Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-14 / 107. szám

Kedd, 1929 május 14 ©¡3>® ¿ff V. évfolyam 468». szám manm MAKÓ : Szerkesztőség és kladóhlvaiol: Url utca 6. Telefon: Ül. sMm.« »«»«>» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal: AndrAlsy ucca 25. Telefon: 49. szám. « » « »» « » « » « » SZEGED: Szerkesztőség: Somogyi ucca 22. L em. Telefon: 13-33.^Kladóhlvalal, hiHcsOnkönyvMr és Jegyiroda : Aradi ucca S. Telefon: 306. -- Nyomda : Löw Lipót ucca 19. Telefon : 16-34. «»«»«>» Előfizetési Ara havonta 3-21) vidéken és a fővárosban 3-ÖO, kUllüldtSn 6-40 pengd. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér RJ Hamupipőke Londonban megalakult az európai folkloristák internacionális apákattanulmányozó egyesülete. Ha szegény Herrmann Antal még élne, őt bizonyosan djszelnökévé választotta vcftna ez az érdemes tudós testület. Így nem olvasunk róla, hogy az egyesülő tudósok közt magyar is volna, de azért a hir mégis közelről érdekel bennünket Hogy miért, könnyű kitalálni. Nekünk időnként vannak Európára szóló cigányszenzációink, sőt még a nem hazaiakat is a mi nyakunkba szokás varrni. Amikor a felvidéki emberevő cigányok rémpöre borzongatta meg a világot, a külföldi sajtó mingyárt visszacsatolta Kassát Magyarországhoz. Talán nem is éppen rosszakaratból, csak a civilizált világban élő köztudat alapján. A civilizált nyugati világ ugyanis ugy tudja, hogy a nomád cigány legszívesebben Ázsia legnyugatibb sleppéin szeret barangolni, a magyar steppéken. Ha tehát cigány-rémség történik valahol, az csak Magyarország lehet. S így állván a dolgok, alapos reménységünk lehet rá, hogy a világ tudósai a cigányok tudományos tanulmányozására expedíciót küldenek majd Magyarországra. A szervezés talán nehezen megy, de mégis csak meglesz. Elvégre ha akadnak merész emberek, akik neki indulnak a déli sarknak, vagy a Szahara belsejének, bizonyára akadnak olyan hőséi is a 'tudománynak, akik bemerészkednek Magyarország közepébe. "Es ha cz a tudományos expedíció idejön cigányország módszeres földolgozására, végre talán bennünket is meglátnak, Európa legismeretlenebb nemzetét. Sőt talán fel is dolgoznak, nem kevésbé tudományos módszerekkel. Tisztában vagyunk vele, hogy ez a fanyar tréfa igen unalmas már. Sőt utáljuk is már az örökös panaszt, hogy még mindig Hamupipőkéje vagyiTnk Európának. Képtelenségnek tartjuk, hogy legyen egy európai nemzet, ha még oly kicsi is, amelynek egyre keseregnie kelljen nemcsak hazája szétdarabolása, hanem faja és kultúrája elsíkkasztása miatt is. Képtelenségnek. tartjuk, hogy az albán, a macedón, meg a montenegrói számot tegyen Európa népeinek társadalmi és közéletében, a magyar pedig ne. Képtelenségnek tartjuk, hogy amikor mi minden hozzánkvetödő idegen előkelőség tiszteletére borjúi vágunk és ökröt sütünk s amikor minden agyontósztozott idegen arról biztosit bennünket az ellen-tósztban, hogy az ő hazájában egy nációnak sincs annyi becsükbe. mint a magyarnak, — hogy akkor nekünk mindig újra be kelljen mutatkoznunk angolnak és franciának, olasznak és spanyolnak, sőt olykor még a németnek is. így van pedig ez, ezer példa bizonyítja. Aki Londonban járt, ázzál tér meg, hogy az angol útikalauzokban hiába keresi Magyarországot külön, még mindig az Ausíria főcím alatt talál/iató, mint melléktartomány. A másik magyar a berlini vasúti állomás plakátjain olvasta, hogy az utazó leányokat védő egyesületnek Ausztriában is van egy szállóhelye: Budapesten., a Soroksári-uccában. Egy modern francia atlasz, egészen friss munka, a legelső kiadó-cég kiadása a névmutatójában annyit tud Budapestről, hogy Ausztria második városa. Egy másik, nálunk is meglehetősen elterjedt német zsebatlasz besoroz bennünket a Balkán-államok közé s azokkal egy lapot szentel nekünk. Vannak ezeknél még durvább tévedések is. Egy tuladunai tanfelügyelő nemrégiben egész kötetet irt azokról a képtelenségekről, amik a külföldi földrajzi oktatásban szerepelnek rólunk és szószerint idézi a legújabb külföldi iskolakönyvek szamárságait. És e tekintetben nincs különbség ellenség és állítólagos jóbarát, francia, olasz, lengyet és német tankönyv közt. Hiába volt világháború és abban magyar vitézség; hiába volt békekötés és abban magyar gyász: a »népek hazája, nagy világ« nem igen tud rólunk többet, mint Kokinkináról, vagy Hedzsaszról és semmi esetre se tud annyit, mint az esztekröl, vagy lettekről, S ez a sors annak az országnak jut ki. amelynek fiai járják az egész világot. Németország minden nagyobb ipari városában van magvar mérnök és elsőrangú magyar munkás. Franciaország minden nagyobb városában élnek magyarok. Berlinben, Párisban, Londonban. ebben a három nagy szállodájában a világnak nagy magyar kolóniák vannak, amelynek tagjai képviselik a magyarságot nemcsak a jilebsben, hanem a felsőbb társadalomban is. Nincs Nyugateurópának valamire való nagy újságja, aminek magyar munkatársa ne volna. S nincs híresebb üdülő-, vagy fürdőhelye, ahol magyar emberek ne tékozolnák a pénzüket. Se szere, se száma azoknak a szálaknak, amelyek Európa életéhez fűznek bennünket a Fekete-tengertől a Csöndes-Óceánig. S az a nyugat, amelyiknek mi minden lélekzetvételét mohón lessük s amelynek minden nem jó felé való tántorodását lelkesedve utánozzuk, nem tud rólunk sokkal többet, mint Ujguinea pápuáiról. S amivel többet tud, any» nyival rosszabbul tudja. Azért jövel, te cígányderítő európai expedíciós, — hátha a cigányaink kedvéért rólunk is elvered egy kicsit a ködöt! „M szocialisták elleni faarcot nem leQet a végletekig vinni" — mondta egy osztrák keresztényszociális képviselő (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Bécsből jelentik: Kuncsák képviselő, a keresztényszocialista párt alelnöke, aki i legutóbbi kormányválság alkalmával az ellenzékkel való megegyezés mellett exponálta magát, ma egy választói gyűlésen feltűnést keltő beszédet mondott, filesen kikelt a Heimwehr ellen és azt hangoztatta, hogy mint férfinek és főleg, mint politikusnak, kötelessége érezni a felelősséget. Rámutatott arra, hogy, a szociáldemokraták elleni harcot nem lehet a vég. letekig vinni és azt a veszélyt világította meg, amely esetleg polgárháborúba viheti Ausztriát amelynek a következménye a szomszédos államok beavatkozása lenne. Tomboló botrányok a porosz fiartománygyülésen (Budapesti tudősitónk t el ef o n j el entése.) Berlinből jelentik: A porosz tartománygyűlés mai ülésén a május elseji zavargásokkal kapcsolatos kommunista bizalmatlansági indítványok tárgyalása közben, botrányos jelenetek játszódtak le. A kommunisták a belügyminiszter belépésekor vad lármával fogadták, vérebnek és mun^ásgyilkosnak nevezték, az inditvány indokolása közben pedig a legminősithetetlenebb kifeje. zésekkel illették. Amikor Gresinszky, a szociáldemokrata porosz belügyminiszter válaszolni akart az indítványra, a kommunisták éktelen zajongáshan törtek ki. Az elnök hiába osztogatta a rendreutasitásokat, hiába utasított ki egy kommunista képviselőt, az ülést kétszer fel kellett függeszteni és csak harmadszorra sikerült a miniszternek beszédét elmondani. A belügyminiszter hangoztatta, hogy az áldozatok j legnagyobb részét nem a rendőrök ölték lueg. A költségvetés és a revisió Az ellenzék attakja a kormányzati rendszer ellen — Malasics támadása Töreky törvényszéki elnök ellen Budapest, május 13. A parlament mai ülésén a költségvetés első szónoka Pakots József volt. — Soha még,- nem fordult elő, hogy parlament és élet olyan távol állottak volna egymástól, mint ma, — mondotta. (Helyeslés a baloldalon.) H;> itt mindenki őszintén beszélne, rettenetes bírálata történnék a magyar parlamentnek és kormánynak. Az egyik oldalon áll a kormány, a másik oldalon I a társadalom és nincs közöltük semmi kapcsolat. | (A jobboldal felé): Az önök szervilizmusa az oka i annak, hogy ide jutott az ország. (Élénk ellentmondás a jobboldalon, nagy zaj.) Az elnök csenget és figyelmezteti Pakotsot, hogy tartózkodjék ilyen kijelentésektől. — Az egész világon konvulzió mutatkozik — mondja Pakols —, a politikai életet azonban öaök csak váróteremnek tekintik, amelyben arra várnak, hogy mielőbb tobb állásba kerijlknj^. £ZaU Pakots felolvashatná a névsort is, amely azt bizonyítja, hogy állításai igazak, de ez a névsor köztudomású- A miniszteri székcserék is csak azért történnek, hogy a miniszterek azután közéleti pozíciójukat a hatalmas dotácjóju nyugdíj mellett dúsan jövedelmező közgazdasági állásokkal cseréljék fel. Haller István itt közbeszól valamit, a kitörő zajban nem hallani, amire Bessenvey Benő így válaszol: — Pár szegény embert már lecsuktak volna, ha azt hirdeti, amit Haller szokott a vidéken. (Nagy zaj.) Pakols József: Valamennyi tárcánál bőven gondoskodtak a magas állású tisztviselők javadalmazásáról. Van még egy Trianon a történelmin fciviil, amit a magyar kormány követelt el, amikor a valorizációt nem fogta fel komolyan. Már készül esy. moz&olódás