Délmagyarország, 1929. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-07 / 78. szám

1929 äpriik 7. •a van. A' bizományi raktárat a mi kíván­ságunkra létesítette a gyár, mi viszont vevőink kedvéért kezdeményeztük. A nagykereskedők a cukron igen keveset keresnek, sőt ha a rak­tárból az üzletükbe és a kiskereskedőhöz való szállítást is kalkulálják, egyáltalán nincs hasznuk a cukor árusításán. Hogy mégis nagy súlyt helyeznek a cukor árusítására, sőt még némi engedményt is adnak áz árból, annak az a magyarázata, hogy a cukor révén bizlosiliák a ve­vőkört, meri cukrot csak az a kereskedő kap, aki egyéb szük­ségletét is ott szerzi be. Mi nem adunk engedményt a megállapított eladási árból és mégis igen tekintélyes vevő­kőrünk van, mert a vevőnek szabad keze marad egyéb áruinak beszerzésénél. A közön­ség szempontjából ennek a vitának semmi­féle jelentősége nincs, mert a kiskereskede­lemben egyáltalán nem juthat kifejezésre az; a métermázsánkénti 25—50 fillérnyi enged­mény, amit egyik vagy másik kereskedő a kis­kereskedőnek nyújt. A Fenyő Testvérek cég a következőket Inondta: — Általában ellette vagyunk mindenféle kar­felinek. A cukorkartell azonban megvan és pedig a kormány hozzájárulásával, sőt talán kívánságára. Ez ellen nem tehetünk. Hogy a Leipziger-féle bizományi raktár megszün­tetését kérjük, annak egyszerűen az a ma­gyarázata, hogy a bizományi raktáros hitelbe is adhat és ad cukrot, amit mi azért nem lehetünk meg, mert nekünk a cukrot előre — átvétel előtt — kell kifizetnünk. Ha a Hitel­bank raktáráról vásárlunk, akkor 100 pengőt, ha közvetlenül a gyárból teljes vagont ve­szünk, akkor 200 pengőt keresünk vagonon­ként. Kilónként tehát 1 vagy 2 fillér lenne a hasznunk, de ezért be kell a vasúttól, vagy a raktárról fuvaroztatni. A bizományos nem fizeti kl elő­re a cukrot és igy minden ka­matveszteség néikfll hitelezhet. Ez a jogos kifogásunk a bizományi raktár ellen. Az a feltevés, hogy centralizálni akar­nók a cukoreladást, nevetséges, Szegeden leg­alább tiz kereskedő foglalkozik a cukornak nagyban való eladásával, de kaphat minden kiskereskedő is közvetlenül a Hitelbanktól. Hogy még sem ott veszik, annak az a ma­gyarázata, hogy legalább 50 kilót kell venni, előre ki kell fizetni és magának kell elhof­zatni. A cukor tehát többe jön neki, mintha a nagykereskedőnél vásárolja. Egyéb háttere en­nek a harcnak nincs. — Beregi Lajos céget az ügy nem érinti — mondják a cégtulajdonosok. Mi nem foly­tunk be az ügybe és nem is akarunk. Ezért nem Is irtuk alá a szóbanforgó ivet. Vélemé­nyünk azonban az, hogy a Leipziger cég el­járása nem rokonszenves. Ez a cég gyáros és nem elégszik meg a gyártási haszonnal, ha­nem a nagykereskedelmi hasznot is maga akarja megkeresni. Ez nem méltányos. A bi­zományi raktárra a közönség szempontjából semmi szükség sincs, mert hiszen a raktár drágábban adja a cukrot, mint a nagykeres­kedők. Van azonban a dolognak a Leipziger cég szempontjából más jelentősége is. A cég­nek van szeszgyára és likőrgyára is és ennek akar a cukor révén vevőkört szerezni. Igaz, hogy ezt is elláthatnák a nagykereskedők, de viszont a cég itt is maga akarja megkeresni a nagykereskedői hasznot. Egyszóval Leipzige­rékfel akarják falni ugy a kis halakat, mint a nagyokat Szeged halála cs feltámadása <rja: dr. Szabó László XXVII. \ Katasztrófa Ilire a képviselőházban Kállay Ödön szegedi képviselő »nagy moz­gást« keltett a következő bejelentésével: — Éppen most váltottam pár szót a pénz­ügyminiszter úrral, aki egy kilenc órakor fel­adott táviratból arról értesült, hogy Szegeden a viz már két öl magasságú. Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter erre va maga és a miniszterelnök nevében«: el­mondta, hogy értesülése szerint a viz Szege­den roppant magasságú egyes helyeken. Dávid pénzfigyigazgató azonban azt jelentette, hogy az adóhivatal nincs veszélyben. Kállay Ödön is elmondta a maga infor­mációit, amelyek szerint Szegeden már házak dőltek össze és vannak házak, amelyekből tizenkét hullát szedtek ki. Beöthy Ákos a Ház izgatottságára hivat­kozva kérte a kormányt, hogy adja elő. mit tett a mentés érdekében'? Tisza Kálmán miniszterelnök erre előadta, hogy ő távirati jelentést kért a kormánybiztos­tól Is, Szeged polgármesterétől is, de egyik, sem válaszolt a hivatalos táviratra. Bármeny­nyire nyugtalanító is a hallgatásuk, annak aligha lehet más oka, mint hogy valószínű­leg roppant sok teendőjük van. Táviratozni most különben sem könnyű, mert csak csóna­kon lehet megközelíteni a távirdahivatalt. A Iiáz ismét áttért a napirend tárgyalására, tfc a felszólalásokra nem figyelt senki s oly nagy volt az izgalom, hogy félórára fel kel­lelt függeszteni az ülést. Tisza kocsit küldött a közmunkaügyi miniszterért. A szünet után Pécby Tamás közmunka- és közlekedésügyi miniszter az ülés újból való megnyitása után elmondta, hogy az utolsó napon hogyan folyt a védekezés és előadta azt a nézetét, hogy »ha csendes idő és nappal lett volna, a ve­szélyt meg lehetett volná akadályozni. Neki Herrich még a katasztrófa bekövetkezése után is azt jelentette, hogy a habok egy kicsit át­csaptak az alföldi vasút töltésén s ettől az emberek megijedtek és szétszaladtak, — de ő most »rögtön oda fog menni és a szakadást betölteti, amennyire az emberileg lehetséges.« — Ugy vagyok értesülve, mondotta a mi­niszter, hogy közegeim mindent megtesznek a szakadás kijavítására. Mint látjuk, a miniszter értesülései igen rosszak voltak, de igen helyes volt a minisz­ternek az az intézkedése, hogy nagyon sok vasúti kocsit rendelt az osztrák államvasút szegedi állomására. Valószínűleg volt némi túlzás abban a jelentésben is, melyet arról kapott, hogy a szegedi állomásról husz külön­vonatot tud elindítani egy nap alalt és tizen­nyolcezer menekülőt elszállíttathat. Simonyi Ernő inegbocsáj tathatatlan dolog­nak nyilvánította azlj hogy a kormánynak nincsenek értesülései. A miniszterelnök leg­utolsó távirata reggel három órakor kelt. Mi­kor Franciaországban a Loire kiáradt, az első hírre a császár kocsira ült és minisztereivel a hely színére utazott; nálunk még arról sem intézkedtek, hogy a kormány értesüléseket kapjon. Tisza Kálmán miniszterelnök erre közölte a Házzal, hogy felkérte Kállay ödőn kép­viselőt, hogy menjen Szegedre és legyen segít­ségére a kormánybiztosnak. Báró Simonyi Lajos volt kereskedelmi mi­niszter is megbortránkozott azon, hogy a kor­mánynak nincsenek értesülései; ha az újságok kaptak táviratokat, akkor kaphatott volna a kormány is. Botrányos mulasztás terheli a kormányt. Nóvák Gusztáv erre felolvasott egy távirar tot, annak bizonyságául, hogy a kormányt mulasztás terheli, mert a veszedelmet előre lehetett látni. A távirat, melyet március 11-én este kilenc órakor kapott Szegedről, igy fezólt: Ha hatezer katona rögtön Szegedre nem külde­tik talicskával és ásóval, a város tönkremegy. Lu­kácsnak öt napja beszélem ezt, de nem hallgat rá. A karcsú nőtypus meghódította a világot. A divatos vonalak ked­véért sok mindenről le« mondanak a nők, amit szeretnek. Egy élvezeti cikket azonban — a va«t lódi babkávét — bátran fogyaszthatják, mert a hamisilaUan babkávé ér« falmailan módon meg­akadályozza a felesleges zsirképződésl. Nem ok nélkül szerelik tehát a nők a babkávét. Meinl Gyula Rí. Szeged, Klauzál tér 2. sz. Görgey honvédtábornok öt nap előtt háromezer honvédet ajánlott fel, azt sem fogadta el. Szu­ronnyal hajtott, ijedt néppel sokra nem mehe­tünk. Tegyen kormányunk rögtön lépéseket ez iigyben, ennyit talán megérdemel ezen direkt és indirekt adóban ötmillió forintot fizető ősmagyar Szeged városa, hol százmillió forint van veszély­ben. Kéri János, algyői birtokos, Csongrádmegy': közigazgatási bizottságának tagja. Péchy Tamás miniszter újból felszólalt, azt fejtegetve, hogy a baj már megtörtént, egy­előre azonban nem lehet tudni, hogy mi és hogyan történt; nem lehetetlen az sem, hogy a perosorai töltést a túlsó oldalról szándékosan rontották meg, hogy a Tisza balpartján el­kerüljék az ái-vizet. Azt kívánni pedig, hogy| minden töltést a katonaság védjen és iavitgas­son, teljesen lehetetlenség. Két óra már elmúlt, amikor Ugrón Gábor kezdte támadni a kormányt. Jókai Mór erre fölkelt a helyéről és igy szólt, elég hangosan: — Menjünk haza! Több kormánypárti képviselő fel is kelt és Jókaival kifelé indult Ugrón erre utánuk . kiáltott: J — A nemzet költője megsirathatja azon szerencsétlenséget igen szép szavakban és könnyeket hullathat felette, de mint képviselő, távozik a terembőit Jókai a terem közepéről visszakiáltott Usj­ronnak: — A nemzet költője megosztja kenyerét a szerencsétlenekkel és nem elégíti ki őket üivs szavakkal! A jobboldal helyeselt, a baloldal pedig zajo­san követelte Jókai rendreutasitását. de ered­ménytelenül. Ugrón arról beszélt, hogy a kormány mindig talál mulasztásaira valami mentséget. König­graetznél a hadvezetés nem ismerte be a maga hibáit, hanem a vereségért a ködöt okolta, a kormány sem beszél most a maga hibáiról, hanem azt mondja, hogy Szeged pusztulását a vihar okozta. Tisza Kálmán kijelentette, hogy az ilyen lue­szedre egy szót sem válaszol, — s ezzel az ülés véget is ért 2 óra 20 perckor. A kor­mány a hajnalban feladott jelentés után dél­után 5 óra 30 perckor kapta a következei táváratot, melyben Kende Kamit kormány­biztos csak ennyit jelentett: »Szeged csak volt; mentünk akit s amit lehet.« mnani Három okos »zó­I Sicgsiárflii ftorUnű |ó! j E. SCHATZ MAGDA füzöszalonja Somogyi U. 15., készíti a legmodernebb fűzOket, has­kűtfiket és minden e szakmába vágó készítményeket. 37 »DUrkopp«, »Airtomoio« »Lucifer«, »Steyer«, »Amcric6r> 1 a világversenyek gvőz esei minőségben utóié b tetten CyArt Írok! Cummtk. alkatrészek legolcKöbbaa. 876 QyermeHKocsiK egszebb kivitelben reklám árakon — Árjegyzék ingyen. Kardos István utódánál Csekonlcs u. 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom