Délmagyarország, 1929. június (5. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-06 / 125. szám

4 DÉLMAHVAPnTíSZAfi r.'2'i) jür.ius G. Szeded Mim ts feltámadása >Wa : dr. Szabó L6szl6 LXI. Tervezik a várost A' technika! megoldáson kívül nagyon fontos volt a város újjáépítésének finanszírozása is. Nagyon kevés embernek volt pénze az építkezésre és egészen természetes volt az a gondolat, hogy az állam adjon építkezési kölcsönt, mert egy normális bankkölcsön feltételeit a vagyona jórészét elvesztett nép nem bírta volna elviselni! A finanszírozás ügyében az 1880. évi XX. és az 1882. évi VII. tc. intézkedett. A város középilmenyekre 5 millió, a város lakossága pedig majánépitkezésre 10 millió iörint állami kölcsönt kapott Ebből a tíz millió foritból legelőször is levontak 600.000 frtot, hogy azt a város »tartalékalap« gyanánt kezelje. A fennmaradó 9,400.000 írtból 500.000 frtot elkülönítettek a legszegényebb építkezők részére. Ezek alatt azokat a legcsekélyebb vagyonnal bíró házés telektulajdonosokat értették, akik a könyöradományliól annyi segélyt kaptak, hogy egy kisebb kölcsön segítségével már egy kis lakóházat építhettek. Ezek az 1880-iki törvény szerint legfölebb 500 frt, az 1882-iki törvény szerint pedig legfölebb 1000 frt kölcsönt kaphattak. A legszegényebb építkezők kölcsöne kamatmentes volt s az egész összeget tíz év alatt egyenlő részletekben kellett lefizetni. A magánépilkezés céljaira még fennmaradó 8,900.000 frtot ötvenévi amortizációra adták ki, hat százalékra, amiben a kamaton kívül a tőketörlesztés is benne volt. Tíz év múlva az amortizációs kamatlábat leszállították 5.2 százalékra. Mindenki csak az ingatlan értékének 50 százalékáig kaphatott államkölcsönt, melyet első helyen keljeleztek be a telekkönyvben s az összes kölcsönökért Szeged városának kezeskednie kellett. Azt a hatszázezer forintot, melyet »tartalékalap« gyanánt a magánépitkezési kölcsönből kihasítottak, nyomban bekebelezték a város ingatlanaira. Az állam tehát az államkölcsönök nyújtásával nem kockáztatott semmit, — minden kockázat a várost terhelte s az állami pénzeknek ötven évre 6 százalékos amortizációval való kihelyezés? valami rendkívüli jótéteménynek nem volt nevezhető. Senki sem tudta előre, hogy a város népe mily mértékben fogja igénybevenni az államkölcsönöket s így csupa óvatosságból törvénybe iktatták azt is, hogy tízezer forintnál nagyobb kölcsönt senki sem kaphat 1880 végéig; ha 1880 végén a rendelkezésre álló pénznek több, mint egyharmada még megvan, akkor ötvenezer forintig fel lehet emelni az államkölcsön összegét. Miután tényleg maradt az ¡első év végén elegendő fölösleg, a kölcsönök legnagyobb összegét fel is emelték ötvenezer forintra. Az adómentességet sem nagyon bőkezűen állapította meg a törvényhozás. A budapesti házak harmincéves adómentességével szemben az árviz után épült és 1881 dec. 31-ikéig lakható állapotba helyezett uj házakra 1896 dec. 31-i£ adlak állami adómentességet. Az 1885 január 1. és 1890 dec 31. közölt a város szabályozása folytán előállott uj telkeken teljesen' urjraépült házakra tizennégyévi adómentességet adott az állam a kis-köruton kívül, tizenhatévi adómentességet a kís-köruton és tizennyolcévi adómentességet a kis-köruton belül; kivételesen ez utóbbi kategóriába sorolták a báró Sina-féle telkeket is (a mai piarista gimnáziummal szemben), bár ezek a kis-kőrut vonalán kivül estek. Mikor a rekonstrukciónak és a mintaházakmenlességet- adott az állam a kiskörúton kivül, tizenhat évi adómentességet a kiskörúton és tizennyolc évi adómentességet a kiskörúton belül; kivételesen ez utóbbi kategóriába sorolták a báró Sina-féle telkeket is, (a mai piarista gimnáziummal szemben,) bár ezek a kiskörút vonalán kivül estek. Mikor a rekonstrukciónak és a mintaházaknak tervei elkészültek, a királyi biztos, ság műszaki osztálya a terveket legelőször a szegedi építészekkel, kőművesekkel és ácsokkal akarla megismertetni. Az osztály főtisztviselője, Petschl ur, nem tudott magyarul és igy németnyelvű meghívókat litografáltatott. Mindenki, aki meghívót kapott, a kávéházba szaladt vele, mert mint a Szegedi Napló nem minden célzatosság nélkül megjegyezte: »Szegeden a német nyelv kizárólag csak a pincérek nyelve.« Az egyszerű kőműves-mesterek között is voltak, akik a »hivatalos« terv szerint nem szívesen dolgoztak, hanem inkább eredeti tervet készítettek. A városnak volt egy kitűnő rajztanára, Arleth Ferenc, aki a Somogyi utca és Révai-utca sarkán egy ódon földszintes épületben minden kőműves és ács inast vagy legényt, aki jelentkezett, megtanított a tervezésre és rajzolásra. Páratlan iskola volt ez: egész nap nyitva volt és beiratkozás és egyéb formaságok mellőzésével mindenki, aki papirost és ceruzát vitt magával, rajzolhatott a minták után annyit, amennyit akart; a tanítás ingyenes volt, de a tehetséges fiuk jobb rajzait Arleth tanár ur beszedte az iskola gyűjteménye számára és mintalapok gyanánt használta. Arleth tanár iskolája volt az alap ja a szegedi építőiparosok szakképzettségének, mely lehetővé telte, hogy az elpusztult város valósággal amerikai tempóban épüljön fel. Az olvasó rovata „Százlóerős" hangosan beszélő Tekintetes Szerkesztő url Ha valaki éjszakának idején, kocsmából jövet hazafelé menet, jókedvében elkurjantja magát, rögtön nyakoncsipi a véletlenül arra járó rendőr, felírja, feljelenti, elitélik éjjeli csendháboritásért. Szabályrendelet van rá, s rendben is van ez igy, mert a nyugovóra tért polgártársak éjjeli nyugalmát az ilyen egyéni kilengések zavarják. Egy nagy belvárosi bérházban van a lakásom, s most is, mint minden nyáron, nyitott ablaknál szerelek aludni, mert az orvosom igy tanácsolta. Ilyen fent emliiett jókedvű kurjongatások előfordulnak a mi uccánkban is, különösen szombatról vasárnapra forduló éjszakákon. De azok már igazán uem zavarják az edzett idegzetű városi embert, különösen amióta divattá lett és hozzászoktunk az autóknak ama kedves szokásához, hogy egyfolytában tülkölve végigrohannak a Feketesasuccán. Ilyenkor az ember, az igaz, fölriad álmából s káromkodik egyet, de aztán átfordul a másik oldalára s alszik tovább, mig jön a másik megvadult autó. Ezek azonban, hogy úgy mondjam, csak »pillanatnyi csendháboritások«. Vannak azonban ennél sokkal veszedelmesebbek, amelyek ugyancsak próbára teszik az ember béketürését. Az például nappali — sajnos mindennapi — szórakozásom, hogy amikor fáradtan hazatérve, egv kis ebédutáni áloipra lehajtom a fejemet, vagy ha estefelé az íróasztalomhoz ülök dolgozni, akkor az alattam lakó kedves szomszédom kisleánya órák hosszáig tartó dinamikai zongoragyakorlatokat ver ki a fehér és fekete billentyűkön. Elismerem, hogy a kisleány határozott tehetség, s talán valami nagy zongoraművész is lesz majd belőle, sót tudja ezt már az egész ház is, csak az a baj, hogy ezeket a zongorázási erőgyakorlatokat, ezt a zongoraatletikát mindig nyitott ablaknál végzi el. Ez ellen természetesen nem lehet tenni, mert ha a szülőknek nincsen keliő Ízlésük, s nem tudják, hogy az uri társadalomban vannak bizonyos megíratlan szabályok, amelyek minden uri emberre kötelezőek, hiábavaló minden felszólalás. Ezekhez a régi veszedelmekhez azonban most egy ujabb, sokkal veszedelmesebb csatlakozott, amely most már végső elkeseredésemben a nyilvánossághoz s azon keresztül a hatósághoz való appellálásra kényszerit. Protzéknak, a második emeleten, rádiójuk van. Leauiabb és lefiiobb fajta. Hapgosan beszélővel, Itt a salátaidény! Valóban jó salátához nélkülözhetetlen a valódi Meinl Oliva-ola}. 843 Vi liter ; % * : % „ : % * . P 5*50 „ 2 80 „ 210 » 1-50 Meinl Gyula Rt. Szeged, Klauzál tér 2. sz. még pedig milyen Hangosan beszélői Annyira örülnek ennek a legújabb szerzeményüknek, hogy a naiv és romlatlan szivü emberek szokása szerint. minden embertársukkal közölni akarják efölötti örömüket. Az öröm kétszeres, ha mások is örülnek, gondolják, a »Geteiltes Leid ist halbes Leidc analógiájára s eszerint is cselekszenek. S most, amióta beállt a meleg időjárás s kitárultak végre az oly borzasztó hosszú tél után a városi házak ablakai, minden este élvezhetjük és élvezik a Feketesas-ucca nagy bérházának és egész környékének minden lakója,' este 8 órától pout éjfélig, Budapesttől—Belgrádig minden európai rá' dió nagyszerű programját. És Protzék ebben nem smucigok, nem kiméinek sem költséget, sem fáradságot, hogy az egész szomszédságnak megszerezzék ezt az isteni élvezetet, egészen ingyen. Hogy az elég nagyszámú hallgatóság kőzött vannak esetleg olyanok is, akiknek magunknak is van rádiójuk, vagy olyanok, akik pont nem a belgrádi hülye programra kíváncsiak, hanem éppen mást akarnak, vagy pláne olyan szerénytelenek, akik csendet és nyugalmat akarnak, arról Protzék igazán nem tehetnek, ezek csukják be az ablakukat, ha nem akarják hallani a nagylelkűen ingyen szolgáltatott gyönyörű koncertet* Száz szónak egy a vége: Protzék mindig nyitott ablak mellett recsegtetik, ordiltatják százlóerős rádiójukat. A magam és összes szomszédaim nevében bátorkodom azt a szerény kérdést felvetni, hogy szabad-e ezt meglenni egy ilyen nagy városban, amelyben annyjféle szabályrendelet szabályozza az adófizető polgár életét? Szabad egy izlés és tapintat nélküli családnak ilyen goromba és otromba módon izullálnni egy fél ucca minden csendes lakóját? Ha- nem szabad a házban tíz óra után zongorázni, hogyan szabad egészen éjfélig a zongoránál sokkal erősebb és kellemetlenebb lármával felverni az éjszaka csendjét? Lehet, hogy a rádióról nincsen még szabályrendelet, de szerény véleményem szerint ez is olyan éjjeli csendháborítás, mint a többi. A szegedi rendőrséget igen kérjük, küldjenek ki egyszer-másszor • egy őrszemet ide a Feketesas-uccába, hallja meg és győződjék meg saját fülével, igazuk van-e a szomszédok panaszának. Protzékat a második emeleten pedig arra kérjük% I hogy miután most már úgyis tudja mindenki, ; hogy nekik milyen kitűnő rádiójuk van, csukják ! be az ablakokat amikor rádióznak, vagy hallgas1 sák fejhallgatóval, ugy mint én és a többi rádiótársam a nagy bérházban. Tisztelettel: Egy elkeseredett lakó, aki keresi a zongora- és a rádiópestis bacilhisát. Ben Blumenthal gróf Pongrác Ferencnek eiadta pesti színházi részvényeit (Budapesti tudósítónk telefonjelentés? .1 Művészkörökben elterjedt hírek szerint Ben Blumenthal eladta a Fővárosi Színház Bt. részvénypakettjét gróf Pongrác Ferencnek. Az eladás irásos perfektuálására holnap Budapestre érkezik. Ebbe a részvénytársaságba tartozott a VigszioMz is.