Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-28 / 71. szám

1929 március 28. DÉl.MAG VAEORS Z A G 5 Az orvos — a beíeg — a honorárium Dr. Bcdö Imre előadásáról közölt vasárnapi cikkünkre a következő sorokat kaptuk: Néhány szót szeretnék b. kartársam e dmen a Délmagvarországban megjelent előadásához fűzni- A kérdés az, hogy az orvos (mellékes, hogy sebész-e) különbözőkép honoráltathatja-e magát ugyanazon szolgáltatásért? A válasz: határozott igen. A megérthetés kedvéért hozzuk mi is párhuzamba a kereskedő, iparos, stb. és az orvos szolgáltatását. A kereskedő, iparos, háziúr, gazda, stb. abban a helyzetben van, hogy nagyjából minden igényt kielégíthet, szegényét, gazdagét egyaránt, fekete kenyértől a legfinomabb fehér süteményig, darócruhától a legdrágább angol szövefig, sárga burgonyától a legizlésesebb primőrökig, külvárosi udvari lakástól a legpazarabb lakosztályokig és igy tovább. Evvel Szemben az orvos csak egy árut lart — teljes tudásbeli felkészültségét, lelkiismeretességét és szeretetteljes gondosságát —, csak ezt adhatja szegénynek, gazdagnak egyformán. Miután pedig csak egy áruja van, ügy kompenzálhatja magát, hogy szegénynek ingyen, vagy olcsón, gazdagnak drágán adja. Ezt az ősidők óta fennálló kompromisszumot a betegek nemcsak méltányosnak, de magától értetődőnek fogadják el (főleg a szegények). Tehát nem fejezi ki magát precizen kollégám", amikor az orvosnál standard honoráriumot tételez fel, amelyből szegény betegnél enged, ezt az utolsó sorokban maga is megcáfolja, amikor a honoráriumot — igen helyesen — az állami adóhoz hasonlítja. Amit a honoráriumról általában mond, az már nem probléma; mint a gazdasági élet minden terén, ezt is a kinálat és kereslet közötti viszonyban rejlő örök érvényű törvények a szabályozók. Fizetni pedig senki sem szeret, az orvosnak legkevésbé, mert nála valami ideális beállítottságot tételeznek fel és a szemérmesség egy nemét, mely visszatartja az anyagi kérdésekkel való foglalkozástól. Mily nagy aztán a csalódás és indígnálódás, ha évek multán mégis ügyvéd barátját veszi igénybe. Hogy az egyetemi tanár drágább, mint a gyakorló orvos, annak legkisebb oka az, hogy tekintettel van kollégáira, amint azt Bedő kolléga gondolja. Téved, hogy a betegek rohannának a professzorhoz, ha olyan olcsó volna, mint a gyakorló szakorvos. Közhellyé vált régi igazság, hogy a betegnek, az orvoshoz való viszonyát a bizalom szabja meg, melyet orvosába helyez, ennek alapja pedig- nem az orvos rangja és címei, hanem' orvosi és egyéni kvalitásai- Az igen tisztelt kollégám saját praxisából tudhatná legjobban, hogy nem egy betege megengedhetné magának a drága tanár kezelését is, ennek dacára makacsul ragaszkodik! hozzá, a cimnéiküli szakorvoshoz. Miért? Mert az orvost kereső közönség is jól tudja már, hogy a cimét megérdemlő szakorvos gyakorlati tudás dolgában nem állhat a tanár mögött. A tanár díszes állásánál fogva csak primus inler pares lehet. Különállását nem a gyakorlati tudásban való kiválóbbsága adja, hanem tudományos működése, mellyel uj területeket iparkodik meghódítani, uj ismeretekkel gazdagítani szakmáját. Tehát nem a nagyobb gyakorlati tudásáért illeti őt magasabb honorárium, hanem sok egyéb ok közül a következőért: A gyakorló orvos, még ha van hivatalos elfog- j laltsága is, idejének legnagyobb részét privát be- : tegeinek szentelheti, üzleti nyelven szólva, pénzt . kereshet. Az egyetemi tanár idejének legnagyobb j részét a hallgatók tanítása, a hozzászegődött fiatal orvosok tudományos továbbképzése, klinikája betegeinek ellátása és Iast but non Ieast saját Kukásainak folyatása köti le. Hivatása magaslatán álló tanár tehát csak igen kis időt fordíthat privát praxisra, méltányos, hogy ezen kis időben végzett munkáját jól megfizessék. Ahol nagyon olcsón dolgozik a tanár, ott valami hibának kell lenni, vagy a hivatás magaslatában, vagy a desolált gazdasági viszonyokban, vagy sok jól képzett szakorvos jelenléte. Egy orvos. esmmáeiifitt Falnia !! l&züía.!! ¡Afrikai I lAmeri na! Ausztrália!! fluropajjjj <1 !! fAaerikaJJJi^-i"11 "Tfisass^p \7>; tSbeaSS' ' Télen 21 IÁzsia! ! TTSuestrália!!!Európa! IEurópa! I! lAzaiaf f! f.Af Egy 82 éves beteg asszony másfélméter magasból kivetette magát az uccára Egy lakatassegéd ciáiíolffaíot ivott (A Dólmcgyarorslág munkatársától.) Szerdára virradóra két öngyilkossági kísérletet jelentettek a mentőknek. Mindkét öngyilkosjelöltet beszállították a közkórházba. Az egyik öngyilkosság Dorozsmán történt. Rác: Istvánné 82 éves beteg öregasszony külöuös körülmények között akart megválni életétől. RáCz Istvánné évtizedek óta betegeskedett Alig mozdult ki ágyából, állandóan a halált várta. A halál azonban váratott magára és ilyen körülmények között gondolt Rácz Istvánné arra, hogy öngyilkosságot követ el. Kedden éjszaka, amig mindenki alndt a szobában, felkelt betegágyából, elvánszorgott az ablakhoz, kinyitotta és az alig másfél méter magasságból kivetette magát az ucca gyalogjárójára. Rácz Istvánné tettét csak hajnalban vették észre. összetört tagokkal, félholtan feküdt a kövezeten. A járókelők az öngyilkosságról értesítették a mentőket, akik Rácz Istvánnét a közkórliázba szállították. A közkórházban Rácz Istvánné a detektiveknek kijelentette, hogyha mégis életben maradna, a legelső alkalommal ismét öngyilkosságot követ el, mert tovább élni nem akar. Kovács Mihály 29 éves lakatossegéd atyjának Vásárhelyi-sugáruti vendéglőjében ciánoldatot ivott. A szülők már régóta figyelték buskomorságát, de okát nem tudták adni. Kedden este Kovács megjelent édesatyja vendéglőjében, bort kért. Már két liter bort megivott, alig állt a lábán, amikor hirtelen apró üvegcsét kapott elő és annak tartalmát kiitta. Az öngyilkosságról azonnal értesítették a mentőket, akik a fiatalembert beszállij tották a közkórházba. Állapota életveszélyes. Ki1 hallgatni még nem lehetett. Valószínűleg sikerül megmenteni a Cmn&kézé Egylet csónakházát (A Délmagyarország munkatársától.) A Délmagyarország beszámolt arról, hogy a Szegedi Csónakázó Egylet hatalmas uj klubházát a téli kikötőben az elsülvcdés veszedelme fenyegeti. A klubház három pontonra épült, az egyik ponton gerendázata azonban elkorhadt, úgyhogy elhatározták a ponton kicserélését. A parton már el is készítették az uj pontont és a munkálatokat a napokban kezdték volna meg. Erre azonban már nem kerülhetett a sor. Az elkorhadt gerendák a jégzajlással nem tudtak megbirkózni. A ponton oldalfala megrepedt és néhány perc múlva már féloldalra, a part felé dőlt a hatalmas klubház. Közben a többi pontonok is megteltek vizzel, úgyhogy vasárnap délelőtt 11 órára a kétemeletes hajóháznak csak a felső terrassza látszott ki. A mentési munkálatokat begavári Back Bernát, az egyesület elnöke vette kezébe és azonnal intézkeCsítöriökön utoljára a VIHAR Két attrakció egy műsorban John Barrymooie é* f ecsilla Horn fi'mremeke a Belvárosiban taUianskHii ítone a Bukott zsarnok Lasira la Plante a Rivalda fantomja Korgóban. dett, hogy a mentési munkálatokhoz Budapestről búvárok jöjjenek le Szegedre. A munkálatokat azonban nagyban megneheziti a vis állandó áradása és emiatt még napok tellenek el. amig a hajó partot ér. A Délmagyarország munkatársa szerda délután megtekintette az elsülyedt hajóházat és végignézte a mentési munkálatokat. A helyszín képe egyelőre vigasztalan. A téli kikötőben még teljes a 'telelő hajók létszáma. A fürdő- és csónakházak mellett hatalmas uszályhajók terpeszkednek, legfelől a Boszorkánysziget közelében nagy tömeg kíváncsiskodó jelzi az elsülyedt csónakház katasztrófáját. A klub tagjai és a telelő hajók népe kora reggeltől kezdve a part mellett van és izgatottan lesi a búvárok munkáját. A búvárok tegnap elvégezték munkájukat. A két búvár többszöri leszállással láncokkal áthurkolta az elsülyedt pontont. A láncok segítségével szerda délelőtt megkezdték a hajótest kihúzását. Az ujszegedi oldal felőli félig elsülyedt pontonból a' tűzoltók kiszivattyúzták a vizet, majd lényeges vízmennyiséget húztak ki a középső pontonból is. A hajótest belső része igy magasan kiemelkedett a vizből és csak egy pontonnal ült a földön. A szivattyuzási munkálatokat Horváth Lajos tűzoltóparancsnok vezette és szerda délben már jelentette begavári Ba.ok Bernátnak, hogy