Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-27 / 70. szám

SZEGED: Szerkesztőség: Somogyi uaa 22. I. em Telefon: 13—33.^Kladóhlvntal, JtölcííJnhOnyvtör és Jegyiroda : Aradi ucca S. Telefon: 30ö. — Nyomda : löw LIpAi ucca 19. Telefon • 16-34. «»«»«» Szerda, 1929 március 27 V. évfolyam 71. sxétesk wmKmuBBmmmmmsmimmmmi^mm-imm MAKÓ : Szerkeízlösétj és kladóhivalalt Irl ucca ft. Telelőn: ISI. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és hlodöhlvoinl ; AndróíSy ucca 23. Telefon : 49 sz&m. « » « » « » « » « » a háború legválságosabb szakában lett az ad­miralitás első lordja és a katonáktól magá­nak igényli a győzelem babérait, mert ő volt az, aki a magasrangu katonák és katonai szakértők ellenzése dacára a frontra merte küldeni a tankokat, amelyek hite és vélemé­nye szerint el is döntötték a háborút. Ennek a háborúnak utolsó szakában megszűnt a stra­tégia és taktika, itt a végső eredmény a tech­nikai felkészültség mértékén és az erőforrá­sok egymáshoz való arányán, vagy arányta­lanságán múlott. De Foch mégis katona voil, még pedig ki­zárólag katona. Mikor a fehérzászlós parla­menterek megjelentek előtte, ő állította fel a katonai biztosítékoknak azt a végtelen listá­ját, amely belekerült az úgynevezett béke­szerződésekbe. Azt mondotta, hogy rája csak a katonai szempontok elbírálása tartozik, azok pedig lefegyverzett Németországot és állig fel­fegyverkezett Franciaországot követeltek meg. Része volt abban, hogy ez a háború, melyet utolsónak szeretnek az ántánt országaiban mondani, igazi béke nélkül ért véget és az újból fellofcogó tüzeknek csóváit kioltatlanul hagyta egész Európában. A marsall ott fog pihenni Napoleon árnyé­kában, de a dóm kupolája, amely íölojük borul, a történelem távlatában más mértéke­lest fog követelni neki, mint Durocnak, vagy Bertrandnak, akiket kizárólag Napoleonhoz való személyes viszonyuk juttatott a megkü­lönböztetetten nagyszerű temetkezési helyhez. A marsall esete más. Ő nem járulékos sze­mély, hanem önmagáért való lakója a krip­tának, melyben minden korok legnagyobb ka­tonai tehetsége pihen. Az önállóság jogcíme talán még összehasonlítást is követel. És eb­ben az összehasonlításban nem is látszik sze­rencsés ötletnek, hogy Foch marsallt odate­mették Napoleon árnyékába, aki legnagyobb békebontója voit ugyan korának, de a koz­mikus lelkek közé tartozott^ melyek egyfor­mán tudnak reagálni az emberi élet minden rezzenésére. A kis káplár nemcsak katona volt, hanem befejezője volt a forradalomnak, törvényhozó volt olyan mértékbeu, hogy kó­dexe még ma is élő tényezője az európai jogélet nagy részének, le tudta rakni egy olyan közigazgatás alapjait, amely állandóbb­nak bizonyult, mint Franciaország változó ál­lamformái s a legválságosabb napokban, Moszkva égése után, ráért, hogy utasításokat küldjön haza Párisba a Comédie Française számára. Ezt az összehasonlítást Foch mar­sall nem bírja ki. Az ö nevét nem fogja szárnyra kapni a legenda és mindenkor nyo­masztó teher gyanánt fog reá nehezedni Napo­leon koporsójának árnyéka. A napoleoni összehasonlítás méreteit a vi­lágháborúnak csak egyetlen hőse állja ki, az ismeretlen katona és az ismeretlen katonák, de nemcsak azok, akiket jelképesen az Arc de Triomphe és a Cenotaph alá temettek a nagyvárosok emberrengetegének közepette, ha­nem mindazok, akik már-már feledésbe veszve szunnyadnak Flandriától a macedón hegye­kig és a Piavétói a Csendes ooeán partjáig. Előfizetési Ara havonta 3-20 vidéken és a IftvAroabaa 3-61», dUlldldSn <">-40 per« - >. egyes szám 16, vasár» és Ünnepnap 24 miér na— 'inwwwiim'wiii pwiii' p iéww i'ii i i'iiiiw 'la'ffiHuiiiiiiiHwmiiiw'iyM wwmimMin iiw piiimiii Pii "up iii'ii ft'W'ini iin hihihi» ihiim iim mm i« i'iiim Napoleon árnyékában Párisban tegnap temettek. Nagy temetés •olt, fényes temetés volt. Költségeire három­százezer frankot utalványozott ki a pénzügy­miniszter, felvonult a nagy katonai parádé, ott volt a köztársaság elnöke, ott voltak a kor­mány tagjai, az idegen hatalmak képviselői kivétel nélkül és megszámlálhatatlan tömeg. Foch marsallt, a világháború győztesét te­mették az Invalidusok dómjába egy Napoleon nevezetű másik katona mellé, aki pályafu­tását tudvalevőleg egy nagy vereséggel zárta le. Mert Napoleon, ha még töltött is néhány esztendőt az óceán magányos sziklaszigetén, tulajdonképen Waterloonál lépett ki a tőrténe­lemből. Egymás mellett fognak pihenni a legyőzött Napoleon és a győzedelmes Foch, nem is beszélve a kisebbekről, Turenne marsallról, a Bautzennél elesett Duroc tábornokról és Bertrandról, aki a császár iránti ragaszko­dásból önkéntes osztályosa lett a szentilonai számkivetésnek. Ha nem volna blaszfémia, akkor még azt is lehetne mondani, hogy Foch volt a legnagyobb közöttük, mert Napoleont is megverték, ő pedig győzedelmes befejezője volt minden idők és koruk legnagyobb há­borújának. Már életében si'obrot emeltek neki, szobrának leleplezésén ott volt ő maga is, szemben ült ércbe öntött képmásával és kö­rülötte összesereglett az egész ántánt, hogy lerójja neki hálájának adóját. Nemzetközi el­ismerésnek még akkora mértékét még nem rakták le élő embernek lábai elé, amekkorá­ban neki volt része a sors és a vak véletlen játékából. Mert hogy mekkorák voltak ennek a mar­sallnak katonai kvalitásai, azt igazán meg­bízható mértékkel sohasem fogja a történe­lem megállapítani. Igazában nem egy had­seregnek, nem az emberek egy bizonyos tö­megének a hadvezére volt ő, hanem egy olyan frontnak a parancsnoka, amely a földbe ásva a svájci határtól a csatornáig terjedt. E front mögött a gépeknek, technikai felszerelések­nek irtózatos tömege volt felhalmozva és két világrész ezer meg ezer gyára ontotta az utánpótlások anyagát. Vele szemben állott egy másik éppen olyan hosszú front, de már gyengülő erőforrásokkal és a sorvadó ember­anyagban egyre nehezebben betölthető héza­gokkal. Mikor Foch marssal generalissimusa lett az ántánt haderőinek, már csali idő kér­dése volt, hogy a vele szemben álló harc­vonal meddig fogja az egyre erősbödő nyo­mást kiállani. A számok és a technika való­színűségei azt mondják, hogy a mérkőzésnek Foch marsall nélkül is ugyanugy kellett volna eldőlni, ahogy tényleg végződött is. De mert a materialisztikus történetírás is emberekhez kénytelen kapcsolni az eseményeket és mert az embereknek szükségük van bálványokra, az ántánt Foch nevéhez kapcsolta a győze­lem emlékét, amelynek görögtüzében minden egyes alkalommal önönmagát ünnepli meg. Senki sem vonja kétségbe, hogy Foch mar­sall jó katona lehetett. Mindenesetre lehe­tett olyan jó katonai mesterember, mint el­lenfelei, vagy kollégái, akik a háború után tiz esztendővel az emlékiratok és szakmun­kák áradatában még mindig nem tudták tisz­tázni a saját szerepüket és jelentőségüket Igj' történhetik meg, hogy előáll egy egészen közönséges Winston Churchill nevű civil, aki Kei spanyol pilóta leszállás nélkül Bélamerikába repüli (,Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Rio de Janeiróból jelentik: Jimenez és fffle­sias spanyol pilóták szerencsésen átrepülték az Atlanti Óceánt és minden baj nélkül el­érték a brazíliai partot. A spanyol repülőgép, amely hétfőn délelőtt startolt San Sebastían­ban és amelyet a pilóták »Nagyhatalmú Jézusá­nak kereszteltek el, kedden reggel tiz óra harminc perckor szerencsésen leszállott a bra­zíliai Bahia repülőterén. A „Graí -Zeppelin" uíja Kedden délután Jeruzsálembe érkezett (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Bukarestből jelentik: Bukarest lakossága ked­den egész nap a Gráf Zeppelint várta. A né­met léghajóóriás, amely vasárnap éjfél óta úszik a levegőben, Krétán keresztül repült Palesztina felé, de Bukarestben azt hitték, hogy már kedden érinteni fogja a román fő­várost Csak az esti lapokból tudta meg az • uccán tartózkodó közönség, hogy a Zeppelint I legjobb esetten csak szerdán délutáu vár­hatják Bukarest fölé. __ A Zeppelin kedden dóhrfáh rátrlepűi a pa­lesztinai Haifa felett, az éjjel folyamáu való­színűleg visszafordul és Ivonstantínápolyon, Bukaresten át, vagy a Duna mentét követve, Erdélyt átrepülve, Budapestet és Bécset érint­ve tér vissza Friedrichshafenbe. Délután 6 órakor a Gráf Zeppelin Jeruzsá­lembe érkezett, ahol a lakosság nagy, lelkese­déssel fogadta. newyorki rendfirffinfik fogadásán elfogták a mlllm sikkasztással vádolt fiasikipzgaféf (Budapesti tudósilónk telefonjelentése.') A keleti pályaudvarra ma délután Budapestre érkezett Richárd Enright, a volt newyorkí rendőrfőnök. A fogadásra sok detektív ment i ki az állomásra^ akiknek közvetlenül a vonat érkezése előtt feltűnt egy izgatottan viselkedő ember. Igazoltatták és kiderült, hogy Reisz Géza 42 éves bankigazgatóval azonos, akit egymillió dinár elsikkasztásávalvádolruak. Elő­á llitották a főkapitányásgr a és őr izet be vett é k.

Next

/
Oldalképek
Tartalom