Délmagyarország, 1929. április (5. évfolyam, 74-97. szám)
1929-04-09 / 79. szám
ÖÉLMACTARORSZAG r329 április ff. Két évi fegyház helyett két hónapi fonházra enyhítették a nevelőnő büntetését, aki félmilliárd koronát csalt ki ismerőseitől (A 'Dclmagyarorszácf munkalársálól.) A szegedi tábla A'oüdctf-tanácsa hétfőn délelőtt érdekes csalási ügyet tárgyalt. A vádlottak padján Székeli/ Teréz szentesi nevelőnő ült, aki 1927 végén özv. Hajós Sándornctól és Négyesi Lászlónétól több mint jélmilliárd koronái csali lei. Székely Teréz mint nevelőnő szerepelt Szentesen. Elegáns megjelenésével és választékos modorával rövid idő alatt a legjobb helyekre is bejáratos volt. Mindenkinek előkelő és gazdag rokonságával dicsekedett és arról is említést tett, hogy Franciaországban birtokai vannak. Birtokát bérbeadta, de nemsokára ismét kiutazik és átveszi birtokainak kezelését Székely Teréz elő belő rokonságát az idők folyamán kamatoztatta is. Két jómódú szentesi asszonyt környékezett meg, akiktől különböző cimeken mintegy félmilliárd koronái csalt ki. A szélhámos nevelőnő már el akart utazni Szentesről, amikor özv. Hajós Sándorné gyanút fogott és feljelentette a rendőrségen. Székely Terézt letartóztatták és ellene kétrendbeli csalás cimén indult meg az eljárás. A' szegedi törvényszék Székely Terézt fondorlatos csalás cimén bűnösnek is mondotta ki és kétévi fegyházra ítélte. Á tábla hétfői felebbetárgyalásán a törvényszék Ítéletet megsem/nisilctle és Székeli/ Terézt özv. Hajós Sándornc kárára elkövetett csalás vádja alól jelmentelte és csak Négyesi Lászlóné kárára elkövetett csalásban mondotta ki bűnösnek és ezért kéthónapi fogházra itélle. A tábla ítéletének indokolásában kimondotta. hogy özv. Hajós Sándornétól felvett összeg kölcsönszámba ment A fondorlat nem nyert bizonyítást és özv. Hajós Sándornénak a kölcsön átadásakor meg kellett volna győződnie arról, hogy Székely Teréznek Franciaországban tényleg vannak-e birtokai. így özv. Hajós Sándornét is gondatlanság terheli. Négyesi Lászlóné ellen elkövetett csalás vétségében a bíróság beigazoltnak vette a fondorlatot és ezért Székely Terézt kéthónapi fogházra ítélte. ros intézkedéseiről a szavakkal emlékezett meg: »Magyarország fővárosa dicsőn teljesité feladatát; az Isten jutalmazza meg!« A fővárosnak nemcsak hatósága, hanem egész társadalma is a legélénkebb részvétet tanúsította a katasztrófa áldozata iránt: a lapok már napokkal a katasztrófa előtt megkezdték a gyűjtést, igen szép eredménnyel. Az árvíz napján Somssich Pál bement a Pesti Napló kiadóhivatalába a Ferenciek terén és lefizetett a szegediek segítésére ezer forintot. Érdemes feljegyezni, hogy a két legelső adakozó a Pesti Napló szerkesztősége volt ötven foriuttal s a budapesti kir. törvényszék büntető bírái 82 frt 50 kr. adománnyaL A birák valami társasvacsorát akartak rendezni, előléptetett alelnökük tiszteletére, de jobbnak látták, hogy a bankett költségeit inkább a szegedi árvízkárosultaknak adják. Az élelmezés terén is nagy buzgalmat fejtetE ki a főváros: nemcsak ennivalót küldött Szegedre, hanem az első napon harminc akó, a második napon pedig huszonöt hektoliter pálinkát is. A katonai sütődében naponkint tízezer kenyeret rendeltek a főváros számlájára, mert Dáni főispán egy táviratban kenyeret kért a fővárostól. A katonaság közölte a fővárossal, hogy a temesvári hadtestparancsnokság is sok kenyeret küld Szegedre és a belügyminiszter is rendelt tizenkétezer kenyeret, a szükséglet tehát már bőven fedezve van. A főváros azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha Szeged Budapesttől kenyeret kért, akkor nem lehet kenyeret nem küldeni; rendeltek is naponkint tízezer darab másfél kilós kenyeret és gyorsáruként el is küldték naponkint Aradon és Temesváron át a szőregi vasúti állomásra, össze is gyűlt ott annyi kenyér, hogy a felesleggel nem tudtak mit csinálni. Március 16-án Dáni főispán már táviratban kérte a kenyérrszállitmálnyok beszüntetését Érdekes, hogy a vasút mindenféle kőnyöradományt ingyen szállított Szegedre, s a posta is díjmentesen vette fel a hatóságok címére Szegedre küldött pénzeket Nagyon sokan voltak, akik maguk Bonyolították le adományaik szétosztását. Ezek között meg kell emlékeznünk gróf Károlyi Sándorról, aki a fővárosban ezer pokrócot vásárolt az árvízkárosultak számára és a pokrócokat több láda ruhaneművel együtt maga osztotta szét a szegedi Tisza-parton és Újszegeden. Szegedről aránylag kevesen menekültek a fővárosba. Az Üllőiuti kaszárnyában 650 menekülőnek az elhelyezésére készültek, de a kaszárnyában menekültek létszáma sohasem haladta meg a háromszázat. A főváros segítő bizottsága a lapok utján felhívta a szegedieket, hogy összeírás céljából jelentkezzenek a városháza I. emeletének 30. sz. szobájában, de ennek a felhívásnak nagyon kevesen tettek eleget, — rendesen csak olyan emberek, akik mindjárt valami segélyt is kértek. Csakhamar akadtak olyan emberek is, akik rájöttek, hogy szegedi menekültnek lenni jó üzlet Az üllőiuti kaszárnyában a menekültek ügyeit intéző százados egy napon meglepetve látta, hogy a menekültek létszáma 451. Egy kis vizsgálat után kiderült, hogy a >mcnekültek«-nek körülbelül a fele sohasem látta Szeged városát Sok gondot okozott a segélyző bizottságnak egyes városok előrelátása; például Baja és Pécs ugy gondolkozott, hogy nem Szegedre kell küldeni az adományokat mert onnan elmenekült a nép, hanem Budapestre, ahol bizonyára sok a menekült A Pesten összegyűlt természetbeni adományok kezelése és szétosztása nagy munka volt. Legtöbb szolgálatot azonban Budapest azzal tett Szegednek, hogy a külföldi városoknak, melyek mind Budapestre fordultak információért segély-akcióik ügyében, megadott minden tájékoztatást és njegteremtette az öszszeköttetést az idegen nemzetek társadalm i és Szeged hajléktalan népe között Mindenkihez! Vésse jól a fejébe, hogy olyan pazar neveltető műsort még soha nem látott, mint csütörtöktől n Belvárosiból Műsoron: „j^ $zamapak g férf|akf aktuális vig bonyodalmak MARION D A VI S sal, ugyanakkor $yc| CHaplill í&Ya .W Szened halála és feltámadása írja: dr. Szabó László XVIII. A főváros segilsége Míg a képviselőház tanácstalanul állott a szegedi katasztrófával szemben* Budapest azonnal tudta, mit kell cselekednie. Báth Károly főpolgármester rendkívüli közgyűlést hívott öszsze, mely már március 12-én délután megtette a szükséges intézkedéseket Ráth főpolgármester felhívta ü fővárost, hogy »állásához képest kövessen el mindent a balsors által sújtott testvér város segélyezésére, amit csak felebaráti szeretet és a jótékonyság érzése parancsol.« Kaimermayer Károly polgármester bejelentet!« a közgyűlésnek, hogy ő már eddig is megtett a saját felelősségére minden oly intézkedést, amely szükséges volt; igy Szegedre küldőit tizennyolc csónakot, ezer fáklyát és tűzoltókat. Horváth János tanácsnok indítványára megszavaztak Szeged városának tizenötezer forintot, a többi Tisza-menti árvízkárosultaknak pedig ötezer forintot. A további segélyezési ügyek intézésére bizottságot alakítottak. Ez a bizottság a közgyűlés után rögtön munkához is látott. Kamermayer polgármester bejelentette a bizottságnak, hogy Krause Waldemár tűzoltóparancsnokot, Bockelbergcs Oherolly tornatanárokat már leküldte Szegedre, hogy ott Pálfy polgármesternek rendelkezésére álljanak, Ivada alpolgármestert pétiig elküldte báró Gyulay-Edelsheim hadparancsnokhoz, hogy a katonaság adjon szállást a menekülteknek az üllői uti és a Valerokaszárnyában. A hadparancsnok azt felelte hogy az üllői uti kaszárnyában 650 menekülőt ellát szállással, ággyal és ágyneművel, a Valero-kaszárnyában azonban nincs hely a menekültek számára. Kada alpolgármester az omnibusz telepen is készített helyet háromszázötven menekült számára. Havas Ignác indítványára Szegedre küldték Horváth János tanácsnokot, s Márkus Ignác, Rausch Ferenc és Peringer Ferenc bizottsági tagokat, hogy nézzék meg, miben lehetne a főváros Szeged segítségére? A főváros kiküldöttei még aznap este elindultak Szegedre. Egy kisebb' bizottságot is alakítottak abból a célból, hogy e bizottság valamelyik tagja reggel nyolc órától este tizenegyig állandóan legyen a városházán s a sürgős intézkedéseket tegye meg. Kada alpolgármestert és Havas Ignácot újra elküldték a hadparancsnokhoz,, hogy engedje át a katonai sütődéket arra a célra, hogy ott a főváros a szegediek számára kenyeret süthessen. Megjelent a bizottság ülésén Czompó Izidor vezetésével több önkéntes tűzoltó is ajánlkozott, hogy lemegy Szegedre. Ugy határoztak, hogy a főváros kiküldöttei vigyék magukkal az önkéntes tűzoltókat is. Gróf Széchenyi Imre berlini nagykövettől távirat érkezett; a gróf közli, hogy házfelügyelőjét utasította, hogy házában nyolc szobát bocsásson a menekültek rendelkezésére. Landauer József levélben jelentette be, hogy husz menekültet szállással és élelemmel el fog látni. Sztupa György és Wahrmann Sándor azt a megbízást kapta a bizottságtól, hogy a magyar gazdasszonyok egyesületével és a nőegyietekkel lépjenek érintkezésbe, hogy népkonyhákat állítsanak a fővárosba jövő menekültek számára, A főváros mindezeket az intézkedéseket a legkomolyabban végre is hajtotta; a bizottság tagjai reggeltől este tizenegyig permanenciában voltak és» mindent megtettek, amii csak tehetett a főváros. A Pesti Napló a közvéleménynek adott kifejezést mikor a főváG. F. B. a tökéletes Bembergselyem harisnya lerakat Pdák Testvéreknél