Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-09 / 104. szám

1929 május 9. OftLMAGYAP^SZAG 7 Szened halála és feltámadása Ir|a: dr. Szabó László XLVI. Kísérleten a Hz eltávolítására Tisza Kálmán miniszterelnök április 3-án nyilatkozott a képviselőházban a kormányt nak Szegedre vonatkozó terveiről s a szegediek ebből a beszédből tudták meg, hogy mi fog történni velük? A kormány a viz eltávolítását tartotta legelső feladatának és ezzel Kapcsolatban meg akarta akadályozni, hogy ujabb víztömegek zúduljanak a városra. A helyszíni vizsgáilatok eredmenyeként megállapították, hogy az árviz alkalmával csak az Alföldi Vasút töltésén hevenyészett nyúlgát szakadt el; a beömlő viz azonban lassankint elmosta magát a vasúti töltést is, sőt a viz néhol formaszerü medret vájt magának. Amig a város nincs biztosítva a viz beözönlése ellen, addig az újjáépítésére vonatkozólag még terveket sem lehet készíteni. Tisza bejelentette a képviselőháznak, hogy a viz beömlésének megakadályozása legalább hatszázezer forintba fog kerülni; megnyugtatta azonban a képviselőházat, hogy ennek a költségnek egy részét Szeged városára fogja hárítani. »Az államínak, mondotta a miniszterelnök, ily csapással szemben segédkeznie kell, de utoljára is magunknak a legközelebb érdekelteknek is hozzá kell saját városuk rekonstrukciójához teljes erőmegfeszitéssel járulniok.« Amikor Tisza mindezeket bejelentette & Háznak intézkedéseit rpár rég megtette. Az Alföldi Vasút töltésének helyreállítása ügyóhen pályázatra hivta fel a Brüll, Gregerzsen, Müller, Basch és Schwartz s a Deutsch és Társa céget. Az igen jelentékeny közmunkát a pályázók közül a Deutsch és Társa cég kapta meg. A kormány ugy rendelkezett, hogy az Alföldi Vasút töltésén a rcsek betömése cölöpszerkezettel és rőzsekötegekkel eszközöltessék. A szükséges földanyagot az Öthalomból hajón, a szőregi és oroszlámosi magaslatokról pedig vasúton kell szállítani. A vállalkozó cég kötelezettséget vállalt arra, hogy április 30-ikáig elfogja a beáradó vizet, további nyolc nap alatt pedig annyira felemeli a töltés koronáiját, hogy meg lehessen kezdeni a városban a viz oly arányú kiszivattyuzását, hogy május végére Szeged talaja száraz legyen. Ami a költségeket illeti, Tisza a képviselőházban hatszázezer forintot említett; tény, hogy a munkát a Deulsch és Társa cég hétszázezer forintért vállalta és tény az is, hogy ezt az összeget Szegeden mindenki sokalta. Általálban az volt a közfelfogás, hogy a viz majd lehúzódik magától is, ha beáll az apadás ideje; addig pedig, mig a Tisza jelentékenyen nem apad, minden mesterkélt vizlevezetési és szivattyuzási kísérletezés hiábavaló. A Szegedi Napló nyíltan tiltakozott is »az óriási pénzösszeg kihajigálása ellen.« ötven év elmulta után már megvallhatjuk^ hogy nem volt megokolt Szeged város közönségének ellenszenve a cölöpökkel megerősitett vasúti töltés fclmagasitásával szemben. Aki csak foglalkozott az árviz történetével,/ — mindenki nagyon elhibázottnak tartotta a »szádfal« építését, sőt Lázár György igyev kezett minden alkalommal nevetségessé tenni ezt a munkát. Egy véletlen szerencsétlenség igazat is adott a gáncsolóknak: április 30-án a vihar nagy mértékben megrongálta a »szádfalat.« Azonban tény, hogy a hibákat néhány nap alatt pótolták és tény az ls, hogy a szádfal nélkül hónapokig késett volna a viz eltávolítása. A nagy ellenszenvnek aligha lelehett más oka, mint hogy Szeged népe megfijedt e hatalmas műszaki munkálatnak a költségeitől, annyival is inkább, mert sem azt nem tudta, hogy a költségekből mennyi fogja terhelni a várost, sem azt, hogy az ismeretlen, ele bizonyára jelentékeny összeget miből fogja fizetni? A helyi lapok szerint április 30-ikán oly óriási vihar /volt» hogy a vasúti töltést a külső viznek hu.om öles nultajmai verdesték. A még el nem készült szádfal több helyen beszakadt; a szeged-rókusi állomásra öt helyen folyt be a viz; két kis esavargőzős az összes csónakokkal együtt elsülyedt s a tutajokra épített' kantinok megsemmisültek. Elmerültek a munkások lakó-bárkái is, valamint az építési iroda is minden felszerelésével, az összes térképekkel és műszaki rajzokkal és eszközökkel együtt. A munkások valamennyien a vizbe zuhantak^ de szerencsére senki sem vesztette életét. A cölöpök egyresze kidőlt, a »bunkózó gépekkel« együtt. A munkások nagy része felmászott a ki nem dőlt cölöpökre és korán reggeltől délutánig ott kuporgott, csurom vizesen, mig a mentésükre pontonokon érkezett katonaság le nem szedte őket. »Szörnyű elgondolni, irja a Napló, hogy a keskeny karókori emberek órákig tanyáztak!« Már pedig nem kevesebb, mint háromszáz munkás kuporgott a cölöpökön. »A kár kiszámíthatatlan, irta a Napló, s a munkálalok hosszú időre vissza vannak vetve!« A kár tényleg nagy volt, de ki lehetett «ámítani: körülbelül százezer forintra rúgott. S a munkálatok csak négy napra voltak viszszavetve, mert ennyi idő kellett a töltés helyreállítására. Az eset igen nagy szenzáció volt. A közllekedési minisztérium rögtön leküldte Pruchberger miniszteri tanácsost hogy indítson vizsgálatot. Bz a vizsgálat kiderítette a szerenr csétlenség okát: azok a lápok, amelyeken a munkások barakjai és kantinjai voltak elhelyezve, nem voltak rendesen levasmacskázva, hanem szabadon lebegtek a vizén s a hullámok odavertek őket a cölöpökhöz. A vizsgálat ennek következtében azt is me$állapitotta, hogy az egész kárt a Deutsch és Társa cégnek kell viselnie. A Gr lile és a Blocksberg nevű kis csavargőzösöket, melyek a földszállitó dereglyéket vontatták, hamarosan kiemelték a vizből és ismét üzemképessé tették. Bubna alezredesnek azonban néhány napig künn kellett maradnia a töltésnél és katonáival őriznie kellett a munkásokat, hogy meg ne szökjenek. A munkások igen panaszkodtak, hogy a munkabérüket nem kapják pontosan. A vállalkozó cég német tisztviselői arra hivatkoztak, hogy a munkar bér egyrészét azért tartják vissza, hogy a munkást ezzel a továbbdolgozásra kénysze:ritsék. A céget általában nagyon nyugtalanította az a körülmény, hogy ezernél több munkást nem tudott kapni, holott a munkával záros határidőre el kellett készülnie. A munkásoknak a vállalkozáshoz való viszonyára jellemző a következő apróság, melyet a Napló jegyzett föl: Megkérdeztük a csavargőzös tatarozóját: . •— Volt-e sok kár? — Bizony volt elég. Hanem hát annak döglik, urtun, akinek van, r — Hogy érti eztí — Ugy, kérem alásan, liogy igv jár minden Opíilta-Foio Ciebmann láiszerésxnél 447 Ha-Ha melleit. ember, ki a szerencsétlenségből akar nyerészkedni. Meg is érdemiit Hogv a »szádfal« építése nem volt felesi-' leges dolog, az abból is nyilvánvaló, hogy csak juiúus 5-ikén sikerült Leljesen megakadályozni a viznek a külső árterületről a város belterületére való folydogálását. Az egész töltés-épités junius 11-ikén ért veget s az egész munka, melyet az állam * részéről egy kormánybiztos, egy felügyelő, egy főmérnök és tizenkét mérnök ellenőrzött, végösszegben 1 millió 195.901 írt 60 krba került. Azonban lehetővé tette, hogy a vizet a-városból arányv lag gyorsan eltávolítsák. A viz eltávolításának tervét Tisza Kálmán már a képviselőház április 3-iki ülésén vázolta. — Amint a város az uj viz beözönlése ellen biztosítva lesz, — mondotta, — a leereszthető vizet, le kell ereszteni s egyszersmind a le nem ereszthető viznek kipumpálását a legnagyobb eréllyel munkába kell venni. A államvasuti gépgyár igazgatósága kapott megbízást a szivattyúzás tervének kidolgozására és minden intézkedés meg van téve arra, hogy legalább is száz gőzgéppel dolgozó pumpa kezdje meg a viz eltávolítását. Mivel némely igen mélyen fekvő, vagy a folyótól inessz&fekvő részek is vannak, a kormány szükségesnek tartotta Angliából megrendelni az ott kapható legnagyobb két szivattyút, mert ezektől várja, hogy az ily helyekről gyorsabbar. eltávolítják a vizet, mint a nálunk található kisebb erejű szivattyúk. Április 24-ikén meg is érkezetett Szegedre, Temesvár felől, hatvanöt gőzszivattyu, ugyanannyi gépésszel s néhány nap múlva mái Szegeden voltak a főváros által kölcsönadott gőzszivattyuk is. Zimmcrmaun állami gép. gyári igazgató jelölte ki a szivattyúk helyét mig magára a munkára a főváros gépésze! Krause XValdemár felügyelt, ki az árviz alkalmával a mentésben is derekasan részt vett A legtöbb szivattyút a szilléri töltésen, közt. vetlenül a gyártelep mellett s a »Hármas kő. lyuknál«, Szeged állomás és a gépinditó-ház között helyezték el, néhány gép pedig a Belvárosban, a Szina-udvarnál működött. Százhúsz gőzszivattyu szerepelt a tervekben s ezeknek negyvenöt napig kellett a tervek szerint dolgozniok, összesen 245.000 frt költséggel. A legtöbb gőzszivattyu a német Siegel-gyárban készült. Csakhamar megérkeztek az angol szivattyúk is, melyeket a Napló rendkívüli (de talán nem nagyon megokolt) bizalmatlansággal fogadott. »Az angol gőzfecskendök — irta — halszorannyi széníogyasztás mellett nem húznak ki annyi vizet, mint az az egyszerű, nyolc lóerejü gőzgép által hajtott centrifugális szivattyú, mely ott rozsdásodik Szeged város géptárában.« Mindazonáltal tény, hogy a szivattyúk junius 8-tól augusztus 25-ikéíg harminchárommillió köbméter vizet emellek ki a városból, összesen mintegy kétszáznyolcvanezer forint költséggel s igy a rothadó anyagok eltávolítása után szeptemberben már a városnak csaknem egész területén meg lehetett kezdeni az ideiglenes lakások építését kerékpár csak nálam szerezhető be. Eredeli Wdlfenrád Sleyr, Fegyvergyári A'katrésiek és nummik olcón kaohalk. Imerikai írógép üláfliiÁ IfOllÓIíPlf N°«v Iflv tó mtlhel.y 255 IlidUlU neilCStSIt. Kedvező fizetési feltételek!!! Kelemen'Márton Kelemen ucca 11. Főporta mellett s* a a e ú 1 termelő ixtívetls esete isészlt elsőrendű kivi. .élben luldnyoa úrban A3t sszobaiestést, másolást, toutor1 fény esést, cimfestési és aranyazzást. ""—' ' 1 ••'J 1»! I * • "l JIJMI 22 2«