Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-27 / 70. szám

1929 mnrdus 27. DÉLMAGYAP.ÜRSZÁG r Nem j&iusull meg végleg a sszegedi papírgyár terve Ujabb kísérletek a nyersanyag biztosítására (A Délmagyarország munkatársátólDr. Pálfy József tanácsnok tegnap levelet kapott Schiffer Miksa budapesti mérnöktől, akinek vállalata papírgyár építéséről tárgyalt legutóbb a város hatóságával. A vállalat azt kívánta, hogy a varos a gyártelephez szükséges telek átengedésén kivül legalább tízezer hold kukoricaföld szártermését garantálja minden évben, mert a papirt egy amerikai szabadalom felhasználásával kukoricaszárból állitanák elő. A tanács — mint ismeretes — örömmel foglalkozott ezzel a kérdéssel, érdeklődött a közeli uradalmakban, azonban a kivánt kukoricaszármennyiséget nem tudta lekötni. A sikertelen kísérletekről azután értesítette a tanács az érdekelteket és Schiffer Miksa közölte a várossal, hogy ilyen körülmények között Szeged valószínűleg nem jöhet számításba a gyár helyének kijelölésénél. Pálfy tanácsnok erre a levélre ismét vála«zolt és elküldötte a történtekről megjelent hírlapi cikkeket is. Levelére most kapott választ Schiffer levelében többek között a következőket irja: »A városi Tanács átiratára küldött levelem egyáltalában nem jelenti azt, mintha a gyár Szegeden történd létesítésének tervét véglegesen elejtettem volna. Mint már Méltóságodnak Budapesten tett látogatása alkalmával is emiitettem, a gyárat csak abban az esetben építhetem meg Szegeden, ha annak vidékén jelentékeny mennyiségű tengeriszártermést biztosithatok a gyár nyersanyagszükségletének ellátására. A tanácsi átirat kijelenti, hogy a város hatósága a kért terület tengeriszártermését nem biztosithatja, illetve, hogy az érdekeltekkel ezirányban folytatott tárgyalások eredményre nem vezettek. Ennek ellenére kértem és kérem ezúttal is a tanácsot, hogy tárgyalásait folytassa.« A tanács a levél alapján hétfőn ismét foglalkozott a kérdéssel és elhatározta, hogy két városi tisztviselőt küld ki a vidékre, a kukoricatermelőkkel való tárgyalások céljából. Az egyik Szolnok vidékére utazik, mert ott nagyban termelnek kukoricát és remélhető, hogy sikerül nagyobb mennyiségű szárat lekötni a gyár számára. Mivel Szegednek Szolnokkal közvetlen vizi utja van, a szállítás igen olcsó. A másik tisztviselő Szeged környékét dolgozza meg. Felmerült a tanácsülésen az a terv fe, Eogy a városnak a városi bérföldek bérlőit kellene bizonyos mennyiségű kukoricaszár beszolgáltatására kötelezni. A tanács ebben az ügyben még nem jutott elhatározásra, valószínű azonban, hogy a megoldásnak ez a módja még foglalkoztatni fogja az illetékeseket. Szeged halála és feltámadása Irta: dr. Szabó László XXVI. A Katasztrófa részletei 3| A gyászos éjszakán Pillich Kálmán is azon a környéken cirkált, amerre Zubovics járt Az ő ladikja a Felmayer-féle festőgyár előtt állott még éjfél után is a szárazoa Sok ember járt-kelt akkor a Tisza-parton s »egy kis huzódozás után* néhányan segítettek Pillich csónakját behúzni a vízre. Pillich a kis Festő-közön és a Tímár-utcán haladt a templom felé. Csakhamar neki is volt alkalma látni a katasztrófa borzalmait. Egy fakerítés mellett — írja — nyöszörgést hallottunk. Ugy veUük észre, hogy a kerítésen valaki csöng. És midőn odahoztuk ladikunkat, j jobb kezében a kerítést tartva, nyakába akasz- f tott subával letakarva, dermedni kezdő embert találtunk. Nagy erővel beemeltük csónakunk fenekére a csurom vizes embert Midőn kezdtünk vele 4 part felé kimenni, egy pár másodperc múlva emberünk a csónak fenekén mozogni kezdett, subáját kigombolva, balkarjáról leeresz- í tette • nézte a csomagot, midőn egyszerre fájdalmas, leírhatatlan bőgő hangon tört ki kebléből a sírás. Mindannyian megrémültünk. Akkor vettük észre, hogy öt-hat hónapos, pólyába burkolt gyermeket tart a bal kezébe« s a gyermek már halott volt. A' szerencsétlen apa' árvíz közeledtekor pólyás alvó gyermekét balkezével magához ölelve és subájával letakarva szaladt a legrövidebb utón, hogy a tiszai töltésre feljuthasson. De a piszkos áradat utolérte. Ekkor a deszkakerítésre jobb kézzel felkapaszkodva várta a segélyt, bal kezével pedig pólyás gyermekét magához szorítva és subájával letakma találtuk mi őt. De a szegény ember nem vette észre, hogy a t pólyás gyermek fejét már elborította! a víz. Mikor a csónak fenekén alélt helyzetéből magához kezdett térni, csak akkor vette észre gyermeke halálát Az llofol-malom Valahol Rókus szélén, a temető körül lehetett az Ilovai-malom, amelynek történetét nem kisebb ember irta meg, mint Jókai. A nagy iró három hónappal a katasztrófa után járt Szegeden és természetesen csak hallomás alapján irta meg a történetét, mely elég rövid ahhoz, hogy ide iktassuk. Egy kís sziget a sík viz közepén' a: gyászemlékü Ilovai-malom... Mikor a király itt járt, kérdezé a vele volt főispántól: »mi ez?« »Ez, fölséges uram, huszonkét embernek a sírja.« Szép, erős épület volt az. A gazdája feleségével, gyermekeivel lakott benne. A malom fala köröskörül be volt zsíndelyezve, mínt a svájci bázakc szokott lenni A végzetes éj előestéjén a molnár ipa odament szekérrel és azt mondta, hogy elszállítja onnan a leányát és az unokáit Az apa nem engedte: biztos helyen vannak itten. Ez a malom örök időkre van épitve. Még a védgátról is hnsz munkás menekült oda a 'zivataros éjszakán: családos férfiak a szomszédos Vásárhelyről. Az a zivataros éj valamennyit 'ttemette. Egyedül a molnár maradt élve, egy sánta, béna, összetört alak, hogy hírmondója legyen a borzalomnak, öt is ugy fürészelték ki az egymásra omlott keményfa-gerendák közül, miket csónakból megmozdítani lehetetleo. Ez beszéli el, hogy a hnsz munkás odalenn volt a malomban, ő pedig a családjával fenn a malommühelyben. Egy roppanás hangzott, egy iszonyú halálordiBás s. 6 abban V percben feleBudapesti Memzetközi Vásár 1929 május 4-től május 13-ig fl magyar ipar egysénes bemufafóia. 50°o-os utazási kedvezményi Részletes felvilágosítás és vásárigazolván; kapható Budapesten: a Vásárirodánál V., Alkotmány ucca 8. I-'8 Szegeden: Kereskedelmi és Iparkamara. (A vásárigazolvány ára 3 pengő 20 fillér.) ségét és két gyermekéi * Ifibai előtt látta elsülyedni Hova tűntek el azok, hogy maradt 5 meg élve? azt nem tndta. Most a malom helyén egy gömbölyű agyagdomb áll, a tetején az összetört gerendely a malomvitorlából, a korong, a garad állványa és négy malomkő^ az eltemetettek sírkövei A legnagyobbik kövört, még most is oü van az idősebb fiú összegyűrt kalapja; köröskörül a kis szigetet már felverte a nád. Ez amaz emlékezetes Tíely, ahol :» király •reméből kicsordult a könny. Mikszáth legszebb árvízi törtenete Az árvízről beszélgetve néha hallunk olyan megjegyzéseket, hogy minél nagyobb az iró, aki valamit följegyez, annál kevésbbé lehet tudni, hogy mi az, ami valósággal megtör-< tént és mi az, amit az iró fantáziája teren*. tett? Különösen Mikszáth apró árvíz-képeire gyanakodnak sokan, hogy költött dolgok w> vannak közöttük. Az azonban, ami Szegeden 1879 március 12-én történt, meghaladta minden költőnek a fantáziáját. Elhihetjük Mikszáth történeteit mind, — a legmeghatóbbakat a legkönnyebben. Legszebb közöttük ez az egészen piciny és mégis annyira szivbemarkoló apróság: Ne hallgassuk-« ti tornát # •gyermeknek a szavait, ki saját szemével látta, midőn apjának fejét elválasztotta törzsétől egy leeső gerenda s kJ a mentő csónakon jövőknek azt mondá, hogy, nem megy el innen. —> Miért nem jöszí — Ezt a vizet akarom ttéznf. \ — Vizet mindenütt láthatsz, r | : — Ezt a píros .vizet-akarom. Afiám vérétől tfycn. X K