Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-20 / 65. szám

SütOED: Szcrkc»z(öség: Somogyi ucco L cm Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, iSlOOnkönyviar «a Jegyiroda : Aradi "«ca 8. telefon: 306. ^ Nyomda: Uíw l'pól ticca 19. Teleion • 16-34. «»«»--» Szerda, 1929 március 20 V. évfolyama 66. szám MAKÓ: Szerke*tfűség é* kiadóhivatal: l'l ueca 6. Teleion: 131. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség klodóhlvniftl: Andrassy ucca Telelői*: 49 tzAm. « » « » « » « » <t ,t mmui in mmmemm* E'OHzeíésl ara havonta 3-ZO vidéke < é» a lűvörostjan 3-6 >, Hlllflfld" :-40 pengő, egyes szám 16, vosArés Ünnepnap £4 illlér IHIBIMUilMIIl ©röm az életünSc A közigazgatási bizottság tegnapi ülésén, ahogy az eltorzult ujságirói stilns curialis szokta mondani: a legilletékesebb helyről az a kijelentés tétetett, hogy a város csak örülhet a tanyai központ vásárhelyi megszervezésének, mert a mi tanyai közigazgatásunk olyan kifogástalan, hogy a tanyai központ Szegedre helyezésével az állami végrehajtó hatalom abba beleavatkozni sem kívánt. A módszer mindenesetre tehetségre vall. A *áros először deputációzik, kijárat és feliratoz a tanyai kirendeltségnek szegedi elhelyezése érdekében s amikor — bizonyára csak azért, mert a földmivelésügyi miniszter ur kerületét meg akarta vele büntetni, — a tanyai központot mégis Vásárhelyre helyezi a kormány, nekünk jogunk van örülni, hogy ezt a- intézményt távoltartotta tőlünk a kormányhatófiág irgalmas kegye. Ha Szeged kapta volna meg, akkor hálálkodhattunk volna érte a kormánynak, de mert Vásárhely kapta meg, — hálálkodhatunk a kormánynak. Mert ez a hála Pontosabb, mint a tanyai központ. A fontos as, hogy köszönetet szavazzunk a kormányok, ha Szegednek adja a tanyai központot, *kkor a tanyai központ Szegedre helyezéséért, «a Vásárhelyre viszi s Szegedet mellőzi, akkor a mellőzésért. Ha hideg van, a fagyért, ha meleg van, a hőségért, fő a köszönet s a hála és az érdemnek a köszönet és a hála valutájával ntegszerzett jogcíme. Nehogy yalaki art gondolja, hogy ez alkalommal mi mutatjuk meg: mennyire nehéz szatírát nem irni. A dolog valahogy mégis 'így álly hogy akárhány állami intézményre gondolva kell magunk számára megállapítanunk, hogy a Szegedre helyezésének éppen any•yira örülünk, mint ha Szegedet mellőzés volná. Például, hogy megmaradjunk a k&ügazgatási bizottság tárgyalási anyagánál: esak őrülni lehet, hogy hány iskolával nepese- j dik a város. De ha az iskola terheire gon- | dolunk sokszor szívesen vettük volna Szeged J mellőzését is. Olvassuk a hírt, hogy a tervezett négy gazdasági iskola helyett a kultuszminiszter csak egyet fog Szegeden felállítani. Valóban zavarban vagyunk: örüljünk-e a hírnek, vagy bánkódjunk felette. Mert gyönyörű öolog lett volna, ha egyszerre négy gazdasagi szakiskola épül a városban, de mindegyik szakiskolához a telket, mindegyik szakiskolához negyven katasztrális hold földet, a fentartási költségnek a dologi kiadásoknak vallalását kellett volna adnia a város polgárságnak. Ha az iskolákra gondolunk, örülni ^U a négy iskolának, ha a terhekre gondoőrülni kell, hogy csak egy iskola épül. S ez a helyzet nemcsak a gazdasági iskolára nézve áll, hanem szinte valamennyi al;ami intézmény szegedi elhelyezésenek méregét adja. Most a tanyai központ esete világit ^ra rá, amit Mikszáth szerint a képviselőből mondottak a »rendes emberek«, akik ¡"'étszer örültek a mandátumnak, akkor, amikor képviselők lettek s akkor, amikor megintek képviselők lenni. Mi is kétszer örületünk a tanyai központnak, akkor, amikor f^ól volt szó. hogv Szeged kapja meg s ami*0r kiderült, hogy mégse Szegeden szervezik J^g. Kétszer örülhettünk a gazdasági iskolákpK akkor, amikor a kultuszminiszter elhaakkor, amikor a pénzügymir.; .zter csak egynek építéséhez járult hozzá. Mégis csak sok örömet szerez a kormány, amikor igér valamit s amikor — nem valósítja meg az igéretét. Mert már a kijózanodás s a függetlenül gondolkodás átkos utján ott tartunk, hogy jobban örülünk, ha a kormány nem tartja be igéretét, mintha betartja. Az egyetemi építkezések terén például a kormány betartotta igéretét. Ennek is örülünk. De a városi hozzájárulás mértéke tekintetében a kormány már nem tartotta be igéretét s a városnak nagyon sokszor kellett újrázni, valahányszor a város vezetői vastapsot kaptak a kultuszminiszter úrtól. Ennek már nem n' gyon őrültünk. Nem nagyon őrültünk, — csak. igy magunk között szólva, — azoknak az állami intézményeknek sem, melyeknek Szegedre helyezése folvtán szegedi polgár a város polgárságának I —a—— ii—•—•iiímiiii« vagyonából emelt bérházakban nem jutott lakáshoz. Örültünk, amikor a kormány Szegedre helyezte az erdőfelügyelőséget, de akkor is örültünk volna, ha nem helyezi Szegedre, örültünk, hogy a kormány egyetemi internátust létesít, de annak is őrültünk volna, ha nem a DMKE palotáját szerzi meg és alakítja át erre a célra, örültünk, amikor Szegedre helyezték a pedagógiumot, de akkor is örültünk volna, ha az állam maga gondoskodott volna építkezéssel arról, hogy ennek az intézménynek tanárai és alkalmazottai lakásokhoz jussanak. Nincs abban panasz, hogy kevés örömben van részünk, a panaszunk csak az, hogy kicsit sok pénzbe kerül örömünk. Kicsit sok pénzüilkbe kerül minden ajándék, amit a kormány juttat nekünk. Félünk a kormánytői, mégha ajándékot hoz is, — ha szabad trávestálni a latin klasszikust. Soirány Maniu kormányában Maniu lemondásra kényszeritette a közlekedési minisztert kijárási manipulációk miatt (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Bukarestből jelentik: Alevra tábornok közlekedésügyi miniszter kedden benyújtotta lemondását. A lemondás Maniu felszólítására történt, mert a miniszterelnök tudomást szerzett arról, hogy Alevra elősegítette a közlekedésügyi minisztériumban öccse, különböző manipulációit és kijárásait. A tábornok öccse az Avarescu-kormány idején szenátor volt és már akkor különböző üzletek központjában állt. A hadügyminisz• térium valamennyi közszállitását ő kapta meg, még pedig egy titokzatos hölgy intervenciójára, aki állandóan lefátyolozva jelent meg a minisztériumban. Azóta Alevra öccsét mindenütt, mint a fekete fátyolos hölgy barátját emlegették. Manipulációi az utóbbi napokban kipattantak, mire a miniszterelnök felszólitoltti a tábornokot, hogy azonnal nyújtsa be lemondását. A maxikéi elnök nem fogadta el a felkelők békeajánlatát Példás büntetéseket akar kiszabni tárOZt •a, hogy n-igyet építtet fel Szefíeden Af ^ tudósítónk telefonjelentése.) Mexikóból jelentik: A mexikói kormány közlese szerint a felkelők az El pasói mexikói konzul revén bekeajánlatot tettek a kormánynak. Portez Gdl köztársasági elnök a- ajánlatot nem fogadta el, azzal az indokolással, hogy a felkelőket ezúttal példás büntetésben akarja részesíteni, árulókkal Bedig nem tárgyal„A legnagyobb takarékosságra van szükség, meri különben nem íudjuk larlanl azi az állapotot, amelybe az országol hoztak" r A miniszterelnök a büdzséről beszéli az egységes pártban Budapest, március 19. Az egységes pártban ségünket. Hogy ezek az összegek nem voltak kedden este Szabóky államtitkár előadást tartott az elmúlt évek beruházásairól, amire Bethlen miniszterelnök nagyobb beszédet tartott Többek között ezeket mondottat — A kormány öt év nehéz munkájával olyan eredményekhez jutott, amelyek az országra nézve maradandóak. A budget mai alakulása következtében az előtt a helyzet előtt állunk, hogy nem dolgozhatunk tovább nagy feleslegekkel. A budget kiadási és bevételi oldala stabilizálódik s a nagy feleslegek eltüntek. A szanálás kezdetén a legszükségesebb kiadásokat sem teljesítettük, lejebb kellett szorítanunk a költségvetés tételeit s csak ezáltal biztosíthattuk a külföld előtt hitelképes... ticji. om «jsazegva """ elegendők, azt tisztán láttuk. A dologi kiadásokra is hiányzott a fedezet. Még a klinikákat nem tudtuk fehérneművel ellátni. A kiadásoknak tehát fokozatosan emelkedniök kellett. — Ma, a normál budget idején csak annyi feleslegünk maradt, hogy a legszükségesebb beruházásokra telik, el fog jönni az az idő, amikor külföldi kölcsönt vehetünk igénybe. Addig is a legnagyobb takarékosságra "van: szükség, mert különben nem leszünk képesek fentartani azt az állapotot, amelybe az országot hoztuk. Hangsúlyozom, hogy más pénzügyi politikát senki sem folytathatott volna a helyünkben és aki máskép járt volna el, hibát követett volna el.