Délmagyarország, 1929. június (5. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-15 / 133. szám

II • <"V I r><->T>c~ 3SSEEESS3E253 1929 junius 15. ül CrtfllMMfSü Mei1€íí mm m ^Ghúm. C rufíaöívaláruüiaz fchJVWIIWy Szövet Újdonságon Pival iazőnoh. "Vfaytj Kárász ucca I. sz. Szeded halála és feltámadása írja: dr. Szabó László LXV. „Mcgcü veszetidme" A királyi bjztosi tanács egyik tagja, Komjáthy Béla képviselő hosszabb szatirikus verset irt a királyi biztosi tanács tagjairól és tisztviselőiről. Ezt a verset Muskó Sándor királyi ügyész (később törvényszéki elnök) litográfiái uton néhány példányban sokszorosította. Lázár György szerint a Szeged veszedelme cimü szatirikus vers »mindazokat félholtra kacagtatta, kiknek art olvasni módjukban volt.* A legenda szerint Tisza Kálmán egyszer a minisztertanácsban felolvasta ezt a verset; a miniszterek egész este ezen kacagtak s az érdemleges ügyek másnapra maradtak. Mikszáth jól itélte meg ezt a verset, mikor azt mondta róla, hogy »költői véna tekintetében a Parnasszus legalján áll, de humor és jóízű nyelvezet dolgában oly magas hely illeti, mintha Komjáthy igazi író lenne.« A vers tartalma az, hogy a királyi biztos maga elé rendeli a biztosi tanács tagjait és főbb hivatalnokait s ezekhez ékes rigmusokban részint a titkárja mutatja be a királyi biztosnak, részint ők maguk mutatkoznak be. A bemutató így ismerteti a biztosi tanács feladatát: »Minket ide küldtek, hogy ne unjad magad, Hogy megéljenezzük minden eszmíd, szavad, Hogy dicsőségedet fokozzuk, — ha lehet, — fis gyengitsük — ha kell — felelősségedet; Hogy tanácsot adjunk neked — ha kívánod, S hogy bűnbakok legyünk, — ha talán megbánod Azt, mit elkövettél, — mert az a fő dolog: Ne te légy a hihás, hogyha a plebs dohog. Mi ugy teszünk, ahogy szád szél és szemed int. Csakhogy kidukáljon naponta tiz forint« Tisza Lajos, a királyi biztos igy felelt az általános bemutatkozásra: •Uraim! Férfiak! Ez már okos beszédI JuULma lesz ennek sok estély és ábédt Látom, nem csalódott bennetek Geszt ura, . Ennyi jeles férfit összeszedni tudat Most már szentül hisxem, hogy felépül Szeged, Mert ennyi önérzet biztos alap lehet Minden bevégzett tényt nektek tudtul adok, Hogy mint illik, arra >igen«-t szavazzatok. Titkon neheztelni, sőt simfelni szabad, Hisz a lényeg semmj, ha a látszat marad.« T Az egyes tanácstagok bemutatkozásai igen mulatságosak és igen találó célzásokkal vannak fűszerezve. Például Bakay Nándor, a város függetlenség képviselője igy mutatkozik be: Nekem, Te Kegyelmes! Bakag a nevem, Pertu vagyok veled, te pedig én velem. / 'Apostolaid közt én leszek a Júdás, De addig gondom lesz, bogy te naponta láss. Mikor a napidij már nem sokí járhat, Kiegyenesítem a most görbe hátat; De titkon akkor is hü embered leszek', > Csak a Nép-kőrókhen leszek dühödt, veszett Ha azt, amit mondok, meg nem tartom s állom: Saját kézimunkám okozza halálom!« Magyarázatul hozzá kell fűzni ehhez a vershez, hogy Bakay egyrészt nagy demokrata volt a nép körötten, másrészt büszke volt rá, hogy mint képviselő, a királyi biztost tegszhetíe. A város űri közönsége nagyon jól mulatott azon, hogy mikor Trefort Ágost vallásés közoktatási miniszter 1879 julius közepén ellátogatott Szegedre, Bakay képviselő, aki kiment eléje a vasútra, a miniszter bevonulásakor felült a miniszter kocsijára — a bakra, a kocsis mellé. 1880 tavaszán Bakay lemondott a biztosi tanácsosi állásról és ismét nagyon ellenzéki húrokat pengstett Az a célzás, hogy »saját kézimunkám okozza halálom«, arra vonatkozott, hogy Bakay köteles mester volt A következő bemutatkozó Tallián Béla torontáli főszolgabíró: »Mostan rám Jött a sor, — Tallián-nak hivnak, Eke vagyok, s méltán, sok bolt-kirakatnak. Karperecet hordok, mert ez uri módi. Nincs egy mozdulatom, amelyik valódi. , Szolgabíró vagyok, de alíspán-tojás, Ha meg néni zápulok, lesz nagy pezsgőfolyás. Hogy kerültem ide, annak nincs alapja, Minden más, csak érdem nem lehet az apja. Vau már két keresztem, harmadikra vágyom, Mert a mostanit még tükörből sem látom.« Komjáthy itt tévedett: Talliánnak tényleg voltak érdemei; az árvíz után a menekültek elhelyezése érdekében igen sokat tett Komjáthy Talliánt olyan tojásnak nézte, akiből alispán fog kikelni — s ebben is tévedett, mert Tallián főispán lett, majd a képviselőház elnöke, azután földmivelési miniszter és báró. Jankovich Miklós képviselőt »az ország vad mérnökének« nevezték, mert akárhol volt árviz, a kormány rend szerint őt nevezte ki oda kormánybiztosnak, bár Mikszáth szerint még egyszer sem segített a bajon. Fiatal korában erősen költötte az örökölt vagyont, majd szolgabíró lett Duna-Patajon s azután képviselő. Komjáthy versében igy mutatkozik be: £n vagyok lanl-ovich. Idült kormánybiztos Tudom, az ily állás a konyhára mit hozf Töltés-építéshez nagy a tudományom; Igazolja ingem, csizmám és nadrágom, Hogy sikerrél töltök, van rá bizonyságom Deákul irta be azt egy pap barátom. Jeles vadász vagyok, sok vadat pusztitok. Hogy számból is folyton az jó ki, — nyilt titok. És mert eddig a víz adott nekem állást, Hálából fejemben adtam neki szállást Végh Aurél képviselővel, akinek az volt az ambíciója, mely azonban sohasem teljesült be), hogy Csanádmegye főispánja legyén. Komjáthy a következőket mondatja: Díszruhában jövök, mint illik egy Vighet; „ Érzem, nagy dolgokat tudnék vinni véghez, Mert agyam agy lüktet, csak alkalomrá vár. Csak már főispánom vinné el a tatár. Mint tők-ász-bélához bevág a tök filkó. Horváth s Rosenberghez ugy vár engem MUkő. Szeretem a sportnak minden nemét, ágit, Bár a jégen már több társam törte lábát Ahogy fütyülsz, intesz, a táneot ugy járom, Kettős napidíjért türbetó • járom. Nem sok vizet zavart a biztosi fanácsban Szemző Gyula bácskai képviselő, akiről senki sem tudta, hogyan jutott ehhez a megbízatáshoz. Komjáthy igy szólaltatja meg: Szemz6ntk neveznek, bár sikertelenül, \ Pedig néha még a kapanyél is elsül. Demokrata vagyok: Poór-ral társalkodom, Pedig azt szégyelni volna elég okom. Noha a világot mái- kétszer bejártam, A közmondás mindig igazabb lett nálam. Mert a létnek, agynak nincsen nálam magja, A habarék-pártnak lettem méltó tagja. Jeles gazda vagyok, termesztem a kendert. Mert ez könnyen úrrá teheti az embert Mikszáth pedig ezt irja róla: A »fekete-házban* lakik, hol gyakran mereng az ablaknál. A merengések egy ily percében, midőn gvémánt gyűrűjével álmodozón zórögtetteazabíak üvegét, kedélyesen szólítja meg egyik kollegája: > — Miért nem karcolod rá a nevedet? — Minek? kérdi megrezzenve Szemzó. — Hadd tudja meg az utókor, hogy te j* Szegeden voltál. Horváth Gyula kormánypárti képviselő igy mutatkozott be: »Az én nevem Horuáth. Erdély adott létet, Büszkén hordozom a reám kötött féket Bátyáin azon halt meg, melyre én megértem. Kik őt megsiratták, nem simának értem. Fő-fő mulatságom a krágli és a tarok, Hogyha bátyád uszit, mindjárt morgok, marokt írok röpiratot megrendelt irányban, Bukottakat teszek követte szakmányban. Hü jobbágyod leszek, mind örökre! Ammea! Csinálj bármit, sohsem mondom: Quouesque tandem 1!« Mikszáth szerint Horváth Gyula »nem vágyik komoly munkásságra, azért, mert ha a küküllői sógorság, komaság, mely a parlamentbe választá,. megltüdná, hogy Horváth dolgozni is tud, sohse választaná meg többé képviselőnek, mert hiszen más tisztességes pályán is megélhet odahaza.« Mikszáth helytelenül itélte meg Horváth Gyulát, 1891-ben olyan újságot alapított, (Magyar Hírlap), melynek pár évig vezető szerepe volt a magyar sajtóban. Érdekes alakja volt a biztosi tanácsnak Dobó Miklós is, a szegedi születésű temesvári kanonok. Mikszáth azt irta róla, hogy Dobó »a szegedi romok közül véli kihalászni a püspöki süveget.« Emlegették is, hogy ő kapja majd a kassai püspökséget, amire nézve Trefort miniszter ígéretet is tett, — Dobónak ez a reménysége azonban sohasem teljesedett be. Bemutatkozó rigmusai Komjáthy verséhen igy szólanak: >£n meg Dobó vagyok, elnökség a vágyam. ;. Jó szál legény vagyok, de csonka az ágyam. Tudom, hogy hová kell tenni póznát, rácsot Ebben én adhatok legbölcsebb tanácsot > Rám adjál legtöbbet eszméin bármily fura, Mert engem kiemel felkentség, tonsura. Leibspeízom, — mint mindig, —a jó püspök falat, Mert kassai sonkán, fájdalom, más mulat Hogy készültségemnek legyen méltó tere, Oly bizottságba tégy, melynek neve here.* Nagyon mulatságos volt a tanács legfiatalabb tagjának, Rónay Bélának a bemutatkozása: Rónay főispán Béla fia vagyok Polgár, paraszt ne is szóljon hozzám gyalog." Voltam szolgabíró s képviselőjelölt, De Nóvák, mint ilyet a vótumkor leölt Ez biográfiám, ezzel aztán vége; Egy mandátum lenne jövőm üdvösségei Oh, végy kegyeidbe, hogy elérhessem azt, Nálam nem találhatsz jobb mameluk kamaszt; Példányképem: Aldzsi, Vigh Boer, Ivánka, Kik mindig ugy járták, mint bátyád kívánta. »Szeged veszedelmének« két utolsó szakasza igy szólt: Most, hog megismertük egymás naturájít, Kezdjük meg Szegednek rekonstrukcióját Ki-ki levelet kap, melybe beíratom, Hogy mit tegyen, és azt fogadjátok vakol» »Most pedig elmehet mindenki dolgára!« Szólt Tisza, s titkárja rögtön ajtót tár» A parancs azonnal szőfogadást termett, Es a kéz-csók után elhagyták a termet Tisza »solo« maradt s szörnyen jót nevetett: összeszedni ilyen bandát hogy lehetett! Mit a vjz megkímélt, elpusztitá e had, Szomorú emlékük őrökre fennmarad, ^ Mindennek mit tettek, nem volt más alapfri, Hogy a napidijat ki-ki tovább kapja. Érzi ezért Szeged; csak az lesz az ünnep, Ha majd egyszer ezek elmennek, eltüpneK; Mert minden csapás közt, ml e várost ért«, Legtöbb érdeket tán ez a tanács sérte, Mert ez, mit kitalált egy ördögi elme, Ez vala Szegednek Igaz veszedelmei