Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-02 / 146. szám

SZEGED: SzerheMlöíég: Somogyi ucca ai. L em. Telefon: 13-33.^KI«rtrthlvn(nl, ЫПсМпкбпуПАГ é« Jegyiroda : Aradi ncca S. Telefon: 30Ö. и Nyomda : Löw Lipót ucca 19. Telefon : 16-34. «»«<»«» Kedd, 1929 fulius 2 <sns>® V. évfolyam 138. szám MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Url ucca 6. Telefon: 151. tzóm.« »«»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerketztóség é» kiadóhivatal: Andrótsy ucca 25. Telelőn: 49. szóm. « » « » « » « » « » Előfizetési ara havonta 3-21» vidéken és a töv&rotban >(j>, UlírflclJ г» 6-40 pengő. Egyes szóm lö, vas&r. es Ünnepnap 24 fillér —jjmawir~ UHUI IMMIIII III'И ИМИ1МИИ|1М'ИМИИИИИИИИМ11аИИММИИМ I——IUI •!!—IIIIMI'H—I—И Hazugságok és Igazságok Az angol tudományos könyvek sötétvörös vászonkötésében jelentette most meg Ponsonby, az angol munkáskormány minisztere azokat a hivatalos és nem hivatalos hazugságokat, amikkel a nagyháboru poklát fűtötték az án­tánt államai is, meg a központi hatalmak is. A gyűjtemény nagyon mulatságos lehet, vagy megsiratni való, vagy fölháboritó, az olvasó temperamentuma szerint, foganatja azonban csak akkor lenne, ha kötelező isko­lai olvasmánnyá tennék minden országban. Erről persze nem lehet szó, hiszen a mai Európa iskolái nem a nagy béke polgárait, ha­nem a jövő hősi halottait nevelik. Semmikép­pen se volna célirányos a jövő generáció ked­vét elvenni a hősi haláltól az igazság reflekto­rával, amely rávilágitana arra, hogy milyen hazugságokkal ásták meg a tömegsírokat, ame­lyeknek fekete gyöngysorával egész testét tele­aggatta Európa a világháború végére. Ponsonby könyve, ha pedagógiai célokra nem alkalmas is, érdekes dokumentuma an­nak is, hogy mennyire nem voltak az úgy­nevezett nagy időknek nagy emberei. Nem azt mondjuk azzal, hogy a hazudozásokhoz nem . kell talentum, mert a hazugságok igénybevéte­létől, mint a történelemből tudjuk, a legna­gyobb államférfiak se riadoztak éppen vissza. De történelmi piadesztálra mégse ez emelte őket, mint ahogy a tiltott dum-dum golyó használata is célirányos lehet olykor, de hőssé még se tesz senkit. Ami a nagy háborúból belejut a történelembe, abból azt fogja meg­állapítani az utókor, hogy a háború dajkái és táplálói tudták a hazugságok cuclijával. bolonditani a tömegeket, de az még nem tette őket nagy emberekké. S hogy a »nagy idők­ből« éppen azért nem tudott kigázolni Európa még a háború után se, mert a nagy idők egyetlen nagy embert se neveltek, aki föléje tudott volna kerekedni a kornak. A tizenötödik évforduló júliusi visszaem­lékezései ugyan hemzsegnek a nagy emberek­től, akik mind előre látták a világ végét, — csak éppen nem mondták meg előre, ahogy kellett volna. S épp ezzel bizonyítják, hogy a világháború kitörésekor legföljebb egy nagy embere volt Európának: Jaurés, a francia szocialista. Épp azért kellett aljas gyilkosság­gal eltenni az útból, hogy ne zavarja a liliputi államférfiak cirkulusait, akik a háborúval akartak nagy emberek lenni. Nem tudni, meg * tudott volna-e a franria szocialista nagy em­Iternek maradni, ha életben marad, vagy ő is municiós miniszterré züllik, — halálával mindenesetre megszerezte a történelem koszo­rúját, mint korának egyetlen nagy embere. Rajta kívül sehol se volt nagy államférfi, se ántántéknál, se központiaknál, se a költő­politikusok, se a szatócs-politikusok közt. Ama­zok ugy álmodoztak mint a szatócsok, emezek ugy számitottak, mint a költők. Mindenütt suta volt a fantázia és hibás a kalkuláció. Maga Lloyd George is ugy nyilatkozott, hogy egyetlen állam se ment volna bele a hábo­rúba, ha tudta volna, mi lesz belőle. Ennél lesújtóbb Ítéletet a legelfogultabb .pacifizmus se mondhat a háborús világpolitika vezetői­ről, akik törpescgükkel idézték fel a »nagy idők«-et. Amit az angol háborús politika vezére talán nem is egészen őszinte szánom-bánommal be­vallott, az szó szerint igaz, csak éjiyen az államok helyett államférjiak-x6\ kell beszélni. Mert a háború nem az államok lutrija volt, hanem az államférfiaké, akiknek kezében az államoknak csak a tét szerepe jutott. Egyfor­mán megalázó szerep, a kockázatról nem is szólva, tétnek lenni, akár gvönge, akár erős kezek játszanak a téttel, akár vörösre, akár feketére. De az államok vakon hitték, hogy nekik kötelességük ezt a szerepet vállalni s nem is tehettek mást, mert hiszen az államo­kat mindenütt csak akkor kérdezték meg az államférfiak, mikor ők már elvetették a há­ború kockáját. Nem bizonyos, hogy valaha máskép lesz-e s hogy egyáltalán lehet-e más­kép, de bizonyos, hogy a világ akkori és mai berendezése szerint nem az államférfiak van­nak az államokért, hanem az államok van­nak őértük. Ha jól van, ha nem jól van: a történelmet még mindig a kevesek csinálják a sok millió élő sakkfigurával, akiket sokkal kevesebb gon­dolkozással áldoznak fel az államférfiak, mint a fából faragott parasztokat, ha leülnek sak­kozni a szórakozásnak szentelt óráikban És Prága, julius 1. Hivatalosan közlik, hogy julius 2-t5l kezdve elrendelték a hidasnémetit állomáson keresztülhaladó vasúti forgalom megszakítását. Budapestről jelentik: A cseh vasutigazga­tóságnak a hidasnémetii állomáson keresztül­haladó vasúti forgalom megszakítása tárgyá­ban tett intézkedésére vonatkozó hirhez ille­ki tudja, kivánatos-e, hogy gondolkozni és számolni tudjanak a tömegek sorsának urai? Napoleon Toulon ostromakor kiszámította, hogy hány köbméter a sáncok térfogata és hány katonát kell hősi halottá avatni, hogy a hullák betemessék az árkokat. Ha kutya­kölyköket dögleszt valaki az árokba, attól meg­undorodunk és azt mondjuk rá: pecér. Ha embertársaival végez ilyen operációkat, akkor a halhatatlanság koszorúját teszi fejére a siker. Eddig ez volt a nagy ember közkeletű típusa s ilyen régi értelemben vett nagy em­berei voltak a háborúnak is, vannak a béké­nek is. De az emberiség a tizenötödik évfor­dulón nem a hóhértipusu és milliók vérétől puffadt nagy emberektől várja a megváltást. A mindig tanuul idézett, de soha meg nem kérdezett nemzetek ma már csak azt ismer­nék el nagy embernek, aki visszaadná a vi­lágnak a nyugalmat, békés munka szürke éveit s a nagy idők helyett a történelem nél­kül való életet, amelyben éltünk a nagy ka­tasztrófa előtt. tékes helyen a következő közlést fűzik: »A cseh vasutigazgatóság intézkedése nyil­ván azzal van összefüggésben, hogy a magyar hatóságok junius 28-án kénytelenek voltak egy Pechtt Vince nevü egyént, aki a hidasnéroetiii közös határállomáson jegy pénztárnoki minő-i ségben szolgálatot teljesít, letartóztatni, mmt­hogf, kémkedésen tetten érték. Kémkedésért tizenkilenc évre Ítélték Fallout cseh vezérkari kapitányt (Budapesti tud6.it ónk teLefj Prágából jelentik: A prágai hadosztálybiróság hétfőn hirdetett ítéletet a kémleléssel vádólt Fallout Jaroszlav vezérkari szááados ügyében. A bíróság Fallout-t, mert Németország fa-/ vám kémkedett, a német hadügyminisztérium­mal négy szigorúan bizalmas cs'-fj^^ fii kotl­ák ta tartalmát valószínűleg fotogn közölte, 19 évi súlyos börtönre ítélte. A kapitány, akit le is fokoztak, háromnapi gondolkodási időt kért a felebbezés benyúj­tására. Az Ítélet indokolása rámutat arra, hogy Falout felajánlotta Magyarországnak és Né­metországnak kémszolgáiatait. Amikor tudo­ására hozták, hogy a megbeszélések csak ké­b tarthatók meg, belföldi szabadságért fo­lyamodott felettes hatóságához, majd a sza­badságokmányt meghamisitotta s külföldre út­levelet állíttatott ki magának. 1929 március , 10-én, április 11-én és május 29-én Német­országba utazott. Március 10-én aktákat és személyi híreket szállított Németországba. Ezek főként a vezérkarra vonatkoztak. Falout összesen 8 bizalmas természetű okmányt és 4 titkos okiratot árult el. A szakértők véle­ménye szerint Falout árulása révén a cseh­szlovák államot tetemes károsodás érte. London tombolva ünnepelte a visszatérő Királyt (Budapesti tudóntónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: A főváros hétfőn reggel valósággal felülmulta önmagát abban a fo­gadtatásban, amjslyben a felgyógyult királyt londoni palotájába való visszaérkezéskor ré­szesítette. Az egész város zászlódiszt öltött, a Wimbledonból a királyi palotába vezető uton százezrek álltak és éltették a királyt. | A királyi bevonulás fényes külsőségei még a I királyi koronázások pompáját is megközelí­tette. Amerre a király kocsija elhaladt, fe­hérruhás lányok virágokat szórtak eléje. A király szívélyesen mosolyogva integetett a tö­megnek, majd a palotába érkezése után meg­jelent az erkélyen karján a királyi család leg­fiatalabb tagjával, Erzsébet hercegnővel. A király a tömeg üdvrivalgásait meehailás^I köszönte meg. II csehek beszüntették a hidasnémeti forgalmat, mert letartóztattak egy kémkedő pénztárnokot

Next

/
Oldalképek
Tartalom