Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-05 / 101. szám

jíí.« Л* * r.v 4 ;mRS7 KG 1929 május 5. ILTONIA Ей и hlfándorlú hajó törtenete Irta Tonelli Sándor, 15 ,' A női osztályba átlátogató férfiak között voltak egyes hivatásos udvarlók, többek között egy visontai paraszlegény, aki nagyon jól értett az asszonyok meg leányok nyelvén. Csinos, (jóképű legény volt és mindig virágokkal hímzett fekete bársony mellényt viselt. Egymásután csavarta el e leányok fejét házassági kilátások megcsillogtatásával. Esténkint majd egyikkel, majd másikkal húzódott félre bizalmas kettesben és sok féltékenységi jelenetnek volt az okozója. Ezt a legényt testvérének az ura hivta ki Amerikába. A sógora valahol Ohióban egy vasgyárban dolgozott és két dollár huszonötöt keresett naponta. A visontai legény a földrészét kötötte le és a falubeli korcsmájostól vett fel kétszáz forintot, hogy kimehessen Amerikába. A kölcsönt husz százalék kamatra vette fel. Azt mondta, hogy csak eddig marad kint, amig annyit keres, hogy még hat holdat vehessen. Azt is mondta, hogy sehol a világon nincs olyan föld, mint Hevesben és sehol olyan jól nem lehet mulatni, mint Magyarországon. Volt benne még némi költői véna is, mert olyan kifejezéseket használt, melyek egyáltalán nem illettek bele a fedélköz frazeológiájába: — Mert még az ég is szebb Magyarországon... Az asszonyok másik ideálja egy spanyol legény volt, akit Gibraltárban szedtünk a hajónkra. Ez is azt bizonyitotta, hogy a szerelem nem ismer nemzeti korlátokat. Mindenféle olyan mesterséghez értett, amivel fel tudta kelleni a női publikum érdeklődését. A haját íekete kendővel kötötte le, melynek két csücske e füle mögött lelógott a vállára. Nagyszerűen tudott övet sodoritani a dereka köré, ugy hogy legyik társa fogta a sál végét, ő pedig körben forgott hihetetlen gyorsasággal és belesodorta magát a kendőbe. Kikapta a svábok kezéből a harmonikát és spanyol nótákat játszott rajta. uA csinosabb lányokat derékon kapta és füttyszó ^mellett valami mstto nevü táncra oktatta őket. A tánc olyan volt, aminőket akkoriban még | csak a varieték színpadán és éjjeli mulatók j aifesw** •»¿saJla nijaSL parkettjén mutattak be; a táncos és táncosnője • § wi Cíi C.Ü I CPe között nem maradt annyi hely, hogy egy fésű a földre csúszhatott volna. A lányok tiltakoztak, de mégis szívesen vették, ha a spanyol csirkefogó táncba vitte őket. A szeladonok közé tartozott egy Finielli nevü olasz matróz is, aki természetesen csak olyankor forgolódhatott a nők körűi, ha szolgálata megengedte. Finielli barátságot kötött egy Lefkovics nevü boltossal, aki néhány esztendeig Fiúméban is élt és megtanult olaszul. így a hajón Lefkovics volt Finielli szerelmi tolmácsa. Lefkovics egyáltalán nem volt hóditó megjelenés és félszeg is volt a nőkkel szemben. A szerepmegosztás magától adódott. Finielli rámosolygott az asszonyra vagy lányra, aki neki megtetszett, esetleg meg is simogatta és át is karolta s odahívta Lefkovicsot, hogy fordítsa le, amit mondani akar. Amit Lefkovics a maga nevében nem mert volna elmondani, azt lefordította és elmondta Finielli kontójára. Mikor Finielli fölöslegesnek érezte, egyszerűen elküldte barátját. A komolyabb asszonynép természetesen helytelenitöleg nézte az ilyen szerelmi játékokat. Különösen az anyák, akik gyermekeikkel mentek ki Amerikába és érezték az egész életre szóló vállalkozás súlyát, rosszallották a fiatalabb asszonyok meg lányok viselkedését. De hát fiatalság, bolondság. Az ilyen komolyabb asszonyok közül volt Lengyel Józse né Sajószentpéterröl. Az ura már négy esztendeje kint élt Pennsylvániában. Három évig a bányában dolgozott, egy esztendő óta a bánya gépházában, ahol két dollárt keresett naponta. Lengyelué árendába adta a földjét 160 koronáért és a házát is ugyanannyiért. El nem adóit semmit, mert a föld ára megy -fölfelé. Az-uráL js*ajöldiéh&ég csalta ki AineA-„ kába. Most kiment az asszony is és vitte ¡magával két kis fiát. Lengyelné ritka értelmes parasztasszony volt, aki az ura leveleiből nagyon jól el tudta képzelni az amerikai életet és valóságos programmot állított fel magának. Az ura dolgozik a gépházban, ő meg burdosokat fog tartani, mert igy többet kereshetnek. Ha megsegíti őket a mennybéli magasságos Isten, négy-öt esztendő alatt összekuporgathatnak annyit, hogy már érdemes lesz hazajönni. Vesznek annyi földet, hogy jól meg lehessen élni belőle. Lengyel Józsefné kissé babonás volt. Azt mondta nekem, hogy mikor este lefekteti a pulyácskáit, felmegy a fedélzetre és megkeresi az égen az ura csillagát. Azt is mondta, hogy mióta megyünk, a csillag már közelebb esik, mint odahaza. Biztosan a remény csillaga volt, amit Lengyel Jozsefné annyi ezer csillag között kikeresett magának. A remény csillaga volt, amely után mentünk valamennyien a fekete hajón Amerika irányában, azután pedig, ki tudja hová?... . x. — Temetés az oceánon Két napja voltunk kint az oceánon. Időrőlidőre a távolban egy-egy füstoszlop vagy vitorla jelezte, hogy hajónkon kívül más hajó is van a végtelen vizeken. Máskülönben csak tengert meg eget láttunk. Barátságtalan volt mind a kettő. Az ég beborult, komor, szürke felhők borították, • a tengert pedig alattomos hosszú hullámok szántották végig. Nem volt vihar, szelet is alig lehetett érezni, a hajó nem hánykolódott, csak lassan felemelkedett az egyik oldalon, a másikon pedig lesülyedt a mélybe. Lassú, de folytonosan erősödő hintázás volt az egyik oldalról a másikra és vissza, amely azonban teljesen bizonytalanná tette a járást és mozgást a fedélzeten. Az emberek, akik oly mozgékonyak, jókedvűek voltak az Adria és a Földközi-tenger lajmahal Sports Со. angol tennlszOtöi reklámáron délmafryarországi lerakatnál: Gliicksthal és Társa Csekonlcs ucca 3. Huroxás „Ta/mofial" turbói. 295 kék ege alatt, elkomorodtak. Szótlanul kuporodtak a fedélzet védettebb sarkaiba, vagy lehúzódtak a hálókamrába és ágyukra heveredtek. A hajó farán, az asszonyok hálóterme fölött a fedélzet majdnem teljesen üres volt Néhány beteg lézengett csupán fönt, akinek e vízi betegség annyira elvette az erejét, hogy már le sem tudott vánszorogni a lépcsőkön* Az egyik fedélközi lejárat előtt három-négy asszony kezét összekulcsolva imádkozott: — Miatyánk, ki vagy a mennyekben... Az imádságot egy-egy hangos sóhajtás szaki* totta félbe. — Istenem, ha ezt tudtuk volna, dehogy jöttünk volna el hazulról... Mikor legnyomottabb volt a hangulat, váratlanul terjedni kezdett a hir: a hajón meghalt valaki. i A szegény, nyomorgó emberek, akik mind betegek voltak és érezték a maguk nyomoruságát, csak félve, suttogva újságolták egymásnak a hajó legújabb eseményét. Mintha mindegyik érezte volna, hogy itt igazán a felső hatalom kezében van, hogy elpusztulhat itten ő is, távol otthonától, szülőfalujától, övéitől. Alig merték megkérdezni: — Kicsoda volt, aki meghalt? Áz a magas, vékony ember, aki még Fttmiéban bekötött nyakkal szállt a hajóra... Ismerte? — Nem, tán kétszer láttam, de azt tudom, hogy az angol doktor már négy napja bevitette a kórházba. Istenem, istenem! Hűvösvölgy. 90 udapest 83-as végállomásnál. Le loícsóbb, legkellemesebb téli-nyári üdülőhely. — Magaslati erdei levegő, Idegbelegek, lábbadozók, üdülésre szorulók részére elsőrendű Hízó, fogyó és tejkurák, íilandá orvosi felügyelet. 40 csinosan berendezett szoba fürdőszoba használattal. Rádió. KlIUnO magyar és dlétés konyha. Figyelmes szállodai ki.s'olgálós. Kér|" ''¡merítő ditmentes prospektusunkat M.22 HA MEGNYERI PÁLYAZATUNKAT INGYEN KAPHAT tfonsoi4a utjii tor ARANY KARKÖTÖ 6RÁ1 tar KÉSZLET ALUM. EDÉNYT ЕЭ Y в SZEM. К AVÉSKÉSZLETET PÁiyÁZATOK KÜLDENDŐK 192» iUNÍUS 1-ÍO. 5bTFl I Á СЭ"ТГ BUDAPEST VII. *—' • l— L_ I—Г"л. I . яоттемеиха&иАб, Szeged központján, SS Korzó Söröző Étterem szolid családiam szórakozó hely. Minden id .ben friss csapo'.asu Dreher Sör. Elsőrendű konyha Kitűnő mérgesi borok. Menii нЪо i эта, kihordásra is Szíves látogatást kér ífio Mészáros Ferenc tulajdonos, a Bohn-étterem volt főpincére.