Délmagyarország, 1929. június (5. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-04 / 123. szám

I o pfi mcvMifiHSZAG minden téren kifejthessen ellenőrző munkát Pálfy József reflektált a felszólalásokra. Elmondja, hogy a színház vezetősége számitott 30.000 pengő megtakarításra, ez azonban a rossz gazdasági viszonyok miatt leapadt 19.000-re, de január első napjaiban ez is elfogyott. Ami a görlügyet illeti, az nem komoly nem érdemli meg a vele való foglalkozást. Sokkal komolyabb a házikezelés, nem lehet ilyen apróságokkal kompromittálni. (Helyeslés.) Egész multam garancia arra, hogy megvédem a színházat, a város anyagi és erkölcsi érdekeit. (Taps. Helyeslés.) Fa,fka Lajos szólal még fel és kifogásolja, hogy a színház vezetősége a prózai színészeket énekelteti, az énekeseket pedig prózában szerepelteti. (Ellentmondások.) Pásztor József: Nem igaz. Nem Jár soha színházba, azért beszél igy. A közgyűlés ezután a fanács javaslatát fogadta el. Fenyő Mátyás a forgalmiadó ügyében terjeszt elő indítványt, majd második indítványában a Széchenyi-tér lezárása ellen beszél. Tiltakozik az ellen, hogy a város egyetlen sétaterét elzárják jótékonyság ürügyével a közönség elől. A tanács nem javasolja az indítvány elfogadását. Fenyő Mátyásnak nincs kifogása az ellen, hogy!ta egyes jótékonycélu népünnepélyeket a Széchenyi-téren tartanak meg, de belépődíjakkal ne zárják el a közönséget a korzótól. A népünnepélyek ellen etikai okokból is tiltakozni kell. 1Ö29 junius 4. Körmendy Mátyás azí indítványozza, hogy a város hozassa rendbe a Mars-teret. Ott azután megtarthatják a népünnepélyeket WImmer Fülöp kéri a közgyűlést, mondja ki, hogy a Széchenyi-teret soha, senkinek nem adja át, népünnepélyek számára. A közgyűlés ezután egyhangúlag elfogadta Fenyő Mátyás indítványát, kimondva, hogy ezentúl a Széchenyl-tér elzárását még kivételesen sem engedélyezi. Hauser Rezső Sándor a híd forgalmának szabályozását kéri. A tanács feleslegesnek tartja az indítványt, mert januárban erre már alkotott a közgyűlés szabályrendeletet, amelynek jóváhagyása még nem érkezett meg. A hídfeljárók faburkolatának javítását is sürgeti az indítványozó. Azt a munkát már megkezdték. Ilauser Rezső második indítványában tiltakozik a történelmi nevek cégérül való felhasználása ellen. A tanács az indítvány elvetését kéri. A közgyűlés Hauser felszólalása után a tanács javaslatát fogadta el. Vitéz Máriafőldy Márton a városi bérföldek gyümölcsösökké való átalakítására tett indítványt és kérte a kötelező gyümölcsfaültetés elrendelését. A tanács az indítványt pártolólag terjesztette elő és kéri, hogy azt véleményezés végett adja ki a közgyűlés a mezőgazdasági bizottságnak. A közgyűlés igy határozott. A közgyűlés további részéről külön cikkben számolunk be. Szened halála és feltámadása Ma: dr. Szabó László LX. Ili történt a pénzzel? A rengeteg kónyőra'domány hire eleinte nagyon izgatta az emberek fantáziáját; miután azonban pénzbeli segélyhez, a legszükségesebb mértéken tul, senkisem juthatott hozzá, Szeged népe hamar belenyugodott abba, hogy árvízkárosultak részére összegyűlt pénz nem az egyes károsultaké, hanem az egész város összességéé. A közönséget arról, hogy pénz egyelőre nem Igen kapható, Pálfy Ferenc polgármester már március 21-ikén tájékoztatta a kővetkező nyilatkozattal, mely az összes lapokban megjelent: Értésemre adatván azon hir, hogy a szegedi vizkirosult lakosok számára ugy az országban, mint külföldön gyűjtőit pénzadományok derűreborura már is osztogattatnak, ezen koholt htr megcáfolásául ezennel a hálósig nevében kije. leniem, hogy a pénzbeli könyör-adományokböl (azon 10.000 frtot kivivé, melyet felséges urunk, királyunk beküldeni kegyelmeskedett, pénzügyi miniszter ur Sexcellendájának rendelkezéséből csakis 500 frt a nép között azonnali kiosztásra Kande Kanut kormánybiztosnak kezeibe szolgál, tátott) mig egy fillir sem adatol ki is a pfns legszigorúbb kezelés alatt állván, a pénz-kiosztás később időre tartatott fenn. Ezt az adakozó közönség tudomására és megnyugtatására kérem azonnal hírlapok utján közzéléletni, A királyi biztosi tanács csak 1879 őszén kezdett foglalkozni a segélyezések ügyével, akkor, amikor a károk összegét már megállapították és át tudták tekinteni a helyzetet. Igen bölcsen, legelőször is azt állapították meg, hogy kiket nem kell segélyezni. Erre nézve a kővetkező négy szabály szerint járlak el: 1. A- testületek és a társulatok nem segélyezendők. 2. Az, akinek tizezer forintnál többet érő vagyona maradt, nem szorul segélyre. 3. Akiknek a kára nem több, mint a vagyo. uuk tizedrésze, nem kaphatnak segélyt. 4. Azok, akiknek legalább kétezer forint fizetésük van, csak az ingatlanban szenvedett kár után segélyezhetők. Általános szabályként állapították még meg a kővetkezőket s . , 1. Senki sem részesülhet több segélyben, mint amennyi megmaradt vagyonának tizezer forintig való kiegészítésére szükséges. 2. Elveszett ingóságok után háromezer forintnál nagyobb segély nem adható. 3. Az esetleg már kapott pénzbeli segélyek a végleges segélyezés összegéből levonhatók. A rombadőlt, vagy megrongált házak tulajdonosait a segélyezés szempontjából három kategóriába osztották be: 1. A szenvedett kár 31 százalékának meg, térítését kapta az a háztulajdonos, aki az árviz révén annyira tönkrement, hogy megmaradt vagyonának értéke kétezer forintot nem haladott meg. 2. A kár 26 százalékos megtérítése járt annak, akinek megmaradt vagyona 2000 írtnál több, de 5000 írtnál kevesebb volt 3. Csak 19 százalék kármegtérités járt annak, akinek megmaradt vagyona 5000 írtnál többet, d<p 10.000 írtnál kevesebbet ért. Senki sem követelhette azonban az egész segélyt készpénzben; a bizottságnak joga volt a segély egy részét építőanyagokban kiutalni, igen méltányos egységárak szerint. Igy például ezer tcglát 22 frt 50 krba számítottak; igaz, hogy a tégla ára 1884-ben már lement 14 írtra" de 18S0-ban a 22 frt 50 kros tégla is olcsó volt s a magánforgalomban ilyen áron nem volt kapható a tégla. Az oltott mész köbmétereért hat forintot, a marosi homok köbmétereért 2 frt 70 krt, a tiszai homok köbmétereért pedig 1 frt 60 krt számitott a segélyező bizottság. Igen olcsó volt a fa is; köbméterenkint a gömbölyű fáért 5 frt 36 krt, a deszkáért 12 frt 30 krt, a lécért 9 frt 56 krt, a fűrészelt épűletfáért pedig 13 frtot számítottak; a vékony széldeszka 6 kr, a vastag széldeszka 23 krba került. Szeged tehát a mai viszonyokhoz képest, az árviz után nagyon olcsón épült fel. Az ingóságok elvesztéseért fizetett kárpót. lás rendszere kissé bonyolult, de határozottan elmés volt. A segélyezésnek ebben az ágában nemcsak az elvesztett tárgyakra, hanem sokItt a foiósszeszon w. © Cfl B> N » fts 0» MM £ № % Fényképezőgépek Lemezek, IfSmek Fapirok és vegyszerek S*écher.yl tér 16. kai inkább a károsultak egyéniségére voltak tekintettel. Legelőszőr is a következő három kategóriába osztották be a károsultakat: I. 800 írtnál nagyobb fizetésüek és azok, akik 30 .frtnál több kereseti adóval voltak terhelve 1878-ban. II. 800 frtnál kisebb fizetésüek és azok, akik 30 írtnál kevesebb kereseti adót fizettek. III. Munkaképtelenek s testi, vagy szellemi fogyatkozásban szenvedők. Az I. kategóriába tartozók a kárösszeg 10 százalékát kapták, ha volt házuk és 15 százalékát, ha nem volt házuk. A II. kategóriában a segély 19, illetve 25 százalék volt, a III. kategóriában pedig 26, illetve 31 százalék. Akiknek házuk volt, azok azért kaptak az elveszett ingók után kevesebb kártérítést, mert mint háztulajdonosok is kaptak segélyt Eggyel magasabb kategóriába sorolták azo. kat a honoráciorokat (lelkész, tanár, tanító, ügyvéd, orvos, mérnök, hivatalnok, stb) és kereskedőket, akiknek családja ötnél több tagból állott. El lehet képzelni, hogy mily óriási munka volt minden egyes árvízkárosult segély-igényértek kiszámítása1880 május 3-án kezdték meg a segélyek kifizetését és julius 9-én fejezték be. Bár a segélyező bizottság csak a bejelentett károkat tárgyalta, a segélyek kifizetésekor az idézésre 1650 polgár nem jelent meg, sőt még az ismételt idézésre sem jelentkeztek körülbelül hétszázan; az ezek részére megállapított segélyt végül is letétbe helyezték az adóhivatalban. Ingóságok után 629.022' frtot, ingatlanok után pedig 1,818.3-19 frtot osztottak ki segély gyanánt; ez utóbbi tételnek körülbelül 30 százalékát építőanyagokban, 70 százalékát pedig készpénzben adlák. A segélyező bizottságokat és Szeged polgárságát egyaránt dicséri az a körülmény, hogy a sok ezer károsult kőzött csak 208 emb2r akadt, aki keveselte azt a segélyösszeget, melyet részére megállapítottak; e 208 ember közül a nyomban megadott felvilágosítás után 85 visszavonta a panaszát, 120 panaszos a bizottság ujabb határozatába belenyugodott és az egész városban mindössze csak három ember volt, aki segélyének megállapítása ügyében a legfőbb fórumhoz, a királyi biztoshoz fölebbezett. A királyi biztosság a begyült kónyöradományok hat százalékát évekig tartalékolta azok számára, akik elkésve tértek vissza a városba, melyből a veszedelem napjaiban elmenekültek. |Svájci ¿ráh^étoierelTrfa toTóth éyisniB, ucca 7. 78* ékszerlavilá műhely.