Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-06 / 54. szám

SZEGED: Stcrkeazlöséfi: Somogyi ncca 22. I. em Teleion: 13—33.^Klnrióhlvntnl. kölcSiínkünyvfAr és Jegyiroda : Aradi ucco 8. Teleion: 300. Nyomda t LOw Up 61 ucce 19. Telefon* 16—34. ua«»«» BBUHHW Szerda. 1929 március 6 V. évfolyam szám MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Crt uccu A. Teleion: 151. szám.« »«»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY s Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andróssy ucco 23. Telefon: 4®. szóm. « » « n « » H)> nn HHBHHBHBBBHHnBHBBlBBffiraEgSBSSB Előfizetési óra havonta 3*2« vidéken és a (Óvárosban 3 ü". uuií»!d»~> 0-40 pengő. Egyes szóm ló, vasór- és Ünnepnap 24 fillér Szeged éi a gyáripar Nem is tudjuk, mikor volt ideje annak, hogy gyáralapitási tervek támogatásával foglalko­zott a város. A háborúig majdnem egyforma ütemben szaporodtak a gyárkémények és a szobrok s nem is volt kifogása senkinek az el­len, hogy a gazdasági és szellemi kultura al­kotásai lépést tartanak egymással. De amit a háborúnak — ahogy Szép Ernő mondja: — megnyitásáig elmulasztottak ezen a téren, azt nem lehetett pótolni az elmúlt tizenőt év alatt sem. A Rákóczi-szoborra már nem került rá a reliev s azóta nem épült gyárkémény sem. Pedig tagadhatatlan: nemcsak az olvasmány "ixotikuma kedvéért fogadjuk szívesen azt a hírt, hogy a város tanácsa gyáralapitási terv élesztgetésével foglalkozik. A mi szemünk­ben kicsit fantasztikusai? ennek a gyáralapi­tási tervnek méretei. Mégis helyes, hogy fog­lalkoznak vela. Szubvenció nélkül ma nem alapítanak gyárat. Hogy ez a szubvenció mi­lyen formát ólt, az másodrendű fontosságú. Aki gyárat szándékozik alapítani, — nem is mai keletű ez a szokás, — annak első dolga az, hogy állami és városi kedvezményekről gondoskodjék: Minél több kedvezményt bizto­6itani az államtól és minél több kedvezményt kicsikarni a várostól, — ezzel a programmal kezdődik minden gyáralapitási terv. Vannak, akik csak azzal foglalkoznak, hogy ilyen ked­vezményekct biztosítsanak s amikor minden1 koncesszió, vámmérséklés, adókedvezmény, illetékmentesség, ingyen telek, olcsó tégla, a refakciák különböző nemei és a privilegi­záltság biztositékai mind együtt vannak, akkor néz olyanok után, akik a kedvezővé vált fel­tételek mellett a gyár alapítására hajlandók. S a város mégis akkor teljesiti köteles­ségét, ha tárgyalásokba bocsátkozik a tervezők, kel s ha annyi kedvezményt nyújt, amennyi a gyár működésének hosszú idejére eszkomp­tálva arányban áll a várható előnyökkel. Meg kell becsülni minden hajlandóságot, amelyik a mai viszonyok között nagyarányú ipari vál­lalkozás megszervezését tűzi ki célul. S mivel más módja a megbecsülésnek nincs, mint az anyagi előnyök juttatása, nemcsak az arány­ban álló, de az elviselhető mértékig vállal­kozni is kell a támogatásra. Elvégre is tisztá­ban vagyunk azzal, hogy minden gyáralapi­tási terv titkos versengést kelt a magyar vá­rosok között s az alakuló gyár azt a helyet választja, ahol a legtöbb kedvezményt találja meg. Ha a közszállitási szabályzatot olyan pontosan tartanák be a városok, mint ahogy őket szorítják pályázatra és versenyre a gyár­alapitási tervek, akkor sokkal kevesebb pa­nasz hangoznék el egyes vállalkozók hatósági támogatása miatt. Alig van olyan vidéki ma­gyar város, amelyik bármilyen nagyipari vál­lalkozás számára kedvezőbb telephely lenne, mint akármelyik riválisa. Hirtelen nem is tudnánk megjelölui olyan magyar várost, ame­lyik a természeti kincsekben való gazdagsága, vagy legalább is: a természeti kincsekhez való közelsége folytán predesztinálva lenne bizo­nyos gyári termelés számára. Talán a szén­árakban való különbség jelentett csak bizo­nyos fokozatbeli különbséget a magyar vá­rosok közölt. A hosszabb időre történő kal­kuláció azonban bátran elhanyagolhatja ezt a különbséget is. Igaz ugyan, hogy az egész volt osztrák-magyar monarchia területén Sze­ged esett legtávolabbra a szénvidékektől s ennek következtében Szegeden volt legdrá­gább a szén, az is igaz, hogy a szénnek ez az előkelő helyzete megmaradt Szegeden, aki azonban gyárat alapit, az nem hetekre és nem hónapokra számol előre. Az energiafor­rások szocializálásának gondolata már elér­kezett a konkrét megoldás elé. A kereske­delmi kormányzat már nem is tagadottan foglalkozik azzal a tervvel, hogy az állam részére ki fogja sajátítani a villamos energia minden forrását. (A városnak a gázgyárral való viszonyába már ezzel a megfontolással avatkozik be a kormány s ezért nem tartja a kormány kívánatosnak azt, hogy a város be­fejezett jogi helyzetet teremtsen a gázgyárral szemben, mielőtt az állam, mint kisajátító, az energiaforrásokra rá nem teszi a kezét) Az állam nagy centráléit fogyasztókkal kell ellátni s az állam nem engedhet meg kon­| kurrenciát a példátlanul nagy befektetések­kel megteremtett vállalatai számára. A vil­lanyáram éppen olyan monopoláru lesz, mint a purzsicsánydohány s a Virginia-szivar. Mindez kedvezőbb helyzetet fog teremteni Szeged számára is s a magyar városok ver­sengésében el fogja tüntetni Szeged hátrányát, a magasabb szénárakat. S mivel a kormány eddig sem riadt vissza attól, hogy fuvar1­kedvezményekkel élessze a gyáralapitási ter­veket, talán szabad azzal számolnunk, hogy Szegedet sem fogja ennyire szisztematikus rendszerrel elkerülni minden vállalkozó tőke. A magyar gyáripar fejlődési vonalát úgyis a Balkán felé jelöli ki gazdasági helyzete s a Balkánhoz legközelebb eső nagyváros mégis csak Szeged. Ezt a szomorú szerencsét nem lehet Szegedtől elvitatni s talán egyszer még ki is lehet majd használni azt a helyzetet, aminek eddig csak keserves terhét viseljük. Esküdtbíróság helyett — »laikus« bíróság Törvényjavaslat az osztrák eskfldíblráskodás megreformálásáról (Budapesti tudósítónk telefonjelenfése.~) Bécsből jelentik: A nemzetgyűlés mai ülésén az igazságügyminiszter törvényjavaslatot nyújtott be az esküdtbíróság megreformálásá­ról. A javaslat az esküdtbíróság helyett laiku» bíróságot tervez, amely 6 laikusból és 6 hi­vatásos bíróból állana. A törvényjavaslat ki­mondja, hogy a laikus birókat különös gond­dal kell kiválasztani. A trianoni batár módosítását kérte Hománla a lengyel kormánytól London, március 5. A Dailg Mail jelenti, hogy a román kormány Lengyelországnak a trianoni határok módosítását javasolta Má­ramarossziget környékén. A lap megállapítja, hogy ezzel a lépéssel éppen egy kisántánt állam borította fel a trianoni határok sért* hetetlenségének dogmáfát és beismerte, hogy ezek a határok rosszak és tarthatatlanok. Kérdés, hogy Románia többi szomszédai­val, elsősorban Magyarországgal szemben is módosítani fogja-e határait és hogy a többi kisántánt állam követni fogja-e példáját? ügy Genihen Szerdán kezdődik a 1céráés részletes vlíáfa (Budapesti tudósítónk telefonjelen­lése.) Genfből jelentik: A Népszövetség tanácsá­nak ma délután elhalasztatott ülését szerdán délelőtt féltízkor folytatják. A litván kérelem elbírálására alakult jogi bizottság délután újból tárgyalta a litván kormány kérelmét és arra a végső elhatá­rozásra jutott, hogy a litván kormány megbízottja nem vehet részt a kisebbségi kérdés vitájában. Chamberlain délután fogadta az angol sajtó kép­viselőit és kijelentette, hogy véleménye szerint ki van zárva, hogy a tanács a kisebbségi kérdés­sel még ezen a héten végezne. Egyelőre csak arról van szó, hogy megkezdjék ennek a hatal­mas problémának a részletes megvitatását. Hivatalos német körökből eredő információk szerint Stresemann szerdai beszédében csupán a német kormány elvi álláspontját fogja hangoz­tatni, a kisebbségi kérdésben, anélkül, hogy pon­tosan körülírt javaslatokat terjesztene elő. Rá fog azonban mutatni a kisebbségi panaszok elintézése körül jelenleg érvényben lévő eljárás hiányaira. ElmaracSS a délutáni ülés Genf, március 5. A népszövetségi tanács ma délután 4 órára egybehívott ülése, amelynek alap­ján a kisebbségi kérdések a kanadai és német javaslatok alapján való megvitatása szerepelt, a délelőtti tanácsülés határozata alapján elmaradt. A tanács legközelebbi nyilvános ülésének időpontja Aég nem ismeretes. A ma délelőtti magánjellegű megbeszélések közül bizonyos jelentőséget tulajdonítanak azoknak a tárgyalásoknak, amelyeknek Jugoszlávia, Görögor­szág és Bulgária külügyminiszterei egymás között, illától«« Brianddal és Cbamberlalnn.il folytattak. Tlhilescn román népszövetségi delegátus ma dél­előtt felkereste dr. Stresemann német birodalmi külügyminisztert, ZalesUI lengyel külügyminiszter viszont Adatol japán tanácstagot tátogatta meg, aki J tudvalévően a felsősziléziai kisebbségi kérdés nép­szövetségi előadója. Walkó tárgyalása! Genf, március 5. Walkó Lajos miniszter tegnap Sir Erich Drumonddal, a Népszövetség főütkárá­val és Snglnura japán delegátussal, a politikai osztálv vezetőiével folytatott tanácskozásokat majw

Next

/
Oldalképek
Tartalom