Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-15 / 62. szám

DÉLMAGYABOBSZAG 1921) március 15. zsáknt festenek, szájuk Körűi, szeműk aiatt, nom­lokukon beszédes fekete vonalak. Járásuk ritmi­kus, libegő tánc. Fejükön vörös, szalmasárga vagy haragoszöld paróka. Tarka, furcsa a jelmezük, csupa friss ötlet, csupa kacagás. A díszletük pár lépcső, pár függöny, néhány színes kellék és egy tábla. Az van ráírva, hogy: Baptista szobája. Ha megfordítják, akkor meg ez: Ucca Pádovában. Mert Shakespearet is játszanak. Sőt sok Sliakes­pearet játszanak. Különösen vígjátékokat. A Téve­dések játékát, a Makrancos h ígyet, az Ahogy tetsziket stb. Shakespeare után Wcdckind a legkedveltebb szerzőjük. Játszák Marlowe Doktor FausLusát és megelevenítik a Lübecki Haláltáncot. Vonzódnak a groteszkhez, a szatírához, a karikatúrához. Ez a tulajdonságuk is a fiatalság ismertetőjele. A föltörő fiatalságé, amelv támad, gúnyol, ostoroz. De azért, ha kell föl tuduak emelkedni a magasz­tosig, a fenségesig is. Sokat tudnak. Csak egyet nem. Megalkudni. Inkább játszanak a vidéki vá­rosokban és falvakban, korgó nyomorral, a maguk­készitette díszletek közt és jelmezekben, de ere­deti és egyéni elképzelésük szerint, a saját fölfo­gásukat és meggyőződésüket követve, mint vala­melyik nagy, csupán kasszasikert hajhászó, fő­városi szinház kötelékében, jól megfizetve, de kiszolgáltatva a kalmárszellemü igazgatóság ké­nyere-kedvére. Lehetséges ugyan, nogy csak azért gondolkoz­nak igy, mert még fiatalok. Ha tul lennének a negyvenen, ők, akik a húszat is alig haladták meg, valószínű, hogy többre becsülnék a kényelmes állást az elveknél, s az eszményeknél. Ámbár kül­földön akad egy-két színházi ember, aki .a negy­venen, sőt a hatvanon tul is hü maradt fiatalkori eszményeihez. Nálunk Magyarországon ez a prob­léma a legritkább esetben vetődik föl. Itt ugyanis a legtöbb színházi ember — tisztelet a kevés kivé­telnek — nehogy öregkorára ellentétbe kerül­jön a saját fiatalságával, már jókorán megszaba­dítja gondolkozását az eszményektől és egyál­talában semmiféle elvet nem vall. Ezért hiányzik majdnem teljesen a magyar színházi életből az eszmény, az elv, :i meggyőződés, ezért hiányzik olyan fájdalmasan a fiatalság és ezért maradt el színpadi kulturánk évekkel a külföld mögött. De hát hol vannak, mit csinálnak a meggyő­ződéses és tehetséges magyar fiatalok? Vagy talán nálunk sincs utánpótlás? Ilont Ferenc. Szeged halála és feltámadása írja: dr. Szabó László XXIV. Az utolsó nap A veszedelem őráib'an senkinek sem jutott eszébe, hogy az utókor számára följegyezze az eseményeket, de nem is volt senki oly helyzetben, hogy a küzdelem egész terét át­tekinthette volna. Éppen ezért nem is volt mindenki tisztában a veszedelem nagysá­gával. Például Zombory Antal tanácsnokot olyan nelyre állitották, ahonnan nem láthatta a közelgő katasztrófát. A szillér—baktói töltést védte nagy energiával és nagy optimizmrssal. Látta, hogy a szilléri szőlők már viz alatt vannak, de bizott a töltésben. A katasztrófa előtti napon beüzent a vízvédelmi bizottság­hoz, hogy küldjenek ki hozzá tiz-tizenöt tor­nászt. Ki is mentek a fiatal urak közül né­hányan; vezetőjük, dr. Lázár György évek múlva följegyezte a következő benyomásait: »A mi derék szenátor barátunkat igen jó kedélyhangulatban találtuk; vidor lelkiálla­pola nem kis kontrasztot képezett az alföldi nyuh aton való védekezés vezetőinek komor hangulatával.« Zombory egyébként azért hi­vatta a tornászokat, mert attól tartott, hogy a sziléri szőlőkben valamelyik háznak a pad­lásán talán bennrekedtek az emberek? A men­téshez ladikok kellettek volna; volt is a kö­zelben két ladik, de egyiket sem akarta át­engedni a gazdája. A tornászok erre a gazdá­kat kidobták a ladikokból és kieveztek a Szil­hírre, ahol az Antalffy-tanyán tényleg élet­veszedelemben forgott öt-hat ember a tanya tetején; ezeket aztán be is hozták a városba, de odavesztek volna, ha Zombory szenátor­nak nem jutott volna eszébe, hogy jő lenne, ha a tornászok körülnéznének az elöntött szőlőkben. Egyébként az utolsó nap, március lí-ike, nagyon biztatónak látszott: az áradás meg­szűnt! Arra a hirre, hogy a vízállás már nem emelkedik, mindenki reménykedni kezdett. A délelőtti órákban Iierricli Károly miniszteri tanácsos a következő táviratot küldte a kor­mánynak: Szeged város megmenthetönek tekinthető és csak valamely rendkívüli véletlen volna képes ezen állást meghiúsítani. A nép hangulata is megváltozott, ezrenkint tódulnak a r.irnMhoz. Délben Herrich miniszteri tanácsos a követ­kező jelentést táviratozta: MuaJ.acrö nagy számmal. Remélem, ma minden veszélyen tul leszünk. Délután Herrich ismét megnyugtatta a kor­mányt a következő sürgönnyel: Munkaerő most már túlságos és igy Szeged megmentése holnap befejezett tí.vjuck lesz tekint­hető. Ez az optimizmus, mely az ufolső napon reggeltől estig tartott, semmivel sem volt meg­okolható. E nap történetéről az ogykoru tudó­sítások igen hézagosak, egészen az esti órákig. A nappal eseményeiről a Szegedi Iliradó a következőket közölte: A víz reggel óta' nem áradt s a: töltések emelkedtek. Öriási munkaerő dolgozik mindé­nütt, helybeli és vidéki vegyest Az nj töltés már sok helyen 28 láb magas, do még egy lábbal emelni fogják s azután megerősítik, mert sok' helyen nagyon keskeny. A vasúti pályaudvar körű! -azonban nyugtalan volt a helyzet, a esatorna-ömlések miatt, bár roppant anyagot elhasználtak. Délután a tanács rendkívüli ülést tartott, >— sürgősen felkérte Lukács kormánybiztost, hogy a veszélyes helyen múlhatatlanul karika-töltés. * húzását rendelje cl. Remélhető, hogy a kérelmet teljesíteni fogja. A délelőtti tanácsülés táviratilag kérte a kor­mányt, hogy a vízvédelmi bizottságnak haladék­talanul százezer forintot utalványozzon, mert a pénztár kiürült s pénz nélkül védekezni nem lehet A délutáni ülésben elhatározták meg: »Mint­hogy a polgári munkaerő ily óriási védmü létesítésénél nem eléggé fegyelmezhető, méltóztas­sék a kormánybiztos urnák minél nagyobb katonai erőt ido rendelni, annál is inkább, mint­hogy az eddigi katonai munkások rendkívül kimerültek s ha a felváltásra nem lesz állandóan elégséges katonai erő. a töltés megvédhetésc kétes.« Ebben nincs egyéb biztató, mint hogy a viz nem emelkedett, a töltés pedig egy kissé emelkedett a viz színe fölött. De mit ért ez a töltés? Ez a töltés csak nyúlgát volt, mély Lázár György szavai sze­rint »egy a folytonosan tartó havazás által teljesen átnedvesedett földtömeg volt, amely­ben az életet csak a viz felől alkalmazott karózás, rőzsézés és deszkázás tartotta. Ha felmentünk rá, a tetején lábaink bokáig sü­lyedtek a sárba s elöltünk állt a tenger...« Egy másik szemtanú, Pillich Kálmán Dorozsma felől csónakon érkezett a délutáni órákban a legnagyobb veszélyben forgó al­földi vasúti töltéshez s tapasztalatait igy adja elő. Mikor a nyúlgáthoz ladikom oda ütődött, attól féltem, hogy a ladik orra átüti az egész nyúlgátat Volt ott elegendő munkás, katonaság. Ugy * víros polgársága, mint a vidékről felhozott nagyszámú munkaerő, ugy ellepte az egész vé­delmi vonalat, hogy egymástól alig tudtak dol­gozni. SZEMÜVEG kftlünleaesséqek 348 UEBM^H látsserósx szakUsletóbca Kelemen u. - Ha-Ha mel eií A nyulgát már erősen kiemelkedett a viz fölé, de én azt oly gyengének találtam, hogy egy keletkező északnyugati nagyobb vihar el fogja söpörni. Ott találtam Boros osztálytanácsost, ugy Nová. kot, kiknek véleményemet ki is fejeztem. Szomo­rúan, fejbólintással adták meg nekem az igenlő választ Érdekes Pillichnek az a föl jegyzése is, hogy arra az örömhírre, hogy már minden vesze­delem elmúlt, Kovács Albert gyógyszerész la­kásán az esti órákban nagy társaság gyűlt össze. Kovács patikája és lakása akitor a Tóth Julcsa-liázban volt, a Iíigyó-utca és a Feketesas-utca sarkán. A társaság vigan poha­razott, mikor Pillich belépett; Fluck Ferenc gúnyolódva kérdezte tőle, hogy még mindig fél-e az árvíztől? Erre Pillich elmondta, hogy; a katasztrófa minden pillanatban bekövetkez­hetik, — jó lesz, ha mindenki fut haza, hogy mentse, ami még menthető. Erre haza is szaladt mindenki. Pillich innen az Oroszlán­kávéházba ment, ahol szintén elmondta, hogy közeleg a veszedelem — és erne »ki is tisz­tult rögtön az egész kávéház, mert mindenki sietett övéihez.«. A szegedi árvlr története most megjelenő szenzációs könyv terjesz­tésére néhány ügyes urat vagy hölgyei mogas jövedelemmel alkalmazunk. Megbeszélés Széchenyi fér 4, (Tisza) II. emelet 36, csakis délután 5 és 7 óra között. | Or. Grét-féie hnraxsts kölnivíz ugy illatánál, mint boraxtartalmánál fo^va kitiinö hatású. Csak zárt üvegekben kapható a 22 Szent Rókus gyógyszertárban. KIS Üveg 6r*» 1-20. no<iy tlveq ára 2.40. Állandó harisnyavásár Jelváló minőségű "Remberg selyemtiarisnyákbón az összes létező álvatszinekben z f [-a Bemherg selyem p rgíj finom szálú, eziistjesryü . . . " ™ »» i-a B@mberg selyem p 5'20 finom szálú, arany jegyű . . . B fa <4? 1-a Bemberg selyem p fi"— erős szálú, aranyjogyii ... 3 " Minden párért szavatolunk. G. F. S. női és térfi I-a flóröarisnyák j rendkívüli olcsó órákon 6621 Pillák Testvérinél : Csekonlcs ucca és Széchenyi tér, aj j G. F. B. gyártmányok gyári lerakata. J í

Next

/
Oldalképek
Tartalom