Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-20 / 65. szám

»ÉT.Rf * nr Wr^X i(? Szeged MMM c§ feltámadása írja; dr. Szabó László XXV. A fteíüszíróía .... . 3 A* Somogyi-konyvtarBan ta'émeí fordításban jnegvan az a levél, melyet a Staindl alezredes Emlékiratában * Zsiga« néven szeroplö mérnök irt a viz betöréséről az édesanyjához. Ebben a levélben, mely 1879 március 19-én Békéscsabán kelt, -Zsiga« mérnők a következőket Írja a védekezés utolsó óráiról: A vizveszély rettenetes volt; ti« napig nem vethettem !e a ruhámat és ez idő alatt alig néhány órát aludtam, az utolsó négy napon peilig semmit Töltésszakaszomon a szakadást a legnagyobb erőfeszítéssel megakadályoztam, pedig az én szakaszom volt a legrosszabb. Kétszer is berepedt a töltés, és egyszer br». »akadt; de mivel nem tágítottam, segítettünk a bajon. Szomszédomnak, Zsák mérnöknek sem volt jobb dolga, de 6 sem engedett Az 6 szomszédja azonban már írtra tudott megküzdeni az ölnyi magas hullámokkal ¿S. Cfil* béreivel elmenekült Ekkor a szuronyokkal hajtott munkások Sere két mérnököt és egy fiatal ügyvédet állítottunk. Amikor azonban a helyszínre érkeztünk, a két ur otthagyott bennünket s én mentem bele a szakadékba egy káplárral; percekig küzdöttünk, melyek óráknak tűntek fel, mig Strindl százados ur segítségünkre nem jött, alá embereit ugyan Bem akarta veszélybe kergetni, de 6 maga titánunk jött A legénység Martinék és Kirehner hadnagyokkal a szakadás széléig jött, ahol szintén nagy volt a veszély, s a földdel töltött zsákokat adogatták nekünk. így ment ez csaknem félóráig; egyszer engedtünk, de aztán megint visszatértünk a szakadékba. Staindl srázadossal egymásnak a kerít fogtuk, a másik kezünkkel a zsákokat igazgattuk, melyeket a káplár lenyomott A hullám hirtelen leterített bennünket, de nem eresztettük el egymásnak a kezét, felkeltünk és tovább dolgoztunk. Egy ujabb öles bullám megint lateritett bennünket, de most már csak ketten keltünk fel, •— a káplárt elragadta a viz; miután azonban jó úszó . volt, két katona nagy üggyel-bajjal kimentette. A hullám újra leterített bennünket, még pedig oly erősen, hogy eleresztettük egymásnak a kezét s az ár csaknem elragadott bennünket Most tnár abba kellett hagynunk a küzdelmet és mindnyájan futva menekültünk. Staindl százados jelentette báró Pultz altábornagynak, hogy mi hárman tartottunk ki legtovább. A katasztrófa döntő momentumának szemtanuja volt Pillich Kálmán is, aki a veszedelem éjszakáján egy kocsi zsákot vitt ki a rókusi állomásra. Már háromnegyed tizenkettő felé történhetett, — írja. Mjdón a Harcz-féle akkori vágóhidat elhagytam 8 a Buvár-tón keresztül a Makko«trdö felé tekintettem, a fáklyavjlágitás mellett dolgozó munkások vonalán mintegy 2—300 ölnyi nyitáson sötétség volt Ebből meggyőződtem, hogy azon a szakaszon már a védetem nem folyik s igy valószínű, hogy ott már a nyúlgát elúszott Valamivel tovább folyt a védekezés azon a tájon, ahol a baklö-szilléri töltés keresztezi az Alföldi Vasutat. Itt négy derék halászmasfcer, Bitó, Antalffy, Török és Kopasz vezetése alatt kitartottak a jobbára halászokból és saperakból álló emberek mindaddig, mig a már derékig érő sár és víz lehetetlenné nem tette rájuk nézve a további védekezést A Szegedet védő töltéseken ez a szakasz volt az, amelyről legutoljára tünt el a szurokfáklyák fénye. Ez alatt Pultz altábornagy a rókusi állomáson igyekezett rendet tartani az elszabadt töltésről odamenekült három-négyszáz iparos ifjú között. Nóvák József felkapaszkodott egy födetlen vasúti kocsira és onnan Lázár György emlékezete szerint, a következő beszédet mondotta: — Emberi erő az elemek ádáz hatalmának ellene nem állhat. Megkíséreltünk mindent a város védelmére, ami emberi észtől és erőtől kitelik. A vódtöltés beszakadj* városba. özönlik a viz, g st város főbbé meg nem menthető. Igyekezzék mindenki a rókusi kövezett uton a városba jutni! Lázár György is sietett hazafelé. A kórháznál találkozott egy üres bérkocsival, —azon haza hajtatott szüleihez, a Teleki-utcába, s onnan a városházára indult. Éppen a régi Senkey-kerthez értem, írja, mikor megkondult a városháza öreg harangja. Megrendültem, — a temető harangjának bus szava veit ez, hirdetve ős Szegednek: »Bevégezted földi pályádat!« Gyönyörűen irta le Mikszáth, hogy hogyan ért be a veszedelem hire a városházára? A városháza tanácstermében aiig ült néhány ember... Kínos csendesség uralkodott Benn a nagy óra, mely két mult századbeli arckép között függ, lassan ketyegett, mintha félne tavibb menni a kettőnél, melyet az imént vert el a toronyőr*. A jelenlevők szótlanul nézték egymást- ugy él volt mélyedve, komorodva mindenik... mindenki saját magát látta a szomszédjában... Az elnöki széken, a zöld asztal fején, az ősz Csermelényí Iván ült, mellette jobbról két ismeretlen egyén, távolabb Eísenstádter Lukács, Sasvárj (Ármin), a Pesti Napló és Herényi (László), a Nemzeti Hírlap referense, balján Kalmár István s én, utánam FeJmayer János. Kalmárral beszélgettünk halkan, nehogy a csendet zavarjuk, midőn egyszerre nagy robajjal szétvágódott a tanácsterem szárnyas ajtaja. Mindenki odanézett Nagy János nevfi fiatalember rohant be lihegve, ővjg sárosan, vizesen. — Uraira, kiáltá harsányan, a töltés átsza- j kadt Az ár nagy tömegben hömpölyög a város felé. Minden elveszett Csak most kapta le fejéről a kalapot A Batal ember egyénisége, szavai, lAodora, semmi kétségét nem hagytak fönn többé. Minden' sziv megdobbant, minden arc sápadtabb lett — Meg keli húzatni a vészharangot! Hol a polgármester? Hol a kormánybiztost Senki sem hallgatott meg. Senki sem mondta meg, hol a polgármester, hol a kormánybiztos. "Pedig mind ott voltak a városházán. Senki sem kereste meg őket, hogy tudtokra adja a szemora dolgot Szótlanul, némán ballagtunk le a lépcsőkön. A kapunál azonban egyszerre ön- , kénytelenül megállott mindenki, mintha önmagától kérdezné: Aovd most, merret Haza? De hát van is most valahol »otthon?« Egy óra múlva az az egész haragvó tenger lesz itt csak otthon és kívüle senki Robogó fiáker állt meg. Károsy honvédszázados és egy másik tiszt ugrik ki belőle. — Megtörtént! kiáltja föl Károsy. E rövid szava tompán zengett végig a Kgen s mikor kezet szorítva ott hagyott, még akkop ís folyton fülünkbe csengett, mint a végitélet:, »megtörtént!« Sajátságos helyzet volt ez. Egy negyed óniig álltunk ott habozva a nélkül, hogy valahova mennénk, vagy valamire határoznók magunkat a szörnyű helyzettel szemben. Ekkor már nagy csoportokban jöttek haza« falé a munkások a »budai országúton«» mogorvin, szótlanul, panasz nélkül, mint valami vert had. Es a vészharang még akkor sem kongott, az ágyúlövés még akkor sem dördült meg, hogy tudtul adja az óriás területen fekvő város lakóinak, hogy itt a pusztulás, a halál, hogy bekitiltson a viskókba: »Ébredjetek föl és mene* küljetekl* A harang néma maradt. (Az intézők azt hozzák fel e (szemrehányás ellen, hogy ők azt hitték, miszerint a viz legföljebb reggelre ér a varosba.) S az ágyú nem dördült eL (Az intézők azzal beszélik ki magukat, hogy Metz puskamüves, akire az elsütés volt rábízva, megszökött) Én a Széchejiyi-téren levő Zsótér-házba Fiseastidter szállására menekültem. Ez erős házban már ekkor több, mint kétezer menekülő volt Az EisenstSdter ablakai az első emeleten éppen a városház tanácstermére néznek. Kinyitottam az ablakot Oly sötétség uralkodott künn, mintha az e*?esz vjlág valsroi kormánybiztos feje lenne belüIrSL A óéi ordított e a fölébredt város zsivajét egészen elnyomta. Kihaltnak, csendesnék Iátsápít, n»»nt egy temető a vjharban. Csak ritkán. boUcao» Ki egy-egy alak batyuval hálán a házak mögül, S tftnt el sebesen a házak között. Saját életét s vagyonát ionba ki mohó sietséggel— ...Megkondult a harang a rókusi toronyban. Velőt megrázó vé&zkongasa utat hasított magának a vihar zúgásán. Érc nyelve tulkiáltott mindent A szél is szolgájává törpült Tompa hangjait elkapta s bömböléssé növelte még az atmoszférák között... (Szemközt a városházán) a tanácsterem ajtaja megnyílt A belépő alakokat egyenkint ineg lehetett ismerni... Leültek tanakodni, hihetőleg a legsürgősebb teendők iránt... De e peroben egyszerre mintha elvágták volna, elaludt minden gázláng a teremben s minden lámpa a városban. Koromsötét éj lett, minő a teremtés előtt lehetett A tanácskozók remegve emelkedtek főt, mint valami természetfölötti jel zsibbasxtá mag minden izőket e jelenet, és senkinek sem jutott hirtelen eszébe, hogy a viz éppen most ért a gázgyárhoz s bevette magát a gázcsövekbe. Márciusban megjelenik 1 a Bélmagyarország kőlcsenkenyvtárának felles katalógusa. Bécsi női kalapujdonságokkal megérkeztem. Erber, Llebmann stb.-féle modellujdon* ságok megtekinthetők Kniítelnél Széchenyi tér 2. szám. Kárász ucca 13. szám. Ár