Délmagyarország, 1929. június (5. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-22 / 139. szám

HBKBEEaEEEssKsa SZEGED: 9zerhcírlö»éq: Somogyi urcn 22. I. em.Telefon: 13-33.^KIadóhIvntel, hHlc*«nkHnyvtar é* Jegyiroda : Aradi ucca 8. Telefon: 306. — Nyomda : L8w I Ipói arca lO. Telefon t 10-34. mmmmmmmmmmmmmmmmamm^m•• Szombat, 1929 junlus 22 »XQ V. évfolyam 131. szám •••••••inBBHHHBB^HHBHB MAKÓ : Szerkesztőség és kladóhlvatel s tri ucca O. Telefont ISI. szAm.« » « » « « BÖDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztős«« és kiadóhivatal: Andrássy ucca 2.5. Telefon: -49. szám, « » « » « >» *< » « » •m Előfizetési éra havonta 3-2'J vidéken és . «•••••••••nnnnBB fOvérosban 3-ea. KUllölddn 6-40 pengO. Egyes szára 16, vasar> MB—I» UIM.IIÜI1W II és Ünnepnap 24 Iliié* jHlWti.ll Jüllllll IW lllifrMW Ilyenkor, junius utolsó harmadában nemcsak az a termés foglalkoztatja az embereket, amelyik az életet szolgáltatja a következő esztendő számára, hanem előtérbe nyomul az embertermés kérdése is, amely az iskolák vetéséből szökken kalászba. Akaratlanul is felmerül ilyenkor a kérdés, hogy milyen lesz az az uj nemzedék, amely vagy a szünidőre hagyja el az iskolák tettueit, vagy már bucsut is mond az oktatás különböző intézeteinek, hogy belevesse magát az igazi élet küzdelmeibe. Közelebbi magyar vonatkozásban felmerül még az a nagy probléma is, amelynek kérdésfeltevése körülbelül ugy hangzik, hogy kik azok, akikből a magyarság uj értelmiségi rétege rekrutálódik, amelynek maj. dan át kell venni a vezetést a mostaniak után? Milyen lesz ez a nemzedék, amelyből ki kell emelkedni egy uj korszak gondolkodóinak, tudósainak, Íróinak, művészeinek, a piaci tülekedések atlagán felülemelkedő politikusainak, szóval a kiválasztottak kicsiny számának, akikre maradandó értékű munkának az elvégzése várakozik? A maradandó értékű munka természetesen relatív fogalom. Kiközösítve ebből a fogalom, ból azokat, akik csak a hivatali ranglétrán jutottak egy bizonyos színvonalra és legfeljebb csak a fizetési osztályok szerint kijáró értékelést tudták megszerezni maguknak és kidobva belőle azokat a helyi jelentőségű nagyságokat, akiknek értéke mértani haladvány arányában csökken, amint fatornyos ha. zájuk körzetét elhagyják, nagyon kevésre, legfeljebb néhány száz egyénre lehet tenni azoknak számát, akik bármely vonatkozásban irányító hatást gyakorolnak a nemzet életének irányítására. Ha csak ezt a kicsiny számot vesszük, akkor a nagy számok törvénye alapján elég megnyugtató eredményekre kellene jutnunk. Iskoláink csak ugy ontják a diplomás fiatalságot és ha biztosak volnánk benne, hogy a diplomák bizonyos százalékának éppen ugy kiválóságot kell jelenteni, mint ahogy bizonyos százaléknál többnek nem szabad megbukni, akkor meg lehetnénk nyugtatva a nemzet értelmiségének jövője tekintetében. A felvetett kérdések elé azonban aggodalmak és aggódások sötét felhői tornyosulnak. A zöld termés csak ugy tud beérni, ha az érés idejének időjárási viszonyai kedvezőek. Az emberi kiválóságok beérleléséhez is kedvező atmoszférikus viszonyok szükségesek. Hiába bocsájtja a hivatása magaslatán álló tanári kar a legszebb reményekkel kecsegtető fiatalságot az élet útjára, ha ez az ut tele van tövisekkel, gátakkal, akadályokkal, a cél pedig messze és a cél felé törekvők a kevés kiválasztett szerencséseket leszámítva az elhelyezkedés reménytelenségének terhelése alatt roskadoznak. Nem pusztán az egyetemeknek és az egyetemről kikerülő fiatalságnak a problémája ez, amelynek fülében ott cseng a rektornak tompán ünnepélyes szava, mellyel doktorrá fogadta őket, hanem felmerül ez a kérdés minden iskolával kapcsolatban és egyetemesen, mindnyájunkat érdeklő kérdés formájában jelentkezik. El tudjuk-e helyezni az oktatási intézetekből kikerülő ifjúságot, tudunk-e neki megélhetést, kereseti alkalmat és ami még fontosabb, lebfetőséget. nyújtani, hogy az a bizonyos hányad a gyakorlati életben megacélozódva, ismeretekben meggyarapodva és tapasztalatokban megerősödve kiemelkedjék és ma a csonka, de később talán a határaiban megbővülő országnak vezető rétegét alkossa és egy uj Magyarországnak az alapjait lerakja? Nincs a tudásnak az a mértéke, amelyet soknak és feleslegesnek volna szabad tekintenünk a jövő szempontjából. A tudás még az úgynevezett gyakorlati pályáknak is nélkülözhetetlen előfeltételük és nagy tévedésben vqlna az a kereskedő, aki könyvelőjétől sajnálná az általános műveltséget, vagy az az iparos, aki nem eresztené el inasát a tanonciskolába, azért, mert annak idején ő nera tanult eleget. A tudás kell, a tudás szükséges. De a kérdés ott jelentkezik, hogy alkalom nyilik-e ennek a tudásnak hasznosítására. El tudja-e helyezni ez a kicsiny ország a diplomásoknak azt a mennyiségét, amely kikerül az egyetemekről és fel tudja-e szívni az ország ipara és kereskedelme azokat, akik kikerülnek a különböző alsó- és középfokú szakoktatási intézetekből? Mert hazug és a legjobb esetben álnok az a mondás, hogy az ifjúság, amely a szellemi foglalkozások körében nem tud elhelyezkedni, menjen gyakorlati pályákra, mikor a gyakorlati pályák is tul vannak terhelve és a meglévők is a létfentartás nehézségeivel küzködnek. Néhány nap múlva kezdődik meg Szegeden az országos ügyvédgyülés, amelynek panaszkodás lesz a programja, hogy miként segítse, nek az ügyvédség helyzetén. Az orvosok egy gondolattal sem állanak jobban. Hogy milyen az építészek és velük rokonfoglalkozásuak helyzete egy olyan országban, ahol csak kivételesen van építkezés, nem kell mondani. A kilátásokról, amelyek a nagyiparban és kereskedelemben várnak az elhelyezkedni váró fiatalságra, mikor a meglevőket is leépítik, jobb nem beszélni. Azokban a javaslatokban, amelyek időről-időre felmerülnek, hogy a ke. reskfedelmet kössék képesitéshez, vagy amelyek az úgynevezett képesítésnek még erősebb megszorítását célozzák a kisiparban, lehetetlen fel nem ismernünk egy további elzárkózás szimptomáit, amely az érvényesülés megnehezítésének szögesdrótjait akarja kifeszíteni. Ezeknek a jelenségeknek láttára méltán merülhet fel egy ujabb és az eddigieknél komorabb kérdés, vájjon a tömérdek iskola mellett is, de a kenyér- és ruhagondok állandó szaporodása, az elhelyezkedés lehetőségeinek megnehezedése mellett nem ha'adunk-e tulajdonképen egy megfordított szelekció felé, amely nem azokat juttatja előtérbe, akik arra érdemesek, hanem értékükre való tekintet nélkül azokat tolja előtérbe, akik vagyonba csöp. pentek bele, vagy akiknél az összeköttetések hálózata segíti elő azt, amit a személyi érték nem adott meg nekik. Ez az az aggodalom, amelynek valóraválásátől mentse meg a gondviselés ennek az országiak jövendőjét. A ilémet birodalmi kormány hozzáfárnlt a párisi fóvátétell tervezet tárgyalásához (Budapesti tudósítónk telefonjelentés?..') Berlinből jelentik: A birodalmi kormány mai minisztertanácsán Stresemann külügyminiszter részletes jelentést tett a népszövetségi tanács madridi ülésszakáról, valamint a madridi és párisi politikai tárgyalásai eredményéről. A minisztertanács kimondotta, hogy a bi- J rodalmi kormány hajlandó arra, hogy elfogadja a tervbevett kormánykonferencia alapjául a szakértők által Párisban a jóvátételi kérdés rendezése ügyében aláirt tervezetet. A Berliner Tagebialt értesülése szerint a birodalmi kormány határozott bizakodással tekint a jövő elé, habár túlzott optimizmusnak a megoldásra váró külpolitikai kérdésekben' egyelőre még nincsen helye. A német kormány mindenesetre nagy ered. ménynek tekinti, hogy a kisebbségi kérdés a Népszövetség szeptemberi ülésén újból szóbakerül és hogy a kormánynak ismét módjában lesz ismertetni a német követeléseket. Berlini politikai körökben az a vélemény, alakult ki, hogy Stresemann és Briand madridi megbeszélése után a német és francia külügyminiszter között most már nincsenek áthidalhatatlan differenciák. Éles támadások a román parlamentben a magyar kormány ellen Az ellenzék az oplánsQgy tárgyalásának megszakítósát követeli (.Budapesti tudósilónk teléfonjelent ése.) Bukarestből jelentik: A kamara mai ülésén ismét gyűlölettől tajtékzó támadások hangzottak el az ellenzéki pártok részéről Magyarország ellen. Duca volt liberálispárti miniszter a liberális párt nevében Bethlen magyar miniszterelnök legutóbbi beszédére hivatkozással interpellációt intézett a kormányhoz, amelyben azt kérdi, hogy nem gondolja-e a román kormány, hogy a magyar miniszterelnök »provokatív« beszédével teremtett helyzet aktuálissá teszi a bécsi optánstárgyalások azonnali megszakítását. Goga Oktávián volt belügyminiszter csatlakozott Duca interpellációjához, majd Jorga professzor intézett támadásokat a magyar kormány ellen. A kormány részéről az interpellációkra Mironescu külügyminiszter válaszolt, aki hangsúlyozta, hogy miután diplomáciai akció \an folyamatban, tartózkodni kell minden részletes taglalástól.