Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-05 / 29. szám

1020 fchruár 5. A liélmagyarország regénye PICYRINK: I NYUGATI - ANGYALA A következő pillanatban az onyxcsészére esett tekintetem, amelyben akkor elégedtem a port Jane háziasszonyi gondosságával bizonyára kitisztittatta azóta! — Dc nem, a csésze alján kéregszerüen még ragadt valami fekete maradék. Ettől a perctől kezdve, mintha titkos kényszer hatása alatt cselekednék: a spiritusz felé nyúltam, reszkeífi kézzel egy keveset a csészébe öntöttcmv meggyújtottam, a láng fellobogott... Futólag eszembe jutott: talán nem is olyan őrültség az, amit csinálok, talán még maradt valami kevés abból a porból, talán meg fog gyulladni!... A láng gyorsan elaludt. A hamu mögül vékony parázs izzóit elő. Finom füstfclhőcske bontakozott ki a csészéből. Gyorsan föléjehajtottam Tejemet s mélyen lélekzetet vettem. Csípős, fojtogató szag tódult tüdőmbe. Undorító! Alig bírom elviselni! Hogy jutok majd át egyedül, segítség nélkül a fulladási halál küszöbén? — Hívjam Janet? Hogy ő is, mint akkor Lipotin, fejemet vasmarokkal a csészébe hajlsa, kíméletlenül leszorítsa, ha beledőglöm is' összeszorítom fogamat, az undor fojtogat, minden erőmet összeszedtem ... Amikor kábultan magamhoz tértem, súlyos fájdalmakkal agvamban, minden porcikámban megmérgezve, a biizlő csészében már csak kihűlt hamu maradt. Alig tudtam összeszedni eltévedt gondolataimat, első pillanatban azt sem tudtam, mitévő legyek, majd lassanként kitisztult fejem s megértettem, hogy mi volt szándékom: a széntükör után nyúltam s belemélyesztetfem tekintetemet. Megnyugodva éreztem: immár másodszor — s ezúttal saját erőmből — sikerült átlépnem a halál küszöbén! A tükörben salját magamat pillantottam meg egy hátrafelé mozgó autóban ülve, karosszériája elől volt, motorja hátul, kísérteties sebességgel suhantam el egy folyó mellett. Jobbomon Jane, balomon Chotokaiungin hercegnő ültek. Mindaketten előrenéztek, arcuk mozdudulatlan volt. mintha kőből lett volna faragva! Elhagyjuk Elshethstein romjait. »Az élet íórDftOT »CV A1?íf»nS7AO Lack, antilop divafizinekben 413 rásai zugnak!'-- — mondom magamban. Finom fehér vízgőzből képzelt felhők állnak a kastélv udvara fölött. Magasan fenn a torony tetején az öreg eszelős kertész áll, zsebkendőjét lobogtatja. Szenvedélyes mozdulatokkal északnyugati irányba mutat, majd saját magára, mintha azt akarná mondani: előbb oda... aztán vissza énhozzám! »Milyen kár!« — mondja bensőmben egy hang —, »hogy az öreg nem tudja, hogy visszataláltam igazi lényemhez, Sir John Deehez. Dc, ha ez igaz« — jutott hirtelen eszembe —, »akkor hogy iehet az, hogy Assja Chotokaiungin hercegnő mellett ülök?!« Gyors pil. lantást vetettem rá: mellettem az Isaisimádók setétbronz istennője ült, mosolyogva felémhajolva, lándzsával, tükörrel kezében... meztelenül, észveszejtő kifejezéssel arcán... forró remegés fogta fi testemet. I- tpn nlrwrftfn^«« wonrvn-'v " Vimrn** t'idaffi.V heu™ ARVAY SANDORNE ssül SCukewefz Mária f. hó 3-án ¿leiének 77. házasságénak 58. »vében a szent keneget irrqerősilve, csendeden elhunytTemetését f hó 5-én délntén 3 órakor lertiuk a Nádor ucca 10. sz. gyászházból a belvárosi temetőbe n holdon feltáma,'és reményiben. Engesztelő s-ent mi«e áldozat f hó 6 án 9 órakor lesz a fogadalmi templomban. Szered 192J febrnár 3-én. Arvoy Sándor fírje 432 A'»a» RAlmán Arvnv Ibolya erern'i'lte W»v KflmAnné szül WHtek Anna m»nve 10- Oro«*y Sändor Orotzy Oésa Trlmyaln^ Oroozy Mörla unokái Trlznral Marin dédunokája Nyugodjék békében! gcmnHMNaHonMNnmM M.14 Résxtvett-e mér m báriumcsS pályázaton? Ha méo nem uoy ne mulsssza e! pályázatát február 15-ig benyújtaniI — P*51yé7fiH felt^t^pk minden rá^'óflz'ptben ksoha'ób. Gépkereskedelmi és Műszaki Vállalat Mandel és Jóé Szeged, Polgár ucca 3. A vIlAnhTrlS TmMai* moíorkirpknárok 'lélmagvarorszáqi vezérképviselete. Autó <és i¥>oíoraí:er«5lkp^r felszerelési rtvt-pk és alkatrészek. IBoscfai berendezések Pneumaiikok. MíiS^alO. cSltSceli:, golyósesapáqyek, acéllemez cs íaszijtárcsák, teveszőr és bőrszíjak. Kézi szivattyúk. S4aXs!l RTíotorolí mind?n f^omre, motoros szivattyúk és világító berendezések, Tral&íorolk:, cséplfíK. és mindenféle mezőgazdasági felszerelések. Autó- p-. fraktoroW, adómenfp ' ^nzin é* petróleum. Spéci ál is mótorfa vittó rtrafstiely. 4041 Cérnák árumintáinkat kirakatainkban megtekinteni S A feszésbőru, fiatalosan csillogó istennő leírhatatlan pillantást vetett rám. Tekintetében az istennő megközelíthetetlensége s egyben az asszony buja kinálkozása... kéjessen kifeszíti melleit, tagjait nyújtóztatja, kifürkészhetetlen arckifejezésében feneketlen guny, ...szemében megsemmisüléssel fenyegető izzás... párducszag!... Autónk hajóvá változva, most zöW hullámok között sziszeg. Zöld vizben száguldunk, nem tudni honnét, nem tudni, hova... magasban, mélyben-e?.* Aztán azt éreztem, hogy felmerültem. r. Hogy merőlegesen felmerültem egy tárnából, amely fehér kőkerítéstől kirülvéve, feneketlen mélységbe nyúlik le. A kut széle fölött., mint egy lehelet a meztelen Isais fekete bronzképe suhan el. örült ijedtség hasit velőmbe. Szemben ve-, lem, a félhomályban: — Jane feleségem ül. Látom lobogó tekintetét. Angol szabású Erzsébet királyné korából való divat szerinti ruha van testén... s tudom, hogy ő John Dee felesége... John Dee-é, aki én vagyok'. Prágában vagyunk, vendéglátó gazdám, Hajek orvos iszonyatos pincéjében ...s a feleségem le akarja vetni magát a mélységbe. A Zöld Angyal parancsának éjszakája ez s nekem Janet, egyetlen szerelmetes feleségemet, eskümhöz hiven, megtört szívvel át kellett engednem Kelley EdwardnaK — ó micsoda maró guny! — Kelley ágyába kelleit engednem! Nem birja túlélni 1 De nincs idő gondolkodásra! Összecsukj ó térdekkel felugrók, vissza akarom tartani a kétségbeesett asszonyt, megcsúszom, felkiáltok, látom néma, elszánt, őrült tekintetét... a szerelmes, meggyalázott asszony halálravált arcát ...és nem tudom megakadályozni az iszonyatos halált, Jane e világtól való borzalmas elválását. Soha semmi nem fogja többé kitörölni szivemből ezt a képet! »Hetvenkét részre vágták el szivemet!« jutnak eszembe a rabbi szavai. Gondolataim tompák, mint egy őrültté. i Érzéketlenné vált térdeken csúszom fel a vashágcsón. Minden foka azt nyikorogja:.egyedül... egyedül... egyedül! Valaki a pincenyilásból felém nyújtja arcát, egy eltorzult arcot, egy gonosztevő arcot. Kelley ez, a levágott1 fülű ember! Futólag eszembe jut: rám fogja magát vetni, le fog lökni, le fog dobni a tárnába ...oda, ahol Jane hever! Nem törődöm vele, nem is bánnám! (Folyt." Kör;))