Délmagyarország, 1929. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-10 / 80. szám

* 1929 április 10 AKCIÓZ 40 A református konvent a szegedi egyetem katolizálása ellen Mészöly dékán nem nyilatkozhat, meri köti a hivatalos titoktartás „Illetékes hely*' magyarázatot adott kl a kultuszminiszter terveiről (A Délmagyarország munkatársától.') A reformá­tus egyetemes konvent kedden ült össze Buda­pesten évi rendes közgyűlésére. Mindjárt az ülés elején egy Szegedet közvetlenül érdeklő problé­mával, a »szegedi egyetem katolizálásának« kér­désével foglalkozott. Két tekintélyes református ve­zér szólalt fel, Ravasz László püspök és Balogh Jenő volt igazságügyminiszter, a Tudományos Aka­démia főtitkára, akik mind a ketten éles/m és határozottan foglallak állást a kultuszminiszter terve ellen. Felszólalásukhoz az egész konvent csatlakozott A Délmagyarország foglalkozott ezzel a kultúr­politikai kérdéssel először, már néhány hónap­pal ezelőtt. A kultuszminiszter tervét maga Kle­belsberg Kunó hozta nyilvánosságra egy kurzus­ujság hasábjain, ahol bejelentette, hogy a szegedi egyetem világnézeti parallel tanszékeket szervez, mert senki sem kívánhatja, hogy a katolikus szel­lemben nevelt tanárjelöltek nem katolikus vallású egyetemi tanárok előadásait hallgassák. A Dél­magyarország akkor megszólaltatta ebben az ügy­ben Bakó Lászlót, a szegedi reformátusok lelké­szét, valamint dr. Dézsi Lajos professzort, az egye­tem rektorát, dr. Mészöly Gedeon professzort, az egyetem bölcsészeti fakultásának dékániát és dr. Erdélyi László professzort Bakó László nyilatkozatában — mint emlékeze­tes — kifejtette a reformátusok véleményét a kul­tuszminiszter törekvései ellen. Bemutatott azokra a káros következmángekre, ame­lyeket a világnézeti tanszékek felállítása idézhet elő és amelgeknek a tudománg érdeke csak kárát láthatja. Tiltakozott a szegedi egyetem katolizálása ellen és ezzel együtt az ellen a nyilvánvaló törekvés ellen, hogy a kultuszminiszter az egyetemeknek felekezeti jelleget adjon. Dézsi rektor nyilatkozatában azt jelentette ki, hogy az egyetem foglalkozott ugyan ezzel a kér­déssel, mivel azonban -i az egész ügy még kiforratlan. n?m mond­hat róla sem az egyelem, sem a maga nevében véleményt. Mészöly professzor, mint a legközvetlenebbül érdekelt fakultás dékánja, tapintatosan ugyan, de állást foglalt a felekezeti szempontok érvényesítése ellen. Dr. Erdélyi László helyeselte a kultuszmi­niszter törekvéseit — kifejezetten katolikus szem­pontból. A nyilatkozatok nagy feltűnést keltettek nem­csak Szegeden, hanem az egész országban. A kultuszminiszter cikkei most, a reformátusok egyetemes konventjének közgyűlésén keltettek éles visszhangot A konvent közgyűléséről az alábbi tudósításunkban számolunk be: Megjelentek a közgyűlésen Balogh Jenő nyugal­mazott igazságügyminiszter, Szász Károly, a kép­viselőház volt elnöke, gróf Teleki József v. b.tt, Horthy István lovassági tábornok, egyházkerületi főgondnokok, Antal Géza, Ravasz László református püspökök, Benedek Sándor, a közigazgatási bíró­ság másodelnöke, gróf Degenfeld Pál, Szomjas Gusztáv főispán, Segesdg Ferenc járásbirósági el­nök és még számosan. Dókus Ernő világi főgondnok szólt a zsinat feladatairól, majd bejelentette, hogy Ravasz László Düspök a napirend előtt akar felszólalni. Ravasz László általános figyelem között kezdte meg beszédét: — A mult év december közepén — mondotta — a Pesti Napló-ban megjelent a kultuszminisz­ter cikke, amely azt mondja, hogy a debreceni egyetem jellegzetes református mivoltánál fogva ellenszolgáltatásul egy másik egyetemnek kell ka­tolikus jellegűvé változnia. Nem mondotta meg a kultuszminiszter, hogy melyik ez az egyetem, a budapesti, a pccsi, vagy a szegedi-e, de a Nem­zeti Újságban megjelent egy cikk, amely már megállapítja, hogy ez a szegedi egyetem les*, ahová a kultuszminiszter már el is vjtte a polgári iskolai tanárképzőt és felekezeti tanárképzést akar ott koncentrálni. Szükségessé válik ugyanis a cikk szerint, hogy katolikusok által betöltött tanszékek szerveztessenek. — A konvent felterjesztést intézett a miniszter­elnökhöz és abban rámutatott ennek a gondolat­nak helytelen és aggodalmas voltára. Nem aka­rom megismételni a felterjesztés tartalmát, csak arra kívánok rámutatni, hogy a magyar kultúrpolitika szempontjából igen veszedelmes dolog az egyetemeket felekezetek szerint kontingentálni. Ha valamely tanár kiválóan betölti tanszékét, ká­ros dolog vele szemben ellentanároifat állítani, csak azért, mert az illető valamelyik felekezet­hez tartozik. Káros az ifjúságra, amely ezáltal megoszlik. Az egyetemi tanszékek betöltéséről semmi más szempont nem dönthet, csak az, hogy a tudós alkalmas-e a tanszék betöltésére? A ma­gyar tudományosság legfőbb intézeteit, az egye­temeket, a hallgatókat és a tanárokat egymással ¡¡ásfilleJékeket. szembeállítani, messzemenő felelősséggel jár. — Itt a konvent színe előtt et a kultuszminiszter és ne teremtsen belátha­tatlan bonyodalmakat előidéző precedenseket a magyar kultúra intézésében. Ne történhessen meg. hogy a magyar állami egyetemeken nem teológiai tanszékeknél, bölcsészeti fakultásokon csak bizonyos felekezetekhez tartozó tanárok ta­níthassanak. Bavasz püspök után Balogh Jen<5 i .. . nyugalmazott igazságügyminiszter szólalt fc! Mottó .­Ismerd meg öamanadail Sokratcs. Az IrAt a Jellem tUkre A feliem a lélek Kulcs, A lélek az élet tUko. Mindent meoludhat április 14-én, vasárnap dé.e?ött fél 11 órakor a Belvárosi Moziban a »lixoh'rü qrefolA$n« előadásán. — Kívánatos — mondotta —, hogy necsak teoló­gus nyilatkozzék meg ebben a kérdésben. Belőlem a tanár beszél, a hajdani egyetemi tanár. Aki valaha résztvett a tudományos kutatásban, az tudja, hogy az felekezeti alapon nem lehetséges, kivéve a teológiát. Akik régebben a kulturát irányították, azok sohasem voltak ilyen állásponton. Joggal állithatom, hogy a magyar református egy­ház nem érdemli meg azt a vádat, hogy mi vala­milyen tudománvos széket felekezeti alapon töl­tenénk be. — Mi mindig megbecsültük a más felekezeteket. Elemi igazság, hogy a tanszékekre azt az embert kell odaállítani, aki odavaló. Képtelennek tartom, taoey csak azért, hogy legyen felekezeti tanár, oda nem való egyént állítsanak tanszékre. Ha például az orientalista tanszékre Goldzieh r volt a legalkalmasabb, képtelenség lett volna til­takozni ez ellen és egy református ember számára követelni ezt a tanszéket Ez a terv veszedelmes az ország müve­Iödésére és ezért csatlakozom Ravasz ottSDök W vélemé­nyéhez. « Dókus elnök megállapította ezután, hogy a kon­vent tagjai mind együttéreznek a felszólalókkal. A két felszólalás alapján ismét kérdést intéztünk dr. Mészöly Gedeon pro­tesszorhoz. aki a következőket mondotta: — Legutóbbi nyilatkozatomat telje* egészeben fen tartom, azonban többet nem mondhatok most sem, mivel fcftt a hivatali titoktartás kötelezettségi'. 99 Illetékes hely" magyaráz ,A szerzetesrendek kívánták, hogy bizonyos tantárgyakat katolikus tanárok adfanak elő" (Budapesti tudósítónk telefon jelen­tése.) A katolizálás kérdésében a Délmagyar­ország budapesti munkatársát illetékes helyen a következőképen informálták: — A kultuszminiszter álláspontja az, hogy ö nem akar katolikus egyetemet létesíteni és nem akar felekezeti kérdést bevinni az egyelem falai közé, de azon a régi metóduson akar változtatni, amit a nyolcvanas években Trefort létesített, aki a szerzetesrendeknek megengedte, hogy az apá­cák tanárnőiket és a szerzetesrendek tanáraikat saját otthonaikban maguk készítsék elő. Ezen akar a kultuszminiszter változtatni, mert sokkal he­lyesebb ha a tanárképzés az egyetemeken egy­ségesen történik. Ez mindenesetre jobb a szer­zetesrendek tanárainak szempontjából is. — Ebben a kérdésben hosszú tárgyalások vol­tak, amelyeknek során megállapodás jött létre. Az érdekelt rendek azt kívánták, hogy bizonyos tantárgyakat a filozófiai fakul­táson katolikus tanárok adjanak elő. Ezt a kérelmet kulturális és nem felekezeti szem­pontból honorálta a kultuszminiszter és akik ebben támadást látnak bármilyen felekezet ellen — mondta végül az »illetékes hely», — azok téves utakon járnak aggodalmamnak adok kifejezést amiatt, hogy az ország kultúrpolitikája ilyen ténykedésekkel nem jó uton fog haladni. Tnnen is kifejezem minden magyar ember W* rését, hogy ezt a tervbevett párhuzamositásl ejtse Nem szedhet a város fogyasztási illetékeket A belügyminiszter Jóváhagyta a városnak a szikvizgyárosokkal kötött egyességét — A kormányhatóság is megállapította a fogyasztási illetékek törvénytelenségét jára szokta behajtani és igy rendelkezésére állt az egész adóbehajtó apparátus zálogolással, vég­rehajtással és árveréssel együtt, de akkor már az állami adóhivatal is beleszőtt a dologba és felfüggesztette a város foglalásait. Erre a tanács — kénytelen-kelletlen — egyezkedni kezdett a szik­vizgyárosokkal. Végre abban állapodott meg velük, hogy felfüggeszti a fogyasztási illetékek szedését. Ezt a közgyűlésnek is bejelentette és a megálla­podás végrehajtásához természetesen a közgyűlés is hozzájárult. A vonatkozó iratok négy év óta vannak a bel­ügyminisztériumban, ahonnan végre most meg­érkezett a döntés. A belügyminiszter döntése tulajdonképen egy 1023-ban hozott közgyűlési határozat sorsát pecsé­telte meg. A közgyűlés ugyanis a tanács javas­latára még 1923-ban, tehát hat évvel ezelőtt ha­tározta el. hpffiy. a íojcrasztásj ilkléke kre-vonatkozóJ (A Délmagyarország munkatársától.) Az a ke­mény harc. amely még a mult évben keletkezett a város által törvénytelenül szedett fogyasztási illetékek körül, végre most befejeződött a városi hatóság százszázalékos visszavonulásával. Mint em­lékezetes. a szegedi szikvizgvárosok üzentek elő­ször hadat a város tanácsának, bebizonyítván, hogy a fogyasztási illetékek szedésére a városnak törvényes joga nincs, mert a belügyminiszter nem hagyta jóvá az erre vonatkozó szabályrendeletet és igy a város törvényellenesen szedi a foggasz­A város tauácsa nem sokat törődött a szikviz­gyárosok hadüzenetével, sőt azzal válaszolt rá, hogy megszigorította a törvénytelen illetékek be­hajtását. Egy szép napon azonban a szikvizgyáro­sok formálisan sztrájkba léptek és megtagadták o fogyasztási illetékek flsettsft. A tanács ezzel sem törődött volna, mert az illetékeket közadók múd* Á

Next

/
Oldalképek
Tartalom