Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-15 / 62. szám

2» ««I volt hadügyminiszter. Staud István ny. kúriai biró, gróf Sfgray Antal, Fricdrich István. A zsűri elnökének személyére vonatkozólag meg nincsen végIrges megállapodás, állítólag Apponyit akarták, aki azonban ezt a szerepet elutasította. Ugyancsak nem vállalta az elnökséget gróf Károlyi Imre sem és Andrássy Gyula sem. Politikai körökben általános a vélemény, hogy a jogerős és végrehajtott kúriai Ítélettel befejezett ügynek ujabb clőráncigálására semmi komoly ok nincsen és Windischgrátznck ez a terve nagyon kevés sikerrel kecsegtet. Trockil Németországban meg akarja irni önéletrajzát és az orosz forradalom történetét (Budapesti tudósítónk telefonjelenlése.) Berlinből jelentik: A Berliner Zeitung am Mit tag konstantinápolyi levelezője beszélgetést folytatott Trockijjal, aki a következőket mondotta: — Az egyetlen kormány, amelyhez eddig kérvényt intéztem tartózkodási engedélyért, a nemet kormány. Minden más híresztelés valótlan. Németországban két okból szeretnék a legszívesebben élni, egyrészt egészségi állapotomra való tekintettel, másrészt Németországban tudnám legjobban folytatni tudományos tevékenységemet. A közelmúltban három berlini orvosprofesszor mandulaoperációt hajtívi végre rajtam és kezelésem egy hónapig tartott. Ez a három professzor nagyon jól ismeri a szervezetemet és ezért szeretném most rájuk bízni magamat. Az újságírónak arra a kérdésére, hogy miijen tudományos működést fejtene ki, Trockij azt válaszolta, hogy hatalmas történelmi munkát akar irni az orosz forradalom hátteréről és okairól, azonkívül önéletrajzát is megakarja irni. — El sem tudom képzelni — mondotta végül —, hogy Németország elutasítaná kérésemet, mert ünnepélyes ígéretet tettem, hogy nem fogok szerepelni a nyilvánosság előtt és semmiféle formában nem avatkozom a német politikába Bcteű ember vacynk. visszavonulva akarok élni. Ha a vármegye mindenben deferál a kormány akaratának, akkor üres keretié válik A közigazgatási reform tárgyalása a képviselőházban Budapest, március 14. A parlament mai ülésén Jánossy Gábor a közigazgatási reformjavaslat első szónoka. Ismerteti Kossuth felfogását a megyéről, sok idézetet olvas fel Kossuth beszédeiből és arra hivatkozik, hogy a vármegyét meg kell menteni az enyészettől. Nem liely«sli az érdekképviseleti rendszert. Polemizál Grigerrei, aki szerinte néppárti szemüvegen át látta a felvidéki választásokat. A Bánffy választások alatt nemcsak terrorlsztjkus főszol&ibfrák, de heeekáplánofr is voltak. Akadt egy hecekáplán, aki vicclapjának clso oldalán a munkapárt vezéreinek arcképeit hozta ezzel a címmel: Magyarország legnagyobb gazemberei. Ml volt ehee képest a kis szolgabírói nyomás. (Derültség.) Jánossy Gábor áttér ezután a nófc választójogának kérdésérc és Madáchból idéz. Heg kell adni a nőknek a választójogot, hiszen minden szépet, jót és üdvöset nekik köszönhetünk. Még azt is, hogy egyáltalában élünk. (Nagy derültség.) Nem a nők tehetnek arról, hogy a divat elrontotta az erkölcsöket. Nyugatról jön a rizspor is, amellyel telemázolják arcukat. (Derültség, az elnök erélyesen csenget.) De ha meg is adnám a nőknek a választójogot, nem vinném be a nőt a politika fertőjébe, hanem otthagynám a családi körben. Törvényt hoznék, hogy minden 18 éves erkölcsös leányzó záros határidő alatt köteles férjhez menni. (Viharos derültség.) Scilovszky Béla belügyminiszter kacagva fordul Jánossy felé. Jánossy Gábor: Ha ezt a tőrvényt végre lehetne hajtani, akkor a nőket végleg ki lehetne zárni a politikáiból. így azonban még a faluban is megadnám a választói jogot. Nem dőlne össze a világ, ha a müveit tanítónő, vagy a földbirtokos müveit felesége bejutna a képviselőtestületbe. Gaal Gaszton: Az anyósokról megfeledkezett? (Derültség.) Jánossy Gábor: Most áttérek az árvaszékre. Árva vagyok, árva, ki vagyok én a miniszter szivéből zárva. (Viharos derültség minden oldalon.) Amikor utoljára a jubileumok ellen mennydörögtem (Hosszantartó nagy derültség.) a magam szokott szelid módja szerint, megemlítettem, hogy i az árvaszék is jubilál. Az árvaszéki ülnökök nagyon árvák, nagyon háttérbe vannak szorítva. Az ezeréves vármegye újra kihajt egy fordulóra... Sándor Pál: Majd ha megszűnnek önök kormányon lenni. A következő szónok Szilágyi Lajos, aki beszéde elején azt kérdi, számolt-e a miniszter az 52 hónapos háborúval, a két forradalommal, a román megszállással, a csonka országgal, amikor ezt a törvényjavaslatot megalkotta. • Nem eléggé demokratikus ez a reform. Hibája, hogy a virilizmust a módosított tormában ls fentartja. A vírilizmust az egész vonalon cl kellene törölni. Utána Jókay-Ihász Lajos szólalt fel. A virilizmussal nagyon helyesen szakit a javaslat s ezéntul már csak a vagyon alapján senki sem gyakorolhat jogokat. Kun Béla: Az összes választóknak kellene választani, nem pedig egy szük kategóriának. Jókay-Ihász Miklós helyesli, hogy a vitézi rend is képviseletet kapt mint az ősi vitézség egyik kifejezője. Esztergályos János: És a közkatona, aki a harcmezőkön vérzett? (Zaj és mozgás a Házban, az elnök hosszasan csenget) Obcrhammer Antal után Bottlik József beszélt Ha a vármegye mindenben deterál a kormány akaratának, akkor üres keretté válik, — mondotta. Mi a lelkekben nem tudunk polgári önérzetet purifikálni, mi csak atmoszférát tudunk^, hozzá megteremteni, csak a szabad közszellem viheti előre az országot. Az elnök ezután napirendi indítványt tett, amely, nek megfelelően a Ház legközelebbi ülését' hétfőn délelőtt tiz órakor tartja. Az ülés két órakor ért véget II zajifi iég elsodorta a Duna két hídját Bajorországban München, március 14. A Duna felső szakaszán megindult jégzajlásnak két Duna-hid is áldozatul esett Bajorországban. Grussmehring mellett a jég elsodorta a Duna fahidját, úgyhogy a Duna két partja között megszűnt az összeköttetés, ami a környékbeli lakosság számára pótolhatatlan veszteséget jelent, mert a szántóföldek legnagyobbrészt a Duna túlsó partján vannak és a földmivesgazdák most nem tudják megkezdeni a tavaszi szántást. — Pörringen mellett a jégzajlás szintén elsodorta a hidat Szerencsétlenség egyik esetben sem történt, minthogy a hidakon a beomlás pillanatában senkisem tartózkodott. »nőim téu Kivándorló hajó ortéueíe • Irta Tonetli Sándor. 3 Lassan, alig észrevehetően fordulni kezdtünk. A mozgást eleinte csak arról vettük észre, hogy az egyes fénypontok megváltoztatták a helyüket. Az olyan hajó, mint az Ultonia, ha nem tartozik is a legnagyobbak közé, csak lassan, óvatosan tud kimozdulni egy aránylag nem tágas kikötőből. Mozgása csak a Mária Terézia móló végén kezdett erősödni, mikor orrával délnek fordult a Cherso és az isztriai partok közötti csatorna irányában. Az indulás némileg megtörte a közönyösséget. Mert meghatottságról, vagy valami más efféléről a férfiak között szó sem volt. Amit náluk tapasz,alni lehetett, legfeljebb kíváncsiság volt az uj helyzettel, az ismeretlennel szemben, de nem fájdalom, vagy belső meghatottság. Ilyeneket csak a regény- és novellaírók szoktak kieszelni. Egy fiatal legény valósággal hetykén lobogtatta meg a kalapját és visszakiáltott a mólóra, ahol egyre kisebbedtek az alakok: — Isten veled haza! Nem jövök többet haza! Amit megírok, naplójegyzeteim alapján írom es nincs szándékomban, bogy megható, könnyfakasztó tárcát kövessek el. Mozaikszerűen gyűjtöttem össze a megfigyeléseket, benyomásokat, amelyek lehetnek esetleg kevéssé rokonszenvesek, de megfelelnek a valóságnak. Egy lámpa alatt megállt egy fiatalember. Paraszti ruhát viselt, a kalapja fel volt virágozva, mint sorozáskor szokás. Papirosokat tartott a kezében és hangosan olvasni kezdett. Köröskörül összegyülekeztek az emberek és hallgatták a szót. »Bucsu a hazától«, — ez volt a cime a saját szerzeményű remekműnek. Meghallgatták és utána dörmögték: — Szép volt. Jól birja a szót. Egyébként nem volt semmi hatás. Elkértem a beszédet és néhány szót váltottam az emberemmel. Annyit tudtam meg, hogy Tóthnak hívják és Zemplénbe való. A következő percben elnyelte öt a hajón nyüzsgő tömeg. Szerettem voln amég vele később is találkozni, de az első percek zűrzavarában az arcát nem tudtam megjegyezni. Többé nem is láttam talán. Beszéde különben eredeti helyesírásában a következő: iBucsu a hazától. Isten veled kinok hazája már. Isten veled kedves Magyar határ. Szent földeden le térdepel fiad. Borús szemeiből sürü kőny fakad, nem méltán sirhaCuáuk-e mi is a költővel? dc igen és mi is el mondhatjuk a bucsu t miért? azért mert ell hadjuk azt a hazát a melyben születünk és melyben bölcsőnk ringót melyben édes anyánk édes teit szoptuk és a melyben minden fűszál régi ismerősünk. Igen most ell távozunk itt hagyunk tégedet drága szülő haza. De mi minayájeii térden álva kérjük a? Ulent, azt a Felséges Jó atyát, hogy oltalmazzon raeg tóidéit bánni veszélytől és *ven szálai az elet viharaival. Légy erős és hatalmas, mint Lajos király allatt, légy gazdagon megálva mint Mátyás király alatt. Mi kik messze a tengeren tul éljük napjainkat agódva Iessük sorsodat ell ér e partra vagy ell sülyed mint anyi sok nemes jó kebel, nem azért távozunk ell tőled hogy tán nem szeretnénk: nem, minket hajt a tekintély, hogy abban a hazában, melyet őseink vérrel szereztek meg a- mi számunkra, és szembe száltak ezer veszéjel is. Sfost pedig idegenek tapodnak a mifejünk felett • Zavar aa a tudat hogyha legalább idegen hatalom védelem allatt leszünk is, de legalább munkánk után méltó bért láthatunk. Téged pedig kedves hazánk ki anyai gondviselései ápoltál benünket áldjon meg az Isten. Hogy akik közülünk életben maradnak és ismét visza térnek oltalmad allá, boldogan és virágozva találjanak. Isten, Felséges Jó atyánk, kiuralkodol a' magasban, ki jóra forditod az elhagyatot sorsát, mi kik- tengeren bocsátjuk Szerencsénk hajóját Hozzád fohászkodunk, hogy oltalmazz bennünket Vczes szerencsésen egy uj hazába, adj erőt, egéséget, hogy ezzen a hoszu utón, amelyre most indulunk ép erővel egéségel megérkezhessünk. Neked pedig Szeretet szép hazánk amiért főll neveltél benünket, Isten után kiszolgáltál mindent, mire szükségünk volt, fizesse meg a jő Isten ezerszer.« Néhány megjegyzést leszámítva a felolvasott beszéd minden hatás nélkül hangzott el. Utána két iparos kinézésű utas a Kossuth-nótát kezdte énekelni. Ennek se volt visszhangja. A szél elkapdosta az ének foszlányait és belesodorta a semmiségbe. Hatást csak két cigány ért el, a Pista, meg a Jenőke. Egyik cimbalmos, a