Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-16 / 109. szám

© T)ÉT,M * GY A BORSZ AG 1929 május 10. Duschák Henrik festékOzlete ^'aíS»' i^TKThira mindennemű elsőrendű haxai és kUHSldi olaj- és lakleslékei és minden e sznkmöbn TflffOffll T-TI Kcafiliaroil ian. váaA házlarlAsl cikket a legolcsóbb napi 6ron. 37í> EesfékeV szakszerű eikészlfésél r&llaloni! I II. (Városi ¡Bérház.) S&lámK főorvos íama&ófa — elmelaeíef! Az ügyészség inegsemmisiíeíie ellene az elfárásí (A Délmaggarország munkatársától.) Március e!e/én történt, hogy a Társadalombiztosító Intézet épületében Szegő Imre magántisztviselő — mint még emlékezetes — idegrohamában, hogy nem utalták be szanatóriumba, tettleg inzultálta dr. Szlávik Péter intézeti főorvost. Szegő Imre az inzultus után dühöngeni kezdett, lelóglak és bekísérték a rendörségre. Szegő Imrét kihallgatása után letartóztatták és az ügyészség fogházába kisértek át. A fiatalemberen az ügyészség fogházában a kiállott izgalmak következtében kitört az elmebaj. Cellájában őrjöngeni kezdeti és összé-vissza törte magát. őrei csak hosszas küzdelem után tudták lejfogni. Az ügyészség rendelkezésére azután a fiatalembert átszállították az elmeklinikára, ahol dr. Szabó József egyetemi tanár és dr. Gyuricza Sándor ! törvényszéki orvosszakérlö vették vizsgálat alá. I Az elmeszakénők meg is kezdték vizsgálataikat, amire dr. Burger Béla, Szegő Imre védője a szegedi törvényszék vizsgálóbírójához beadványt intézett, amelyben kérte, hogy Szegő Imrére vonatkozóan szerezzék be Lipótmezőről a szakvéleményeket, amely szerint a fiatalember kóros epileptikus elmebajban szenved. A vizsgálóbíró a védelem kcréséuek eleget lelt és a lipótmezői •tébolydából beszerezte a Szegőre vonatkozó orvosi véleményekéi. Közben a szegedi klinikán is megvizsgálták Szegő Imre elmebeli állapotát. Az elmeszakértők ön- és közveszélyes elmebetegnek találták Szegő Imrét, mire az ügyészség Szegő Imre ellen az eljárást megszüntette. Az ügyészség azonban értesítette az alsófoku közigazgatási hatóságot és intézkedést kért arra, hogy Szegő Imrét kiszabadulása után megfelelő elmegyógyintézetbe helyezzék el. AusISnder Testvérek vállalata Szeged, Vár ucca 7. (Főposta mellett.) B. M. w. New. Moiorcycic ¿s Puch motorkerékpárok kerületi képviselete. Autó-, motor- és kerékpár- _ .. . ... . •lkatrésaek. Kerékpárterabal. JaVítOIWMBieíy. I! LTOM A Egy kivámüorSó üafd története Irta Tonelli Sándor. IS A legérdekesebb történeteket tudta Amerikáról elmesélni Schmidek Krisztián. Dunántuli sváb ember volt, foglalkozására nézve, ha jól •emlékszem, asztalos, ő nemcsak az Egyesült 'Államokat ismerte, hanem dolgozott a Panama-csatorna építésénél és két esztendőt töltött Braziliában is. Braziliába valami birodalmi némettel együtt vetődött el, akivel a Panamacsatorna műhelyeiben barátkozott össze. Azzal együtt hányódott mindenfelé. Hazajövetele előtt községi mesterember volt a Hansa német kolónián, a Rio Itapocu mellett, Santa Catharina államban. Santa Catharina állam tele van virágzó német telepekkel, melyeknek legnagyobb része szinte szövetkezeti alapon működik. Főleg az uj telepeknél, amelyeknél még a vadont kell irtani és meg kell teremteni a kultura alapjait, ez a legmegfelelőbb forma. Egyes ember ott nem boldogul, mindnyájan egymás támogatására vannak utalva. Schmidek annyiban nagyon becsületes ember volt, hogy bár neki nagyon jól ment a dolga a brazíliai németek között, mindenkit óvott ^ttól, hogy a tropikus Dől-Amerikában próbáljon szerencsét. Azt mondta, hogy az uj telepeken a telepesek fele idő előtt elpusztul, a másik fele nyomorog és alig egy-kettő akad, aki megtalálja a szerencséjét. A mesterember még csak megél, de a földmives, aki nem tudja megszokni a viszonyokat, egész biztosan tönkremegy. Az amerikások között volt Pál Gábor is, aki Borsodivánkáról indult a tengerentúlra és már kétszer volt kint Amerikában. Mindakétszer nagyon szépen keresett és harmadszor is kiment, de ezúttal már negyedmagával. Még három embert vitt magával a falujából. Meglátszott rajta, hogy amerikás. Széles, puha kalapot viselt és vöröses bajuszát lefele sodorta. Keserűséggel volt eltelve minden iránt, ami magyar. Aki Amerikát látta, odahaza nem gyobb ur, mint a munkás, odakint meg azt becsülik meg, e kwfével dolgozik. Szóba kerül sok minden. Elmondja, hogy Hamburgon vagy Brémán át akart volna viszszamenni, de nem eresztették. A fiumei ut sokkal hosszabb, több időbe meg pénzbe is kerül. De segíteni nem lehet, mert az alispánoknak ki van adva a rendelet, hogy az állanii hajóra íereljék a népet. Valaki figyelmezteti Pál Gábort, hogy akik vele mennek, azoknak jó lesz vigyázni a keszegárríában, mert a kontráid léborert nem eresztik be Amerikába. — Nem vagyok én már mai gyerek, — mondja fölényesen Pál Gábor, — nem először megyek ki Amerikába. Kiokositottam én őket ugy, hogy jobban se köll. Megmondtam nekik, hogy ha kérdik tőlük, hogy milyen gyárba mennek, csak a rokonuk atrecát mutassák, de ne árulják el, hogy már helyük is van. Az ilyen beszélgetésekből okulnak a zöldfülűek. Egyik is, másik is kotorászik a lajbi meg a kabát zsebében és szedi elő az atrecot meg a tiketet, amit Amerikából kapott. A járatosak szívességből kitanítják őket. Ellis Islandon van a kesegárda, haló mindenkit megvizsgálnak. Ha onnét kijönnek, már várják őket a Pencelvénia rélród emberei, akiket meg lehet ismerni a sapkájuk felírásáról. Van közöttük olyan is, aki tud magyarul. Másra ne hallgassanak, csak ezekre. Ezek elviszik őket a vonatra és gondoskodnak róla, hogy mindenki odajusson, ahova a jegye szól. A trónén a tiketet tűzzék a kalapjuk mellé, mert ez Amerikában igy szokás. Mikor a plészre jutnak, kérjék meg a hozzávalójukat, aki az atrecot küldte, hogy vigye el őket valami tisztességes burdoshoz, akinek rendes bedrómja var., ahol kipihenheti magát az ember, mert az amerikai munka nagyon megszaggatja az embert és eleinte nagyon szüksége van a pihenésre. Szalonba csak akkor menjenek, ha már kiismerték az állapotokat. A sok idegen kifejezés, amit Amerika sodort bele a kivándorló magyarok nyelvébe, csak ugy röpköd a levegőben. Ahogy észreveszem, az amerikások szívesen is keverik a magyart angol szavakkal, mert az előkelőbbnek tetszik és azt mutatja, hogy ők már járatosak az idegen világban. Bacsó András például a hust ebédnél állandóan bif-nek hívja, Pál Gábor pedig, mikor szél kerekedik, ugy mondja, hogy jön a sztórm. Egy keszthelyi ember Georgetownban a májnban pájkkal dolgozott. Van, akit peres ügyben Amerikában már a kórt elé citáltak. Az igazi amerikás, ha kérdeznek tőle valamit, már nem igennel felel, hanem csak az orra alatt dünnyösi: • Jc • • • jC••• Az anyanyelvnek ezt az ettorzltásáí minden kivándorló hamar megtanulja. A tó'.o!r között van egy csinos lenszőke asszony, aki után dévajkodva kapkodnak' a férfiak. Ilyenkor ő sikongva szalad előlük, az amerikás tótok pedig kiabálnak utána: — Csekaj, miszlsz, csekaj! A fedélzeten pedig állandóan folyik az "eszmecsere Amerikáról. A hevesmegyei ember és Mályi Mihály között vita kezdődik arról, hogy mennyivel drágult meg az élet Amerikában. Egyikük példának elmondja, hogy B kalapja egy dollár ötvenbe került. Az egyik grinór átszámítja, hogy az hét korona ötven és szörnyűségesen drágának találja. Bódis János Dénzü^yi fejtegetésekbe bocsájtkozik: — Ha igy mondja, persze, hogy drága. De azt sose szabad nézni, hogy a tallér, hány korona. A tallér az tallér, a korona az borona. Amerikában tallérban keresnek, ott tallérban is kell fizetni. Csak azt kell nézni, hogy, menynyi marad meg belőle, ha az ember megvett mindent, ami neki kell. Igy olcsóbb' az élet, mint Magyarországon. Egy koóder nagyon kicsi pénz Amerikában, mégis jól meg lehet ebédelni belőle. Férp. IcalopoJc Ariási válaszlékben olcsó árakon 619 Pollák Testvéreknél Csekonlc* ii. és Feketesas u. sarok. Gomhlukköíés (géppel) minden anyagra NITSOV5TS, Iskola u. 25. 5'fi Bőröndök és ridikiilök nagy választékban, feltűnő olcsó Áron bőröndös és bőrdíszműves Kelemen ucca 2. szám, 6» G. F. B. a tökéletes Bembergselyem harisnya lerakat Pollák Testvéreknél