Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-31 / 73. szám

DÉLM AttYARORSZAG 1929 március 31. Olcsóságban, tartósságban utolérhetetlenek a Földes Zoltán férfiruhák. Hogyan égeti le a szegedi színház \ SZEGED. 1 ttllav Ulbert «.nJa (Hid) ucca ti. Dilrói Mór, a magyar szinészet legendás és hősi munkása ¡>Komédiások« címmel most adta ki nagy érdeklődést kellett emlékiratait. Az érdekes könyvből közöljük alább a szegedi fejezetet. SZEGED A debreceni évad után nehéz szívvel váltunk meg Krecsányitól, dc Nagy Vincének Szegedre drámai művezetőre volt szüksége és olyan előnyös szerződést ajánlott, hogy nem utasíthattuk vissza. Kétségkívül Nagy Vincének volt a legkitűnőbb társulata az egész országban. A drámai előadások igen nívónak voltak. Bokodi Antal Harpagonja klasszikusnak moudható. Kifogástalan volt Jókai Arany ember-ének előadása. Így Rómeó és Júlia, Ármány és szerelem, Dózsa György, A két Rantzau, Képzelt beteg, Hero és Leander. Gondosak voltak népszlnmüelőadásaink is. Operettekben Vadnay Vilma (csakhamar Somióné) hódított gyönyörű, jól iskolázott hangjával. Elénk temperamentumával sokat igért a fiatal, kecses Nagy Ibolya, ki később a Népszínházhoz, majd a Nemzeti Színházhoz szerződött. Maga az igazgató kiváló ízlésű, modern, uri ember. ^ pompás uj sziuházban az első év anyagi eredménye is kielégítő volt, dc a második esztendő (az elsőben még nem voltam tag) meghozta a gondokat, melyek igen súlyosakká váltak. Vidéki városnak, a még parlagias Szegednek, túlszervezett volt ez a hatalmas társulat. Nagy Vince azonban a legsúlyosabb helyzetben is nyugodt és hideg maradt — legalább kívülről. Mikor a fizetési nehézségek hullámai már nagyon is csapkodták a szinház hajóját, Nagy Vince, hogy a közönség közönyét megtörje, Kolozsvárrá utazott cs gróf Esterházy Kálmánt, a szinház intendánsát rábírta, hogy tíz előadásra engedje át az Ember tragédiájának összes díszleteit és a ruhatár egy részét. A rendezés nehéz feladata nekem jutott. Sietni is kellett. Megindultak a próbák és folytak egész napon át. A társulat lelkes buzgalommal, sziwelIélekkel dolgozott. Sikert akartunk minden áron. Ereztük, hogy most az igazgató létérdekéről van szó, — melyhez hozzákapcsolódott a színtársulat egzisztenciája is. Tiz nap alatt már teljes volt az összjáték. Megérkeztek a díszletek. A hírlapok is megtették a magukét. Kilenc cgymásutáni napra volt kitűzve az Fmber tragédiája, a Kolozsvári Nemzeti Szinház díszleteivel. A francia forradalom jelenése olyan izzó volt, hogy az igazi sc lehetett lázasabb. BEUGRÁS ÁDÁM SZEREPÉBE Elérkezett az előadás estéje. Jól megy a darab, a közönség hangulata kitűnő. Somló önmagát múlja felül Ádám szerepében. De a fárasztó próbák, az izgalom megtörték a gyenge szervezetű művész erejét. Szivofgás rohanja meg a negyedik kép után. Szünet. Jönnek az orvosok, egyszerre kettő is. Minden módon igyekeznek Somlót talpra állítani. Fogadkozik is, hogy kis idő alatt jobban lesz, folyta tui fogja a szerepét. A közönséget egy kis türelemre kérjük. Somló erőlködik, feláll; öltöztetni kezdik. A másik percben lehanyatlik. Ott fekszik behunyt szemmel, összeszorított ajakkal. Az orvosok hallgatják a szívverését., élesztgetik. Végre kimondják a lesújtó szót: a művész nem folytathatja szerepét, képtelen reá. Az asszonyok sírnak, a színészek egyik-másika kétségbeesetten hadonáz, jár-kel ide-oda. Nagy Vince meredten áll, most se hangos, csak rendkívüli sápadtsága árulja el, hogy mi forrhat ott belül. Kimegyünk a színpadra. Szól az ügyelőnek: — Húzzák félre, a függönyt s a rendező jelentse, hogy Somló hirtelen betegsége miatt nem folytathatjuk az előadást, a pénztár a jegyek árát holnap visszafizeti. De édes Istenem, hol volt már akkor az aznapi bevételi Ekkor az ügyelő. Somogyi, Odahajol a direktorhoz és halkan mond neki valamit. Nagy Vince meghőköl — reám néz — és néz... néz, az ügyelő pedig hozzám jön: — A főrendező ur talán átvenné a szerepet, folytathatná az előadást. — Hogy gondol ilyetl Megbolondult? Megszólal Nagy Vince is halkan, vontatottan: — Talán — ha lehetne... ha megtenné... — Nem lehet — ez képtelenség — belesülök, hiszcu már egy éve nem voltam színpadon. — Akkor hát húzzák szét a függönyt Jelentsék: az előadás elmarad — és egy mélyet sóhajt. A diszitő már megfogta a kis-függöny léc-fogantyuját... a függöny meglebben.. — Megálljon 1... eljátszom a szerepet. Hárman, négyen hurcolnak az öltözőbe, vetkőztetnek, öltöztetnek. Mig rám adják a ruhát, a fodrász fejemre igazítja a parókát. Két perc alatt kész. Mehetünk... húzzák fel a függönyt A sugó, a kis Oláh biztatóan odakiált: »csak rám figyeljem. Szédelegve lépkedek, mint Tankréd, az első kulisszából. Összefolyik előttem a sok emberfej. Beszélni kezdek, eleinte leptetve, aztán gyorsabban, a helyes tempóban. Mozdulok, nézek, játszom. »Jól megy, jól megy« szól fel a kis sugó. Még néhány perc cs a kép véget ér. Felzug a taps. A kollégák — persze a nők is — ölelnek, csókolnak, egyik-másik a szemet törli. Nagy Vince némán kezet szőrit. Sietek öltözni: Kepler és nyilt változással a francia forradalom — itt már otthon vagyok. Teljes biztonsággal dolgozom. A tűz, a lendület, melyet kiváltok, viszi magával az egész tábort. Frenetikus hatás, számtalan kihívás. így aztán baj és zökkenő nélkül lefolyt az egész előadás. A lapok a legteljesebb elismerés hangján irnak az Euibcr tragédiája rendkívüli sikeréről. Somló barátom másnap este már játszhatott Még nyolc teljesen eladott ház. Több is lehetett volna, de a díszleteket haza kellett szállítani Kolozsvárra, az engedély meghosszabbítása nem sikerült Igazgatót és társulatot exisztendájában men>tette meg a hatataas siker. ESTÉRE MÁS CUG JÖN Velem történt meg Szegeden 1885-ben az eset, amelyből idők folyamán egy gyakran hallott színházi vicc keletkezett azzal a pointtal: Estére majd más eug fog statisztálni. Bukow, a székelyek hóhéra cimü darabot tüztük ki előadásra. Nem valami ripacs tákolmány, dacára furcsa citnének. Benkö Kálmán, volt színész és a Nemzeti Szinház könyvtárosa irta. Hazafias, tisztességes, jó darab. Igen kedves, idillikus népjelenetek is fordulnak elő benne. Nagy Vince, hogy rendezői ambíciómnak mindenben eleget tegyen, gondoskodott hogy kellő számú katona-statisztát bocsásson rendelkezésemre az illetékes katonai hatóság. Hatvan ügyes katonát válogattam ki Bukow nagy csatajelenetére. Jó anyag a katona statisztának. Pontosan érkezik, fegyelmezett, értelmes és a feladatot komolysággal teljesiti. Csak arra kellett vigyáznom, nehogy valakit olyan őszintén kólintsanak fejbe, hogy igazán harcképtelen legyen. Az emiitett darabban székelyek ütköznek össze Bukow reguláris csapatával. Még a templomtoronyban is folyik az árfáz küzdelem. Egész csatatervet dolgoztam ki: Iiogyau folyjék a küzdelem, a közelharcban ki, mikor sebesüljön meg, mikor essék el és igy tovább. A magyar fiuk pompásan verekedtek — nagyszerűen ment a jelenet. Az utolsó próba az alkonyba is belenyulott. Megdicsértem a katonákat és a káplárnak kiadtam az utasítást hogy holnap reggel kilenc órakor pontosan jelenjenek meg a főpróbán. A káplár »vigyázz« állásba helyezkedik, szalutál és katonásan jelenti: — Jeleutem alássan, holnapra más cag van kivezényelve, mert mi Iőgyakorlatra vagyunk rendelve. Elképedve hallom a jelentést — loholok a direktorhoz. Ő aztán nyakába vette a várost és nagy nehezen keresztül vitte, hogy a próbán résztveit katonák egy részét mégis rendelkezésemre bocsássák, a többi újonc volt a színpadon. Beosztottam aztán mindenik újonc mellé egy kivagy inkább bepróbált harcost. Néhány hevenyészett próba után a csata fényesen sikerült. Ugyanez történt velem Szegeden az Ember tragédiája próbájánál, de ezt sokkal könnyebben lehetett korrigálni. Miután mind a két eset hiteles — czeutul az utánnyomás tilos, LEÉG A SZÍNHÁZ Az Ember tragédiájának sikere után a kedélyek megnyugodtak, a fenyegető anyagi romlás elhárult. Beköszöntött a tavasz. Pálmai Ilka vendégjátékától vártunk ujabb sikert. A Nő-emancipációt hirdette a szinlap, Pálmai Ilka felléptével. Minden jegy elkelt. Délután a színházzal szemben levő kávéházban isszuk feketénket. Sietve jő Somló, halkan, dc izgatottan odaszól: — Urak, ég a színházt Rohanok a színpadra. A színpad felső része tűztenger. Egy tűzoltó áll ott rendületlenül és ontja a zsinórpadra, a tűz fészkébe, a gyér vizsugarat, miközben zsarátnok és lángoló díszletdarabok hullanak elébe. Én a sülyedőn át futottam a szinház túlsó oldalára és egy díszítővel felsietek a füsttel, forrósággal tele keskeny lépcsőn. A ruhatárban felnyitom az ablakot és nyalábra fogva a ruhákat, ketten dobáljuk le a kosztümöket az uccára. Az egybegyűlt tömeg integetés kiabál, hogy jöjjünk le. A tűz leírhatatlan gyorsasággal terjedt, már az egész nézőteret is elborította. Abba kellett hagynunk a munkánkat Ideje volt. A keskeny lépcsőlejáraton sütött a hőség és olyan sűrű volt a füst, hogy majd meguflladtunk. Alig értünk a friss levegőre, kiabálást haIlottunk:a zongorát, zongorát kellene lehozni, de nem mozdult senki. Emberemmel felfutunk a lépcsőn a zongoraszobába, megfogjuk ketten a nehéz koncert-zongorát és hurcoljuk lefelé a lépcsőn. Nem lehet — a kanyarodó lépcső igen szük ahhoz, hogy két ember megbirkózzék a nehéz feladattal. Ott hagytuk a zongorát a kőlépcsőn. A zongoraszoba porig égett, dc a lépcsőn hagyott zongora épen maradt. A könyvtár a legfelső emeleten volt, eppen a tető alatt. Felrohantam és onnan kezdtem hajigálni a kottákat és színdarabokat Nagyon belémütött a mentési láz. Benéztünk aztán a nézőtérre. A hatalmas üvegcsillár ebben a pillanatban zuhant le óriási robajjal a tüztengerbe. A nézőtér teljesen leégett, csak a kopasz falak maradtak fenn. Nagy Vince nem nagyon örült az én műkedvelő tűzoltói tevékenységemnek, mert a ruhatár, a könyvtár, minden biztosítva volt és a megmentett tárgyak csak komplikálták és késleltették a biztosítási összeg folyósítását. Maga mondotta el később nekem, az ó kedves fanyar mosolyával, hogy ezzel a beugrásommal nem volt elragadtatva A másik jobban tetszett neki. EérFOGA^ ¡U 50 fill. Kapható Higuó-pafllíában KlaazdI tér éa Kárósx acca sarkán. LICHTMAN CIPÓK BALLY CIPÓK Belvárosi Cipőüzief S3T&5SSK: HOTEL NEW-YORK-ban, WIEN Ha ) szálion Bécsbe } meg jön, ) a Fürdő »« Hall >"< Rádió stb. stb. II., KL. SPERLG. 5. Magyar családok találkozó helye. Modern komfort. «/• Folyó hidegmeleg víz minden szobában. Egyágyas szoba S és lén schil.-től.