Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-16 / 109. szám

OTLMAf.VAWmiSZÁG'' 1enní a pénteki minisztertanácson, hogy minden olyan háztulajdonos, aki bárminő módon visszaél a 6. és 7. §-sal, a kibocsátandó u.} rendelet 'értelmében fosztass ék meg a 6. és 7­paragrafus által nekik biztosított felmondási jogtól mindaddig, amiy Magyarországon a megkötöttségnek valamilyen foszlánya is érvényben van és visszamenőleg hatálytalaníttass 1 sék minden olyan megállapodás, amely a rendeletre való hivatkozással köttetett. 1 • Az ülés Háromnegyed 9 órakor ért véget. Megállapították a Bécsben letartóztatott magyar kommunisták személyazonosságát (Budapesti tudósítónk telefon jelen­tése.) Bécsből jelentik: A mai nap folyamán valamennyi az Unter Augarlnstrassei kommunista irodában lefogott állítólagos magyar állampolgá­rok személyazonosságát megállapították. Ezek a következők: dr. Krejel Gusztáv állítólagos iró, aki az elmúlt években Németországban élt és ott a kommunista mozgalmakban nagy szerepet ját­szott. Ugy látszik ö volt az iroda vezetője és ö iutézte a magyarországi kommunista párt kül­földi bizottságainak ügyeit is. Müller Hermann volt az, aki Mayer néven az irodát bérelte, mint egy német gépgyár képviselője. Müller Ernő, az iroda egyik alkalmazottja, álljtólagos szabósegéd. A gépirókisasszony Heski Róza magánzónő. A le­tartóztatottak ellen utlevélhamisilás és tiltott szö­vetkezés miatt indul eljárás. „Műdig nem lesz reviszió, amig iiíRos itálassziói fog nem less" Budapest, május 15. A képviselőház mai ülésén Meskö Zoltán volt az első szónok. A magyarság egyik legnagyobb ügye a névmagyarosítás kér­dése, — mondotta. Nincsen ország, ahol annyi idegenncvfi ember volna, mint nálunk. Soknak azzal veszik cl a kedvét a névmagyarosítástól, hogy egyes emberek, akik nem látnak tovább az orruknál, ötven krajcáros magyaroknak csúfolják a magyarosított nevü magyarokat. Pakots József: Ne akadályozza meg a névma­gyarosítást a belügyminiszter. Gál Mihály: A belügyminiszternek mondja ezt el. Meskó Zoltán: Az úgynevezett utódállamokban megsemmisítenek mindent, ami a magyarságra em­lékeztet. Megsemmisítik a magyar cégtáblákat, a magyar feliratokat. Viszont itt, ebben a csonka országban még mindig hárommillió idegennevü magyar él. Sokan azért ellenségei a névmagya­rosításnak, mert a múltban elsősorban a zsidóság vett fel magyar nevet. Először a zsidóság tett eleget a névmagyarositási felhívásnak. Ez azon­ban nem hiba volt a zsidóktól, hanem érdem. (Mozgás az egységes párton, helyeslés a balol­dalon.) Meské Zoltán : Ez nem kereszténykérdes, ez nem zsidókérdés, ez a nemzet szent ügye' (He­lyeslés és taps a baloldalon.) Minden kormány­pártiságom mellett sem osztom tehát a belügy­miniszter ur nézetét, hogy a magyar névhez előbb érdemeket kell szerezni. (Helyeslés a baloldalon.) A magyar ügy jobban állna a világ szemében, ha az utódállamokban csupa magyarnevü magyar élne. Nevünkkel is bizonyítani kellene végre, hogy magyarok vagyunk és magyarok akarunk maradni. Meskó Zoltán ezután rátér Pestmegye ketté­választásának kérdésére, a kettéválasztást he­lyesli. Kiskörös legyen « második megyeszékhely — mondotta —, megilleti, mint Petőfi szülőváro­sát. Megkongatom a vészharangot: a magyar agrár­szocializmus előreveti árnyékát. A magyar föld­míves hóna alá kell nyúlni, mert különben száz­ezrek lesznek szocialisták. A következő szónok Gál Jenő. Azzal kezdi be­szédét, hogy kedve volna l\Ieskó Zoltánt az ellen­zéki fronton üdvözölni beszédéért, mert beszéde után az ellenzékhez kellene őt számítani. Kül­politikai kérdésekről beszél és kijelenti, hogy kül­l>olitikai magatartásáért bizonyos vonatkozásban dicsérni tudja a kormányt. Dicséret illeti, mert biztositolta számunkra az olasz barátságot. Min­den külpolitikai ténykedésnek az legyen a ge­rince, hogy a magyar népet rokonszenvessé kell lenni a külföldön. Gál Jcjnő ezután arról beszélt, hogy amikor H nemzet, a forradalom és a kommunizmus után a porban hevert, mindenki Istenhez, fordult, min­denki a templomokat járta. Ezt a hangulatot pártalakitásra használták fel, ami bün volt. A szentszék is hirdeti: vigyázzatok! A hitet ne ránt­sátok le a politika fertőjébe. A szentszék hirdet: Nein akarom, hogy papjaink politizáljanak. A szentszék cs Magyarország között nem lehet ebben a tekintetben fdioeáskülönbsúí. Hol van még ország, ahol zászlósúri mél­tóságok és felsőházi tagságok adódnak felekezeti alapon? (Mozgás és nyugtalanság a Házban.) Az egyházi jelleget tovább is fenn kell tartani, de be kell látni, hogy pártkeretek közé nem szabad beszo­rítani a keresztény gondolatot. Hailer István: Mikor volt nálunk a katoliciz­mus egy pártban? Gál Jenő: Veszedelmes dolog ez, mert a tömeg léren hirdeti, hogy politikai hitvallása egy a ke­resztény hitvallással. Hailer István: Ezt sohasem hirdettem. Gál Jenő: Veszedelmes doolg ez, mert a tömeg nem tudja, mi a keresztény szellem politikai ér­telemben. Pa kot s József: Furkósbot. Hailer István: Tényeket, nem blöfföl akarok látni. Gá« Jenő: Ön hirdeti a keresztény jellegű po­litikai megkülönböztetést. Hailer István: Hirdetem. Gál Jenő: Cégérnek használják n keresztény jelleget. Hailer István éles hangon kritizálja a kormány politikáját, mire Bessenyei Zénó a következő meg. jegyzést leszi: — Sok szegény embert becsuknának azért, ami­ket Hailer a vidéki gyűléseken beszél. Ha'i'er István: Nemcsak én, Vass József is érzi, hogy valaminek történnie kell, amely nem lehet folytai ása a múltnak. Esztergályos János arról beszél, hogy nincs állampolitika a népek jogainak megadása nélkül. Hiába minden törekvés, ha a nagy tömegeket semmibe sem veszik. El kell választani a revízió szent és magasztos gondolatát a Reviziós Ligától. A revízió gondolata nem lehet azonos a Revíziós Ligával. < Elvi okokból nem mentünk a ligába, de ez nem jelenti azt, hogy bárki is olyan módon megtámad­jon bennünket, mint azt a túlsó Oldalról tették. Igazságtalannak tartjuk az erőszak utján létesUeit uj Magyarország létezését, de a revíziót még a buza árától sem tesszük függővé. Elsősorban kö­veteljük a belső revíziónak a megteremtését. Gazdasági és politikai revízió nélkül nem lesz külsg revízió. (Állandó zaj a kormánypárton.) Vegyék le a go­noszság bilincseit a magyar síjtó kezéről, te­gyék szabaddá a sajtót, szüntessék meg a sajtó üldözését, amely még ma is folyik. A belső re­vízió egyik nélkülözhetetlen kelléke — folytatja állandó zajban —, hogy megszűnjön ennek a parlamentnek a léte, amely nyílt szavazással jöii össze. A revízió érdekében ennek a képviselő­háznak egy szent kötelessége van: az általános titkos választójogot törvény­be iktatni és azután kimenni a választók elé. 1329 május 16 (Egyre fokozódó zaj a Kormányparton.) Nem lesz revizió, amig titkos választói jog nem lesz. (Óriási zaj a kormánypárton.) Ahoz, hogy minél hama­rább eljussunk a trianoni határok becsületes meg­változtatásához, nélkülözhetetlen kellék az egyesü­lési és gyülekezési szabadság, a teljes tanszabad­ság- Nélkülözhetetlen kellék az eskiidtszéftf bírás­kodás, a demokratikus földreform, a hitbizomá­nyok és kötött birtokok megszüntetése, a létmi­nimum törvényes biztosítása, a munkanélküliek állami támogatása, az adózásnál a teherbíróké-, pesség figyelembevétele, a köztársasági propa-. ganda szabadsága, politikai amnesztia és az emig­ráció likvidálása. (Viharos zaj a kormánypárton.) — Meddig akarnak még — folytatja _ ebben az országban az urak uralkodni? Amig a háború előtt ezer ember közül négy lett öngyilkos, ma ezer ember közül 18 válik meg az élettől. Szünet után Láng János szólalt fel, aki a re­vízióról megemlítette, hogy azt igazságunk győ­zedelmes ereje fogja valóra váltani. Színházaink nem állanak hivatásuk magaslatán. Mindenféls jelentéktelen külföldi iró darabját adják, ahelyett' hogy a magyar Írókat juttatnák kenyérhez. Horváth Mihály: A lakásrendelet általános fel­háborodást okozott, kívánja az összes lakások felszabadítását. Reisehl Richardt: Rossz vért szült az ország­ban. hogy a tisztviselők illetményeit nem tud­tuk rendezni, ellenben a képviselők teljes arany­értékben kapták meg fizetésüket. Söpkéz Sándor felszólalása után az interpellációk következtek. Csik József a munkanélküliséget tette szóvá, amire Vass József válaszolt. Fitz Arlhur az uj menetrend ügyében inter­pellált. Ezután került sor a lakásügyre, amelyről lapunk első oldalán közlünk tudósítást. ünnepélyes keretek között lep­lezték le a tanárképző főiskola hősi emléktábláját (A Délmagyarország munkatársától.) A Szegedre helyezett polgári iskolai tanárképző főiskola tanári kara és növendékei szerdán délután az intézet-tornatermében ünnepélyes keretek között leplezlek le az intézet hősi ha­lottainak emléktábláját. A nívós ünnepélyen megjelent Glattfelder Gyula csanádi püspök, Várhelyi József pápai prelátus, Somogyi Szil­veszter polgármester. Képviseltette magát a helyőrség tisztikara is és sokan a város tár­sadalmának vezetői közüL Az ünnepély a Himnusszal kezdődött. Fehér István főiskolai hallgató szavalata után dr. Gyulai Ágost, a főiskola volt igazgatója a kul­tuszminiszter képviseletében ünnepi beszéd ke­retében lepLezle le a 33 hősi halott főiskolai hallgató nevét megörökítő márványtáblát. Dr. Gyulai Ágost beszédében hálabeit sziwel em­lékezett meg az iskola padjaiból rekrutálódott hősökről. Emléküket példaképül állította a mai fiatalság elé. A 33 hős nevét és emlékét a főiskola sohasem felejti el. Dr. Jugovics Lajos főiskolai tanár után dr. Galamb Sándor, az intézet igazgatója vette át a hősök emléktábláját. Beszédében igérelet tett arra, hogy az uj generáció szellemi és lelki nevelése közben a főiskola tanárai min­dig tanitani fogják a hősök példáját. Ezután Herczeg Sándor főiskolai hallgató az ifjúság nevében koszorúzta meg az emlék­táblát. A »Botond a ifjúsági egylet férfikará­nak énekszámai ulán Korber Ilona főiskolai hallgató Liszt VlII-ik rapszódiáját zongorázta el nagy hatással. Az ünnepély a Hiszekegy el­éneklésével ért véget. MEGJELENT és a kiadóhivatalban kapható a Dél m agyarország Kölcsön könyvtári Katalógusa. Ára 1 pengő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom