Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-02 / 28. szám

n» február 2. LEGSZEBB BAL!ggrLEGOLCSÓBBANKölcseyu.3 legfőbb magyar gyártmányú. «Oroszlán« védíegyü Ingek elárusilása! 299 /1 Délmagyaror&szág regénye NEIRINK: 4 NYUGATI 81 Ebben a pillanatban — és még mielőtt megláthatta volna a tört — a hercegnő, mintegy ösztöne sugallatára, gvorsan hátrafordult. Eladdig oldalt állt, háttal fordulva felénk s ernyője nyelével unottan és idegesen rajzolgatott a homokos padlón. Most szinte kíméletlenül tört át körünkön és mohó kézzel a fegyver után kapott. Gyűjtő szenvedélye e pillanatban még a tapintatlanságtól sem riadt vissza. De az őrült villámgyorsan visszahúzta karját. A hercegnő szájából különös hang tört ki. Ilyen hangot még nem hallottam. S ha le akarnám irni, legfeljebb egy harcra készülődő macska fújásához hasonlíthatnám. De minden olyan gyorsan történt, hogy a jelenet részleteit alig volt időm megfigyelni. Az öreg kertészt hallottam mekegni: »Nem, nem, nem, nem... nem a tiéd... öregöregasszony! itt van, vedd el tőlem fíatalaszszony! A Tiéd a tőr. Elég soká őriztem meg számodra. Tudtam, hogy végül is el fogsz jönni!« A hercegnő nyilván nem törődött a sértéssel, vagy talán nem is hallotta meg. Valójában nem is érinthette mélyebben, hiszen alig lehetett idősebb Jane-nél. Újra kinyújtotta kezét és gyors egymásutánban egyre magasabb összegeket kinált a tőrért, oly kíméletlen és mohó szenvedéllyel, hogy már szinte mulattatott. De az eszelős ember ugvlátszík nem hatották meg a mesébe illő ajánlatok, melyeknek elfogadása egyszeriben mérhetetlenül gazdag emberré tették volna; tekintetét a hercegnő felé emelte s eszelős gyűlölet torzította el arcát. Tört, rikácsoló hangon ordított: »Nem a tiéd, nem a tiéd... öregasszony! Semmi pénzért nem adom neked. Itt van, vedd el fiatalasszony! Gyorsan! Itt az örök 'ellenség. Nézd, hogy fuj, hogy nyávog, hogy ásit! Itt, itt... itt van a tőr. örízd meg jól! Ha az elleuség hatalmába keríti, elpusztul az urnő, vége lesz a lakodalomnak, elpusztulok én, szegény világból száműzött kertész. A mai napig megőriztem. Nem árultam el úrnőmet. Nem mondtam meg, hogy honnét kaptam. Menjetek most el, emberek, menjetek el!« Jaue, mintegy varázslattól megejtve, megragadta a tört és gyorsan elfordulva ruhájába rejtette — a hercegnő nem férhetett többé hozzá. Villámgyorsan hasított át fejemen a gondolat: ez a tor a líoel Dhatok tőre. John Dee tőre!... De nem volt rá időm, hogy fennszóval kimondjam gondolataimat. A hercegnéire uezlem; időközben visszanyerte önuralmát. Semmi jel nem árulta el többé, hogy mi játszódák le lelkében. Éreztem: vadul tobzódtak a szenvedélyek, mint a tigriskölykök, ha szét akarják törni ketrecük rácsait. Jane is teljesen érthetetlen módon viselkedett. Arra gondoltam, hogy álomkóros állapotába fog esni, de nem így történt. Ellenállhatatlan szeretetreméltósággal mosolygott a hercegnő arcába, aztán kezet nyújtott neki: ; »Csak még jobban fogjuk egymást szeretni ezek utánj Assja Chotokalungin, ugy-e?« Hogy merte nevén szólítani a hercegnőt? ¡Mit tervezett? De legnagyobb csodálkozásomra az egyébként oly dölyfös hercegnő a legszerelctreméltóbb arccal fogadta Jane bizalmas megszólítását, átölelte menyasszonyomat és — megcsókolta. Önkénytelenül kiáltásra fnyilt szájain, figyelmeztetni akar.urti Janet, vigyázzon a tőrrel Reméltein, 1100, ki ANGYALA fogja találni gondolataimat és mérhetetlenül megijedtem, amikor meghallottam feleletét: »Természetesen meg fogja kapni tőlem a tőrt, ha... ha eljön az ünnepélyes alkalom!« Amikor megkezdtük a hegytetőről való leszállásunkat, mégegyszer visszanéztem: az egyik bolthajtásos kapun át, mintegy keretbe foglalva, felejthetetlen látvány tárult szemeim elé — a lemenő nap lobogó tüzébe mártva, mondhatatlan vad pompában az omladozó, falak közölt az Elsbethstein-i-park virágágyai vad színekben égtek, fölöttük a forró gejzírek gőzrongyaival, ide-odalobogva az esti szélben. Magasan fenn a türkiszkék kupolán a fogyó hold finom sarlója ragyogott. A MÁSODIK KRISTALYNÉZÉS. Alighogy Jane-nel hazaértünk lakásunkba, elkértem tőle a tőrt, hogy figyelmesebben szemügyre vehessem az eszelős öreg kertész ajándékát Sokáig gondosan vizsgáltam a lándzsavég alakú fegyvert. Jane egész idő alatt a háíam mögött állt s a vállamon áthajolva, érdeklődve nézte vizsgálódásomat: »Kedvesem, mi érdekel olyan nagyon ezen a régi papirvágó késen?« »Papirvágókés?« Előbb nem értettem meg, mire gondol; azután hangosan elnevettem magam ezen a női naívságonj mely egy talán ezeréves gyflkot papirvágónak néz. »Kinevetsz kedves, miért?« »Szivem, tévedésben vagy: ez nem papirvágókés, hanem egy arab tör.« Jane fejét rázta. »Nem hiszel nekem, Jane?« »Miért ne hinnék. — Nekem csak' ugy eszembejutott, hegy ez papirvágókés.« »De honnét e különös ötlet?« »Igen, igen, igazad van — ez csak egy ötlet, véletlenül jutott az eszembe.« »Mi jutott az eszedbe?« »Hogy ez egy papirvágókés. Hiszen mindjárt tudtam.« Ránéztem Janerc, a tőrre meredt. »Ismered a tőrt... a... papirvágókést?« »Hogy ismerném, amikor csak ma délután... de... igazad lehet, ha jobban megnézem... cs mentül hosszabban n?zem... annál jobban rémlik... azt hiszem... azt gondolom, hogy isine-. rem.« Több szavát nem lehetett venni. Túlságosan izgatott voltam ahhoz, hogy kísérleteket tehessek Jane-vel. Nem is tudtam volna hogy kezdeni hozzá. Annyi mindenféle gondolat és kérdés tolult ajkamra, hogv Jane-t, — hogy egyedül ¡ehessek — megkértem, nézzen háziasszonyi leendői után s néhány csókkal útjára bocsátottam. Alighogy kiment a szobából, vad mohósággal az íróasztalomra vetettem magam, John Dee papírjai közölt kotorászva remegő kézzel. Egy zöld füzetet lapoztam fel vaktában, ahol is a következő passzusra bukkantam: »És a fekete kisértrs ama éjszakáján elvesztettem szivemhez nőtt, legdrágább ereklyémet, talizmánomat, tőrömet: — a Hoel Dhatok lándzsahegyét. A park rétjén vesztettem el a szellemidézés ama éjszakáján; ugv emlékszem, hogy amikor a kisértet Bartlett Grern parancsára felémjölt, még kezemben tartottam — utána azonban már nem Szóval megfizettem a fekete Isaisnak mindent, amit később a fekete Isaistól kaptam. — Ugy vélem, tnl magas árat is fizettem csalásaiért...« Eltűnődtem: mit is jelenthet, hogy »lul magas árat« fizetett — Az iratok semmiféle felvilágosítással nem szolgá'tak. Hirtelen egy uj öíletem támadt: gyors kézzel a mágikus széntükör után nyúltam. De ugyanaz történt^ mint amikor első kísérletemet tettem a kristállyal: halványan csillogó lapjai vakok maradtak. A szén nem éledt feli Lipotin jutott ekkor eszembe ...és füstölője. Gyorsan felugrottam s rövid keresgélés után meg is találtam a vörös golyót, de üres volt, teljesen üres s igy számomra teljesen értéktelen! (Folyt, kőv.) Vidéken áldás a rá A „Rádió Amatőr" havi folyóirat, minden rádióamatőrt érdeklő problémát felölel. Dus fartalmát készQlékleirások, huzalozási rafrok aazdagitják. i, aki február végéig elől zef, értékes ajándékot Kérjen még ma mutatványszámot a kiadóhivataltól: Budapest, Révay ucca 14. M.13 EEJVUaET a LEESTEK SZEZON Angol uri szabóság! 33a /Inqol uri szabóság! Férfi öltöny Gyermek öltöny Átmeneti kabát Télikabát szörmegallérral Sealskfn várost banda Női szőrmés kabát Férfi mikádó 7'f^JXk Angol uri szabóság! Angol uri szabóság í 3LAU IGNÁC. KELEMEN UCCA 5. RÉSZLETFIZETÉSRE is KESZPÉNZÁR