Délmagyarország, 1929. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-09 / 79. szám

ÖÉLMACTARORSZAG r329 április ff. Két évi fegyház helyett két hónapi fonházra enyhítették a nevelőnő büntetését, aki félmilliárd koronát csalt ki ismerőseitől (A 'Dclmagyarorszácf munkalársálól.) A szegedi tábla A'oüdctf-tanácsa hétfőn délelőtt érdekes csalási ügyet tárgyalt. A vádlottak padján Székeli/ Teréz szentesi nevelőnő ült, aki 1927 végén özv. Hajós Sándornctól és Négyesi Lászlónétól több mint jélmilliárd ko­ronái csali lei. Székely Teréz mint nevelőnő szerepelt Szen­tesen. Elegáns megjelenésével és választékos modorával rövid idő alatt a legjobb helyekre is bejáratos volt. Mindenkinek előkelő és gazdag rokonságával dicsekedett és arról is említést tett, hogy Franciaországban birtokai vannak. Birtokát bérbeadta, de nemsokára ismét ki­utazik és átveszi birtokainak kezelését Székely Teréz elő belő rokonságát az idők folyamán kamatoztatta is. Két jómódú szentesi asszonyt környékezett meg, akiktől különböző cimeken mintegy félmilliárd koronái csalt ki. A szélhámos nevelőnő már el akart utazni Szentesről, amikor özv. Hajós Sándorné gya­nút fogott és feljelentette a rendőrségen. Szé­kely Terézt letartóztatták és ellene kétrendbeli csalás cimén indult meg az eljárás. A' szegedi törvényszék Székely Terézt fondorlatos csa­lás cimén bűnösnek is mondotta ki és kétévi fegyházra ítélte. Á tábla hétfői felebbetárgyalásán a törvényszék Ítéletet megsem/nisilctle és Szé­keli/ Terézt özv. Hajós Sándornc kárára elkö­vetett csalás vádja alól jelmentelte és csak Négyesi Lászlóné kárára elkövetett csalásban mondotta ki bűnösnek és ezért kéthónapi fog­házra itélle. A tábla ítéletének indokolásában kimon­dotta. hogy özv. Hajós Sándornétól felvett összeg kölcsönszámba ment A fondorlat nem nyert bizonyítást és özv. Hajós Sándornénak a kölcsön átadásakor meg kellett volna győ­ződnie arról, hogy Székely Teréznek Fran­ciaországban tényleg vannak-e birtokai. így özv. Hajós Sándornét is gondatlanság terheli. Négyesi Lászlóné ellen elkövetett csalás vét­ségében a bíróság beigazoltnak vette a fon­dorlatot és ezért Székely Terézt kéthónapi fog­házra ítélte. ros intézkedéseiről a szavakkal emlékezett meg: »Magyarország fővárosa dicsőn teljesité fel­adatát; az Isten jutalmazza meg!« A fővárosnak nemcsak hatósága, hanem egész társadalma is a legélénkebb részvétet tanúsította a katasztrófa áldozata iránt: a la­pok már napokkal a katasztrófa előtt meg­kezdték a gyűjtést, igen szép eredménnyel. Az árvíz napján Somssich Pál bement a Pesti Napló kiadóhivatalába a Ferenciek te­rén és lefizetett a szegediek segítésére ezer forintot. Érdemes feljegyezni, hogy a két leg­első adakozó a Pesti Napló szerkesztősége volt ötven foriuttal s a budapesti kir. törvény­szék büntető bírái 82 frt 50 kr. adománnyaL A birák valami társasvacsorát akartak ren­dezni, előléptetett alelnökük tiszteletére, de jobbnak látták, hogy a bankett költségeit in­kább a szegedi árvízkárosultaknak adják. Az élelmezés terén is nagy buzgalmat fejtetE ki a főváros: nemcsak ennivalót küldött Sze­gedre, hanem az első napon harminc akó, a második napon pedig huszonöt hektoliter pá­linkát is. A katonai sütődében naponkint tíz­ezer kenyeret rendeltek a főváros számlájára, mert Dáni főispán egy táviratban kenyeret kért a fővárostól. A katonaság közölte a fővá­rossal, hogy a temesvári hadtestparancsnokság is sok kenyeret küld Szegedre és a belügy­miniszter is rendelt tizenkétezer kenyeret, a szükséglet tehát már bőven fedezve van. A főváros azonban arra az álláspontra helyez­kedett, hogy ha Szeged Budapesttől kenye­ret kért, akkor nem lehet kenyeret nem kül­deni; rendeltek is naponkint tízezer da­rab másfél kilós kenyeret és gyorsáruként el is küldték naponkint Aradon és Temesváron át a szőregi vasúti állomásra, össze is gyűlt ott annyi kenyér, hogy a felesleggel nem tud­tak mit csinálni. Március 16-án Dáni főis­pán már táviratban kérte a kenyérrszállitmál­nyok beszüntetését Érdekes, hogy a vasút mindenféle kőnyör­adományt ingyen szállított Szegedre, s a posta is díjmentesen vette fel a hatóságok címére Szegedre küldött pénzeket Nagyon sokan voltak, akik maguk Bonyo­lították le adományaik szétosztását. Ezek kö­zött meg kell emlékeznünk gróf Károlyi Sán­dorról, aki a fővárosban ezer pokrócot vásá­rolt az árvízkárosultak számára és a pokró­cokat több láda ruhaneművel együtt maga osz­totta szét a szegedi Tisza-parton és Újsze­geden. Szegedről aránylag kevesen menekültek a fővárosba. Az Üllőiuti kaszárnyában 650 me­nekülőnek az elhelyezésére készültek, de a kaszárnyában menekültek létszáma sohasem haladta meg a háromszázat. A főváros segítő bizottsága a lapok utján felhívta a szegedieket, hogy összeírás céljából jelentkezzenek a vá­rosháza I. emeletének 30. sz. szobájában, de ennek a felhívásnak nagyon kevesen tettek eleget, — rendesen csak olyan emberek, akik mindjárt valami segélyt is kértek. Csakhamar akadtak olyan emberek is, akik rájöttek, hogy szegedi menekültnek lenni jó üzlet Az üllőiuti kaszárnyában a menekül­tek ügyeit intéző százados egy napon megle­petve látta, hogy a menekültek létszáma 451. Egy kis vizsgálat után kiderült, hogy a >mc­nekültek«-nek körülbelül a fele sohasem látta Szeged városát Sok gondot okozott a segélyző bizottságnak egyes városok előrelátása; például Baja és Pécs ugy gondolkozott, hogy nem Szegedre kell küldeni az adományokat mert onnan el­menekült a nép, hanem Budapestre, ahol bi­zonyára sok a menekült A Pesten összegyűlt természetbeni adományok kezelése és szétosz­tása nagy munka volt. Legtöbb szolgálatot azonban Budapest az­zal tett Szegednek, hogy a külföldi városok­nak, melyek mind Budapestre fordultak in­formációért segély-akcióik ügyében, megadott minden tájékoztatást és njegteremtette az ösz­szeköttetést az idegen nemzetek társadalm i és Szeged hajléktalan népe között Mindenkihez! Vésse jól a fejébe, hogy olyan pazar neveltető műsort még soha nem látott, mint csütörtöktől n Belvárosiból Műsoron: „j^ $zamapak g férf|akf aktuális vig bonyodalmak MARION D A VI S sal, ugyanakkor $yc| CHaplill í&Ya .W Szened halála és feltámadása írja: dr. Szabó László XVIII. A főváros segilsége Míg a képviselőház tanácstalanul állott a sze­gedi katasztrófával szemben* Budapest azonnal tudta, mit kell cselekednie. Báth Károly fő­polgármester rendkívüli közgyűlést hívott ösz­sze, mely már március 12-én délután meg­tette a szükséges intézkedéseket Ráth főpolgármester felhívta ü fővárost, hogy »állásához képest kövessen el mindent a balsors által sújtott testvér város segé­lyezésére, amit csak felebaráti szeretet és a jótékonyság érzése parancsol.« Kaimermayer Károly polgármester bejelen­tet!« a közgyűlésnek, hogy ő már eddig is megtett a saját felelősségére minden oly in­tézkedést, amely szükséges volt; igy Szegedre küldőit tizennyolc csónakot, ezer fáklyát és tűzoltókat. Horváth János tanácsnok indítványára meg­szavaztak Szeged városának tizenötezer forin­tot, a többi Tisza-menti árvízkárosultaknak pedig ötezer forintot. A további segélyezési ügyek intézésére bizottságot alakítottak. Ez a bizottság a közgyűlés után rögtön munkához is látott. Kamermayer polgármes­ter bejelentette a bizottságnak, hogy Krause Waldemár tűzoltóparancsnokot, Bockelbergcs Oherolly tornatanárokat már leküldte Sze­gedre, hogy ott Pálfy polgármesternek ren­delkezésére álljanak, Ivada alpolgármestert pé­tiig elküldte báró Gyulay-Edelsheim hadpa­rancsnokhoz, hogy a katonaság adjon szállást a menekülteknek az üllői uti és a Valero­kaszárnyában. A hadparancsnok azt felelte hogy az üllői uti kaszárnyában 650 menekülőt ellát szállással, ággyal és ágyneművel, a Va­lero-kaszárnyában azonban nincs hely a mene­kültek számára. Kada alpolgármester az om­nibusz telepen is készített helyet háromszáz­ötven menekült számára. Havas Ignác indítványára Szegedre küld­ték Horváth János tanácsnokot, s Márkus Ig­nác, Rausch Ferenc és Peringer Ferenc bi­zottsági tagokat, hogy nézzék meg, miben le­hetne a főváros Szeged segítségére? A fő­város kiküldöttei még aznap este elindultak Szegedre. Egy kisebb' bizottságot is alakítottak abból a célból, hogy e bizottság valamelyik tagja reggel nyolc órától este tizenegyig állandóan legyen a városházán s a sürgős intézkedé­seket tegye meg. Kada alpolgármestert és Havas Ignácot újra elküldték a hadparancsnokhoz,, hogy engedje át a katonai sütődéket arra a célra, hogy ott a főváros a szegediek számára kenyeret süt­hessen. Megjelent a bizottság ülésén Czompó Izidor vezetésével több önkéntes tűzoltó is ajánl­kozott, hogy lemegy Szegedre. Ugy határoz­tak, hogy a főváros kiküldöttei vigyék ma­gukkal az önkéntes tűzoltókat is. Gróf Széchenyi Imre berlini nagykövettől távirat érkezett; a gróf közli, hogy házfel­ügyelőjét utasította, hogy házában nyolc szo­bát bocsásson a menekültek rendelkezésére. Landauer József levélben jelentette be, hogy husz menekültet szállással és élelemmel el fog látni. Sztupa György és Wahrmann Sándor azt a megbízást kapta a bizottságtól, hogy a ma­gyar gazdasszonyok egyesületével és a nőegy­ietekkel lépjenek érintkezésbe, hogy népkony­hákat állítsanak a fővárosba jövő menekültek számára, A főváros mindezeket az intézkedéseket a legkomolyabban végre is hajtotta; a bizott­ság tagjai reggeltől este tizenegyig perma­nenciában voltak és» mindent megtettek, amii csak tehetett a főváros. A Pesti Napló a köz­véleménynek adott kifejezést mikor a fővá­G. F. B. a tökéletes Bembergselyem harisnya lerakat Pdák Testvéreknél

Next

/
Oldalképek
Tartalom