Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-03 / 52. szám

1929 március 3. DÍXM A fíV AP^ISZ AG 3 HBSffl m HARANG-SZAPPAN pályázata! Felhívjuk a t közönség ügyeimét a városban kiragasztott 14 nevos művész Haranq­szappan plakátjára. Válassza kl, melyik számú plakát tetszik Önnek a legjob­ban éa az alanti »Szavazó szelvényt* kitöltve szíveskedjék az alábbi kereskedők bármelyiké­nél art leadni, ahol fáradtsága jutalmául, mig a készlet tart, 1 drb Harang kézmosó Szappant kap Ingyen. így módjában lesz — ha még nem ismerné — e kiváló gyártmányt kipróbálni. A szelvények lcadandók a következő cégeknél: Balogh Károly Hirsch István Lusztig Ernő Sehneer Aladár Balogh Sándor Hirschl Testvérek Magyar Aadorné Schöhnberg Jakab Berber László IBrth M. Makra Jánosné Scbubertb Emil Böröez Pál Hódy József Meisl Ignác Szabó Ede Brann Ferenc •Jnng Jenő Mihályi Adolf Szécsi Izsó Brener Vilmos Juh? Miklós Morvay József Széli Antal Burger Hsrmann Kardos Jakab Müller J. Szilágyi és Szabó Csanádi Géza Kecskeméti Emil Nagy Albert SzokoloTszky Gyula Csend onts Imre Kertész Adolf Oláh Árpád Tóth Péter Fia Csepella Ferenené Kiss Istvánné Ott György Undisz Márton Danner Mihály Király János Papp Fereno Vajda Imre és Társa Dobó Imre Kocsis Ferenc Putyora Mihályné Várady Józsefné Domonkos Amália Koeh Imre Ráca György Varga Antal Elek Ferenc Kőnyressy Károly Ráaz János Vermes Vilmos Englánder József Kovács József Rőraer Miklós Veraing János Friedmann Lázár Kransz Jenő Rósa Istvánné Vigh Ferenc Ifj. Fürdők János Klivinyi Ferenc Roaner Sándor Vigh Nándor Golhovits Károly Kroó Adolf Rotter S. ntóda Vincze Lipót Ouliieuiid Károly Kroó Sándor Sándor Ferenc Wallenstein L. Hajnal Dezső Lázár János Sánta József Wéber János Haraszty Géza Lőrincz Ferenc Singer Béla Zimonyi István Löffler György Schiffer Antal M. 23 Szavazó szelvény. D. Alulírott a számú piatátra szavazok ­(név) (lakhely) Szsmbafon mm áradt a Tisza, de a niellélcfolvákréi yeszedelsaes áradást issalnafc (A Délmagyarország munkatársától.") A Tisza áradása Szeged alatt — valós inüleg csak átmenetileg — megszűnt és a viz nívója huszonnégy óra alatt nem változott. Szom­baton is —48 centiméteres nivón állt a null­pont alatt, mint pénteken. Nagyobb áradást jelentenek azonban a Tisza mellékfolyóiról, különösen a Maros és a Körös felső szakaszai­ról, ahol egy nap alatt a viz két-három mé­terrel áradt és elöntötte az árterületeket. Ez az áradás csak három-négg nap alatt ér le Szegedre, ahol azonban, hacsak a Tisza felső szakasza is nem segit bele, nem okoz majd nagyobb nivóemelkedést, legfeljebb husz-har- « minc centiméterrel emeli a vízállás magas ságáL A Tisza nagy lendülettel megindult áradá­sának megakadását a hirtelen fagyosra fordult időjárás okozza. A kemény éjszakai fagyok megfogták ugyanis az elszabadult víztömege­ket Ez mindenesetre nagymértékben csökkenti az árvizveszedelmet, mert így a téli csapa­dék, amely a Tisza felső szakaszain nem volt nagyobb arányú, csak a mellékfolyókon, las­sankint vonulhat le anélkül, hogy nagyobb áradásokat okozni. 1 Petőfi Társaság ai tagfai Budapest, március 2. A Petőfi Társaság a költők közt Nadángi Zoltánt a prózaírók közt pedig Bongi Adorjánt választotta meg a tár­saság nj rendes tagjául. IS Pirqoef-feázaspár tragédiája Bécs, március 2. A Pirquet házaspár ha­lála ügyében a vizsgálat egyre több adatot talál amellett, hogy kettős öngyilkosság tör­tént Pirquetné idegei az utóbbi időben tel. jesen felőrlődött a kokain és a morfium ál. landó élvezetétől. Férje hiába küzdött a rom. boló szenvedély ellen, végül maga is a kokain rabja lett. Minden jel arra mutat hogy a há­zaspár előre megfontoltan készült a halálra. Az orvosok véleménye szerint a házaspár minden valószinüség szerint oeronállal mér­gezte meg magát Bécs város diszsirhelget ajánlott fel Pirrruet és O'csége részére. Fiúméban a Via Serpentinán a kivándorlók szállodája néven ismert hatalmas épülettömb, melyet csakhamar körülvettek a szebbnél-szebb magyar nevű italmérések és boltocskák. Ven­déglő a Kivándorló Magyarhoz, korcsma Rákóczi Ferenchez, vegyeskereskedés Mátyás királyhoz. Itt, a szállodában és a szálloda körül rajzott egész Magyarország, amely odaát, a nagy vizén tul keresett magának jobb meg­élhetést és talán uj hazát. Abban az időben, mikor a történetem kez­dődik, — 1907 novemberében, — a Cunard Line szerződésének első periódusa lejáróban volt A szerződés megújítása körül nagy harc kerekedett A magyar kivándorlás, évente száz­százötvenezer ember szállítása, jó üzlet volt, amelyet más társaságok is szerettek volna meg­kaparintani. Ebben a versenyben az északnémet hajóstársaságok kartellje volt a Cunard Line legerősebb konkurrense. A németek mellett, akik szövetségeseink voltak, politikai momen­tumok szóltak, az angolok pedig épen akkor kezdtek a központi hatalmakkal ellenséges antant révébe evezni. Ezzel szemben a Cunard hajói Fiúméból indultak és az egyetlen magyar kikötő forgalmát gyarapították. Igaz, viszont voltak olyanok, akik azt mondták, hogy nem szabad a kivándorló személyes szabadságát kor­látozni és őt egy hosszabb és neki meg nem felelő útirányra kényszeríteni. Hamburgon és Brémán át a kivándorló haramadidö alatt elér­heti Amerikát és nincs ugy kitéve a kizsák­mányolásnak,, mintha csak egy meghatározott útirányban, egy előre megjelölt társaságnak a hajóit szabad használni Ekkor történt, hogy néhány országgyűlési képviselő tanulmányozni kezdte a kivándorlás és a Cunard szerződés ügyét. Felültek a Cunard egy-egy kényelmes gőzösére, — valószínűleg szabadjeggyel és költségmegtéritéssel, — és elmentek Palermójg, vagy a legrosszabb eset­ben Gibraltárig. Ott megvárták a legközelebbi hajót és azzal visszajöttek. Elvégre első osz­tályon, jó hajón, egy Földközi tengeri kirán­dulás nem tartozik a megvetendő szórakozások közé. Csak egy bajuk volt ezeknek a kirándulások­nak. A tanulmányutas képviselők eleven kiván­dorlót csak akkor láttak, ha kikönyököltek az első vagy második fedélzet korlátján és maguk alatt látták nyüzsögni az Amerika felé törekvő magyarokat. Hogy a fedélköz életét, az ellátást a bánásmódot is megismerjék, arra nem volt al­kalmuk. Minden kivándorlókat szállító társaság­nál szokásban volt ugyan, hogy érdekesség cí­mén leengedték az első osztályos utasokat a fe­délközre, de csak kora délelőtt, közvetlenül a takarítás ulán. Ha pedig ilyenkor az érdeklődő beszédbe próbált elegyedni a kivándorlókkal és nyomozni akart, hogy mi adta kezűkbe e vándorbotot, szemben találta magát a paraszt­nak az uri emberrel szemben érzett ősi bizal­matlanságával és ravaszságávaL Mulatságos volt a kivándorlásnak ebben a kéjutazással kapcso­latos tanulmányozásában az is, hogy olyanok is vállalkoztak a palermo-gíbraltári kirándulá­sokra, akik egy kukkot sem tudtak angolul és a Cunard tisztjeivel legfeljebb koccintani tud­tak, de beszélni nem. Akkoriban, husz esztendővel fiatalabb fővel,' sokkal hirtelenebb voltam az ítéleteimben, mert nem tudtam még, hogy közérdekű kérdések ta­nulmányozása cimén a világon mindenütt így szoktak apró kellemetességeket biztosítani ma­guknak azok, akik tehetik. Egy este egy budai asztaltársaságban kifejezést is adtam annak a meggyőződésemnek, hogy a kivándorlás ilye­tén tanulmányozása a nullával egyenlő értékű. Az asztaltársaságunknak az azóta már meg­szűnt Csizek-féle vendéglő volt a tanyája a Szent István téren, ahol leander-bokrok csinál­ták a nyári hangulatot és nagyszámú macskák kergetőztek a háztetőn. Volt a társaságunkban néhány katonatiszt, a kereskedelmi muzeum néhány tisztviselője, egy-két újságíró, rendőr­tisztviselő, fiatalabb ügyvéd és orvos. Kevéssé ismervén az életet nagyon élesen szoktuk kri­tizálni a közállapotokat. Ebbe az alaphangu­latba nagyon ¡ól beleillett az én kirohanásom a gibraltári kirándulások ellen. Szó szót követett és kifejtettem, hogy a kivándorlók életét és vándorlásuk igazi rugóit csak ugy lehetne iga­zán megismerni, ha valaki vállalkoznék rá, hogy álruhában, mint kivándorló közöttük teszi meg az utat Amerikába és odakint is, mint munkakereső, bejár néhány nagyobb magyar telepet Az ötlet helyesléssel találkozott, de a társaság egyik tagja, egy rendőrkapitány, fel­vetette a kérdést: (Folyt kövü).

Next

/
Oldalképek
Tartalom