Délmagyarország, 1929. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-12 / 82. szám

«KEBBHSIS SZEOEDl SserketzlAség: Somogyi ucca az. L em. Telefon: 13-33. - Kladóhlratal. kOIcMJnkOnyvtAr ét Jegyiroda : Aradi ncca 8. Telelőn: 306. — Nyomda: Löw Upól ncca 19. Telefon: 16-34. «»«»«» Péntek, 1929 április 12 o©« ¿JU V. évfolyam-83. szám MAKÓ : S*erke»rtö»ég él kiadóhivatal; Vrl ucca 6. Telefon: 151. száma.« »«»«>• HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : SzerkeazlOség é» kiadóhivatal: Andrássy ucca 25. Telefon: 49. »r.Äm. « » « » « » « » « » ••••••••••••• BUHbceléal Ara havonta 3-2Ü vidéken és a tflvaro*ban 3-6t, külföldön 6-40 pengO. Egye* tzém lö. vasér- és Ünnepnap 24 (1116c Ellenvélemény a kartel-kérdésben A Délmagyarország mai számában a szegedi kereskedelmi és iparkamara méltán nagytekintélyű, tudós főtitkára a kartelek' hatósági ellenőrzésének terve ellen nyilatkozik. Ezt a megnyilatkozását különvéleménynek nevezi, mert amikor összetalálkozott Sándor Pállal a kereskedelem s Gaál Gasztonnal a földbirtok, akkor a kartelszerződések állami felügyelet alá helyezésének gondolata ellen csak különvélemény foglalhat állást. Nem lehet kifogásolni, — Touelli Sándor nem is kifogásolja, — hogy a kartelek ellen a kereskedelem és mezőgazdaság vállvetve fog össze. A kartel az ipari termelés offenzívája elsősorban a mezőgazdaság s másodsorban a kereskedelem ellen. (A fogyasztókat hagyjuk ki, mert csak közvetve, de nem közvetlenül irányul ellenük a kartelszerződések éle.) Az ipar pozíciójának hatalmas javulását mulatja az az ut, ami a céhek rendszerének védelmi berendezkedésétől a kartelszervezetek támadó rendszeréig vezetett el. A mezőgazdaság és kereskedelem, ez utóbbi azonban sokkal halványabban és sokkal erőtlenebbül, ugy védekezik a kartelek ellen, ahogy tud. Gazdasági téren nem tud védekezni, védekezik hát a politika eszközeivel s a politika hadszinterén. A mezőgazdaság politikai szervezkedésére sokkal több a lehetőség, mint egy mezőgazdasági kartel megteremtésére. A kereskedelem som gazdaságilag, sem politikailag megszervezkedni (nálunk) nem tud. a kereskedelem ma még csak a politika guerilla-csapatai mögött találhat védelmet. A kitűnő cikk azon az alapgondolaton épült' fel, hogy a kartelek ellen törvényhozási uton el lehet járni, de ennek az eljárásnak a kivánt hatása nem Lesz meg. Erre mutat a német példa is s erre mutat az a szabályozatlanság, amit Németországot (és Norvégiát) kivéve az európai államok kormányai ettől a problémakomplexustól távolmaradnak. Abban mindenki egyetért, hogy nem a termelést racionalizáló, nem a termelést a vállalatok teljesítőképességének helyes megállapításához, gyártmányai minőségéhez és versenyképességéhez szabó s ekként akár a termelést, akár a forgaíombahozalalt olcsóbbá tevő kartelek ellen kell védekezni, hanem azok ellen a rablómegállapodások ellen, melyekkel akár a vámvédelemből, akár a vámvédelem által n.egteremtett gazdasági fölényből származó kivételes helyzetüket a fogyasztók kiuzsorázására akarják felhasználni. A kereskedelem és mezőgazdaság s mögöttük a fogyasztók milliói az ellen a törekvések ellen szállnak sikra, melyek politikai befolyásukkal s a hazai iparvédelem jelszavával először vámvédelmet harcolnak ki, azután pedig a hazai ipar védelmének ürügyével kiharcolt vámvédelmet arra akarják kihasználni, hogy a védtelenné vált io.^yasztólól jogosulatlanul magas hasznot kényszeriísen ki. Mi nem felelünk Sándor Pál adatainak valóságáért. De ha igaz az, hogy az egyik vállalat százötvenezer pengőt fizet a versenyvállalatnak csak azért, hogy az Magyarországon ne hozza piacra áruját, akkor sem a mezőgazdaság, se a kereskedelem, se a fogyasztók, se a törvényhozás nem nézheti tétlenül, hogy a porondon egyedül maradó iparvállalat hogyan hajtja be a magyarországi fogyasztókon ezt a százötvenezer pengőt s hogyan teszi lukrativvá versenytársától megszabadulva ezt a százötvenezerpeugős befektetést. Amikor a kartelszerződések végrehajtása ugy ¿negy végbe, mint ahogy a szegedi klinikai kárpitos munkálatok körül történt, ahol a magyar lószőrkartel erre az egjellen pályázatra való tekintettel negyven százalékkal emelte az árakat, csak azért, hogy versenytárs nélkül maradjon s amikor a magyar lószőrt feldolgozó külföldi vállalatok busz százalékkal olcsóbb ajánlatot tudtak tenni, mint az export és import költségeit megtakarító magyar lószőrkartel tagjai, akkor a kartelek hatósági ellenőrzés alá helyezése ellen nem lehet azzal a különbeu helyes megfontolással szembeszállni, hogy ez a védekezés Németországban is hatástalannak bizonyult S van még egy megfontolás, ami a karteltörvény meghozatalát indokolja. Tagadhatat- I lan, hogy a mezőgazdaság politikai küzdelme | a kartelek ellen megkezdődött. Amikor Bethlen István miniszterelnök Sándor Pál interpellációjára válaszolva a törvényes szabályozást kilátásba helyezte, akkor nem az elárvult és politikai súllyal alig rendelkező magyar kereskedelemnek, hanem a magyar mezőgazdaságnak kívánságait honorálta. Ez a politikai küzdelem, ha közvetlenül nem ér célt, akkor közvetett sikerekkel is meg fog elégedni. Az iparfejlesztést szolgáló vámvédelem, az állami s általában a közszállitások, az iparfejlesztést szolgáló állami kedvezmények elég széles célpontot mulatnak a kartelek ellenfelei számára, ha elbuknának a kartelek ellen hirdetett háborúban. S inkább legyen hatástalan törvény a kartelek ellen, mint hogy egy antikommerciális törvényhozási irányzat alakuljon ki, aminek súlyát azután nem a nagy és hatalmas kartelek, hanem az élet gondjaival birkózó kereskedők és iparosok fogják viselni. Az ui lakásrendeletről csak a legközelebbi minisztertanácson döntenek Budapest, április 11. A kormány tagjai csütörtökön délután gróf Bethlen István miniszterelnök elnöklésével minisztertanácsot tartottak. A minisztertanács foglalkozott a terve* zett aj lakásrendelet kérdésével, dőrtr tés azonban nem történt. Érdemi határozatot a minisztertanács legközelebbi ülésén fog hozni. A minisztertanács felhatalmazást adott a földmüvelésügyi miniszternek, hogy a fagykársújtotta mezőgazdasági területek részére vetőmag- és hitelakciót indítson. A minisztertar nács, amely ezután folyó ügyeket tárgyalt,; este 9 órakor ért véget. Kormányzás vagy fasissíadikíaíura" Rassay Károly a miniszterelnök csütörtöki beszédéről (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') A hónapok óta eseménytelen politikai életet alaposan felrázta tespedéséből az a beszéd, amelyet a miniszterelnök a képviselőház csütörtöki ülésén mondott és amelyet a kormány esti félhivatalosa ugy állit be, mint amellyel a miniszterelnök lelkének legtitkosabb mélységeibe, politikai célkitűzései legrejtettebb indítékaiba engedett bepillantást. A beszéd, amelyet már a képviselőház ülésén is nagy vihar kisért, általános feltűnést keltett, úgyhogy a kormány szükségesnek látta félhivatalosan publikálni, hogy tudatos félremagyarázása a miniszterelnök beszédének és intencióinak, mintha a miniszterelnök csak egy pillanatra is gondolt volna a képviselőház struktúrájának bármilyen megváltoztatására. A miniszterelnök beszéde főleg ellenzéki politikai körökben keltett nagy feltűnést, ezért a Délmagyarország budapesti munkatársa Rassay Károlyhoz fordult, aki a minisztereluök beszédével kapcsolatban a következőket mondotta: — Véleményem szerint a miniszterelnök által felvetett eszméket nem lehet egy nyilatkor zattat elintézni, Ebben a tekédben erősen j visszatükröződik a miniszterelnöknek meg| megujuló olaszországi kirándulásai és beszédében a fasiszta törvényhozás elméleti jogosultságát fejtegette. Erről már könyveket is irtak, azonban nem nagy sikerrel, mert a nyugati államok elfogadják Mussolininek azt a bölcs tanítását, hogy a fasizmus nem importcikk. Az olaszok barátságával eddig csak azt nyertük, hogy amig emelkedik kivitelünk csökkenése Olaszországban, addig a behozatal onnan állandóan nő. — Már ebből a gazdasági szempontból is teljesen feleslegesnek taríom, ha ezt az importot még az illetékes olasz körök által is szállításra nem alkalmasnak tartott áruval akarja Bethlen növelni. Az ország álmélkodva fogja olvasni a miniszterelnök beszédét, amely a hivatalos kormánylap szerint lelkének legtitkosabb mélységeibe, politikai célkitűzései legrejtettebb indítékaiba eugedett bepillantást. — A miniszterelnök két héttel ezelőtt meg>leckéztette az ellenzéket, hogy világnézleti politikát hirdet, ahelyett, hogy reális és időszerű gazdasági problémákkal foglalkozna. Ezek után csak csodálkozással vehetjük tudomásul^ hogy