködés vedia többször hiámjzikx Meg tudjuk érteni, hogy egy iskolai értesítő nem mondhat ennél többet az általános beszámolójában. Azonban mi mindennek kellett történnie, ha ennyit is mond! Az ifjúság elevensége, virgonc-sága sose volt baj. Ugy szép az és egészséges, ha megvan a temperamentum a jövő nemzedékben. Csak a kereteket ne lépje tul. Hogy mekkorák ezek a túllépések, arról hallottunk eleget évközben, amikor egyikmásik iskola kénytelen volt megvédeni a maga nyáját néhány rossz példaadó ellen. "Ez mindig humánusan, diszkréten történik, valaki máról holnapra elmarad az iskolából, mert túlnőtt a keretein és nem hajlandó alkalmazkodni a törvényeihez. Többet mondunk: tudunk eseteket, amikor a szülök vélték zokon a megrendszabályozást és igen nagy hangon adták az iskola tudtára, hogv a gyerekük azt csinál, amit akar, olyan ruhában jár, amilyen neki tetszik, ugy kozmetikázza magát, ahogy a kedve kivánja. — Föltétlenül joga van hozzá, volt a válasz, de az iskolánkkal való kapcsolaton kivül. Amig azonban valaki ide jár, ugy köteles viselkedni, ahogyan azt mi írjuk elő. Senkit sem csalogatunk, nem marasztalunk. Ezekre a dolgokra vonatkozik az iskola nyilvánosságra hozott panasza, a »szövevényes és kifürkészhetetlen befolyásokra», amiknek leküzdésében nem lehet mindig számítani a szülőkre. Elérkezett tehát az az idő, amikor a gyermeket — akit olyan megrögzötten nevezünk a jövő reménységének — a szülői ellen is meg kell védeni. Mi, akik újságírói hivatásunknál fogva sok mindent látunk, amit nem lehet megirni, mert hol a jogosnak nevezett magánérdekkel, hol a becsület védelméről szóló törvénybe ütköznénk, — látjuk és tudjuk rikoltó példákból azt is, hogy élethű fotográfiák közlésével nem éppen mi nyugtalanítanánk az emiitett törvényeket. Látjuk azt a nagy szabadosságot, amely mámorosan járja még mindig haláltáncát a puskaporos hordókon, mintha mit sem várna a jövőtől s a mában való kiélvezkedés volna a legfőbb célja. Látjuk^ hogy, senki se akar — nem is tud — belenyugodni a természet rendjébe, amely tizenkét hónaponkint ujabb és ujabb esztendő terhét rakja a vállakra, hanem kipingálja magát fiatalra, legalább is azt képzelve, hogy más is annak látja, aminek a tükre előtt magamagát hazudja. Látunk szülőket, akik soha nem vinnék magukkal a fejlődésben levő gyermeküket, hiszen az öregiti őket s éppen akkor nem foglalkoznak »a jövő virágai« lelkével, amikor az túlzott-érzékenyen reagál minden behatásra. Valamikor a bálakban a leányok táncoltak, a két-három éves asszony szinte szemérmes mosollyal állt be kisegítőnek a négyesbe, — ma olyan asszonyok is járják a tánoot, akiknek már Istenugyse nem illik más a főkötőnél, az unokánál, a háztartás gondjánál. Annái, hogy ott álljon az igáthuzó ura mellett, hogy utána nézzen, mit csinál a drágalátos csemetéje, aki idő előtt elsenyved az erotikumok, a nem nekivaló dolgok hajszolásában. Szerencse még, ha csak a tanuláson kivül minden mással foglalkozó fiu, — de hogyan vár raegbecsültetést, tiszteletadást a folyton táncoló, egyik kocsmából a másikba járó, kávéházazó, az otthonától fázó anya, akinek a mindenféle kulturszomjuság nélkül lelkiismerelét egy, vagy több leánygyermek Lelkének eltévelyedése terheli? Olyan nagyon boldogok, megelégedettek vagyunk ebben a leromlott, maroknyira szűkített, nyomorúságok jajveszékelésétől hangos országban; annyira fejlődött-, erösödött-e az erkölcs, hogy a szülői gondokkal már végleg lehet szakítani? A külvilág igenis szövevényes, de nem kifürkészhetetlen, hiszen annyira haladt már sokban ez a nekirugaszkodás, hogy megölte a szemérmet külsőben, bensőben egyaránt Csak vágtass lihegve, ne gondolj előr» huszonnégy órát se, mert hátha nem ébredsz föl reggel! Hol a férfiakarat, amely gátat vet ennek a sok szürkehabu hömpölygésnek? Vagy, azt hiszik, hogy amikor annyi minden elpusztult már, pusztuljon a többivel a női ideál is? Lehetséges, hogy ez a gondolat ott él az öntudat alatt, de bizonyos, hogy a reakció azokon bosszulja meg magát, akik a jelenségeket előidézték és cselekedetekbe formálták. Ne feledjük el a régi igazságot, hogy, 1

« nőnek nő a legnagyobb ellensége. Nyilvánvaló, hogy önmagával szemben is igy gondolkozik. Berlinben elfogták Bauer Gusztávot - Schaeftner Kltty Igazi gyilkosát? Meg nem erősített hirek szerint Fellnert Abbáziában szabadlábra helyezték - Majd« nem teljesen slkerdlt az aliblblzonyttás (Budapesti tudósítónk telefon jelenté se.) Bécsből jelentik: Schaeftner Kitty gyilkossának nyomozása körül ma ujabb szenzáció támadt, amely szerint a bécsi rendőrség megkeresésére Berlinben letartóztatták Bauer Gusztáv bécsi kereskedőt, aki a bécsi rendőrség véleménye szerint Schaeftner Kltty igazi gyilkosa. A nyomozásról eddig a nyilvánosságra került jelentések egy szóval sem emlékeztek meg Bauerről és ma még teljes a tájékozatlanság a kereskedő személye felől, valamint abban a kérdésben is, hogy neve hogyan került a bűnügy középpontjába. A bécsi rendőrség Bauerről a kővetkezőket közölte: »WahI udvari tanácsos nyomozásának eredménye szerint Triesztben egy megszűnt penzióban lakott egy Bécsből származó egyén, akiről annyit tudtak, hogy Bauőrnek nevezte magát és arany töltőtollak eladásával foglalkozott. Megállapították, hogy Bauer valóban azonos azzal a férfivel, aki Triesztben kapcsolatban álil Felinernével, továbbá, hogy ő volt az egyeden, aki az asszonnyal annak utolsó napjában Bécsben Irásbelileg érintkezel!, • valamint tudott az asszony megérkezési idejéről. Bécsben az asszonyt saját lakására kisérte.« Dr. WahI egyébként, aki — mint ismeretes — előbb Budapesten, majd Abbáziában nyomozott, ma e*te Berlinbe utazott. A bécsi rendőrség jelentésével kapcsolatban. Bécsben olyan hirek terjedtek el, hogy Fellnert szabadlábra helyezték, ezt a hirt azonban Abbáziából nem erősítették meg. < A hirt fentartással kell fogadni annak dacára, hogy a berlini letartóztatásból esetleg joggá«" lehet következtetni Fellner szabadlábrahelyezésére annál is inkább, mert az olasz nyomozás szerint julhis Ifi-áig Fellner kétségtelenül alibit igazolt, amely szerint eddig Koch Gertrúd társaságában Olaszországban tartózkodott. Csupán egyetlen homályos pontja van Fellner alibijének, ez a gyilkosság napjára, Július 17-ére vonatkozik. Fellner azt állítja, hogy ezen v napon Olaszországban autókatasztrófa érte, amely után egy trevisói orvos látta vendégül. Az olasz rendőrség most ezt a trevisói orvost keresi és ha ez megerősíti Fellner vallomását, akkor kétségtelennek látszik alibije. illetőleg az a tény, hogy a gyilkossság napján nem tartózkodoll Bécsben. Belgrádban halálra ilélték Pavellcs voll képviselői és Perecsec újságírót Belgrád, julius 17. Az államvédelmi törvényszék ma ismét tárgyalta a hazaárulással vádolt Pavelics volt horvát szkupstinai képviselő és Perecsec belgrádi hírlapíró ügyét. A bíróság ismertette Perecsec lakásán tartott házkutatást. Az államügyész beszédében a halálbüntetés kimondását kérte, mert összeköttetést kerestek a macedón felkelőkkel és ezzel veszélyeztették az állam egységét. A biróság délután hirdette ki Ítéletét, amely szerint sorozatos felségárulás büntette miatt in contumatiam halálra, itélte a vádlottakat.