Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-08 / 103. szám

ÜÉLM Af.V A ROKí>Z ÁG iÓi^Ó iilfltjU^ Cl. Szened halála c§ feltámadása i lria : dr. Szabó László XLV. Az „Oroszlán" a „Hungária" ellen Az Egyetértés március 19-iki számában lic. Tes támadás jelent meg a szegedi intelligencia ellen. Elmondja a lap szegedi ludósilója, hogy a városba egyenkint visszaszállingózó honoráciorok »dologlalanul töltik a napot« az Oroszlán kávéházban, ahol »egymást izgatják, s a közönséget is izgalják mindenki ellen, aki nem szegedi«. Az ügyvédek és orvasok, akiknek most nincsen semmi munkájuk, napidíjjal járó hivatalokat követcinek. És mindenki szidja Bakay Nándort, a város ellenzéki képviselőjét, aki a képviselőházban csak általános jellegű intézkedéseket sürgetett ahelyett, hogy számszerűen megmondta volna, hogy husz vagy huszonötmillió forintot ossza, nak szét a szegediek között. Mindenki nagyhangon beszél a kávéházban a saját káráról,1 melyet a valóságos kárnál tizszer-huszszor nagyobbra becsül. Ennek a tudósilásnak kétségtelenül Verhovay Gyula képviselő volt a szerzője, akit mint pár napig működő »helyettes kormánybiztost« sértett az a gyűlöletté fokozódó ellenszenv, melyet a szegedi intelligencia a kormánybiztosokkal szemben tanúsított. Egyébként azonban nem volt alaptalan az Egyetértés tudósítása, mert mindenki jelentékeny pénzbeli segilség szétoszlását várta és már előre félt az intelligencia attól, hogy nem segélyt, hanem csak kölcsönt iog kapni. Bár Bakay függetlenségi képviselő volt, a leghevesebb támadásokat a függetlenségi Párti Szegedi Napló intézte ellene. Már a király szegcdi látogatása elölt, már. cius 16-án délután öl órakor »értekezlet» volt ez Oroszlán kávéházban. Nagy Sándor, a Szegedi Hiradó szerkesztője volt az értekezlet összehívója és első szónoka, aki hevesen kifakadt a kormánybiztosok intézkedései ellen. A város ügyeinek ellenőrzésére Rózsa Ferenc rókusi plébános elnöklete alatt bizottságot választottak és elhatározták, hogy a segélyezések ügyét magukra vállalják. Kerülelenkint segélyező bizottságokat választottak és »átírlak« a kormánybiztosoknak, hogy a hatósági pontonokat ezeknek a bizottságoknak adják ál. 'Átiratukra persze sohasem kaplak választ. Az értekezleten jelenvolt huszonhat városi törvényhatósági bizottsági tag aláirt egy ivet, melybea felkérték a főispánt, hogy március 18-ikára rendkívüli közgyűlést hívjon össze. Március 18-ikán délután négy órakor Dáni Ferenc főispán meg is nyitotta az árvíz utáni első közgyűlést a Hungária élkczőlermében. A tőrvényhatósági bizottság tagjai közül harminckettőn voltak jelen; azok tehát, akik az összehívást kérték, óriási többségben voltak. Mivel azonban a közgyűlés összehivatása és a közgyűlés megtartása közé esett a király látogatása, mely nagyon jó hatást tett és Tiszának ismeretes tárgyalásai és Ígéretei is reményeket ébresztettek, a közgyűlés lefolyása nyugodt és méltóságteljes volt: az Oroszlán kávéházban háborgó közvélemény a Hungáriában tanácskozó közgyűlésen nem okozott semmi zavart. Dáni Ferenc főispán megnyíló beszédébeu keveset beszélt a történtekről. Mindenünkül elvesztettük, mondotta, koldusok vagyunk! És percekig nem tudta folylalni szavait, a hirástól. A szörnyű veszteség feletti fájdalom újra felsajgott bennünk, irja egy tudósiló, s a szivek mély keserve könnyekben tört magának utat és olt csillogott minden szemben.« Mikor a főispáu erőt veit magán, Jób szavait idéz le: >Az Ur adla, az Ur el is vette«. Utalt arra a nagy részvétre, melyet Szeged sorsa iránt az egész Európa tauusit és amely reményt ad a csüggedt lakosságnak. Megemlékezett a király biztató szavairól, melyeket a közgyűlés lelkes éijenzéssel fogadolt és tudatta a közgyűléssel, hogy a miniszterelnök becsületszavát adta arra, hogy a város ujjáalkotását az országgyűlésen a legerélyesebben fogja sürgetni. Végül felhivta a közgyűlést és a polgárságot, hogy e siralmas helyzetben együttes erővel működjenek közre a város ujjáalkolásán. Beszámolt a miniszterelnökkel folytatott tanácskozásról, melyen megállapították, hogy az autonom hatóság működése tulajdonképen egy percig sem vtfll felfüggesztve; a varási hatóságok tehát március 19-ikén újra megkezdik működésűket. Obláth Lipót indítványára köszönetet mondtak a törvényhatóságoknak, melyek a várost gyámolitották és mindazoknak a testületeknek és intézményeknek, melyek a mentésben részt veitek. Szluha Ágoston szükségesnek tartotta, hogy a tanács azonnal kezdje meg működését, a rendőri leendőket azonban a város még nem bírja ellátni. Történtek ugyan oly intézkedések, melyek egyébként visszatetszést keltettek, de azért mégis fel kellene kérni a kormánybiztost, hogy továbbra is gondoskodjék a rendőri ügyek ellátásáról. Ezt az indítványt a közgyűlés »vegyes érzelmekkel« fogadta, bár csak Polczner Jenő szólalt fel ellene. — Oly nyomolt lelki állapotban vagyunk, mondotta, hogy c súlyos feladatnak nem felelhetünk meg — kormánybiztost nem kérhetjük az itt maradásra. Taschler József főkapitány pártolta Szluha indítványát, mert Kállav ödön képviselő, mint kormánybiztos önfeláldozó működést fejtett ki. A rendőrség tagjai mind árvízkárosultak és már gyülekeznek ugyan, de még nem bírják az összes leendőket elvégezni. Oblálh Lipót azt fejtegette, hogy a rendes viszonyok helyreálltáig az államnak kellene a rendőri szolgálatot ellátni. Szluha indítványát elfogadta a közgyűlés, J de a főispán mindjárt közölte, hogy Kállay kormánybiztos már csomagol és nem fog a városban maradni. A közgyűlés erre ugy határozott, hogy Szluha Ágostont és Pillich Kálmánt felkérte, hogy a betegeskedő Taschler főkapitányt hivatali teendőiben támogassák. Dáni főispán igen élesen kikelt »a város azon tisztviselői ellen, kik esküjük megszegésével elszéledtek, magára hagyván a legnagyobb vészben és szükségben a közönséget; miután eddig alkalmuk volt családjaikat biztosságba helyezni, most már térjenek vissza helyükre, mert különben távolmaradásukat egyenlőnek kellene tekinteni a lemondással.« Ezután elhatározták, hogy egy »élelmezési nagy bizottságot« alakítanak; ennek tagjai lettek: Dáni Ferenc főispán, Szabados János, Sztankó, Kertész, Dobos, Apró, Klemm, Deutsch B., Enghi Kis Péter cs Lantos törvényhatósági bizottsági tagok. Az egyes városrészekben is alakítottak helyi élelmezési bizottságokat; ezeknek elnökei lettek: Uj-Szegeden Nóvák József.. Felsővároson Zombory Antal, Rókuson Szabados János, Alsóvároson Veszelínovics Bazíl tanácsnok. Elhatározlak, hogy azokat, akik Szőregrc, Deszkre, Gyálára és Szent-Ivánra menekültek, Uj-Szegcdről fogják élelmezni. A menekülők szállítását intéző Kende Kanut OpíilccL-Foío EieJhmann látszerésznél 447 Ha-Ha melleit. kormánybiztos mellé kirendelték Jugen Károly, Jakabfi és Endrényi Antal városi tisztviselőket. Szluha Ágoston indítványára elhatározták, hogy Uj-Szegeden a menekülők számára fabarakokat épilenck és hogy a barakok lakóit némi tüzelővel is ellátják. Ezeknek az ügyeknek intézésével megbízták Pap Istvánt, Kalmár Imrét, Kovács Istvánt és ifjabb Heszlényi Józsefet. Reizner János főjegyző ezután egy terjedelmes munkálatot terjesztett elő a város újjáépítése ügyében; javasolta, hogy a város számára árvízvédelmi vonalat építsenek, hogy a megye székhelyét tegyék át Szegedre, építsenek kaszárnyát, az építkezésekre adjon ac állam tízmillió forint segélyt, ajakitsanak bizottságokat a szabályozási tervek elkészítésére és a károk felbecslésére, külön építési tanács intézze a város ármentesitését, az uj házakra adjanak tizenötévi adómentességet^ rendeljék el hat hónapra a moraloriumot s a város jövőjét illetőleg adion a kormány garanciákat. — Mert, mondotta Reizner, ha a kormány nem képes Szegedet ujjáalkotni s jövőjét biztosítani, akkor jobb lesz, ha e város lakossága szétmegy, mint az dldott kéve, — é* Szeged nevét egészen letörölhetik a térképről. Miután Reizner sokkal több nagy dolgot javasolt, mint amennyit hamarjában el lehetett volna fogadni, munkálatát külön bizottság elé 'Ulasitották, amelynek tagjai lettek:. Pálfy polgármester, Taschler főkapitány, Reizner főjegyző, Nóvák főügyész, Veszelínovics és Szabados tanácsnokok, a mérnöki hivatal tisztviselői, továbbá Polczncr Jenő, Börcsök Ignác, Zombory Andor, Ecsedi Ferenc, Lévay Ferenc, Szluha Ágoston, Pillich Kálmán, Zsóter Andor, Szojka Gusztáv, Csikós Ignác, Balogh János, Weiner Miksa és Obláth Lipót törvényhatósági bizottsági tagok. Pálfy polgármester jelentést tett arról, hogy a miniszterelnök elrendelte az Alföldi Vasul töltésének lelmagasitását abból a célból, hogy, a bel- és kültelki öblözeteket egymástól elválasztva, a vizet a belterületről kiszivattyúzhassák. Arra a kérdésre, hogy ennek a költségeit ki viselje, a miniszterelnök azt felelte, hogy természetesen a vasút és a város!« — De miből?! Miből?! zugolt a közgyűlés. — Én c terv kivitelét lehetetlennek tartom, mondotta a polgármester, és kijelentem, hogy a várós uem költhet százezreket kísérletezésekre. Balogh János közjegyző indítványára elhatározták, hogy a Tisza-szabályozás ügyében felterjesztést intéznek a kormányhoz. A felterjesztésben kifejtik, hogy mig a szabályozás rendszere meg nem változik, addig a Tisza vidéke nincs bátorságban; éppen ezért a szabályozást országos ügyként kell kezelni. NagySándor indítványára azt is bele foglalták a felterjesztésbe, hogy a város meggyőződésé szerint Szeged megsemmisülését elsősorban az elhibázott Tisza-szabályozás okozta. A közgyűlés után Taschler főkapitány vezetésével háromtagú küldöttség tisztelgett Kállay kormánybiztosnál és maradásra kérte őt. Kállay azonban kijelentette, hogy ő és társai feladatukat már befejezték és kötelességük elszólítja őket Szegedről. a ROYAL CIPŐÁRUHÁZ Kárász u. 10. sz. (Szent István-Társulat mellé) Icoltözllc át. 527 Esiáeig raktárát mélyen lessállitott árak mellett árusítja ki. Ugyanott üvegeseit uf belső KiraKai eladó. KHS8SHÍ