Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-07 / 102. szám

DÉLM AGY A ROHSZAG it/29 május 7. Egy kacsára célzott és kilőtte egy géplakatos félszemét Súlyos szerencsétlenség a vásárt céllövöldében (A Délmagyarország munkatársától.) Vasárnap délután a Mars-téri egyik céllövőbódébam súlyos szerencsétlenség történt. A vásári Bokadalomban szórakozott Papp Ferenc alsótanyai legény. Papp összetalálkozott néhány alsótanyai leánnyal, akik előtt produkálni akarta magát. Nagy virtussal odaállott a sátor elé és a leányok kívánságára egyik lebegő kacsára célzott. Elsütötte a fegyvert, amikor fiirtelen éles sikoly hallatszott. A sátor mellett egy fiatalember összeesett, akinek a fegyver ólomgolyója a balszemébe hatott és súlyos ronesolásokat okozott. A Mars-téren portyázó rendőrök azonnal lefogták az illuminátt állapotban lévő legényt, aki a kihallgatott szemtanuk vallomása szerint részegségében egészen más irányba lóit, mint amerre célozni akart. MezÉy József géplakatossegédet akinek balszemét kilőtték, a mentők beszállították a közkórházba. A részeg alsótanyai legény ellen gondatlanságból okozott súlyos testi sértés cámén indult meg at eljárás. | LON CHANEY grandiózus filmte, .Vén bolond szerdán, csütörtökön a Korzóban. ] Szeged halála es feltámadása l*|a; úr. Szabó lászló XLFV. A pénzintézeteit megúszták n vizet A' csodüval Határos dolog, hogy Szeged pénzintézetei nemcsak hogy nem mentek tönkre az árvízben, hanem még könnyen is heverték ki a nagy katasztrófát. Ezt nemcsak annak lehetett köszönni, hogy kitűnően vezetett, régi intézetek működtek Szegeden, hanem még inkább annak, hogy a város népe bámulatos belátást és nyugalmat tanúsított Érdekes, hogy a pénzintézetek ügyének rendesése nem is az éniekelt intézeteknek, hanem a közönségnek jutott az eszébe. Azok a szegedi uri emberek, akik Temesvárra menekültek, már március 13-án értekezletet tartottak a 6zegedi származású Dobó Miklós kanonok házánál a város pénzűgyeinek rendezése dolgában. Az értekezlet megbízásából másnap egy küldöttség utazott fel Budapestre és kihallgatást kért a miniszternél. Dr. Rosenberg Izidor (később: Rósa Izsó) volt a küldöttség szónoka. Előadta, hogy moratóriumot kellene elrendelni, mert »veszélyeztetve látják a jelzálogi adósokat és a kereskedőket, ha azok a rend némi helyreállása után kapzsi hitelezők által vagyonuk maradványaitól megfosztathatnak. Azok a gazdag pénzintézetek, amelyekbe milliók vannak elhelyezve s amelyek Szeged népét tőkeere« jőkkel táplálták és a romjaiból feltámasztandó várost tökeikkel éltetnék, okvetlenül összedőlnek, ha a tőrvény betűjét reájuk alkalmazzák. A szegedi pénzintézetek helyzete ma az, hogy mind elvesztették részvénytőkéjüket, mert még annál is sokkal nagyobb összegeket hiteleztek szqgedi házakra. A kereskedelmi törvény értelmében ezeknek az intézeteknek mind likvidálniok kellene; és melyik igazgaló vállalná magara a felelősséget, hogy a törvény világos parancsa ellenére folytassa az üzletvitelét? A szegcdi árvapénztár közel egy milliót helyezett el szegedi házakra. Hogyan kerülhet meg az árvák pénze, ha a szegedi nép nyugodtan vissza nem térhet és házát föl nem építheti, mert könyörtelen hitelezője újonnan szerzett csekély vagyonától megfoszthatja? Vagy hogyan kezdje meg üzletét újra a kereskedő, ha valamelyik kíméletlen hitelező bármely napon megbuktathatja? Ebben a rendkívüli helyzetben rendkívüli intézkedések szükségesek. Tisza Kálmán azt feleibe, hogy a pénzügyminisztériumban már dolgoznak egy rendeleten, melljel a legsürgősebb kérdéseket rendezni fogják. A néhány nap múlva elkészült rendelet szerint a törvénykezésben a március 3-tól április 16-áig bíróilag kitűzött vagy folyó határnapok szünetelnek; árverések augusztus utolsó napjáig sem ingókra, sem ingatlanokra nem tarthatók; a váltóóvatolási határidők április közepéig nyitva maradtak. — Nem volt sok, amit a kormány az adósok javára biztosított, de több volt a semminél. Arra a hirrCj hogy dr. Roscnbergék már tárgyaltak a kormánnyal, la szegfedi pénzintézetek is megmozdultak és küldöttséget menesztettek Budapestre, ugy látszik, hogy március 20-ikán. A küldöttség tagjai voltak: Fodor István, a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár igazgatósági tagja, Kiss Dávid, Gál Ferenc, Lévay Ignácz, dr. Rosenberg Izidor, Vass Károly, May R. Miksa, a Kereskedelmi és Iparbank igazgatója, Reitzer Adolf, az Altalános Takarékpénztár igazgatója és Horváth Lajos, a Kézműves Bank igazgatója. OpíiUa-Foto £iebmann láiszerésxnél 447 Ha-Ha mellett. igen jótékonyan hatott a jobbmódu lakosság idegeire. Amikor a város viz alá került, a pénzintézetek természetesen kénytelenek voltai^ telje-1 sen megszüntetni működésüket. A pénzügyminiszterrel folytatott tárgyalásnak az volt a célja, hogy a szegedi pénzintézetek betevőiknek minden igényét feltétlenül kielégíthessék. Az összes takarékbetétek összege körülbelül három millió forint volt a négy intézetnél; ezzel szemben a négy intézet »mobil« volt egymilliónyolcszázezer forint erejéig. Ha a négy pénzintézetnek összesen egymilliókétszázezer forintot rendelkezésére bocsájtanak, akkor nem lehet semmi zavar még akkor sem, ha minden betevő minden pénzét visszaköveteli is. A helyzet egészen rendkívüli volt és senki sem tudta, hogy a közön-! ség milyen magatartást fog tanúsítani? A kormány megígérte, hogy a kért egymilliókétszázezer forintot két-három év alatt visszafizetendő kölcsön gyanánt folyósítja, a kővet-i kező arányban: a Szeged-Csongrádi Takarék«* nak 600.000 frt, a Kereskedelmi és Iparhanknak 240.000 frt, a Kézműves Banknak 180.000 frt, a Szegedi Altalános Takarékpénztárnak1 180.000 frt. A' valóságban ez nem kölcsönnyújtás volt, hanem hitelnyújtás. A saegedi intézetek el is határozták, hogy a részükre megállapított arányban a hitelnek csak harmadát veszik igénybe. Ezt a négyszázezer forint, az állam garanciája mellett, a Földhitelintézet, a Magyar Altalános Hitelbank és a Pesti Hazai bocsájtotta a szegedi intézeÁkkor, amikor a szegedi pénzintézetek as j tek rendelkezésére, 5 százalékos kamatra. Elállam segítségét kérték, helyzetük nagyjában a kővetkező volt: A Szeged-Csongrádi Takarékpénztár részvénytőkéje 135.000 forint volt; betétállománya kerek számban két millió forint, váltótárcája egy millió forint, jelzálogkölcsöne 300.000 frt, értékpapir- és kincstári utalvány 800.000 frt. A Szegedi Kereskedelmi és Iparbank részvénytőkéje 200.000 frt, betétállománya 260.000 frt, váltótárcája 220.000 frt, jelzálogkölcsöne 12.000 frt A Szegedi Altalános Takarékpénztár részvény- és tartaléktőkéje 100.000 frt, takarékbetéte 2Í5.000 frt, váltótárcája 170.000 frt, jelzálogkölcsöne 20.000 frt, kézi zálogkölcsöne 20.000 frt A Kézműves Banknál az alap- és tartaléktőke 108.000 frt volt, a betétállomány 229.000 frt, a váltótárca 256.000 frt, kézi zálogkölcsön 30.000 frt. (A bank jelzálogkölcsönei egyszersmind váltóval is voltak fedezve.) Amint látnivaló, a jelzálogkölcsönök összeg© nem volt nagyon nagy; de nem lehetett megállapítani, hogy e kihelyezésből mennyi van veszélyben és még kevésbbé lehetett látni a váltótárca valódi értékét? A helyzet azonban semmiképen sem volt vigasztalan. Egy hónajppal előbb a Szeged-Csongrádi betéte 2,300.000 frt volt; a veszedelem közeledtekor a kisbelevők közül nagyon sokan kivették'a pénzüket s az »öreg takarék« mintegy háromszázezer forintot egészen simán visszafizetett. A másik három pénzintézet összesen háromszázezer forintot fizetett vissza a betevőknek a katasztrófa bekövetkezésének napjáig. Az a körülmény, hogy az intézetek semmi nehézséget nem támasztottak a betétek visszafizetésénél még a veszedelem óráiban sem^ számolási helyül a Földhitelintézetet felölték ki. Március 30-án a négy szeged! pénzintézet közzétett egy közös hirdetést a következő szöveggel: »Az alulírott szegedi pénzintézetek részéről értesíttetik az érdekelt közönség, hogy rendes üzletüket folytatólag 1879 április hó 7-én fogják megkezdeni.« Nem lehet megállapítani, hogy kié az érdem: a pénzintézeteké-e, vagy Szeged város népéé, de tény, hogy a pénzintézetek várt megrohanja elmaradt. A betétek visszakövetelése egészen jelentéktelen keretekben mozgott s így a pénzintézetek nem rendültek volna meg akkor sem, ha semmi segélyben nem részesültek volna. Csupa óvatosságból 1879 április elsejével mindegyik intézet leszállította alkalmazottai, nak fizetését Amikor -azonban látták, hogy nem lesz baj, fokozatosan visszatértek a régi fizetésekhez, három hónapon belül. Aránylag legnehezebb volt a Kézműves Bank helyzete, mert ez volt a »kis emberek«, a leggyengébb gazdasági egzisztenciák bankja; de itt sem volt semmi fennakadás, — mindössze annyi történt, hogy a bank pár évig nem fizetett osztalékot, az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok nem vettek fel egy krajcárnyi tiszteletdijat sem. Amint a város újjáépítése megkezdődött s a nép keresethez jutott, a város szorgalmas népe újra elkezdte hordani a pénzecskéjét a helyi pénzintézetekbe, melyek a veszedelem napjaiban oly kitűnően megállták a helyüket s hat hónappal az árviz után a ncegedi pénzintézetek már ismét a legszebb fejlődés utján voltak őt modellk ala pok nrmrrntiMmmmmw vmimmummm w *m rnsmmmimm > "i uwíJmmt hmpi BjwTfflWBBffiiiviiiwwHiwjMinwMWMi^ a legújabb színekben és formákban a legolcsóbban kaphatók Kelttel Konrádnál Széchenyi-tér 2. és Kárász~u. 15. (Formóza) Panama & P. (Formóza) fényezett 10 P. Borfni kalap 6 P. I Átalakításodat a legújabb formákra -vállalunk. 214 | /